Brassói Lapok, 1935. június (41. évfolyam, 123-146. szám)
1935-06-30 / 146. szám
1935 június 30 ESE. Péter-Pál napjára: Mese az aratógépről Százéves lett a gazdagyerek korszakalkotó találmánya, amely „kiegyenesítette az aratók görbe hátát“ Egyszer volt, hol nem volt, talán az Atlantióceánon túl is, volt egyszer egy szegény farmer, akit úgy hívtak, hogy Cyrus Hail MacCormick. Ennek a MacCormick farmernek a hevét, szakembereken kívül kevesen ismerik, pedig ő volt az, aki egy találmányával forradalmasította a mezőgazdaságot és így közvetve átalakította a világ termelési rendjét. A szegény farmer éppen száz év előtt konstruálta meg az első modern aratógépet, amivel lehetővé tette a kevés munkással való gazdálkodást és a felszabadult tőkét és munkaerőt az ipari termelés szolgálatába állította. Találmánya száz év előtt nagyobb forradalmat jelentett, mint például a szövőgép megjelenése és ma már a modern oknyomozó történelem is azon az állásponton van, hogy a találmány végeredményben az amerikai polgárháborút idézte elő. AZ ARATÓGÉP — AZ EMBERISÉG EGYIK LEGRÉGIBB ÁLMA MacCormick egyik életrajz írója egy helyen: — ,,Húsz éves lehettem, amikor először jutottam el Egyiptomba. A luxori múzeumban láttam egy obeliszket, melynek reliefjei a mindennapi élet jeleneteit ábrázolták és a szemem rátévedt egy aratómunkásra. Tisztán ki lehetett venni, amint görbe késsel vágja a rendeket a gabonában, a mögötte álló pedig lehajlik, hogy összeszedje a lehullott kévéket. Ez ötezer évvel ezelőtt történt, de száz év előtt még alig egy lépéssel jutottunk messzebb az egyiptomi mezőgazdaság technikájától. Ha az én ötezeréves barátom 1835 nyarán felébredt volna, nyugodtan beállhatott volna a virginiai farmer, vagy az alföldi magyar földműves aratóinak sorába. Ekkor értettem meg először, hogy mi a jelentősége annak a találmánynak, amelyet azon a nyáron próbáltak ki és „hogy mit tett az emberi civilizáció érdekében az az ember, aki kiegyenesítette az aratómunkások görnyedt házát.“ MacCormick 1835 nyarán huszonkét éves volt, alig néhány nappal idősebb egy másik amerikainál, aki akkor még szintén ismeretlen ember volt. Ennek a másik amerikainak Lincoln Ábrahám volt a neve és úgy rendeltetett el, hogy később még fontos szerepe legyen Cyrus Hall MacCormick életében. Ha igaz, már az ókorban is megkísérelték, négy gépppel vágják a búzát és a müncheni Deutsches Múzeumban őrzik is annak az első „aratógépnek“ a modelljét, amelyet Plinius nyomán rekonstruáltak a német technikusok. De 1835-ig senkinek sem sikerült megtalálni a megoldást, pedig a találmány egyike volt az emberiség legrégibb álmainak. Az első modell egyszerű és faragatlan volt, mint maga a feltaláló, a huszonkétéves farmergyerek, de tudott valamit, amit elődei nem tudtak aratni. HARC AZ ÉHÍNSÉG ELLEN Hogy a találmány teljes jelentőségét megértsük, röviden ki kell térni az USA akkori helyzetére. Az Egyesült Államok akkor egy nagyon jelentéktelen kis államszövetség volt az Atlantióceán partján, pármillió lakossal, akiknek legnagyobb része földmivelő volt. A prairiek akkor még nem láttak fehér embert. Városok, a régi angol gyarmati székhelyektől eltekintve, alig voltak. Csikágó például jelentéktelen falu volt három-négyezer lakossal, egy mocsaras vidék közepén. Ma Amerika is nyög a mezőgazdasági túltermelés alatt, de száz év előtt a farmer nem tudott annyit termelni, hogy a városi lakosságot ellássa és Newyorkban zavargások voltak az éhínség miatt. Vasút, alig volt száz kilométernyi és aki a nyugati partra akart utazni, gondosan végrendelkezett mielőtt elindult. Délen még fekete rabszolgák dolgoztak a gyapotültetvényeken. A washingtoni szabadalmi múzeumban két pátenst őriznek egymás mellett: az egyik Mac Cormické, a másik Eli Whitney gyapottépő gépéről szól. Az amerikai polgárháború ennek a két találmánynak a harca volt. Whitney gépe nélkül sohasem keletkeztek volna délen az óriási gyapotültetvények és a gyapottermelés volt az oka, hogy a déli államok ragaszkodtak a rabszolgaság fenntartásához. Viszont az északi államokban minden egyes besorozott katona egy munkaerővel kevesebbet jelentett a farmokon. Minden eddigi háborúban az éhínséget jelentette volna. MacCormick gépeinek segítségével azonban az Egyesült Államok még növelni tudták a gabonatermelést, nemcsak eltartották a lakosságot és a hadsereget, hanem exportáltak is, ami meghozta nekik a mindennél fontosabb pénzt és az európai hitelt, így _ minő iróniája a sorsnak! — MacCormick, Aki Lincoln Ábrában legelszántabb politikai ellenfelei közé tartozott éppen találmánya révén, sorsdöntő jelentőséget, segítséget nyújtott neki ezekben a válságos években. AMÍG EGY TALÁLMÁNY ELJUT ODÁIG A polgárháború után, amikor az USA kábult volt a vérveszteségtől, az európai bevándorlást elsősorban az amerikai mezőgazdaság csábító lehetőségei és a könnyű ipari elhelyezkedés idézte elő. Az Egyesült Államok életében a világtörténelem legnagyobb gazdasági virágzása következett be és mindezt egy egyszerű farmernek köszönhette a világ. MacCormicknak azonban ez minden feltaláló életében törvényszerűen így történik — kétségbeesett harcot kellett vívnia, amíg találmányát elfogadták. De a farmergyerek nem csak jó gépkonstruktőr volt, hanem tudott szívósan harcolni is. Utólag érthetetlennek látszik, hogy miért nem kaptak két kézzel a farmerek a gép után. Mert MacCormick tíz évig harcolt, amíg első aratógépét el tudta adni és 1848-ban, tehát tizenkét évvel az első bemutató után még csak negyvenhat gépet adott el. A farmer azonban nem vesztette el hitét, rendületlenül bízott a gép jövőjében. A családi birtok műhelyében egyenként készítette el a gépeket, nem törődve azzal, hogy raktáron maradnak. Már meglett férfi volt, a csalódás keserves esztendei már megedzették, tudta, hogy el fog következni az ő ideje is. Ebben az időben lovon járta be Virginiát, hogy évenként egy-két gépet elhelyezzen. Közben állandóan pereskedett azokkal, akik találmányát lemásolták és szerzői jogát ezzel sértették. Az 1848-iki év jelentett fordulatot MacCormick életében. Ekkor már egy másik mezőgazdasági találmány, az acéleke lehetővé tette a szűz prairek feltörését. Megindult a nagy népvándorlás nyugat felé. MacCormick azonnal felismerte a kor szavát, megértette a mozgalom jelentőségét és gyárat nyitott Csikágóban az új területek küszöbén. AZ ARATÓGÉP DIADALA Szerencséje volt. Nemsokára a californiai aranymezők felfedezése új népvándorlást indított el. A farmokból elszéledtek a munkások, hogy nyugaton keressék szerencséjüket, a farmerek pedig kénytelenek voltak belátni, hogy nem nélkülözhetik tovább az aratógépet, amely egymaga egész munkáscsapatokat tudott helyettesíteni. Amerikában ekkor keletkeztek az első nagybirtokok, a vasutak egyre mélyebben jhatoltak be a próbákba, hiszen a géppel gazdálkodó farmerek termésfeleslegének elszállítása jó üzlet volt a vasúttársaságok számára. MacCormick 1860-ban már több, mint huszonötezer gépet adott el. Dollármilliomos lett és megnyerte a londoni világkiállítás első díját Szakaltalan éld torotvapengék égést, viszket«» ingereket okoznak. Szabadszemmel , nem állapíthatjuk meg az értéktelen pengék hibáit. Tegyen tehát kísérletet az Excelsior Laxe pengével, amely tükür tisztává teszi bőrét és a legerősebb szakállt is játszva reborotválja. „ ^ LUX E -■JCHOTVAPENOE -[Vezérképviselet | Excelsior, Rue, Calea Morilor, 78 Ekkor jött a nagy polgárháború, Észak és Dél harca, amelyet MacCormick gépe döntött el Észak javára. Az egykori farmergyerek gazdasági és politikai nagyhatalom lett a meseszerűen fejlődő országban. 1884-ben halt meg, de ekkor már húsz nyelven ajánlották gépeit az egész világon és vállalata, amely a kis családi műhely utóda, ma a világ legnagyobb mezőgazdasági gépgyára. Legnagyobb jelentősége, hogy mechanizálta azt a munkát, amely minden romantikája mellett, a legnehezebb testi munka. Tőkét és termelőenergiát szabadított fel más célok érdekében. Ez a MacCormick aratógépének meséje... A nyugtalanság hangja Tegnap még falu csöndje. Altató este. Ma kupolák résén les le az ég, nincs tűzhelyem, nincs menedék, ma napnak sütő melegen alszom padok tenyerén. Ma nincsen asztal, , amely marasztal, a szánalom is már kihal, három epés gond ital. Tegnap még friss kenyér után nyúlt a kezem, ma hangom a szivekig sem ér, maholnap tán nem is eszem, üres a pajta... csákány, eke, mit sem ér — kezünkből kihull a munka már, megállt a gép és kong a gyár, elszállt a gőz, elszállt a füst, kihűlt a kohó, üres az üst s nem lelsz csodát: öt kenyere.. .lat — a szánkba nem jut husfalat. És hol az út, mondd, merre fut, a mélységből ki — hová jut? És hol a hang? A hang, a hang, a hit-harang, ki mondja: ember, jól vigyázz, ha jő a tank, ha jő a gáz, ma minden szívben rém tanyáz és ellent szül az anyaméh. Ma ágyutalp is már a bölcső és bölcsődal az ágyuszó, a karunk szúró két karó... És hol a kéz? Mely félve fog, ha megnyílik száz érctorok, ha halál-harmat arcba csap és lyukas lesz a vaskalap. És ki mond értünk szent imát, ha beomlik a betongát, az égbe fel majd ki ereszt? Előttünk horgas a kereszt. Tegnap még falu csöndje. Altató este. Tegnap még hárfa voltam az Úr kezében, Szent-zsohár-dalu az Isten-ormon, ma bombavető zug a légben, ma lánglidérc ül minden tornyon, hitem rózsaszín lámpása is megvakult, réveteg szemem sötétbe bámul, társam a hajnali csillag s egy félszemü cigány, szivünk ha izzik, agyunk ha kábul, tivornyás nótás kedvünkben együtt kotródunk az éjszakából, hajnalharang hangja mellett, imátlanul és pogányul. MÉRET VIKTOR A Kelet buja világa vetítődik elénk a B. C. és Népújság legújabb ajándékregényében A B. L. és Népújság ajándékregénye: ,,A sivatag hangja“. Szerzője Csányi Piroska, fiatal írónő, akinek ez ugyan első regénye, de máris számottevő ígéret az erdélyi irodalom számára. ,,A sivatag hangja“ ugyanis az a regény, amely kivétel nélkül minden olvasónak nyújt valamit. Aki a könnyű, meseszerű olvasmányokat szereti, az nagy érdeklődéssel fogja olvasni ezt a könyvet, amelyet egy romantikus, bűbájosan szép szerelmi történet sző át. Aki a kalandos dolgokat szereti, az meg szinte falni fogja a könyv lapjait, melyeken keresztül a sivatag elevenedik meg előtte, a sivatag minden szépségével, titkával és minden borzalmával. És végül, aki nem híve a könnyű irodalomnak, annak is felüdülést, egy pár órai kitűnő szórakozást fog nyújtani ez a regény, amely a Kelet titokzatos világát vetíti elénk buja színeivel, perzselő éjszakáival, ájult vágyaival, érzéki táncosnőivel, hasismámorban fetrengő asszonyaival, jövőbelátó papjaival és mindazzal, ami az európai ember előtt annyira vonzó, éppen ezért, mert távoleső, ismeretlen. A regény hősnője Dehlia, egy ragyogóan szép, acélos energiájú fiatalasszony, aki egy expedícióban eltűnt férje felkeresésére nekivág az ismeretlen Keletnek, nekivág a sivatagnak, hogy élete kockáztatása árán is visszaszerezze, viszontlássa férjét. Dehlia Damaszkuszban karavánt keres, amellyel elindulhat a sivatagba, így találkozik egy véletlen folytán Juszuf herceggel, ,,Kelet császárával“, vagy a „Nap Fiával“, ahogyan Keleten a sivatag urát nevezik. Juszuf herceg karavánjával éppen másnap reggel indul a sivatagba és magával viszi Deliliát, sőt ígéretet tesz neki arra nézve, hogy segítségére lesz férje felkutatásában. A karaván másnap hajnalban eindul a sivatag felé. És itt indul a tulajdonképpeni regény, két fiatal teremtés szerelmi regénye, akik egymásra találtak a szerelem mindent átfogó erejében, holott világok választják el őket egymástól. Keresztül mennek az elsüllyedt „Nap városán“, bemennek abba a régi templomba, amit hajdan a szerelmesek templomának hívtak és ahol minden szabad volt a szerelmeseknek, bárkivel léptek is be. És aztán a sivatag következik végeláthatatlanul és végeérhetetlenül. Fulladt éjszakák a hevenyészet sátrakban, éjszakák, mikor senki nem tud aludni a hőségtől, az ismeretlen vágyaktól. A levegő fojtott, semmi, senki nem mozdul, csak néha hangzik fel a vadállatok elnyújtott üvöltése. A napok lomhán mozognak, múlnak, látszólag semmi neon történik. Csak két fiatal szív forr össze nap-nap után önt. 13 oldal datlanul végzetes, mindent elsöprő szerelemben. De ezt ők maguk sem veszik észre, ők maguk is titkolják saját maguk előtt Hiszen Dehlia férje után ment a sivatagba, férje után, akit szeret, Juszuf herceg pedig szép, ifjú, fehér menyasszonya elébe megy. Nem szabad hát nekik szeretniük egymást. Dehlia józan, meggondolt teremtés. Hidegséggel, majd gyűlölettel viseltetik a herceg iránt, aki viszont hatalma minden fölényét és keleti lényének, minden fennhéjázó idegenségét érezteti az asszonnyal Az asszonnyal, akit halálosan szeret. Hosszú volna elmesélni, hogyan talál férjére Delilia. Hogyan tudja meg férje első házasságának regényes történetét. Tragikus jelenetek játszódnak le a megtalált férj és asszonya között, míg a lelki felülemelkedés meg nem oldja a mindvégig izgalmas és lebilincselő cselekményt. De a könyv sok szépségét nem lehet összefoglalóan érzékeltetni. El kell olvasni ! el rószsák ápolása A rózsa nyári kezelésénél legfontosabb az öntözés, földjének kapálgatása, gyomorállása és a kártevők elleni védekezés. A rózsát száraz időben naponta locsoljuk meg, de ne a növény felső részét, hanem a töve körül, a földjét. Nagyon előnyös a virágzás kifejlődéséhez 2—3 hetenként hígított marhatrágyalével öntözni. Gyakran azért nem fejlődik a rózsafán tökéletesen szép virág, mert a növény talaja kimerült. A rózsafa évekig marad a helyén és a földjét alaposan kiéli. Vigyázzunk arra, hogy a rózsafa töve körül a gyom ne szaporodjék el. Ne hagyjuk a földet megkeményedni sem, időnként porbanyitsuk meg felszínét. A rovarkártevők ellen szükséges védekezést rögtön kezdjük el, mihelyt valamit észreveszünk, mert ha elkésünk vele, a növény könynyen belepusztul. Az elnyitott rózsákat két levéllel vágjuk le. Nem tanácsos az újonnan ültetett rózsáról a virágot hoszszu szárral levágni. Leghelyesebb, ha az egyéves fát nem hagyjuk virágzani, hanem kis bimbóit lecsípjük, ez erőgyűjtést jelent s a növény a következő évben gazdag virágzásával pótolni fogja egyévi veszteségünket.Egyes rózsafajokat, különösen a futórózsák közül a Crimspookat, Dorothy-, Perkins- és a WichuTaiana-fajokat félig fás dugványról júniusban szaporíthatunk. A dugvány ne legyen sem túl gyenge, sem túlerős. Négy-öt levélre kell metszeni, az alsó leveleket leszedni, a metszést a legalsó szem alatt eszközölni. Dugványozhatjuk langyos ágyba, vagy cserépbe, de minden esetben üvegharanggal vagy üveglappal fedjük le. Használhatunk trágyamenes kerti földet, vagy szemcsét, folyami homokot. Naponta többször permetezzük a dugványt, erős napfény ellen pedig árnyékoljuk. Ha a dugvány megeredt, lassan levgőhöz és fényhez szoktatjuk.