Brassói Lapok, 1927. január (33. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-31 / 24. szám
BRASSÓI LAPOK 9. oldal, 24. számi 1927. Január 31. T ■" ............... . KÖZGAZDASÁG Ezer teher simitja meg a kereskedelmet Miért drágul minden? BRASSÓ. CA Brassói Lapok tudósiajtói.Hia drágul a megélhetés s emelkednek az árak, az egyszerű fogyasztó tömegek" ajkán egyszerűen felhangzik "a vád, mellyel a terhek emelkedése miatt a termelőt, a kereskedőt illeti. »Megint drágítanak a kereskedők! — hangzik a közszólam. A valóság pedig az: a kereskedők kirakataiban megjelenő árak csak kifejezői a termelési, pénzügyi, forgalmi s adóviszonyoknak A kirakatbeli árak hű tükre az ország gazdasági életének. Az áremelkedések, pénzügyi viszonyok s a közterhek viszonyával kapcsolatban kereskedői körökben általában a következő vélemény alakult ki: Az eddigi eléggé terhes adókon kívül, mint amilyen az egyes adó, pót-, kiegészütő és globális adó — a kormánynak, melya megélhetés olcsóbbá tételének elvét követii az a szándéka, hogy egy egész sorozat új közvetett adót vezet be, illetőleg emel fel s teszi terhesebbé a közviszonyokat a bélyegilleték megdrágításával, a peres eljárás, folyamodások, felszólamlások illetékének emelésével, miután előzőleg megdrágította a postatarifát, az államvasutak díjszabásat, és így tovább. Önként felvetődik a kérdés: meddig haladhat ez így, meddig bírja ki az ország a gazdasági terheket? A mai viszonyok között, amikor a valuta hullámzása annyira gyakori s oly romboló hatású, a kereskedelem súlyos helyzetben van. Hogy ha valamikor el lehet mondani Lloyd Georgenak híressé vált mondását, hogy könnyebb biliárdot játszani egy viharzó tengeren hánykodó hajón, mint kereskedelmet folytatni, úgy ma ugyancsak helyénvaló ez a mondás. Hogyan tudja a kereskedő kikalkulálni az eladásra kerülő áruk költségeit, ha a kiegyenlítés pillanatában a valutáris hullámzás miatt végzett kalkulációja teljesen összeomlik? S ha remélt nyeresége a lebonyolított üzletesemény után kárrá alakul át, hogyan veszik ezt figyelembe az adóztatás alkalmával a kincstári közegek, kik a kereskedőnél, megjelennek? "A kereskedőkre egyformán nyomasztólag hatnak a közvetlen és közvetett adók. Az államvasutakon a bérletnek a megdrágulását a nagykereskedő és az importőr jelentős öszszeggel veszi kalkulációba s bár a kalkulációnál kitűnik, hogy az utazgatás nem fizetődik ki, de a kereskedő kénytelen utaztatni, mert enélkül a nagykereskedő ügyleteit nem tudja lebonyolítani. A szállítás megdrágulása súlyos teherként nehezedik a kiskereskedő üzemi költségeire is, s így a fogyasztóra nézve a megélhetés lassanként - de megszakítás nélkül — mind súlyosabbá válik. Misumnan sem lövell reménysugár, amelyből jobb jövőre lehetne következtetni. Az egyszázalékos forgalmi adót, melyeken a kereskedők állandóan tiltakoztak, nem törlik el, hanem módosítják A készülő tervezet két százalékot akar bevezetni a belföldi áruk termelési helyén s a külföldieknél a behozatal alkalmával s ezenfellül a forgalmazott értékekből még egy fél százalékot. Végeredményében az fog megtörténni, hogy az egy százalékról rátérnek két és fél százalékra. Ha nem is beszélünk arról, hogy ez az adónem azok miatt a pénzügyi inkvizíciók miatt, melyekre módot ad, nem megfelelő, azonban két és fél százalékra való felemelése elviselhetetlen bírságot jelent a kereskedelemben. Ilyen s ehhez hasonló súlyos közvetlen és közvetett adók mellett akereskedelem úgyszólván lehetetlenné válik. Sietséget kérnek az államtól vámhitel formájában. A bankok ugyanis, melyek maguk sem rendelkeznek elegendő s főleg olcsó pénzzel, nem tudnak segítséget nyújtani még a leghitelkérpesebb kereskedőnek sem, aki kénytelen e miatt raktárban hagyni a megérkezett szállítmányokat. Egyes áruknál emiatt elmúlik veszteséggel az idény, mások megromlanak a kikötők raktáraiban. Komoly és megbízható bankgarancia mellett a pénzügyminiszter adhatna 90 napos vámhitelt. Ebben az esetben az államnak is megvolna a foiztosítéka s a kereskedőn is segítve volna. Ez az intézkedés nem jelentene hátrányt az államra s minél előbb be kellene vezetni. A jelenlegi vámtarifa átlagosan a behozott árucikkek értékének a felét teszi ki, mert vannak cikkek melyeknél a vámilleték a számla értékének 70 százaléka. Senkinek sincs annyi pénze, a bankok sem adnak hitelt a Nemzeti Bank jegypolitikája miatt, mely megszabja a jegykibocsátás határát. Mind súlyosabb és súlyosabb adóterhek, mind nagyobb illetékek, drágább tarifák, megfizethetetlen kamatok és pénztelenség, Íme ezt találjuk a kereskedelemben. Meddig azonban? Végeredményében a kereskedelem sem zűrja el ennek a politikának a következőjét: nyert. Panasz és panasz minden oldalról. Elégedetlen a mai helyzettel minden társadalmi réteg, valamennyi gazdasági osztály, termelők, kereskedők, fogyasztók egyaránt. Eljutottak teheriáróképességgel, Literében ahhoz a határhoz, amelynél a hurt az elszakadás veszélye nélkül tovább feszíteni nem lehet. Itt tenni, segíteni, javítani kell! A MAI PÉNZPIAC Szombat, január 29 A világpiacon: Kisebb arányú árfolyamhullámzás. A belföldi piacon, Bukaresttel helyreállt a közvetlen kapcsolat s igy az árfolyamok kiegyenlítődtek és az erdélyiek bukaresti színvonalra hanyatlottak, sőt az erős kínálatra tovább lanyhultak. Délben: egy olasz líra 8.05 lej, egy francia frank 7.38 lej, egy osztrák shilling 26.25 lej. Zürich. Devizák, (zárjelben a tegnapi zárlattól való eltérések). Nyitási árfolyamok svájci, frankban: száz német márka 123.15 (12 és fél). Száz holland forint 20. 70, egy dollár 5.19 és háromnegyed, egy angol font 25.21 és egynegyed (—fél), száz francia frank 20.50 (102), száz olasz liva 22.27 és fél (f1), száz cseh korona 15.37 és fél (—fél), száz dinár 9.13 és fél (—1), száz leva 3.75, száz lej 2.80, száz magyar pengő 91.80 (—05), tízezer osztrák korona 0.7332 és fél (13 és fél). Budapesti értéktőzsde. Pénteken jól tartott árfolyamok. Zárlati árfolyamok pengőben: Magyar Hitel 82.2, Osztrák Hitel 13.7, Salgó 55, Rima 89.1, Délivasut 17 Államvasut 41, Kohó 21, Atlantika 1.6 Ganz-Danubius 182, Kőszén 419, Papíripar 3.4 Nasici 165, Szlavónia 3.4, Földhitelbank 19.4, Viktória malom 3.6, Kereskedelmi Hitelbank 67, Pesti Magyar Kereskedelmi 114.2, Beocsini 153, Krikányi 140.5, Láng 16.5 , Liptáli 3, Schlick 10.5, Brassói 49 9,Cukoripar 203, Klotild 1.9, Hungária műtrágya 12.2, Olasz- Bank 51, Angol-Magyar 107,Leszámítoló 93.8, Magyar Icseh 112, Nova 87.0 Csáky 35.1, Izzó 113, Magnezit 171 Viktória bútor 0.16, Ofa 88, Pesti Hazai 228 (—) leszállítják Bécsben a betétkamatlábat. Bécsi jelentés szerint a bankok szövetsége minapi ülésén elhalasztotta határozatát a betéti kamatláb leszállítására. A helyzet most az, hogy a bankok szövetsége a betét kamatlábat legközelebb fogja egy négy százalékkal leszállítani. (2) Módosítások a fogyasztási adóknál. A pénzügyminiszter körrendeletet adott ki, melyben a fogyasztási és községi adóknál az alábbi módosításokat hozza nyilvánosságra: A szőlőmkor adója 2 lej helyett 1 lej 50 bánt, kilogrammonként az esszenciás olajoké az eddigi 30.50 lej helyett 50 lej kilogrammonként, a" préselt fekete ikra adója 31 lej kilogrammonként Azt is közli a rendelet, hogy a parafin behozatalánál a behozatali vám, s a kilogrammonkénti 9 tejes fogyasztási adón kívül más díj nem fizetendő. (2) Jelentékenyen elelkedett Franciaország adóbevétele. Párisi jelentés szerint december havában az adókból 3 milliárd 957 millió 309 ezer frankot vettek be. 239 millió 803 ezer frankkal többet, mint 1925. decemberében. Az 1926 évi összes adóbevétel 38 milliárd 347 millió ezer frank volt, 3 milliárd kétszázhatvanhét millió 890,5 ezer frankkal több, mint a költségvetési előirányzat. Az egyenes adóbevételek 1 milliárd 268 millió 476 ezr frankot értek el decemberben s 8 milliárd 755 millió 865 ezer frankra emelkedtek az egész évi bevételek. A közvetett adókból decemberben 2 milliárd 540 millió frank folyt be, az egész év folyamán pedig 29 milliárd 110 millió és 943 ezer frank. FAIMUS Regény Irta: JUSTH ZSIGMOND 59 — De hisz Gábor, figyelemmel hallgattalak, olyan szépen beszéltél, — felelte udvariasan mosolyogva Lőrinc. — Meg akarsz házasítani, látom. Ezért hálás is vagyok. — Ne úgy fiam. Látod ez fát Légy egyenes velem, mondd ki mindazt, a mit e percben érzesz, hogy ig.* megérthessük egymást. — Hogyne, hogyne Gábor. Hisz'tudod, hogy te vagy az én »öregebb«-em. — Ne tréfálj e percben, úgy se jő szivedből a tréfád. — De ha biztosítalak, hogy nincsenek, — mondta Lőrinc és átölelte a bátyját — Leszek pilléből fecske, ha az öregebbem úgy akarja. Csak ne holnap még! Egy-két napig várj még! — Ne tréfálj, érts meg. Hisz mindezt csak azért mondom, mert hidd el, féltelek. — Te is? — szólt most hirtelen, elváltozott, keserű arccal Lőrinc. — Hát ki még? — Óh, mind. Tomi és a felesége attól félnek, hogy mésalliance-t csinálok, 'anyám, óh értem, ha nem is szólt... te, mindenki .. — Nos, egy okkal több, hogy megházasodjál. Akkor legalább mindenkivel ió véleményen leszesz... de hát feleli erre, ezentúl is bizodalommal fordulsz hozzám . — Ugyan kiben bíznék, ha benned nem. 'Átölelték egymást, de azért mind a kettő érezte, hogy maradt vissza a lelkében valami, ami, ha nem többel, de egy hajszállal távolította el őket egymástól. 40. Gábor és Poldi hajnal óta jártak. Bebarangolták az újvári havas egész vidékét, végtére egy kis szűk völgyben telepedtek le. Hatalmas kősziklák vették a hasadékól körül, a hasadék közepén tengerszem volt. Semmi nyoma az életnek. Távol, távol a küzdelemtől, itt csak csend, nyugalom. — Látod, ide járok el néha... Szeretem e helyet. Olyan mint egy Böcklin, — mondta Gábor. — Az olyan, ez a sos világunk egy része, hiszed, hogy még ez is szervesen függ össze a Niki vén asszonyos tetteivel, — nevetett Poldi, bár igen komolyan értette. — Hogyan érted? Magyarázd ki magadat. Érdekel a dolog... — Nos, ez természetrajzilag épp úgy, utolsó stációja a mi mindenségünknek, mint szegény öreg Nikink. A sajttenyésztés füvei, tájképe, a szál erdők ősfái után jön a magasztos pusztulás, a tengerszemek sziklavilága . értesz? — De hát a mi talajunkat tán még meglehet termékenyíteni! — Mi rajtunk akarsz változtatni gyermek? Hogyan? Megbirsz küzdeni a fajjal, elég erősnek érzed magad, szembe szádani azzal, amit századok ápítottak meg? Bírsz uj vért önteni ereikbe? Megbírsz küzdeni századok öröklött, megcsontosodott erkölcseivel, szokásaival? Bírsz uj érdeklődést önteni azokba, kik már igazán semmi iránt sem érdeklődnek? Szinte megérezték, hogy már csak a semmittevés, a pusztulásra jók. Ültess hát e sziklákra pálmákat s gyönyörködj lenne. És miért tennéd,ambitió dolgozik benned, vagy mi? — De hát akkor mit tegyünk? — Mit? Gyönyörködjél abban, amit látsz. Hisz már maga ez a látvány is ritka érdekes. Nézd... mily különös szép és gyönyörködtető a rothadó anyag újjászületése, a kiválás processusa, hogy ád új életet az, ami már maga életre képtelen Trágyának nincs jobb ennél... Engem érdekel. — De hát sohasem érezted szükségét annak, hogy ezen változtass? — Öregen születtem, mint öreg halok meg... Sohasem akartam változtatni ezen. Az ember egész jövőjével együtt születik. Nagyjából elő van írva az útja... Tán változtatnak valamit rajta külső körülményed, sokat mindenesetre nem ... A végponthoz csak a vére viszi Nevelőkben nem biztatn, soha... emberbarátokban se sokat. Reformátorokban meg éppen nem hiszek — Hogyan? — Nos igen. A reformátorok, akkor amidőn születnek, a kor szüli őket. Nem ők a kort. Lári-fári, összeteszem a két kezem, s nem akarok változtatni semmin Nem ítélek el semmit, csak gyönyörködöm Csoryt . köv.! Kiadó: a Brassói Lapok könyvnyomdája.