Brassói Lapok, 1972 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1972-06-24 / 25. szám
„A jelen híd a múlt és jövő között... Beszélgetés Kovács Negyedszázada tanít történelmet — egyetemi, majd középiskolás fokon. A kutatómunkát valamivel előbb kezdte, s ma a legmagasabb szinten műveli. Tanárként, helytörténészként elismert tekintély. A zilahi fazekas céhek történetéről írt munkája valóságos könyvritkaságnak számít, a tizenöt esztendős szünet után megjelent újabb kötete, az Erdélyi jobbágyok panaszlevelei, nemcsak a szakemberek, de a széles nagyközönség körében is egyöntetű sikert aratott. A Kriterion Könyvkiadó 1972-es terve újabb könyve megjelentetését hirdeti, amelyben Avram láncú alakját idézi meg, a román forradalmár s a magyar történetírás viszonyát vizsgálja ... Rengeteg szakdolgozatot írt, amelyek a legrangosabb szakfolyóiratokban, gyűjteményes kötetekben jelentek meg román, magyar és német nyelven, ugyanakkor a napi- és hetilapok hasábjain pedagógiai, módszertani tanulmányokkal, közművelődési életünk összetett kérdéseit taglaló cikkekkel, kritikai jegyzetekkel jelentkezik, ír riportokat és novellákat is. Kávéházakban vitázik, különböző bizottságokban elnököl... Nem is tudom, mikor szakít arra időt, hogy a levéltárak anyagát bújja, hogy népünk viharos múltját kutassa, hogy újabb adatokat bányászszon ki, s azok alapján átfogó törvényszerűségekre következtessen. Szenvedélyes búvár. Hazánk történetének különböző korszakai foglalkoztatják, de a legkedveltebb kutatási területe : Arad megye története, az alsó Maros-völgy rég- és közelmúltja. A nemzetiségi önismeret egyik fontos összetevője a közös haza, a román néppel és a többi nemzetiséggel testvéri közösségben élő magyar lakosság múltjának, történetének elmélyült, sokrétű tanulmányozása, elsajátítása. A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának 1971. március 12-i plenáris ülésén több hozzászóló is kiemelte a nemzetiségi történelemkutatás kiszélesítésének szükségességét a haza múltjának jobb, alaposabb megismerése érdekében. Miben látja a hazai nemzetiségi történetírás, a történelemtanítás legfőbb feladatait ? — Az egyén szükségszerűen hozzátartozik egy tájhoz, a táj által egy hazához, a haza révén pedig egy közösséghez. Részese egy olyan közösségi örökségnek, amely generációk munkájának az eredménye. Ennek az örökségnek az ismerete senki számára sem lehet felesleges, nem lehet öncélú. A jelen híd a múlt és jövő között. Fejlődésünk távlataitnem vázolhatjuk fel, terveket nem készíthetünk múltunk alapos ismerete nélkül. Tanároknak, kutatóknak, muzeológusoknak legfőbb feladata tehát, hogy kutassák, feltárják és közkinccsé tegyék azt a gazdag történelmi, néprajzi örökséget, amely mai életünk alapját képezi. Haladó hagyományaink mégis Géza történésszel mérése, értékelése által hazafiságunk válik mélyebbé, nemesebbé, őszintébbé. A közös múlt ismerete által az ifjúság megtanulja szeretni hazáját, ápolni anyanyelvét, tisztelni a saját és a többi nemzetiség hagyományait, művészi és néprajzi értékeit. Az általános célokon túl a romániai magyar nyelvű történetírásnak és oktatásnak sajátos vonásai, speciális feladatai vannak, amelyekről nem feledkezhet meg egyetlen kutató, muzeológus, egyetlen tanár sem. A haza történetéről írva vagy beszélve szót kell ejtenünk a magyar s a többi nemzetiség szerepéről, a román néppel vállvetve folytatott közös harcról a társadalmi elnyomás és a külső ellenségek ellen, testvériségünk múltbeli megnyilvánulásairól. Többet és behatóbban kell foglalkoznunk a jövőben a helytörténettel, a sajátos nemzetiségi múlttal — pontosabban annak társadalom- és művelődéstörténeti vetületeivel, kezdve a falusi iskolák történetével, pedagógiai, színművészeti hagyományaink feltárásán át a tágabb művelődési problémákig. Nemzetiségi történetírásunk — nemkülönben történelemtanításunk — feladatai nagyok és szerteágazóak ; a munkát közös erővel, idősebb és fiatalabb történészek összefogásával kell elvégeznünk. A koordinálás, az irányítás feladatát, miként ismeretes, a Politikai és Társadalomtudományi Akadémia nemrég alakult nemzetiségi kérdést tanulmányozó intézete vállalta magára. Nemsokára már konkrét eredményekről beszélhetünk ... — A tájkutatás fokozását sürgeti. A helytörténeti vizsgálódás kiszélesítése nem vezet lokálpatriotizmushoz ? — Tájtörténettel foglalkozom, de úgy érzem, távol áll tőlem bármiféle lokálpatriotizmus. A provincializmus, a szemellenzős lokálpatiotizmus nem földrajzi, nem történelmi, hanem szemléleti kategória. A helytörténet, miként rész az egésznek, fontos eleme a haza történetének. Jó szintézist csak a részletekig menő analízisek után készíthetünk. Csak az elmélyült tájtörténeti kutatás konkrét adataira támaszkodva kerülhető el a vulgarizálás, a fantáziálás. Nélkülük mondvacsinált tételek születhetnek csupán, s azokból íróasztaloknál kigondolt elméletek. Nem véletlen, hogy világviszonylatban annyira nagy szerepet tulajdonítanak a tájtörténetnek. — Milyen kutatásra, feltárásra váró területeket lát egy-egy nagy megye múltjában ? — Rengeteg még az elvégzésre váró munka. A valóság az, hogy a történelmi források elenyészően kis hányadát sikerült csak ez idáig feldolgozni. A régi megye-monográfiák sok mindent feltártak, kitűnő adatforrásnak számítanak, amelyekre támaszkodhatunk. De a megjelenésük óta eltelt idestova száz esztendő, s nemcsak az eltelt évszázad eseményekben igazán bővelkedő története vár feldolgozásra, az újabb források, adatok feltárásával az előző korszakok fehér foltjai is összeszűkültek, eltűntek, ami újabb tisztázásra érett kérdéseket vet fel esetenként. Megyei levéltáraink anyagát jórészt csak most rendezik. Nem talált még kutatóra például Fábián Gábor, az aradi polihisztor, a kitűnő Cicerofordító gazdag hagyatéka. Aradi József néhány évvel ezelőtt államvizsga-dolgozatot írt munkásságáról, de gondolom, itt az ideje, hogy kiadóink is kézbe vegyék legértékesebb munkáit. Az 1835-ben készült Arad megye leírása mindmáig kiadatlan kéziratnak számít, pedig forrásértéke felbecsülhetetlen. Aradon van Csiky Gergely kéziratainak egy része, az évforduló kitűnő alkalmat kínál, hogy lefújjuk róluk a port. Várja búvárjait a két világháború közötti irodalmi élet is. Úgy vélem, eljött az ideje például Károly Sándor és Krenner Miklós, a Periszkóp és a Genius szerepének tudományos értékelésére, a romániai magyar irodalom egészében elfoglalt helyük kijelölésére, meghatározására. Izgalmas munka vár a műtörténészekre is. — Milyen tervek foglalkoztatják Kovács Gézát, a történészt ? A feladatok rengetegéből mit vállal magára ? Milyen munkákon dolgozik jelenleg ? — Könyvvel adózok — halálának századik évfordulóján — az 1848-as erdélyi forradalmi mozgalmak jeles román vezetőjének, Avram láncának. A román és magyar kortársak, történettudósok vallomásainak fényében, igyekszem megrajzolni a nagy forradalmi hős ellentmondásos alakját, feltárva lángoló népszeretetét, szabadságvágyát . . . Befejezés előtt áll mintegy négyszáz oldalas — doktori diszszertációnak szánt — munkám a tőkés mezőgazdaság kialakulásáról Arad megyében. A jövőre vonatkozóan két konkrét tervem van. A széles olvasótömegek igényeit kielégítő tanulmánykötetet szeretnék közrebocsátani magyar nyelven a Benkő Samu könyvéhez hasonló valamire gondolok —■, amelyben ennek a vidéknek gazdag történetét tekinteném át vázlatosan, a főbb eseményekre, jelenségekre, alakokra összepontosítva. A másik témám — régóta foglalkozom vele, kisebb közléseim is jelentek meg — a nagy Dózsa-kutatónak, a románmagyar közeledés előharcosának, Márki Sándornak a munkássága, annak tudományos értékelése. Terjedelmesebb kiadvánnyal szeretném idézni a jeles történetíró emlékét, szerteágazó munkásságát. Elsősorban Dózsa-monográfiájából, Rákóczi-kötetéből, a bihari román írókról írt tanulmányából emelnék ki érdekes fejezeteket egy válogatás számára, amely elé Márki Sándor tevékenységét értékelő tanulmányt szánok. Folytatni akarom munkámat a katedrán, tanítani, nevelni szeretném legjobb tudásom és meggyőződésem szerint az ifjúságot, a jövő nemzedéket. Olyan történelmi emlékanyaggal igyekszem újrabocsátani diákjaimat, amely a múlt és jövő koordinátái közt az emberi kötelességtudás, a becsület, az elkötelezett népszolgálat alázatos közkatonáivá avatja őket a jelenben, s az egymást felváltó holnapokban — napjaink történelmében. Szekernyés János 99 A mai tudományos felfogás azt valla, hogy az álomban lényegében nincsemmi olyan, ami az ember való életben — külső vagy belső inger, olvasmány, élmény, szükséglet, izgalmi állapot, gondolat, tapasztalat, elfojtott ösztön stb. formájában — ne fordult volna elő. Csakhogy a pillanatnyilag ható külső vagy belső ingerek vagy a múltbeli tapasztalatokból, átélésből származó képzetek elemei által kiváltott újabb képzetkapcsolatok véletlenszerűen, sokszor zavarosan, minden kritikai ellenőrzés nélkül társulnak, mivel álmunkban rendszerint megszűnik a gondolkodás működése. Aligha vitás tehát, hogy álmunkban sokszor az elfojtotás feledésbe merült vagy tudatos hiányérzetünk, szükséglet-igényünk elégül ki illuzórikusan, vágyálom formájában. .A mai lélektani búvárlat eredményei alapján leszögezhetjük, hogy bizonyos idegsejt-csoportok, amelyek a közeli vagy távoli múltban serkentési állapotban voltak, később pedig gátlás alá kerültek, alvás idején ismét gyenge serkentési folyamatok hatása alá kerülnek, ami élénk álomképeket idéz elő. Nemcsak azok a felnőttek alszanak el nehezen, vagy nyugtalan az álmuk, akiknek valami kellemetlenségük volt a munkahelyen, esetleg gondok nehezednek rájuk, de gyermekeink is nyugtalanul alusznak, mozgolódnak, borzonganak, hánykolódnak, beszélnek álmukban, ha valami konfliktusuk aradt az iskolában, a családban vagy a játszótéren. Mind a felnőttek, mind a gyermekek esetében ilyenkor csupán a konfliktus feloldása segíthet. Az adott egyéntől és a helyzettől függően okos szóval, az önbizalom erősítésével igyekezzünk elfeledtetni a kellemetlen élményt. Hibát követnek el azok a szülők és nevelők, vagy felnőttek esetében azok a hozzátartozók és barátok akik úgy vélik, hogy a kellemetlen élményt jobb szóvá sem tenni, majdcsak feledésbe merül. A kellemetlen élmény, a lelki sérülés — mélységének fokától és a szenvedő fél lelki érzékenységétől függően — nemcsak az ébrenlétet keseríti meg, hanem nyomasztóvá, gyötrelmessé teheti az alvást is. Ebből nyilvánvalóan következik egy másik tanulság is, nevezetesen az, hogy az éjszakai alvás előtt, az utolsó órákban, sem a gyermek, sem a felnőtt ne foglalkozzék izgalmas, nyugtalanító kérdésekkel vagy gondolatokkal. Helyesen járnak el azok a szülők, akik ebben az időben nyugodtan elbeszélgetnek gyermekeikkel olyan témákról, melyek nem izgatják fel őket, ellenkezőleg, az életöröm, a jókedv érzését erősítik. Az is helyénvaló, ha gyermekeikkel a friss levegőn sétálgatnak, valami csendesebb utcában vagy közkertben. így teremthetők meg az álomképek nélküli alvás feltételei, amely a legüdítőbb Előfordulhat, hogy a mélyálom alatt is ,amikor az agykéregbeli gátlás a legnagyobb, az agykéreg egyes részei tovább működnek. Ilyen esetben fordulhat elő az a felette furcsa lelki jelenség, hogy az alvó egyén a tudatossal egyenértékű szellemi tevékenységet fejthet ki, s olyan képsorozatokat alkothat, amelyek éber állapotában is foglalkoztatják, ugyanakkor rendezett mozgási műveleteket is végezhet. Ezt az állapotot nevezzük alvajárásnak (szomnambulizmusnak). La Fontaine-ról mondják, hogy az egyik tanítómeséjét ilyen állapotban írta meg. Hasonló (alvajáró) állapotban oldott meg egy skót ügyvéd olyan bonyolult jogi kérdést, amely napok óta foglalkoztatta. Mindkét alvajáró esetében az történt, hogy alvás közben a fékezési állapotban levő agykéreg területén fönnmaradt azoknak az idegsejt-csoportoknak a serkentése, melyek a nap folyamán a legnagyobb terhelésnek voltak kitéve. Az álom aztán mintegy folytatásává vált annak, ami ébrenlétük alatt történt ; álmukban befejezték a félbehagyott munkát, ismét átélték azt a szellemi izgalmat, amely nyugtalanította őket. A holdkórosok (lunarikusok) szintén alvajárók, csakhogy az ő esetükben a holdnak, mint fényforrásnak, a reflexes hatása váltja ki a mozgásbeli műveletet. A holdkórosok megfordulhatnak olyan helyeken, ahová éber állapotban nem mernének menni, de csak a fizikai törvények lehetőségének a határai között. A magas, keskeny helyen való áthaladásukat az könnyíti meg, hogy öntudat hiányában nem mérlegelik a veszély eshetőségeit, következésképpen nem ismerik a bizonytalanság és a félelem érzését. Az erős inger (kiabálás, rákiáltás, hideg stb.) felébreszti őket. Az alvajárás (szomnambulizmus, lunatizmus) főként hisztériásoknál és epilepsziásoknál szokott előfordulni, de kiválthatja más egyéni hajlam is, leggyakoribb a gyermekeknél és az alkati ideggyengeségben szenvedő felnőtteknél. * Az alváshoz hasonló állapot a hipnózis. Ez lényegében az öntudat és önálló akarat részleges vagy teljes hiányával járó állapot, amelyben az alvó személy az ezt kiváltó személy akaratának van alárendelve. Ennek megfelelőleg a hipnotizált személy gépiesen hajtja végre a neki sugalmazott cselekedeteket. A hipnotizálás többféle módon történik : vagy beszéd útján, vagy a szem elé helyezett fényes tárgyra való nézetéssel, vagy simogatással; az utóbbi esetben a hipnotizáló két tenyerét úgy vezeti a kísérleti alany homloka és arca fölött bizonyos folytonos egymásutánban, hogy alig érinti a bőr felületét. Amennyiben élő szóval történik a hipnotizálás, a hipnotizáló a kísérleti alany szemébe merően nézve mondja például, most aludni fogsz, szemed bágyadt, szemhéjaid mindjárt összecsukódnak, csukd be a szemed, már alszol stb. A hipnózisok sok tekintetben eltérhetnek nagyon egymástól, általában mégis három állapotát különböztetjük meg. A bevezető állapotban a test elnehezül, a fej elkábul, a szemhéjak nehezek; a hipnotizált egyén olyan emberhez hasonlít, aki éppen most ébredt fel álmából, de még nem tért magához. A hipnotaxis állapotban a hipnotizált érzéketlenné válik a külső ingerek iránt: csak azt hallja és hajtja végre, amit a hipnotizáló parancsol. Nem minden ember hipnotizálható: az embereknek körülbelül a 20 százaléka egyáltalán nem hipnotizálható A szuggesztió, a sugalmazós lehetősége nemcsak a hipnotizáló, hanem a kísérleti alany idegrendszeri sajátosságától és állapotától is függ. A mindennapi életben tágabb értelemben szuggesztióról beszélünk akkor is, ha valakire más személy nagy hatással van, akaratát befolyásolni és irányítani tudja. Dr. Szikszay Jenő NEVELÉSI LÉLEKTANI TANÁCSADÓ ALVÁS ÉS ÁLOM dr) BL 25. SZÁM 5. oldal