BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 14. (2002)
2002 / 1. szám - PROBLÉMA - Bodor Péter: Konstruktivizmus a pszichológiában
digmában” csak szelíd erőszakkal összefogható szemléletmódok, központi metaforájuk már nem egy ember alkotta tárgy, a komputer. A szociális konstruktivisták a gép helyett egy emberi tevékenységtípust, az egymás és önmagunk megértésére használatos diszkurzust, illetve narratívumot tekintik központi, ha tetszik, gyökérmetaforának. SZOCIALIZÁLT EPISZTEMOLÓGIA ÉS DISZKURZÍV ONTOLÓGIA Érdemes lenne részletesen feldolgozni, milyen - pszichológián belüli és kívüli - fogalmi és történeti fejlemények vezettek ahhoz, hogy a lélek konceptualizációjában meginduljon a számítógép (mint az akadémikus pszichológia domináns heurisztikus metaforája) alternatíváinak keresése, s hogyan eredményezték a diszkurzus, illetve a narratívum előtérbe kerülését. Itt csupán néhány lehetséges tényezőre utalok. A bekövetkezett változásokat előmozdító pszichológián belüli tényezőkről rendelkezésünkre áll egy meglehetősen aktív „résztvevő megfigyelő” elemzése. A már többször hivatkozott Bruner szerint - aki jelentős szerepet játszott a ma tradicionális kognitív pszichológiaként emlegetett megközelítési mód kialakításában, de napjainkra narrativista álláspontot képvisel - a kognitív pszichológiát kialakító impulzus eltorzult, amikor „a hangsúly a »jelentésről« fokozatosan áttolódott az »információra«, a jelentés konstrukciójáról az információ feldolgozására”.445 Ebben technológiai fejlemények is közrejátszottak, amelyekre az „információs forradalom” címkéjével szokás hivatkozni. A pszichológiai elméletalkotásban „a komputáció vált a lélek modelljévé, és a jelentés fogalmának helyét a komputálhatóság fogalma foglalta el”.46 A pszichológusok a „jó öreg mentális állapotokat”47 a komputálhatóság szemüvegén át nézik, vagy egyenesen úgy, mint amiket ki kell zárni a pszichológiából. Eközben az ember cselekvő mivoltát elhanyagolják. Pedig Bruner szerint a pszichológia fő kérdése továbbra is az, „miként alakítsuk ki a lélek tudományát a jelentés fogalma mentén, a jelentést a közösségen belül megalkotó és kialkudó (negotiated) folyamatok alapján”.48 A komputáció helyébe a kultúra és a narratívum fogalmának kell kerülnie a pszichológiában. A pszichológián kívüli tényezők közül a „korszellem” meghatározó részeként - közvetve, s olykor esetleg közvetlenül is - fontos szerephez jutott a diszkurzus, illetve a narratívum terminusának újabb keletű használata abban, hogy a pszichológusok egy részének figyelme a narratívum, illetve a diszkurzus felé fordult. Wilfrid Sellars már a XX. század derekán a tudományos és a hétköznapi gondolkodásmód (saját terminológiájában: „manifest image” és „scientific image”) egységes diszkurzusban történő tárgyalását tartotta a filozófia egyik legégetőbb feladatának.49 Foucault szerint a szellemtörténeti periódusokat egy-egy többé-kevésbé egységes diszkurzus tartja össze.50 Közismert, hogy a pragmatikai diszkurzuselemzés egyik pillérét alkotó beszédaktus-elmélet alapvető Habermas társadalomelméletében is.51 Bár eltérő módon, de a művészetfilozófus Dante, a posztmodern Lyotard, a neopragmatista Rorty, a történelemteoretikus White és az antropológus Geertz egyaránt meghatározó jelentőséget tulajdonít a nyelvhasználatnak az értelmezésben.52 A felsorolást könnyedén folytatni lehetne, de talán nem szükséges: az előttünk villogó számítógép mellett és azon túl is részben ezeknek a gondolkodóknak az elképzelései alakítják napjaink intellektuális közegét, s ettől a pszichológusok sem függetleníthetik magukat. Minden bizonnyal nehéz, talán nem is lehet az említett gondolkodókat közös nevezőre hozni elképzeléseik részleteit illetően. Valami mégis közös bennük, mégpedig a társas orientációjú episztemológia igénye. Amennyire fontos volt egykor a naturalizált episztemológia a hagyományos kognitív pszichológia lehorgonyzásában53 54 5 56 57 58 59 60 61 és filozófiai legitimálásában, épp annyira jelentős a második kognitív forradalom hívei számára az, amit a naturalizált episztemológia min44 ■ Edwards: /. m. 19. old. 45 ■ Bruner: /. m. 4. old. 46 ■ Uo. 6. old. 47 ■ Uo. 8. old. 48 ■ Uo. 11. old. 49 ■ Wilfried Sellars: Science, Perception and Reality. Humanities Press, New York, 1963. 171. old. 50 ■ Például Michel Foucault: Discipline and Punish. The Birth of the Prison. Penguin, Harmondsworth, 1985.; magyarul: Felügyelet és büntetés. A börtön születése. Gondolat, Bp., 1990. 51 ■ Jürgen Habermas: Mi az egyetemes pragmatika? In: Pléh Csaba, Siklaki István, Terestyényi Tamás (szerk.): Nyelv, cselekvés, kommunikáció. I. Tankönyvkiadó, Bp., 1988. 251-291. old. 52 ■ Arthur C. Danto: A közhely színeváltozása - Művészetfilozófia. Enciklopédia, Bp., 1996.; Richard Rorty: Esetlegesség, irónia és szolidaritás. Jelenkor, Pécs, 1994.; Hayden White: A történelem terhe. Osiris, Bp., 1997.; Clifford Geertz: The Interpretation of Cultures. Basic Book, New York, 1973. 53 ■ Willard W. O. Quine: Ontological Reality and Other Essays. Columbia University Press, New York, 1969.; Vö. Kiss Szabolcs: Az „elmélet” elmélet és a szimulációs megközelítés szerepe a gyermek tudatelméletének magyarázatában. Pszichológia, (16) 1996. 383-396. old. 54 ■ Ludwig Wittgenstein: A bizonyosságról. Európa, Bp., 1989. 55 ■ Antonio R. Damasio: Descartes tévedése. Érzelem, értelem és az emberi agy. AduPrint, Bp., 1996. 56 ■ Edmund Husserl: Az európai tudományok válsága. I-II. Atlantisz, Bp., 1998.; M. Merleau-Ponty: Phenomenology of Perception. Routledge, London, 1962/1995. 57 ■ Vo. Fehér Márta: Naturalizált versus szocializált episztemológia - A tudományos metodológiák szociológiai értelmezéséről. Filozófiai Figyelő, 1985. 3. szám, 9-22. old.; Bodor Péter: More than meets the ear. British Journal of Psychology, 2001.92. 403-409. old. 58 ■ Uo. 59 ■ Uo. 60 ■ Vö. Bodor Péter: A szeg és a fej - a Searle-féle beszédaktus-elmélet pszichológiai szempontból. In: Iványi Erika, Solymosi Zsuzsa (szerk.): Írások Huszár Tibor 70. születésnapjára. ELTE Szociológiai Intézet, Bp., 2000. 42-59. old. 61 ■ Paul M. Churchland: The Engine of Reason, the Seat of the Soul. MIT Press, Cambridge, Mass., 1995. Stephen P. Stich: From Folk Psychology to Cognitive Science. The Case Against Belief. MIT Press, Cambridge, Mass., 1983.