Brassói Lapok, 1935. január (41. évfolyam, 1-24. szám)
1935-01-02 / 1. szám
I frrencifk tért 4 \LI. évfolyam 1 szám. SV A.%I tet1910611 ELOFZETESI ÁRAK: Belföldre:^ kézbesítő kézbesítési dijával és a P^^ede J^to | aegy^fr^wf le^félév«'' WO‘teJ.^Tév* nak fizet, az előfizetési díj bb lej. Rostái ke/besitessel es kozveteuul a l“‘ " 1 | ( JRf )t: i EMK dij»J hirdetési oldalon 5 tej. páros (bal) szövegoldalon b lej, páratlan (jobbiszerj.,2 Strndef Szeries^ft ^ k JóbLaf Brsov/s.r Rege, Cíarol *-t .elefonszámok kiadóhivatal *3- szerkeszt^ «3. £töfiZ€t£Sl pddaBQ Árusításba nem bocsátható , Főszerkesztő: Szele Béla dr. Szerda 1935. évi január 2 .*A»tay Péter Tvb&paaay agy«te* Kö*y*%#*« • »UDAP£3'f ' ni’ti'i ~ EW161 MEHLIG - zTMDTCßWIiT Irta: FERENCZI ZSIGMOND Mérleget készít a gazda az üzletév végén. Megállapítja követelését és tartozását. Számbavesz anyagot, pénzt, munkát. Számot vet a múlttal, jelennel, jövővel, gondolatokkal, tényekkel. Levonja a tanulságot. Így a felelős gazda. Nem igy a felelőtlen társadalom. Nem vet számot azzal, miként áll egyensúlyban egyik ember élete a másiké mellett. Különösen 20 év óta minden évet avas csalódással zárunk s minden Újévet felcsillanó reménnyel nyitunk. Beteljesült csalódás s beteljesületlen vágy kínozza az embert. Krisztus polgára azért mégsem esik kétségbe. Hisz az Isten rendelésében s állja a megpróbáltatást. Vágyak temetőjének televény talajából új csirát hajtat: megacélozza a lélek, értelem és izom erejét. Hiszi, hogy a fekete sors fekete tintájába mártott tollal vesztegzárt húz a szenvedések évvégi rovata alá. A teheregyenleget, fertőzött lelket, megbénult szellemet, kenyér, rabságot, az emberi munka elkárhozását, az igazán Krisztusban megújuló Esztendő esedékes áldozati tüzén elhamvasztja. Hiszi, hogy a megújhódás tüze alkotó hevében világra csiholja az igazi krisztusi társadalmat, amelyben ország-világszerte megtalálja helyét minden polgár. A krisztusi társadalomban minden embernek szent lesz a lélekszabadság, az értelemszabadság és a kenyérszabadság. A krisztusi ember minden nyelven megdicsőíti a szellemet és minden kézen felmagasztalja az emberi munkát. A Krisztus polgára megbékítő uj hajnalt hasit a fekete és vörös bolsevizmus kavargó vészfelhőiben. Az uj hajnal fénye világítja meg majd az ország-világ életútjait. Ha az uj világ szemüvegén keresztül nézzük a mait, látnunk kell a romokat és fenyegető szakadékokat, hogy azokat eltávolítsuk, kikerüljük, betömjük s fölöttük egyengessük a megújhodás ösvényeit. A krisztusi polgár nem ordít véres sérelmet, de tiszta bírálatból tanulja a javulást. A társadalmi fejlődés folyamán fogalmak új tartalmat nyernek, tények változnak, elhíznak, elöregednek. Ami egykor megújhodást jelentett, ma bilincsként szorul az emberiségre. Szükségképpen kell tehát időnként jönnie az adott kor szellemi és anyagi létszükségletéhez alkalmazkodó változásnak. A szocializmus vörösben zúdította uralmi területére a mai rendszer fekete nyomortengerét. Mindkettő eltemette a magántulajdonra épített gazdasági és társadalmi rend áldásait. A megváltás, a polgári társadalmi és gazdasági rend láthatára pedig csak a világos elmékben pirkad. A világáramlat, mint a napfény, vagy levegő, eljut a föld minden zugába. Hatását mindenütt érezteti. Románia sem maradt mentes az életképtelenné vált mai rendszer tehetetlen önvédelmi harcától s a szocializmussal vívott gigantikus küzdelmétől. Megszenvedte a háborút és békét ez az ország is. Törvényhozását és kormányzását a nagybankártőke pórára vonszolja. Az állambürokrácia magán viseli az öncélú állam jellegét. Nem mutat semmi lelkiismereti és értelmi munkakapcsolatot azzal az országtársadalommal, amelynek természetes származéka. Sőt számos jel mutatja, hogy az állambürokrácia élesen elkülönült az országtársadalomtól és érdekeik egymással szembekerültek. Az érdekellentét a szükségletek növekedésével egyenes arányban nő. A háború után nem volt Romániában olyan államférfi, aki az országtársadalom és állambürokrácia érdekeit össze tudta volna egyeztetni Az államférfiak beszorultak az állambürokrácia szellőzetlen pincéibe.Pártketrecek rácsain keresztül vicsorítják egymásra fogaikat. Alig nyikorgatják az államgép rozsdás kerekeit. Kenőolajukat megvastagította az árupermisz, agrársperc, gégetükör, feketeszesz, Skoda. Az egymást űző rövid párturalom alig juttatott időt arra, hogy a korifeusok megtöltsék zsebeiket és a bukás utáni várakozásra kitartást gyűjtsenek. Országépítő munkára nem jutott idejárt. A politikai pártok mellett felburjánzott az álhazafiak élősdi hada, melyet nem az alkotó munka, nem a román néptömeg védelme, hanem az egymás elleni gyűlölet, személyi és klikkérdek tart össze. A honszerelmet olcsó piaci áruvá tették. Az állam fogalmát azonosítják a maguk élősdi érdekeivel. Az állam védelmének ürügye alatt önös érdekeiket körmönfont képmutatással és vakmerő elszántsággal védik. S ha már kifogytak egymással szemben a gyűlöletből, a népkisebbségek elleni gyűlöletüket dobják zsibvásárra. Felelőtlen társadalmi és politikai állásokon s romboló sajtótermékeken keresztül vagyont vadásznak ki a saját népük s az ország minden népének zsebéből. S hogy ebben a kataklizmában mi volt a magyar népkisebbség helyzete? Kényszerűen úszott az árral. A mai rendszer megtalálja magyarnyelvű ügynökeit is, akik a gazdasági összeomlásig magyar testvéreikkel szemben magyar nyelven űzték azokat a meg nem engedett haszonvételeket, amelyeket a gazdasági élet törvényei s az erkölcsi parancs élesen tiltottak. Magasabb életszínvonaluk egyházi, társadalmi és politikai élre állította őket. Az élen főként saját fajsúlyukat növelték. Nem néztek a jövőbe. Az egységes magyar nemzettársadalom szerves kiépítésére nem végeztek műhelymunkát. Tehetetlenségüket kétségbeejtő meztelenségben tárta fel a gazdasági válság. Az összeomlott gazdasági rendszer viszszaéléseitől s az ország változástól elerőtlenített, bizalmát, reményét veszített nép hiába várt tőlük vezetést, irányítást, támogatást. Népgazdasági rendszerünk, szervezett szellemi együttműködésünk nincs. Politikai egységünk kétesértékű választási egységbe zsugorodott. Képviseletünk alig jelent többet a sekélyes román állampolitikában, mint a hamis zenekarban szunditó vakkontrás. Ezekkel a fekete tételekkel zárhatjuk az óévet. Lássuk most már az évnyitó tételeket. Be kell lássa a világ, hogy fel kell épülnie a polgári társadalmi és gazdasági rendnek, a melyben minden termelő jószág és az emberi munka visszanyeri gazdasági szabadságát, visszanyeri üzemképességét s ismét létforrássá válik. A pénz visszanyeri eredeti rendeltetését: értékmérő és csereeszköz lesz. Megszabadul bénultságának kórokozójától: leveti mértéktelen profitszedő és hatalmi eszköz tulajdonságát. A csoportérdekek járszalagján tartott pártkormányok helyét olyan kormányok kell hogy elfoglalják, amelyek osztályérdekre való tekintet nélkül, a népérdek egyetemét képviselik, azzal a céllal, hogy az országban létező szellemi és anyagi erők maximális megnyilatkozásának utat nyissanak. Helyreállítják az állam és ország között az összhangot. Az országot alkotó egyellek gazdasági egyensúlyát s ennek természetes következményeként az államnak nemcsak pénzügyi, hanem gazdasági egyensúlyát is. A szilárd anyagi alapokra helyezett államszerv arányos számú és jól fizetett tisztviselő karával helyreállítja az állam, bürokrácia erkölcsét. Az állam gazdasági, pénzügyi és erkölcsi talpraállítása maga után vonja az egészséges nemzettársadalom kialakulását. A nemzet megtalálja időszerű fogalmi meghatározását, ami nem lehet más, mint a nemzet birtokában levő lelki, szellemi és anyagi erőknek a nemzet véralkata szerint való legmagasabbrendű kifejtése az egyén és nemzzetközösség hasznára. Cselekményében él a nemzet. A nyelv csak kifejezője a cselekménynek. A gyűlölet nem alkotó eleme a nemzeti fogalomnak, mert rombol, kárt tesz, minden nemzetet lealacsonyít és megcsúfol. Csakis ilyen felfogás mellett alakulhat ki az egységes román nemzettársadalom és ezzel párhu- s zamosan Románia egységes országtársadalma, amely nemcsak egyenlő papírjogokkal, de egyenlő életlehetőségekkel magába foglalja és összmunkálkodásra készteti, az ország és állam hasznára, az országban élő összes nemzetek szervezett társadalmát Félre kell állítani a politikai életnek azokat a festett arcú kitartottjait, akik a maguk üzelmeinek elleplezésére nem tudnak okosabb gondolatot felszínen tartani, minthogy a kiisebbségek legyenek lojálisak s ők majd változatlan jóindulatot tanúsítanak velük szemben. Hát lehet-e a kisebbségi nép más, mint lojáliis? Ezzel szemben szeretnék látni, miben áll a dilettáns kormányzók régi és miben a változatlan jóindulata? Nem látjuk a jóindulatot abban, hogy magyar ember nincs a kormányban, a felső bíróságban, a katonatiszti karban, az újonnan kinevezett köztisztviselők között. Vagy abban lássuk a jóindulatot, hogy tömegesen fosztják meg kenyerüktől a postamestereket, vasutasokat, tanítókat, tanárokat. Tanrendőrökkel bénítják meg a kisebbségi iskolák működését. Ezek a körülmények lehetetlenné teszik, hogy azok, akiket földönfutókká tettek, hűséggel, szeretettel és megértéssel gondoljanak arra a társadalmi rétegre, amely az állam és nemzet álruhájában kenyerüktől és lelki nyugalmuktól megfosztotta őket, lehetetlenné tette, hogy az állam és román nép iránt hűségükről tanúságot tegyenek a szellemi és anyagi erejüket az országtársadalom hasznára kifejtsék. Olyan az a képmutató jóindulat, mintha valaki az éhhalál előtt álló éhséget a vagyonjog kódexével akarná csillapítani. Minden jogot megnyit számára, csak éppen a kenyérhez nem engedi nyúlni. Bátran szembe kell nézni románnak, magyarnak egyformán a kisebbségi kérdéssel. Aki merte vállalni a kormányzást, vezetést, ne féljen se egyik, se másik oldalon a nacionalizmus néhány balkezű kitartottjától. Minden képmutatást túlkiált a szükség parancsa: az egy országban egy sorsra hivatott, különböző nyelvű népek egymás mellett meg kell hogy találják létlehetőségüket és a szabad utat szellemi és gazdasági erejük maximumának kifejtésére. Ha a román nemzet ráneveli fiait erejük maximumának kifejtésére, számbeli többsége amúgy is biztosítja számára a hegemóniát és nem lesz rászorulva arra, hogy néhány élősdi szájhős romboló gyűlölettel becsmérelje és bénítsa meg a tiszta román nemzeteszményt. Románia Magyarországgal is meg kell hogy találja a baráti kapcsolatot. Nem a diplomaták kétesértékű sima szavaiban, hanem az emberek lelki, szellemi és anyagi életének legtisztább összjátékában. Magyar politikusnak, román politikusnak, kinek az országtársadalom boldogulása fekszik a lelkén, legyen anynyi bátorsága, hogy a magyar revízió és román antirevízió kelevényébe beleeressze a bonckést s megtisztítsa a sebet a gennytől. Mellékes, hogy az országromboló sajtó kitartottjai mit szólnak a hidveréshez, így gondolkozik az a józan román néptömeg is, amelynek még nem fertőzte meg a zsebét a népek zsibvásáron eladott gyűlölet bére. A honában otthont talált magyarság nemcsak lojális, de hűséges kell hogy legyen az államhoz, amelynek tagja s így saját érdeke is az állam talpraállítása. Tudnia kell, hogy az állam léte történelmi adottság, amelyen ellenséges egyéni magatartásával nem változtat. Az állam iránti hűséget a magyar kisebb-ség félreérthetetlenül juttassa kifejezésre. De egyúttal igényelje s minden eszközzel vegye, birtokba a hűség jutalmát is. A román népnek barátai vagyunk. Közös a mi sorsunk. Minden alkalmat meg kell tehát ragadnunk a nemesszivü közeledésre. Nem a talpnyalásra és nem az egyéni felkínálkozízásra. Nem lehetünk azonban sem hűségesek, sem barátságosak ahhoz a román társadalmi réteghez, amely a nemzet és állam érdekvédelmének ürügye alatt anyagi életünket tönkreteszi, lelki nyugalmunkat felborítja, az országtársadalom és állambürokrácia egészséges kialakulását lehetetlenné teszi. De nem azért, mert a társadalmi réteg román, hanem, mert haszonleső, kegyetlen, zsarnok. A magyar származású állami tisztviselők tökéletesen tanulják meg a román nyelvet kt igyekezzék azt elsajátítani a magyar nemzet minden tagja. Közös érdek, hogy a magyar és román nemzet fiainak békés és hasznos együttműködését ne nehezítse meg a nyelvismeret hiánya. Merőben elhibázott és a román nemzeteszményt sértő felfogás azonban a román nyelv tudását az élet olyan elengedhetetlen feltételének tekinteni, amely nélkül valakinek nincs létjogosultsága az országban. Aki meg tudja tanulni a román nyelvet, az feltétlenül tanulja meg. Aki pedig nem tudja, vagy nem tudhatja megtanulni, azt nem szabad brutálisan üldözni és nem szabad megakadályozni képességének hasznothajtó kifejtésében. Az oktalan üldözés nyilvánvalóan megutáltatja a szenvedővel a nyelvet is s azokat is, akik életét megkeserítették. Az egyszerűbb elme aligha tudja meggondolni, hogy ő nem a román állam és nem a román nép áldozata, hanem azoké a destruktív elemeké, akiknek a st álhazafiasság gyűlölködése kenyere, vagyona, jóléte s ezenkívül semmivel sem tudnak hozzányúlni hazájuk és népük boldogításához. * A magyar kisebbség rá kell hogy találjon önmagára is. Tudnia kell, hogy a közjogi politika nem egyedüli létfeltétele. Hogy életének súlypontja a gazdasági és kulturális fejlődésben van. Szellemi, gazdasági és politikai egysége együttvéve jelenti a nemzet társadalomi egységét. Egyformán rombolja az egységet az is, aki ugyanazon tehetetlen figuráknak felszínes szerepeltetésében igyekszik megtestesíttetni az egységet s az is, aki a vaksorsnak, ezeknek a hányavetettjeivel nyelvöltögetve ellenzékieskedik, anélkül, hogy a nemzetépítői munka feltételeit bírná. Tegyék azt a magyar nemzetélet irányitól, amit a román kormánytól kérnek: üljenek is egymással a zöldasztalhoz s ne távozzanak addig, míg végrehajtható pontossággal meg nem, állapítják. Mi a magyar nép helyzete a román állammal és a román néppel kapcsolatban? Miként építhető ki a magyar nép gazdasági egysége? Miként szervezhető meg az egyházak, kulturális és társadalmi intézmények szellemi együttműködése? Miként elégíthető ki a népegyedek okolt érdeke s ezzel szemben miként kényszeríthető ki az egyének anyagi áldozatkészsége és cselekvő részvétele? A népfronton kinek, mire terjed ki az erkölcsi, értelmi és hivatali felelőssége? Az évnyitó tételek csak úgy hoznak áldást, ha az anyagot a szellem uralja, a tájékozatlanságot tudás s a felelőtlenséget a jól megszabott felelősség váltja fel. És ha népek sorsának Intézése tisztalelküs tudósok és művészek kezébe kerül.