Brassói Lapok, 1910. december (16. évfolyam, 274-296. szám)

1910-12-01 / 274. szám

2. oldal. BRASSÓI LAPOK 274. szám. ditást, a kitartáshoz erőt nyerjek ahhoz a fáradhatlan tevékenységhez, melyet az ál­lameszme, a magyarság érvényesülése érde­kében kifejteni minden magyar embernek kötelessége volt és kötelessége ma is. És csakugyan létezik-e az az Emke, melynek itt fiókot állítottunk, melynek mi itt alapító és rendes tagokat szereztünk ? Létezik-e az az Emke brassói fiókja, mely itt óvodákat felállítani segített, amely a március 15-ének állandó nyilvános megün­neplésére bizottságot küldött ki és mely itt a magyarság ügyét éveken át szép sikerrel előbbre vinni igyekezett? Mert mi itt évek óta mit sem hallunk és tudunk az Emke itteni fiókegyletéről ! Évek óta nem tartatott itt választmányi, vagy közgyűlés, lapjainkban évek óta szó sem esik az Emke fiókról és e kérdéseket én joggal vethetem fel, mert habár alapító tagja vagyok az EMK- nek, évek óta soha meghívót sem a fiúk választmányi ülésére, sem közgyűlésére nem kaptam. Az EMKE, amint jól tudom, ezelőtt 25 évvel azért alakult, hogy a magyar állam­eszme, a magyarság érdekében éber műkö­dést fejtsen ki, hogy a magyar nyelvet ter­jessze, hogy nemzetiségi vidéken megmentse és visszaszerezze a magyarságnak azt, ami megmenthető és visszaszerezhető, szóval tár­sadalmi úton a magyar kultúra terjesztése és emelése által akarta a magyarság supre­­matiáját szeretett hazánkban előmozdítani, örök időkre biztosítani. Az EMKE, központja és fiókjai útján óriási erőfeszítéssel, Sándor József t. alel­­nök-főtitkárnak határt nem ismerő, fáradha­tatlan­ és elévüthetlen érdemeket szerzett agi­­tacionális munkája segélyével annyira vitte, hogy a központ 3.520.360 korona 97 fillér vagyon fölött rendelkezik, hogy iskolákat létesített és tart fenn, hogy néptanítókat ju­talmazhat, népkönyvtárakat létesített, a szé­kely ipar támogatására segélyeket és ösztön­díjakat juttatott, datosköröket hívott életre, ifjúsági egyesületek létesítését mozdította elő, nagy mérvben iskolaépítő actiót hívott élet­re, stb. Mindezek kétségtelenül a mellett szóljanak, hogy az Emkére nálunk — és kü­lönösen az erdélyi részekben — nemzet­fenn­tartó és államerősítő hivatásánál és ered­ményes tevékenységénél fogva nagy szükség van, hogy az Emkét — és pedig első­sor­ban nekünk erdélyrészieknek, — volna kö­telességünk minden erőnkből támogatni. Avagy éppen csak Brassó nem látná ezt be? Brassónak ne volna szüksége arra ez esetleges támogatásra, melyet az EMKE nagy horderejű anyagi, szellemi és erkölcsi ereje nyújthat ? Oly erős-e már a brassói magyar­ság, hogy azért nem érzi szükségét, az EMKE fiók ébrentartásával az Emke köz­pontot támogatni, mert az Emke támogatá­sára nincs szüksége ? Felvetettem a kérdést, feleljen reá az, akit a felelet terhel. dr. WEISS IGNÁCZ, a brassói kereskedelmi és iparkamara ülése.­­ — Saját tudósítónktól. — Brassó, 1910. november 30. A kamara folyó hó 28-án rendes teljes ülést tartott. Paul Vilmos kir. tan. elnök megnyitójában mindenekelőtt M­­­e­s­s Lajos kamarai tag elhunytéról emlékezett meg me­leg szavakban, aki hosszú éveken át teljes odaadással és ügybuzgósággal szolgálta a kamara érdekeit. Szintúgy hálás elismerést kifejező szavakkal elparentálta a napokban elhunyt A­r­o­n­s­o­h­n Henriket, aki szintén hosszú időn át a kamara ügybuzgó tagja volt. Elnöki előterjesztések után a közgyűlés a kereskedelemügyi miniszter azon leiratával foglalkozott, amelyben egy magyar honosságú iparos tanoncok szerzése érdekében működő­­ külföldi egyesület tevékenysége ellen állást foglal. A kamara, tekintettel arra, hogy az illető egylet kerületében eddig ily irányú tevékenységet nem fejtett ki, a leiratot egye­lőre egyszerűen tudomásul vette. A közgyűlés a kamarai tisztviselőknek lakbéremelést, valamint drágasápótlékot sza­vazott meg. A kamara 1911. évi költségelőirányzata szerint a rendes kiadások 38,803 koronát tesznek ki, a rendkívüli kiadások 4790 koronát; az összes kiadások 43,593 koronára rúgnak. A fedezet az eddigi 4Vs°/6 kamarai illeték­­kulcs mellett 45,311 korona; a felesleg en­nélfogva 1718 korona. A rendes kiadásokban szakiskolák és ösztöndíjak céljára ez alka­lommal is 5200 korona vétetett fel. Nincs kifogása a kamarának Almakerék község (Nagyküküllő megye) azon kérvénye ellen, mely szerint vasárnapjai oly irányban bővíttessenek ki, hogy az állatvásárok ne az országos vásárokkal együtt tartassanak, hanem az ezeket közvetlen megelőző na­pokon. Szintúgy nincs észrevétele a közgyű­lésnek Felek község hídmérleg díjszabályzata ellen. ------­Nagyszeben vármegye közigazgatási bizottságának a Romániával fennálló útlevél-kényszer megszüntetését célzó felterjesztését a kamara a kereskedelemügyi miniszternél támogatni fogja. A pozsonyi társkamara azon felterjesz­téséhez, miszerint a folyó év december ha­vának három karácson előtti vasárnapjain, azaz december 4-én, 11-án és 18-án az üz­leti árusításra nézve a vasárnapi munkaszü­net felfüggesztessék, a kamara nem járulhat hozzá, mivel nem kívánja, hogy a szociális szempontból jó hatású vasárnapi munkaszü­netről szóló törvényen különös ok nélkül rés­zztessék. A kamara állandó választmányába Miess Emil elhunyt tag helyébe Porr Emil választatott meg. Javaslatba hozta a közgyűlés­­ továbbá az osztrák-magyar bank nagyszebe- l­ni fiókja részére a váltóbirálókat, az 1911 . évre. A közgyűlés végül állami gépsegély iránti kérvényeket intézett el. Ipa-utóiban ujonan festve és parkettázva, az összes mellékhelyiségekkel — családi ügyek miatt — izommal, val­y Január 11-re átade Bővebbe a „Brassó­i Sipok“­ kiadóhivatalában. Aktuális feljegyzések. Brassó, 1910. nov. 30. Három szavazat. Egy kulturtörténetiró korunkat jelle­mezve azt mondja, hogy egy lábbal még a középkorban vagyunk. Én ugyan nem vagyok kulturtörténet­­iró, de figyelemmel kisérve a legközelebbi eseményeket, más eredményre kell jutnom, mint történetírónk és pedig sajnos arra, hogy nem vagyunk egy lábbal a közép­korban, hanem — mindkettővel. Hogy ne menjünk tovább, itt­­vannak a vallási differenciák, — melyek még min­dig chinai falként választják el az embere­ket egymástól. S ebből kiindulva, egész nevelési rend­szerünk az emberek „szeretetben egyesü­lése“ helyett, a szétválasztás elveit szol­­­gálja. Már a gyermeki lélekbe beoltják az idegen felekezet iránti — legenyhébben nevezve a dolgot — idegenkedést. S a­mit a gyermeki lélekbe beoltunk, azt bizony nehezen tudjuk onnan újra kitörülni. \ Van szerencsém a n. é. közön­­jí! ’■ 1/ fi' m cimen fehérnemű és vegy­ség b. tudomására hozni, hogy OPH^SQI !\FKaljlMlj"l!lfiZlTínSÖ tisztitó intézetet nyitottam. Kórház-utca 64. szám alatt M ^ “X/ u ^ \ A gallérokat és kezelőket saját találmányu zománc-fényesítővel kezelem, miáltal tüsér­ fényesek és tovább viselhetők lesznek, mint a más tisztitásuak és mindennemű fehérneműek a legszebben tisztitta­tnak, úgy függönyök is. Vegytisztitásom is elsőrendű. Elvállalom e szakmába vágó bárminemű­ selyem, bársony, szövet, csipke­ruhák, glacé kertyük vegyitisztítását és a legszebb kivitelű vasalását. A tít­é­­kösökség pártfogását kéri, tisztelettel G Leixner Sándor.

Next