Brassói Lapok, 1935. december (41. évfolyam, 276-299. szám)
1935-12-01 / 276. szám
' Vâ 7, ia Any P4 t«r Tudomá nyeshető« KönyvtárA ‘f%. i I BUPAPB3T 51 *»*••» «t •+*rmm •» . . .ígÉ Tortacím* lift 4 XXII. évfolyam Főszerkesztő: Vasárnap 276 szám. Szele Béla dr. 1935. évi december 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre: Havonként 66 lej, kézbesítéssel 74 lej, ugyanez Braşovban 70 lej. — Külföldre: negyedévenként 300 lej. Magyarországra: negyedévenként 12 pengő. — HIRDETÉSEK díja hirdetési oldalon 5 lej, páros (bal) szövegoldalon 5.50 lej, páratlan (jobb) kövegoldalon 6 lej négyzetcentiméterenként Hirdetési díjak előre fizetendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Braşov, Str. Regele Carol 56—58. Telefonszámok: kiadóhivatal 82., szerkesztőség 83 Hol a deviza mostanában ? Írta: Tanódy Endre Nem aggódtunk a kormány sorsán, mikor az elmúlt napok devizaviharai dúltak és nem kérünk mást kíméletes közönyünkért, csak azt, hogy viszont a kormány se aggódjék annyira a mi valutasorsunkon, mint eddig tette. Ez a gondoskodás ugyanis már eddig is végzetessé vált a társadalmi gazdaságra, amelynek ránk nézve az a különös jelentősége van, hogy annak a dinamikájában élünk és hogy főként abban élünk meg , ha hagynak. Szóval tisztában voltunk vele, hogy dacára a mélyenszántó ellentéteknek és az elvek tomnájának, a kormány eddigi helyén marad, egészben és tagjaiban és a devizák is eddigi helyükön maradnak. Erről a helyről egyelőre annyit tudunk, hogy nálunk nincsenek. Magunkon értve — szerényen, vagy szerénytelenül — az ország dolgozó társadalmát. Ha a jobboldal megengedné, nemzetre és felekezetre való tekintet nélkül. Tovább oknyomozva a deviza után azt is látjuk avatatlan szemeinkkel, hogy az államnak sincsen elegendő devizája, mikor kötelezettségeit kell külföldön teljesítenie. És legvégül Trailjuk, az importőröknek és a gyárosokig a gyászbarát, szünet-szüntelen, hogy készáru - nyersanyag beszerzésére nem juttatnak részükre külföldi fizetési eszközöket. Itt sincs, és ott nincs és amott sincs a deviza, holott mindenütt szükség volna rá. Mielőtt megkérdezné valaki, hogy miért avatkozunk ebbe a komoly szakmabeli dologba és miért vesszük ki a tiszteletreméltó közgazdasági rovatból és telepítjük ide előre, a súlytalan és pénztelen problémák rovatába, sietünk megmondani, hogy ezek a nemlétező devizák mindenekelőtt a mi gondjaink, értve magunk alatt az ország egész fogyasztó társadalmát és adózóit, akik közé a jobboldal kegyes elnézése folytán mi, kisebbségiek is tartozunk, számarányunkat messze túlhaladó privilégiumos, megkülönböztetett, tiszteleti helyen. A szigorú tudomány módszereit követve, most azt kell még kérdeznünk és tisztáznunk, hogy van-e hát egyáltalában deviza a valóságban az ország határain belül és kell-e lennie, vagy sem? Bár a statisztikánknak csak vakon lehet hinni, mert aki lát, az nem hihet neki, valami igaz csak van benne és eszerint a forrás szerint a kereskedelmi mérlegünk három és félmilliárddal aktív, vagyis annyi devizát kellett volna kapnunk, amiből mindenre kellett volna jutnia. Még a legutóbbi jegybanki kimutatás szerint is kétmilliárd deviza áll rendelkezésre különböző számlákon. További adat is van arra, hogy a devizának itt volna a helye az országban és itt kellene lennie akkor és annál, amikor és akinek jogos szüksége van rá. És pedig a kontingentálás után kiadott u. n. „transzfer engedélyek«. Ezeket számtani után állapítják meg, mennyiségileg. Amit exportáltak, annak a devizaellenértékét kiszámítják, előírják és ennek a keretén belül engedélyeznek behozatalt és engedélyezik a behozott áruk ellenértékének devizában való átutalását. És most az történt, annak kellett történnie, hogy a már kiadott engedélyeket utólag hatálytalanították a devizahiány miatt. Hogyan hiányozhat a deviza, amely egyszer már megvolt és ha már nincsen meg ott, ahol vett, akkor hol van? Annyit tudunk, hogy jelentékeny része megvan a. 10. gyönge valutában, amelyet nem lehet felhasználni. Ez a német üzletek eredménye, amelyeknek az volt a németekre szerencsés alapgondolata és technikája, hogy ők vettek tőlünk márkáért és tovább adták szabad valutában. Más része pedig ugyancsak Hiszik, mert a mindenségben semmi sem vész el, még a deviza sem, dacára annak, hogy az elillanó anyagokhoz tartozik. Ismételjük, közünk van a kérdéshez, mert a devizahiány okozza a drágulás szökőárjait és ezek mindnyájunkat elborítanak és elsodorják. De mindenekelőtt ezért a devizahiányért hoz- 01061$ Az «IntSa»f „wtagjai — w«^«b*‘ 2Mi szakaszukba jutottak az angol—francia—olasz tárgyalások Az angol kormány az átdolgozott megoldási tervezet elfogadására akarja kényszeríteni Olaszországot, különben megvonatja tőle nemcsak a petróleumot, hanem a szenet és vasat is — Laval kétségbeesetten igyekszik békülékenységre bírni Mussolinit . Rendkívüli minisztertanács határoz Rómában a dilemmáról ismét a főhadiszállásra ment a négus Paris, november 50. Az Angiia, Franciaország és Olaszország diplomáciai képviselői között Parisban folyó egyre élénkebb eszmecserék középpontjában most a megtorló rendszabályoknak a petróleumra való kiterjesztése áll. A mostani megbeszéléseknek rendkívüli fontosságot tulajdonítanak s a francia sajtó egy része szerint ezek a tárgyalások döntő fordulat előtt állanak. Mindezt abból következtetik, hogy az angol kormány az Olaszországba való kőolaj-kiviteli tilalom kimondásával kényszeríteni akarja Mussolinit, hogy fogadja el az olasz abesszin viszálynak azt a megoldási tervezetét, amelyet eredetileg augusztusban Párisban dolgoztak ki, a Népszövetség ötös bizottsága később magáévá tett, s amelyet a múlt héten az angol és francia szakértők megfelelőbbé dolgoztak át. Anglia, amelynek sikerült a maga oldalára állítania az Amerikai Egyesült Államokat is, azzal fenyegeti Rómát, hogy amennyiben ez alkalommal is elutasítja a kiegyeztető angol-francia javaslatot, könyörtelenül következik a nyersolaj, sőt a szénszállítás megvonása is. Mussolini ellenfenyegetésekkel kísérletezik, a jelek szerint azonban hatástalanul, legalább is ami London magatartását illeti■ A Duce azzal próbálja ijeszteni az angol kormányt, hogy nem csak a Líbiából kivont hadosztályt, hanem ezen felül még egy hadosztályt is visszavezényel Egyiptom nyugati határára, s hogy a petróleum-bojkottra európai háborúval fog válaszolni. Az angolok viszont meggyőzték a francia kormányt, hogy most érkezett el az alkalom a keletafrikai háború megszüntetésére s ezért Laval is nyomást igyekszik gyakorolni Missolinire a megoldási javaslat elfogadása érdekében. Újabb határozott ígéretet tett, hogy Franciaország támogatni fogja az angol flottát, amennyiben ezt az olaszok megtámadják. Valószínű, hogy az új angolfrancia nyomás hatása alatt hívott öszsze Mussolini rendkívüli miniszterin Rácsot, megtanácskozandó munkatársainál, várjon feszítheti még tovább is a húrt, vagy bele kell-e mennie az angol ajánlatba? Az események mindenesetre igazolják azt a régebbi feltevést, hogy a választások után a Baldrvin-kormány határozottabban a sarkára áll Olaszországgal szemben. Ebben persze jelentős szerepük van a távolkeleti eseményeknek is. Olaszország makacssága miatt nem tud Kínában úgy fellépni Japánnal szemben, mint ahogy szeretné érdekei védelme szempontjából. Ilyképpen a párisi lapok bizonyára közel járnak az igazsághoz, amikor a jelenleg folyó megbeszéléseknek kivételes fontosságot tulajdonítanak. Laval is fenyegeti Mussolinit ? Erős belpolitikai lekötöttsége ellenére IS Laval tovább folytatja közvetítő tevékenységét Irondon és Róma között. Ismét tárgyalt tegnap Cerutti olasz nagykövettel. Bár hivatalos helyen teljes hallgatásba burkolóznak a megbeszélést illetőleg, kétségtelen, hogy Laval az angol kormány elhatározásairól tájékoztatta a nagykövet útján Mussolinit Jól értesültek úgy tudják, hogy amikor Cerutti bejelentette Lavalnak, miszerint a nyersolaj-szállítás betiltása Olaszországot fegyveres fellépésre fogja kényszeríteni, a francia miniszterelnök állítólag azzal válaszolt, hogy egyetlen angol hadihajónak megtámadása nemcsak az Angliával, hanem a Népszövetség valamennyi tagállamával, köztük Franciaországgal való háborút is jelenti. Ezzel kapcsolatban Laval bizonyára javasolta, hogy Mussuli vá tegye magáévá a most átdolgozott angol-francia javaslatot. Genfi jelentés szerint a 18-as bizottság összeülésének időpontját még nem határozták meg véglegesen. Ebben a kérdésben Vasconcellos ma értekezik telefonon Lavaval és Edennel. Beavatott népszövetségi körökben úgy vélik, hogy a bizottság nem ülhet össze december 5-ikén, hanem legelőbb 9-ikén. Egyébként genfi körök hangoztatják, hogy biztos jelek szerint a 18-as bizottság ülésén nemcsak a kőolajra, hanem a szénre és a vasra is kimondják az Olaszországba való kiviteli tilalmat, különös tekintettel arra, hogy ezt az amerikai Unió is határozottan kívánja. Állítólag bizonyos angol ígéretek birtokában Németország és Lengyelország, Olaszország két legfőbb szénszalilója is hajlandó ezt a népszövetségi határozatot támogatni, illetőleg tekintetbe venni. sok ötszázhatvanat jelent a valóságban. A lakosság zöme tehát olyan áldozatot hoz, amely mellett az egész adóteher minden járulékával és igaztalanságaival együtt eltörpül. Ha meghozza, akkor legyen érte legalább deviza és ezért a devizáért legyen elviselhető áron külföldi ára és ezekhez az elviselhető árakhoz tartsa magát a belföldi ipari termelés is. A mienk az a deviza, amelyik nincsen meg és legfeljebb csak azt nem tudjuk kinyomozni, hogy kié az a másik deviza, amelyik megvan. Csak feltételezzük, hogy ez a deviza, a boldogsággal együtt ott van mostanában a jól fűtött meleg szobákban, melyeknek jól párnás AZ OLASZ REPÜLŐK SZÉTBOMBÁZTÁK DAGABURUJ ERŐDÍTÉSEIT Abesszíniából csak annyi a figyelemreméltó a hír, hogy a négusismét kiutazott a dessziei főhadiszállásra. E második front látogatásának a részletei egyelőre hiányoznak. A Daily Telegraph haditudósítója szerint egy 20 egységből álló olasz repülői raj szétbombázta Dagabur ogadeni város erődítéseit, amelyeket az abesszinek fehér mérnökök vezetése alatt kétségbeesett erőfeszítésekkel és lázas munkával emellek■ sőt még be sem fejeztek egészen. Ezekkel az erődülésekkel akarták az abesszinek megakadályozni a városnak az olaszok által való bevételét s a Dzsidzsiga és Hararar felé vezető útnak az olaszok számára való szabaddá válását. zuk a mérhetetlen áldozatot, kiviteli cikkeinket ezért potyázzuk el és ezért olcsóbb a búzánk egyharmaddal, mint más európai agrárországoké, nem beszélve a cseh búzáról, melynek kétszeres az ára. Hongy a köztudatban úgy akarják elterjeszteni, hogy a kormányintézkedések eredményeképpen a búzánk fölötte áll a világpiaci áraknak, az ,,a közvélemény irányításához" tartozik, igen egyszerű eszközökkel. Sőt egyetlen fogással: hivatalos árfolyamon számítják a lejt. Négy dolláros amerikai búzára azt mondják, hogy az négyszáz lej, három és fél forintos amszterdami árat kiszámítják háromszáz lejre, holott az egyik hajszányolcvanat, a mázott ajtói nem engedik ki sem a meleget, sem a devizát. Hosszas vonaglások után most kijött az új rendszer. Nem tartozunk megérteni lényegét és részleteit, csak majd akkor, ha bebizonyul, hogy a kormány és a jegybank megértették és ennek megfelelően alkalmazták. Egyelőre a szaktanulmányok is arról győznek meg mindenkit, hogy az önkény lehetőségei még fokozzódtak és most már csak az a kérdés, hogy kinek a javára lesznek kihasználva ezek a lehetőségek. Lehet, hogy akik megszerkesztették, már tudják is. Mi még nem. Vagy elég, ha csak ők tudják ?