Brassói Lapok, 1939. január (45. évfolyam, 1-24. szám)
1939-01-01 / 1. szám
1939 farmer 1 A BRASSÓI MAGYAR SZÍNHÁZ kabaréján bohózatok, énekek, táncok, kuplék. A Gazdaságpolitika trasíciaorszmis öt tagi terve Számunkra, középeurópaiak számára, nehezen megérthető helyzet az, amikor az állam szegény és az ország gazdag. A francia kormányok csaknem a világháború befejezése óta vergődnek ebben a visszás helyzetben. A deficit egyre nő, s ahelyett, hogy csökkenteni lehetne, növelni kell, mert az államra és a közületekre mindig több feladat hárul. A rendes költségvetés kiadási főösszege 64,5 milliárd frank (1939-re), s a rendkívüli kiadások 29,8 milliárdjából 25 milliárd a katonai, tehát nem redukálható rész. Az összes kiadások együtt 157 milliárdot emésztenek fel, a bevétel pedig csak 85,5 milliárd Marad tehát egy állandósult, j jobb fokozás körülményeit s csak adósságcsinálással fedezhető hiány. • Ez magában véve nem is volna végzetes baj, hiszen ha az államnak hitele van a saját polgárainál, akkor az elhelyezkedést kereső tőkék szívesen illeszkednek bele a financiális körforgásba. Csakhogy éppen itt van a baj: a bizalom hiányánál. A nagy közterhek csökkentik a fogyasztást, mert elvonják a pénzt a mindennapi élet szükségleteitől, ennek folytán alászáll a termelés színvonala, ami megint csak munkanélküliségben, üzemleállításokban folytatódik. Az állam hóna alá akar nyúlni a termelésnek, segíteni akar a bajokon, munkanélkülisegélyt ad, kölcsönt juttat a gyáraknak, tehát kiadásai emelkednek. Honnan teremtse elő a pénzt? Adót emel, vagy vámot emel. Az előbbi újból elvon összegeket az életszínvonal fenntartásától, az utóbbi pedig árdrágítást teremt; újból kezdődik tehát a boszorkányos kör, amiből semmel láthatólag nincs kiút Mint mondottuk, a francia társadalom gazdag, a világ legtakarékosabb népe, amely élete kétharmadában a megszakadásig dolgozik azért, hogy elegendő tőkét gyűjtsön a harmadik harmad nyugodt kiélvezésére. A tőke ott nem a néhány kiváltságos élvezőnek történelmi hatalommal megszerzett — „kizsákmányolt” — aranyát jelenti, hanem minden dolgozó becsülettel megszolgált és fogához vert garasát, így a nyers támadás megijesztette csaknem az egész országot, — hiszen alig van polgárcsalád, amelyik ne volna érdekelve ezen a téren, — s megkezdődött a bizalmatlanság visszahatása. A tőke menekült Számlálatlan milliárdok inkább a svájci páncélkamrákban kerestek elhelyezkedést, vagy a rég bevált harisnyaszárban, mintsem hogy a kétes kimenetelű kísérletezésben váljanak értéktelenné. Már most nem szabad fentartás nélkül helyeselni ezt az eljárást sem, mert hiszen a tőkekivitel mindig veszély, néha a hazaárulással határos mérvben. Másrészt azonban megérthető a félelem és a nyugtalanság sugallta lépés azok részéről, kik életük munkájának eredményét látták fenyegetve. Bárhogy nézzük is, vesztes csak egy volt a végén: az ország. A bizalmatlanság nyomán olyan hitelválság pusztított, amilyenre alig van példa egy békében élő nagyhatalom gazdaságtörténetében. Magánfél tíz-tizenkét százalék alatt nem kap hitelt Franciaországban. S ezzel megint folytatódik — a kormányváltozás dacára is — a lefelé gördülés: állami támogatás szükségének fokozása, nagyobb közterhek, áremelkedés, béremelés és végül a devalváció kényszerűsége. REYNAUD TERVE A VÁLSÁG MEGOLDÁSÁRA Ebbe a zuhanásba akar „megállj”-t kiáltani az új pénzügyminiszter, Reynaud. A munka megszervezésével, a termelés emelésével és a hitelviszonyok javításával kívánt hozzányúlni a kérdés gazdasági oldalához, ami magával hozná állampénzügyi vonatkozásban is a javulást, mert az egészséges magángazdaság nem szorulna lépten-nyomon az államkasszából eredő injekciókra. Természetesen a meginduláshoz pénz kell, amit megint csak adó útján kell előteremteni. Ettől 4,2 milliárd bevételt várnak. A jövedelemadó 30 százalékos pótlékolásától 750 milliót, az általános jellegű kereseti adótól, két százalékos kulccsal, 2,5 milliárdot s a többit néhány kisebb illetékemeléstől. Az adóemelés sehol sem tartozott a rokonszenves megoldási módozatok közé. Ez alkalommal pedig különösen nem. Reynaud aránylag kevésbbé terhelte meg a ■ kapitalista osztályokat, mint a dolgozój kút. A nagy sztrájk lezajlott. Mint a kata- lamninni csatának, ennek sem volt sem legyőzöttje, sem győztese. Azaz, miután a kormány nem bukott bele, azt lehet mondani, hogy Daladier felül maradt. De ezzel még nincs megoldva a kérdés. A Reynaud-terv években gondolkozik s a francia kormányok élete hónapokban, néha hetekben vannak megszabva. Marad-e idő és energia az országban megteremteni a megindítani 50 Wer* Boldog újévet híván kedves vevőinek és üzletbarátainak Diósi és Muranschy deszka-, asztalosáru és építkezési anyagok raktára, Brassó, Sós, Sft. Petra 72. Telefon 8004 a munkát: ez a jövő titka. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a külpolitikát sem mert a müncheni egyezményt aláíró miniszterelnök népszerűségét nem egy politikai irány hívei előtt könnyű aláásni Egy azonban bizonyos: a talpraállás utolsó alkalma előtt állunk. Ha ez most nem sikerül, nem jön létre az igazi nemzeti összefogás, akkor le kell számolni azzal, hogy Franciaország nem esik gazdaságiakban, de politikai tekintetben is másodrangú hatalommá süllyed. Kiéleződött a mogor-szlovák viszony és mi tán a budapesti jogtalanságokról szóló hírek Hátterében? A VÖLKISCHER BEOBACH ITR BESZÁMOLÓJA A NAGYSURÁNYI ÖSSZETŰZÉSRŐL — A PESTER LLOYD ÉS A MAGYAR NEMZET CIKKE — MILYEN JELENSÉGEK OKOZZÁK A MAGYAR AGGODALMAKAT? Németország nem látja okát a bécsi határozat megváltoztatásának Brassó, december 30. A nagysurányi összetűzés miatt keletkezett magyar-szlovák feszültség ügye rendkívüli érdeklődést keltett a középeurópai népek sajtójában. Kétségtelenül nagyon fokozza ezt az érdeklődést az a tény, hogy egyes külföldi sajtóirodák a szlovák-magyar nézeteltérés mögött magyar-német elhidegülést keresnek s bizonyos német lapok magatartásából azt a következtetést vonják le, mintha a német hivatalos álláspont szembefordult volna a bécsi döntés eredményével s a szlovák magatartás erélyességének a magyarázata német biztatás volna. A kérdéssel kapcsolatos jelentések valódisága természetesen nem ellenőrizhető minden vonatkozásban, annál is inkább, mert jórészben hangulatoknak adnak kifejezést s nem megtörtént eseményeket regisztrálnak. A szlovák-magyar és német-magyar vonatkozások azonban sok tekintetben lényeges alapelemei a középeurópai politikai helyzetnek s ezért a kapott jelentések kellő beállításban való továbbítása hozzátartozik a helyes tájékoztatáshoz. Annál is inkább szükség van erre, mert a romániai sajtóban már olyan hírek jelentek meg, hogy Németország — szemben a bécsi döntőbíróság határozatával — Ungvár és Munkács visszaadását kívánja Magyarországtól. Ennek a hírnek a hivatalos cáfolata ugyan megjelent már a „Deutsche Diplomatisch-Politische Korrespondenz” hivatalos jelentésében, amely szerint „nincs ok a bécsi döntőbírósági ítélet megváltoztatására egyik, vagy másik község szempontjából”, a hivatalos cáfolat azonban elveszett a hangulatilag lármásabb, illetve „szenzációsab)” jelentések között. Mindenesetre meg kell említeni, hogy a hivatalosnak tekinthető német diplomáciai közlöny jelentése az állítólagos német kívánságról szóló hírekkel egyidejűleg látott napvilágot. Mindez óvatosságra és fentartásokra int annak ellenére, hogy a német sajtóban a nagysurányi esettel kapcsolatban valóban olyan közlemények láttak napvilágot, amelyeket Magyarország a mai helyzetben igazán nem tarthat a barátságos magatartás megnyilatkozásának. A Völkischer Beobachter és a nagysurányi eset Arról a hatásról, amelyet a német sajtó magatartása Magyarországon keltett, a bucuresti Rador sajtóiroda az alábbi jelentést közli: „Az a támogatás, amelyet a német sajtó, de különösen a Völkischer Beobachter a bécsi határozat folytán Magyarországhoz csatolt területek egy részén lakó szlovákok közötti izgatóknak nyújtott, nem is titkolt keserűséget keltett Budapesten. A Pester Lloyd felpanaszolja, hogy néhány nagyjelentőségű külföldi lap a szlovák propaganda nagyon is részrehajló szóvivőjének csapott fel. Ez a szlovák propaganda ugyan — írja a Pester Lloyd — eléggé jelentéktelen, de mégsem kevéssé veszedelmes”. „A Völkischer Beobachter — folytatja jelentését a Rador — december 28-iki számában ilyen címeket közölt: Magyar terror nehezedik a szlovák népcsoportokra! Puskátus-ültések az éjféli mise hívei ellen stb. A „Magyar Nemzet” című budapesti lap, foglalkozva a német lap cikkével, azt írja, hogy ez rendkívül sértő Magyarországra. Ungvár és Munkács kérdése „Azt a nyomott hangulatot, amely a német-magyar kapcsolatokra nehezedik — folytatja tovább jelentését a Rador — növeli az a Budapesten keringő hír, amely szerint Németország visszakivonja Magyarországtól Munkácsot és Ungvárt. E két város visszakerülése esetén ugyanis sokkal gazdaságosabban és könnyebben lehetne felépíteni a kárpáti gépkocsiutat. Bármilyen határviszály is történnék Magyarország és Szlovákia között, ennek mérsékelt jelentősége volna, ha Magyarország biztos lehetne abban, hogy Németország nem gyakorol magyarellenes befolyást a szlovák mozgalom vezetőire. Ez a feszültség, amely még súlyosabbá is válhatik, néhány nappal azután a megható hűségnyilatkozat után tört ki, amelyet Magyarország Ciano olasz külügyminiszter budapesti tartózkodása idején a Berlin- Róma tengely iránt nyilvánított.A régi Monarchiában. Prága nem kedveli Feltehető, hogy szlovák-magyar — ------ — ... . »u-uiug ! IM barátkozás gondolatát s ez érthető is. Feltehető azonban az is — s egyre több jelenség mutat erre —, hogy a két nép találkozása nem nagyhatalmi érdek s ez magyarázza meg a Völkischer Beobachter és a német sajtó egy részének a magatartását. Valószínűtlen, hogy Németország hivatalosan támadná, vagy kikezdené azt a bécsi döntést, amelyben egyik döntőbíró volt, de nemcsak nem valószínűtlen, hanem politikai program már, hogy támogatja a német érdekkörbe került cseh célkitűzéseket s nem támogatja a szlovák-magyar barátkozást. A Habsburg-örökség szellemiségéhez tartoznak ezek a már régen és sokszor bevált politikai eszközök. A magyar aggodalmaknak van alapjuk: nem lehetetlen, hogy a csehek olyan féle szerepet fognak játszani Magyarországgal kapcsolatban most, a német érdekkörben, mint amit játszottak a Habsburgok monarchiájában. Érdekes és megemlítésre méltó jelenség egyébként, hogy a német kormány azokat a volt bécsi cseh lapokat, amelyeket Ausztria Németországhoz való csatolásakor beszüntettek, most január elsejével újra engedélyezte. A cseheknek Bécsben újra három csehnyelvű lapjuk lesz. Magyarország elleni töltetesekre készül a Hlinka gárda Bárhonnan is biztatják a szlovákokat annyi vitathatatlan, hogy a nagysurányi esetet,,, amely fölött Magyarország már hivatalosan is sajnálkozásét fejezte ki, sőt a bűnösök megbüntetését is megígérte, Prágában és Pozsonyban nagy igyekezettel sietnek kihasználni. Prágai jelentés szerint Sidor szlovák miniszter, a Hlinka gárda főparancsnoka utasítást adott hogy szombaton, Szilveszter napjának délutánján, a Hlinka gárda tüntetéseket rendezzen Szlovákia nagyobi városaiban. Hivatalos jelentésben is közükt, hogy e tüntetések során a szlovák nép hódolatát fejezi ki azok iránt a szlovákok iránt, akik Magyarországon a nagysurányi sortűz következtében elestek, vagy megsebesültek , akik így „vérüket ontották a Szlovákiába vetett hitükért.” A közlemény hozzáteszi még, hogy a Hlinkagárda tagjai szombaton a templomokban könyörögni fognak a Magyarországon elesett szlovák vértanuk lelki üdvéért és nyugalmáért és kérni fogják az Istent, hogy „segítse őket a magyar járom alatt élő összes szlovákok felszabadításáért folyó küzdelemben.” A magyar aggodalmak Mindezek a jelenségek arra utalnak, hogy a magyar kormánytól is vallott és munkált célkitűzés: a szlovákok és a magyarok baráti találkozása és öszszefogása egyre nagyobb akadályokba ütközik. Az önálló Szlovákia és az önálló Magyarország akaratlanul is sodródik már a régi útra, a nemzetiségi ellentétek kiélezése felé, akárcsak a Hirtelen halt egy branói Yubban Brassó, december 30. A brassói Ahavaklub helyiségében csütörtökön este 11 és 12 óra között rosszul lett Mandl Dezső, Brassó kereskedő társadalmának régi tagja, a Spitz Albert testvérek utódai rövidáru cég volt beltagja. A 61 éves öreg urat szívszélhűdés érte és rövid szenvedés után meghalt