Brassói Lapok, 1937. október (43. évfolyam, 205-231. szám)
1937-10-01 / 205. szám
I » » & » / r* iffe. ■, / *fete* H #* 910615 fdlííí^PfiSl [XL.il. évfolyam 205. szám Brasov-Brassó * Péntek * 1937. október L Egyes szám ára: 3 Ipi Magyarországon 20 fillér A húsz gyár és a félmillió cipész Napokon át tartott szünet nélküli panaszpergőtűz után határozati javaslatot fogadott el a cipészek országos kongresszusa, amely 80 ezer mestert és 400 ezer munkást képviselt. Félmillió ember panasza és kívánsága süket fülekre nem találhat. Kétségtelen: e panaszok egy része túlzott, mert hiszen az ideges és elkeseredett ember mindig túloz és a kívánságok egy része talán teljesíthetetlen is, mert a tömegpszichózis felfűti és elnagyolja az igényeket, de végeredményében mégis csak egy félmillió ember panaszoskodott és egy félmillió kenyérkereső jelentette be követeléseit és így ez a kongresszus nem „elhanyagolható mennyiség . Senki sem dicsekszik vele, ha sorsa jól megy és mindenki túlméretezi fájdalmának ecsetelését, de mindezeket a túlzásokat, feketén látásokat és jaj-szavakat valóságosságuk mértékére leszállítva is éppen elég sérelem-anyag marad. Az adóról, a betegségek széről és egyéb közsérelmekről ne essék ez alkalommal itt szó. Ezek a sérelmek általánosak és országos orvoslást igényelnek. Maradjunk csak a szakmai sérelmeknél, azokból is elegendő tanulságot és következtetést lehet levonni. Mindenekelőtt azt, hogy a kisipar és a technika örök viadala nem ért még és nem is fog sohasem véget érni. A bőrgyárak cipőgyártási osztályának versenye és a gumilábbelik hihetetlen térhódítása az az ellenség amelyllyel a cipésziparos hiába hadakozik. A luddisták sem tudták a gépeket úgy összerombolni, hogy már akár csak lúsz esztendő múlva is ne a gép uralta volna légyen e kerek világot. A széria-termelésés az új technikai felfedezés nem ellenség, habár születése időpontjában annak látszik is. Ez a fejlődés, ez az új kor ajövendő, amely ellen minden szó hiábavaló é. minden fegyver eredménytelen.A kormány nem igen fogja eltiltani a gumi lábbelik szabad forgalmát és arról sem igen lehet szó, hogy a bőrgyáraknak megtiltsa a cipőgyártást. E cipész érdekkel símben ugyanis ott a másik és még szélesebb érdek: a fogyasztóké, akik nem az érdekképviselt kívánságának, hanem pénztárcájuk tartalmának megfelelően fogyasztanak. A cipész-kongresszus kívánságaiban, követeléseiben és panaszaiban ez a pont tehát „túlzás”. Ellenben nem túlzás az a roham, amelyet az anyaggyárak ellen indítottak. Nem túlzás, ahogyan azt követelik, hogy a buszkartellbe tömörült bőrgyárat fékezzék meg és intsék rendre. E gyárakban és különösen e gyárak tömörülésében olyan erőhatalom gyűlt össze, amely nem illeti meg már őket, olyan hatalom, amely itt-ott az állam mindenhatóságával is vetekszik. A kartell, ha olyan anyag felett uralkodik, amely nélkülözhetetlen és elsőrendű szükséglet, abszolút az, akinek egyetlen szemrándítására pórbakulhat 80 ezer mester és 400 ezer munkás betevő falatja A világot az anyag-egyeduralom kormányozza. A világban az egyedet az anyag-egyeduralom nyűgözi. A riposzvilágban a bőr-kartell az a mindenhatóság, amely tizedet, robotot és dézsmát szed és annak nagyságát úgy állapítja meg, ahogyan éppen úri jókedvében neki tetszik. TK, ezen a ponton, kilátásai lehetnek a cípeszstarcnak, mert itt, ugyanezen a ponton, nem áll egyedül. Mögötte sorakozott fel az államhatalom is, amely a legutóbb hozott kartell törvényével maga is igazolta, hogy a kartellek hatalma tűrhetetlen és a kartellek étvágya kielégíthetetlen. Tagadhatatlan és biztos, hogy a bőrgyáraknak is megvan a maguk panasza és kalkulációs miaíma, valószínű, hogy a vádakkal szemben ezer és egy ellenérvvel tudnak védekezni, de ennek ellenére is csak bennük és csak az ő áraikban van a hiba. Kelet-Európában a gazdálkodás autarkikus és így az már lvédett, ami azt jelenti, hogy a fejlettebb légerősebb külföldi iparral szembenmesterségesen és pártolóan kivételezett. A nyári városok bombázása miatt Angliában országos jellegűvé vált a japán áruk elleni burkottmozgalom Megtorlásokról tanácskozott a szerdai angol minisztertanács? - Újra rommá bombáztak a japán repülők egy kínai várost - Megismétlődő pergőtűz a sanghaji északi pályaudvar ellen Törpédét lőttek ki az Izumo japán zászlóshajó ellen London, szeptember 29. Az angol kormány tagjai szerdán délelőtt minisztertanácsot tartottak. Hivatalos jelentést a hozott határozatokról nem adtak ki, de az angol sajtó úgy tudja, hogy a legkomolyabb formában szóba került a Japán elleni megtorlások gondolata. Állítólag máris hoztak néhány olyan határozatot, amely gyakorlati útra tereli a nyílt kínai városok bombázása és a békés kínai halászhajók elsüllyesztése miatti eddig csak platonikus jellegű angol tiltakozásokat. Az angol közvélemény japánellenes felháborodása egyébként napról-napra fokozódik. A japán áruk elleni bojkottmozgalom a lelkészi kar és a kereskedelmi utazók fellépése következtében országos méretűvé vált. A vélszbányászok szövetsége is csatlakozott a mozgalomhoz. A News Chronicle azt javasolja, hogy a kereskedők és áruházak kifüggesztett felhívásokkal figyelmeztessék a vásárló közönséget, hogy tartózkodjanak a japán termékek vásárlásától. Japán fenyegetőzik Az az általános felháborodás, amelyet Nanking, Kanton és Hankau városok bombázása az egész világon keltett, mentegetőzésre késztette Japánt. A japánok genfi nemzetközi irodája hivatalos közleményt adott ki a kérdéssel kapcsolatban. A közlemény többek között hangoztatja, hogy sem Nanking, sem Kanton nem nevezhetők nyílt városoknak, nemcsak azért, mert kormányzati székhelyek, hanem azért is, mert fontos katonai erődítmények székhelyei. A japán légi haderő célja csak az volt, hogy a katonai jellegű épületeket támadja és minden intézkedést megtett, hogy lehetőleg minél kevesebb kárt okozzon a polgári lakosság között és a polgári javakban. Ennek érdekében a japán hadvezetőség fontos és hatásos támadási lehetőségekről mondott le. WUHU VÁROS ROMOKBAN HEVER A genfi nemzetközi iroda hivatalos közleményével egyidejűleg jön a hír, hogy a Nankingtól 80 kilométernyire fekvő Wuhu várost egy 30 gépből álló bombavető raj támadta meg. A japán gépek többezer gyújtó és robbanó bombát szórtak le a városkára, amely zsúfolva volt emberekkel, mert Nankigból mintegy 150 ezer menekült helyezkedett el itt, abban a hiszemben, hogy a teljesen nyílt és katonai szempontból jelentéktelen városkát semmiféle veszedelem nem fenyegeti. A pusztulás leírhatatlan. Egész házsorok lángokban vannak s oltásról szó sincs, mert a hatóságok egyáltalában nem készültek fel arra, hogy támadás érheti a városkát. Az áldozatok számáról pontos jelentés még nem érkezett, a külföldi tudósítók becslése szerint azonban több ezer ember veszítette életét. A szerdára virradó éjszaka egyébként újabb japán légi raj látogatta meg Nankingot is. A támadás eredményéről jelentés nincs. Kínai források szerint a légi támadást elhárító ágyuknak sikerült a támadó gépek közül kettőt lelőniök. A tokiói külügyminisztérium egyik hivatalos képviselője szerint az alábbi nyilatkozatot tette a külföldi újságírók előtt: — Japán egyáltalában nem fog megtörpünni egyes igazságtalan bírálatok következtében. Egész Japánt általános felháborodás hatja át a genfi 23-as bizottság erkölcsi ítélkezése miatt. Japán elhatározott szándéka az, hogy minden szükséges eszközzel megsemmisíti Kína hadi erejét. Sanghaj északi pályaudvarát támadják a japánok Sanghajnál a japán tüzérség és a légi haderő erős tűz alá fogta a Csapej városnegyedet és különösen az északi pályaudvar környékét. A gyújtóbombák több helyen tüzet okoztak. A Putung folyó partjain levő kis falvakat a japán hadihajók a Wangpo-n horgonyzó idegen hdihajók fölött lövik. Kedd éjfélkor a japán tüzérség és a hadihajók erős tüzet kezdettek a kínai tüzérség putungi állásai ellen. A pergőtűz egy óráig tartott. Később, jóval éjfél után, megismétlődött a tüzérségi párbaj. A kínai tüzérség erélyesen válaszolt. A második tüzérségi párharc megkezdése előtt hatalmas robbanás hallatszott a tenger felől. Azt hiszik, hogy az Izumo japán zászlóshajó ellen lőttek ki egy torpedót. Egyelőre még nincs semmi jelentés arról, hogy a torpedó talált-e és milyen eredménnyel? Sanghaji jelentés szerint szerdán reggel a japán tüzérség és légi haderő újabb általános támadást indított a Csapejtől Liuhóig terjedő 30 kilométer hosszú arcvonalon. A japánok célja az északi pályaudvar birtokba vétele. A kínai légi támadást elhárító ütegek erős tüzet adtak a japán gépek ellen, de eredménytelenül Egy japán jelentés erősíti, hogy sikerült Liuhang megszállása, a kínaiak azonban cáfolják ezt a hírt s azt állítják, hogy ezen a szakaszon egyetlen állásukat sem adták fel még az ellenségeskedés megkezdése óta. A japán harcvonal lassan közeledik Santung tartománya felé és öt kilométerre közelítette meg már Sziensint. Sanszi tartományban sikerült elfoglalniok Nu-juehkeut. A Paoting körül kialakult harcvonal most már közel háromszáz kilométer hosszú, miután a japánoknak sikerült elfoglalniuk Paoting után Csiancseut is. Tekintettel arra, hogy ezt a nagyon hosszú vonalat védelmezi a kínai számbeli fölénnyel szemben igen nagy feladat, a japán csapatok naponta kapnak frisserősítéseket. * v ^ w ' * A kormánynak — ha másképpen nem megy — döntenie kell tehát, hogy kit áldoz fel: a buszgyárat, vagy a félmillió cipész-iparost? Ha a gyárak kartelljén belül megoldható a kérdés, természetesen „házilag“ kell megoldani, de ha a kartell a panasz-pergőtűz és a követelés-roham ellenére sem hajlandó anyag egyeduralmának előnyeiről lemondani, fel kell inkább áldozni a húszat, hogy a félmillió megmaradhasson. Idáig természetesen nem kerül a sor. Ezek a nagy összecsapások rendszerint kiegyezésekben szoktak végződni, de ha már ennek a harcnak úgyis béke lesz a vége, miért a csúnya civódás és fájdalmas torzsalkodás? A félmillió cipész feltétlenül indokolt jajszava után a kartell ne várja meg a kormány fenyegetését, a hatalom parancsszavát, a muszáj elkövetkezését, hanem sürgősen revideáljon. Biztosak vagyunk benne: erre lehetősége van. Kétségtelen: a bőr kartell árai nem azok a minimális árak, amelyekből engedni ne lehetne. A kartelleknek is van céljuk és létjogosultságuk, rendeltetésük és hivatásuk, de amikor már annyira elfajult a politikájuk és annyira elvakult a mértékük, hogy 500 ezer termelő csakis bennük látja sorsa és élete minden akadályát, akkor további vitának helye nem lehet. Engedni kell: sürgősen és önként tudomásul kell venni, hogy a haszon étvágy határát a szinte szinte már gyarmati függőségben tartott cipészek és más iparosok éhezésének határa szabja meg. A fővárosban tartott kongresszus hangja azt bizonyítja, hogy ez a határpont elérkezett s most már igazán sürgős megoldásra van szükség.