Brassói Lapok, 1973 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1973-03-24 / 12. szám
BL Méltányosan, a dolgozók érdekében Hogy mindenkinek jó lakása legyen A lakásépítkezés fejlesztéséről, valamint a lakásállomány kezeléséről közzétett törvénytervezeteket, e tervezetek célkitűzéseit, gazdasági, társadalmi indítékait akkor érthetjük meg igazán, ha a szocializmus éveinek hazai lakáspolitikáját végiggondoljuk, s annak tapasztalatait mérlegeljük. 1951—1971 között hazánkban állami alapokból 809 000, a lakosság saját alapjaiból pedig 1 500 000 lakás épült. Húsz év alatt az ország lakosságának közel fele új lakásba költözött. Feltevődik a kérdés : milyennek minősíthető ez az ütem ? Válaszként álljon itt néhány ország ezer állampolgárára jutó új lakásának száma, amelyet a nemzetközi összehasonlításban a leggyakrabban használnak. 1970-ben e mutató értéke Olaszországban 5,5, Angliában 6,9, Ausztriában 6,6, az Amerikai Egyesült Államokban 7,2 volt, hazánkban pedig 7,9 lakásra emelkedett. Nyilvánvaló tehát, hogy a hazai ütem nemzetközi vonatkozásban magasnak minősíthető. Ennek ellenére közelről sem állítható, hogy minden család megfelelő lakással rendelkezik, hogy a lakáskérdés hazánkban megoldódott volna. Éppen ezért a X. Pártkongresszus a lakásépítkezés ütemének meggyorsítását írta elő. A jelenlegi ötéves terv folyamán 522 000, 1990-ig pedig 2 500 000 új lakást fogunk építeni. A két törvénytervezet alapvető kitételei éppen e széles körű lakásépítkezési program megvalósítását hivatottak szolgálni. Egyszerűbbé, jogilag pontosabban szabályozottá válik a személyi tulajdonban lévő lakások építése. Márpedig a lakásépítkezések gyakorlata, különösen az utóbbi évek folyamán, azt bizonyítja, hogy egyre nő azoknak a száma, akik életszínvonaluk emelkedésének arányában, saját lakás építése útján szándékoznak javítani lakáskörülményeiken. Nagyon fontos, társadalmunk tagjainak életszínvonala szempontjából rendkívül jellemző, hogy a saját lakások tulajdonosait valamenynyi foglalkozási és fizetési kategóriában megtalálhatjuk. Az 1971—1972-ben Brassóban épült 2 369 saját lakás tulajdonosai fizetési csoportonként az alábbi táblázat szerint oszlottak meg : A személyi tulajdonban épült lakások 41 százalékát tehát 1 500 lej alatt kereső személyek, 48 százalékát 1 500— 2 000 lej, 9 százalékát, 2 000—3 000 lej között, és 2 százalékát 3 000 lej felett keresők építették. Az országos adatok is hasonló helyzetről számolnak be. Az 1966—1972 között városon épült 146 000 saját lakás tulajdonosainak 90 százaléka állami szervezetek alklamazottai közül került ki. 40 százalékuk munkás, 43 százalékuk közép- és felsővégzettségű káder, 5 százalékuk pedig tanügyi káder volt. Ilyen körülmények között mi sem természetesebb, mint az, hogy az állam és a törvény a jövőben is támogassa azokat, akik saját lakást óhajtanak építeni. A lakásállomány kezeléséről szóló törvénytervezet legfontosabb kitétele a szocialista méltányosság elvével összhangban fokozottabb mértékben teszi függővé a házbérek nagyságát a jövedelem nagyságától. A tervezet az alacsony jövedelmű vagy sokgyerekes családok számára kedvezőbb feltételeket biztosít, míg a magas jövedelműektől nagyobb hozzájárulást igényel a lakásállomány karbantartásában, a beruházott összeg megtérítésében. A tervezet e kitételének gazdaságitársadalmi indítékait akkor érthetjük meg pontosan, ha megvizsgáljuk a házbérnek a hazai családok életében betöltött szerepét és ezt a lakások karbantartásához szükséges költségekhez viszonyítjuk. Hazánkban az átlagfizetés 1 500 lej. Egy lakás átlagos bére — két szobás, 45 négyzetméteres lakás esetében 108 lej havonta. Átlagban tehát a házbér a fizetés 7,2 százalékát teszi ki. Ez az arány a legtöbb család esetében azonban jóval alacsonyabb, hiszen köztudott, hogy kevés olyan család van, ahol csak egyetlen fizetést vehetünk alapul. Annak megállapítására, hogy ez az arány magas-e vagy alacsony, megint nemzetközi összehasonlítást kell tennünk. Egyes adatok szerint a házbér Svédországban egy magas képzettségű esztergályos fizetésének 20 százalékát, Németország Szövetségi Köztársaságában 21 százalékát, Franciaországban 37 százalékát, Mexikóban pedig 50 százalékát teszi ki. Ezzel szemben államunk évente jelentős alapokat kénytelen fordítani a lakások karbantartására és javítására. Példának említjük meg, hogy 1971-ben a karbantartási költségek 380 millió lejt emésztettek fel. Ha figyelembe vesszük, hogy egy állam által épített átlaglakás értéke 58 000 lej, nem nehéz kiszámítani, évente mennyivel több lakást lehetett volna építeni, ha a házbérek fedezték volna a karbantartási és javítási költségeket. A lakásépítkezések meggyorsításáért a törvénytervezet éppen ezért e téren igényel nagyobb hozzájárulást az állami lakások magasabb jövedelmű bérlőitől. Bértáblázat szerinti A lakások fizetés száma 1 500 lejig 972 1 500—2 000 lej között 1 129 2 000—3 000 lej között 205 3 000 lej felett 63 1300 köbméter betonelem A brassói épületelem-gyár munkaközössége az ötéves terv határidő előtti teljesítéséért kifejtett lelkes tevékenységében az 1972-es év folyamán hónapról hónapra jó eredményeket ért el. Ezt a sikersorozatot az idén tovább folytatják, sőt újabbakkal tetézik. A gyár dolgozói tisztában vannak azzal, hogy munkájuk eredményességétől nagy mértékben függ az építkezési vállalatok tervteljesítése. Erre bizonyság az a tény, hogy az idén, az ötéves terv döntő esztendejében túlszárnyalták minden eddigi megvalósításaikat. Az év elejétől mostaniig 1 300 köbméter betonelemet gyártottak a maximális terven felül, s ez lehetővé teszi, hogy az első évnegyed tervfeladataikat egy héttel határidő előtt teljesítsék. A szocialista munkaversenyben a legjobb eredményeket az egyes és kettes részlegen dolgozó Jorg Dahinten mester, valamint a Mircea Necula mérnök által vezetett váltások érték el. 12. SZÁM 2. oldal Kényelmes lakásunk lesz A brassói Cofetarul vállalat cukrászsüteményeket készítő egységénél dolgozom férjem esztergályos a Rulmentul üzemben. Kettőnk havi keresete 2 700 lej. Két gyermekünk van, tehát nem tartozunk azok közé, akik minden nehézség nélkül építhetnek egy lakást. És mi mégis ezt az utat választottuk. Több éven át egy kis szobában szorongtunk. Jelenleg ugyan tágasabb lakásban, de szintén nehéz körülmények között lakunk. Családi helyzetünk feljogosítana arra, hogy az államtól várjunk lakást. De mi mégis úgy döntöttünk, hogy a saját otthonunk legyen. Nem mondom, hogy könnyű volt összegyűjteni a háromszobás lakásra szükséges előleget. Nem kértünk kölcsönt az államtól, a szükséges pénz egy részét magunk spóroltuk össze. Lassan gyűlt az öszszeg, mert a gyerekektől sem akartuk megvonni a szükségeseket. Az előleg kigyűjtésében jelentős segítséget nyújtottak szüleink, testvéreink. Örömmel írom le : néhány hónap múlva beköltözünk lakásunkba. Megelégedéssel olvastuk a lakásépítkezés fejlesztéséről szóló törvénytervezetet, amelyet elejétől végig a szocialista méltányosság elve hat át. Mert nem méltányos az, hogy a miénknél jóval nagyobb jövedelmű családok — s ilyen sok van — a korábbi évek során állami lakásokba költöztek, ami viszonylag kevesebbe került Meggyőződésem, hogy a törvénytervezetbe foglalt intézkedések mindannyiunk érdekeit szolgálják. Tóth Ilona munkásnő ••Összhangban az életszínvonal növekedésével Mindannyian tanúi vagyunk annak, hogy a párt és az állam messzemenő gondoskodásának eredményeként évről évre szüntelenül növekszik a dolgozók életszínvonala. Ezt a valóságot a tények sokasága bizonyítja. Az elmúlt évben például vállalatunk közvetítésével 1 302 magánlakást építettek a különböző foglalkozású dolgozók. A tervek szerint az idén 1 820 magánlakást építünk. Csupán e példákból is kitűnik, hogy a lakásépítés fejlesztéséről szóló törvénytervezet az életszínvonal növekedése terén elért eredményekre alapszik, ezeket tükrözi. A gyakorlat bizonyítja, hogy a takarékos, fényűzés nélküli életmód lehetővé teszi egy magánlakás építését még a kisebb vagy közepes jövedelmű családok esetében is. Ennek igazolására, csak úgy találomra, néhány példát idézek. Nicolae Bodean vasesztergályos a traktorüzemben, felesége munkásnő a Timpuri Noi gyárban ; Ion Manea lakatos a gördülőcsapágy-üzemben, felesége szövőnő a brassói szövetgyárban; Fejér Károly munkás a radiátor- és kábelgyárban, felesége háziasszony ; Antal Dénes munkás az élelmiszeripari termékek nagykereskedelmi vállalatánál (ICRA), felesége ugyancsak háziasszony. És még hosszasan sorolhatnók a hasonló családokat, akiknek bár több gyerekük van, magánlakás építésére kötöttek szerződést vállalatunkkal. Az ilyen emberek tudják és vallják, hogy a kényelmes lakás a kellemes, szilárd családi élet alapját képezi. A törvénytervezettel kapcsolatosan néhány javaslatot, észrevételt szeretnék tenni. Véleményem szerint az 1 5 A lejig terjedő fizetések esetében az előlegre folyósított hitelre a 8 százalékos kamat igen sok. Azért, hogy a méltányosság elve még inkább érvényesüljön több kategóriát kellene meghatározni a minimális előleg arányának megszabásánál. Méltányosnak vélném például, hogy az 1300 lejig terjedő havi fizetések esetében a minimális előleg csupán 15 százalék legyen, de ugyanakkor helyes lenne a 2 000 lejnél nagyobb fizetések esetében is jobban differenciálni az előleg nagyságát. Javasolnám például azt, hogy a 2 000— 3 000 lejes havi jövedelem esetében a minimális előleg 35 százalék legyen. Sajnos elég gyakran megtörténik, hogy az építővállalat vonakodik elvégezni a különböző javításokat a lakások garanciaideje alatt. Ez sok kellemetlenséget, bosszúságot okoz a lakástulajdonosoknak. Azért, hogy jobb munkára ösztönözzék a lakásépítőket lehetővé kellene tenni a megrendelők számára azt, hogy a lakások végleges átvételéig tartsák vissza ezek értékének 5 százalékát. A lakásépítkezés fejlesztéséről szóló törvénytervezet mindannyiunk érdekeit szolgálja, mert lehetővé teszi sok százezer dolgozó számára azt, hogy állami támogatással kényelmes családi otthont építsen. Petre Stanciu, a személyi tulajdonban lévő lakásokat építő hivatal főkönyvelője 1873