Bridge Ujság, 1932 (2. évfolyam, 1-5. szám)
1932 / 1. szám
mellékütés nélkül is indítható. Kivételesen két és fél ütés is indítható szerintem két esetben. 1. Ha a szín ötösnél hoszszabb és más színben van az értékütések legalább egyike. 2. Ha az indító harmadik helyen van, tehát előtte ketten passzoltak és a két és fél ütésből kettő pozitív ütés. Ezzel szemben a negyedik (három passz után) az előírt minimumnál feltétlen erősebb lappal indíthat csupán, ami nem is szorul indokolásra. Egyetlen kivétel, ha a negyedik helyen ülő, bár három ütéssel rendelkezik ugyan (tehát indítása minimum), de a két magas színben igen erős. A licitálás megindításának minimumaként ezen előírt dogmatikus szabály ellen tetszetős érvként hozható fel: hol marad a fantázia? Hisz a bridge a fantázia játéka! Ezt nem tagadom, sőt magam is állítom, hogy a fantáziának bő tere kell legyen és azt kikapcsolni a licitációból, vaskalaposság volna. De egyetlen dogmatikus szabály felállításával még nem kapcsoltuk ki a fantáziát. A megindító partnere és mindkét ellenfele, sőt maga az indító is a második körben szabadon érvényesítheti a lapjában rejlő fantáziát. De egyenesen kiszámíthatatlan előny a licitálást indító partnerére nézve, hogy szilárd bázisa van, melyre építhet, tudván azt, hogy partnere két és fél-három ütéssel rendelkezik, melyből kettő pozitív. A licitálás indításának ezen szabályától való eltérésre különösen csábítanak az úgynevezett különleges elosztású lapok, melyekben egy rendkívül hoszszú, vagy két hosszú szín van, bár az előírt ütésszám nincs jelen. Kétségtelen, hogy a pozitív ütőerőt pótolja sok esetben ez. Mégsem célszerű indítani, sőt helytelen, mert az összes félreértéseknek ez szokott az indító oka lenni. A második körben mód van rá még bemondani (esetleg ugorva), tehát a manserejű bemondás nem fog elmaradni, ha benne van, de esetleg megtakarítunk vele egy sikertelen szlem-bemondást. Az elbukott szlem-bemondások kilencvenkilenc százaléka a szabálytalan és csupán fantáziára alapított licit-indításokból erednek. Ez természetes, mert ha már az indítás is fantázia-bemondás és a partneré is az, a sok fantáziából fantasztikus bukás lesz. Másik igen nagy hátránya az ilyen fantázia-indításnak a partner által alkalmazott kontra, mely balsikerrel végződik és a bridgelicit legnagyobb hibáját hozza létre azáltal, hogy a kontra révén az ellenfél robberhez jut. Ez akkor szokott előfordulni, mikor az indító partnere az indító színeiben egész gyenge, ellenben erős ellenlapja van az ellenfél színeiben, tehát az ellenfél három vagy négy trikkes bemondását kontrázza, ő meg is csinálja az ütéseit, de természetesen számít pozitív ütésre az indító partnernél. Kiderül, hogy az csupán fantázia-licit volt, de pozitív ütése nem lévén, egyet sem üt az ellen játékban az, aki indított. A kontra e félrevezetés folytán korai volt és éppen ellenkezőjét eredményezte a várt bukásoknak, vagyis robbert az ellenfélnek. Az ódium a pozitív ütések