Budapest, 1946. (2. évfolyam)
11. szám - LESTYÁN SÁNDOR: Pestalozziésa budai Angyalkert
a nemzeti célokat helyezte előtérbe. A magyarság, a földmíves nép és a városi szegénység felemelése a nyelv kiművelésével és terjesztésével — ez cseng ki Brunswick Teréz önvallomásából, sőt mindabból, amit keserves küzdelmek után tervei megvalósításában itthon elérhetett. Ez a »nemzeti cél« — a kutatók véleménye szerint — nyilván Eduard Reed, angol lelkész hatása alatt került nála előtérbe, aki 1828-ban (két évtizeddel az yverdoni látogatás után) Magyarországon járt, alapítványt tett a kisdedóvás céljaira, majd Londonból levélben hívja fel Brunswick Teréz figyelmét a nyelvre, mint a nemzeti érzés megszilárdításának legfontosabb eszközére. Pestalozzi megígérte Brunswick Teréznek, hogy meglátogatja Magyarországot, de ezt az ígéretét előrehaladott kora s talán anyagi körülményei miatt sem válthatta be. Kettőjük kapcsolata mégsem szűnt meg az yverdoni találkozás után. Dr. Teichengräber (Tavasi) Lajos 1846-ban megjelent munkája (»Nevelési emléklapok Pestalozzi születésének évszázados ünnepélyére«) közli a svájci mester néhány levelét a magyar tanítványhoz. A levelekből idézzük az alábbiakat, eredeti — ma már természetesen régiesen ható — fordításban : »Én türelmesen bevárom, míg kegyetek — azon érdeknél fogva, melyet tetteim iránt viseltetnek és azon reménynél fogva, amelyet keblemben hagytak, miszerént gyermekeik nevelésére, barátságuknak e szívemhez forrt kedves bizonyságára némi befolyással lehetendők — engemet újra tudósítani fognak, s a kétkedés megszünend. Én részemről ezt értem legsiikerültebb összeköttetései közé számítandom, ha hogy bármi módon is képes lehetnék, azon boldog álom valósítását eszközölhetni, amelyet én magamnak ama lehetőségekről képeztem, miszerint egykoron nemeslelkű nemzetükre némi nevelési befolyással lehetendők . . . Erényes keblű nők ! hahogy én ezen befolyást kegyetek szellemére nézve megnyerhetem, akkor elnyerem azt egyszersmind nemzetükre ! Ugye bár nem fognak engem tudósító soraikra sokáig várakoztatni ? — Brunswick ! ó, magas lelkű Brunswick ! Kegyed szíve óhajtja a jót ; kegyed szíve fenn dobog hazáért és emberiségért ! nekünk nem szabad idegeneknek maradnunk egymás irányában, írjanak mentül előbb ."« 1809 május 16-án írta Pestalozzi Henrik ezt a levelet a két Brunswick-nővérhez, Terézhez és Jozefinhez, majd ugyanebben az évben új levelet ír : »Kegyeteknél tapasztaltam mint vannak meggyőződve a módszer befolyásáról az emberiség sorsára ; sőt még többet is tapasztaltam, — mint szeretnek engemet, s mint fekszik szívökön éltemnek kibékítése, azaz óhajtásimnak elérése ; — igenis barátnéim, rendíthetetlen az én hitem barátságukról ! Most újra hon, újra szeretett hazájukban vannak ; s mindketten bizonyosan rám emlékeznek még s nemes érzelmök éberségével vizsgálják azt, mi volna közös végcélunk elérésére ezentúl teendő ... A gondviselés műve volt az, mely bennünket együttlétünk ideje alatt az emberiségért magasztos és nemes eltökéltre ébresztett. Ragaszkodjunk ehhez mindig híven. A nemes lelkűek ! helyzetük jelentékeny az emberiségre, hahogy nekik szolgálni készek ; s kegyetek ezt tenni akarják ; tenni rendületlen magyar hívséggel s magyar erőhatállyal.« Pestalozzi életrajzírói feljegyzik, hogy a mesternek kiterjedt levelezése volt híveivel és követőivel, nemcsak az európai országokban, hanem a messze tengereken túl is. Nagyrészt ismerjük ezt a levelezését, ám a hang, a közvetlenség és az együttérzés megnyilatkozása ritkán olyan meleg, őszinte és szeretetteljes, mint a Brunswick Terézhez és nővéréhez írt (Teréznek címzett) levelekben. A szuggesztivitás, amit Pestalozzi Brunswick Terézre gyakorolt , kölcsönös. A magyar grófkisasszony cselekvés-szomja és tenniakarása rendkívüli hatással volt a svájci mesterre, imponált neki a szinte férfias erő és az elszántság, amivel terve megvalósításáért harcolt, amellett személyét, egyéniségének varázsát (hiszen — állítólag — ennek Beethoven sem tudott ellenállani, bár Brunswick Teréz külsejére nézve sem szép, sem lebilincselő nem volt) atyailag szívébe zárta. Anna, Pestalozzi hitvese is nagyon megszerette Brunswick Terézt, így írt neki 1808 nov. 22-én : »Lelkem kedves Teréze ! te nem feledkezel meg második hű anyádról és barátnédról, a kinek te élte alkonyán annyi örömeket szerzél és te lelkem kedveltje Kunigunda szívélyes gyermekiddel ! ! Istennek nagy ajándéka ez, hogy ily hű s erényes társnékat még itt, alant ismerheték meg ; térítse ezt meg Isten áldása rajtad és szülöttiben, ez legyen érettem is jóságod és erényed jutalma . . .Isten áldása legyen veletek szívem szerettei ! Mindnyájatokat keblemhez szorítva maradok mindhalálig a tietek : Pestalutz.« Dr. Teichengräber (Tavasi) Lajos — előbb említett »Nevelési emléklapok« című munkájában — báró Vay Miklósné szavait idézi Pestalozzi és a Brunswieknővérek kapcsolatáról : »Pestalozzi iratainak széles elterjesztése kiváltképen szívükön fekvék ; e tekintetben legtöbbet tőn — mindenkitől ismert lángbuzgalmával — Teréz.« A svájci mester nem élte meg magyar tanítványa »ismert lángbuzgalmának« eredményét. Pestalozzi Henrik 1827-ben meghalt és Brunswick Teréz budai kisdedóvó intézete — az első ilyen intézet Magyarországon — 1828-ban nyílt meg a Krisztinavárosban. Két évtizedre volt szüksége Brunswick Teréznek az yverdoni látogatás után, hogy célt érhessen. Célhoz ért valójában, mikor 1828 június elsején a Krisztinavárosban negyven szegény gyermek előtt kitárult az Angyalkert kapuja ? Naplójegyzeteihez kell visszatérnünk, hogy tisztán láthassunk . »Hogy mennyire nem értették át Magyarországon a nevelés fontosságát és nemzeti értékét, azt a következő példával világítom meg : Mikor 1820 és 30 között minden legjobb barátomat s rokonomat elvesztettem, a kisdedóvók terén (Kleinkinderasylen) azonban vigasztalásul kitűnő (erkölcsi) eredményeket értem el, a gonosz szellem itt is felütötte a fejét. József nádorral elhitették, hogy óvóimban kis carbonarikat nevelek. Mednyánszky udvari tanácsos akart lenni ! Én akkor Pozsonyba siettem volt, hogy ott a megígért kisdedóvókat megteremtsem. Mednyánszkyt, mint alelnököt otthonhagytam. Mikor vagyonunk (a semmiből teremtett négyezer forint) elfogyott, távollétemet felhasználva, feloszlatta az egyesületet és a három budai intézetet átadta a nőegyletnek !! ."« Keservesen csalódott Brunswick Teréz báró Mednyánszky Alajosban, (később magyar kincstári alkincstárnok), holott ő Schedius Lajos királyi tanácsos, egyetemi tanárral együtt azon kevesek között volt, akik József nádor és a nádorné elfogultságát és idegenkedését eloszlatva , megszerezték az engedélyokiratot az első kísérleti kisdedóvó felállítására. József nádor nyilván nem is tudta miről van szó, mikor Brunswick Teréz éveken át ostromolta az engedély kiadásáért. A királyi herceg csak azt tudta, hogy a monarchiában sehol sincs kisdedóvó intézet, s bár félszázados nádorsága alatt a maga részéről mindig a legszélsőbb határokig ment Magyarország emelésében és a főváros szépítésében . Brunswick Teréz »Kleinkinderasyljától« csodálatos módon idegenkedett. Kétszáz pengőforint költséggel építtette meg Brunswick Teréz , édesanyja, Brunswick Antalné krisztinavárosi házában az Angyalkertet. Tormay Károly »orvostudor« volt az intézet első egészségügyi felügyelője. 1828-ban a szegénygyermekek száma 40 volt, 1830 júniusában 185, 1865-ben 79. Az első oktatót Kern Mátét — Brunswick Teréz Würzburgból hozta magával, de a második, aki 1829-ben foglalta el a bajorországi tanító helyét : Völgyi Lázár már magyar! Régi feljegyzések örökítik meg számunkra hogy a szegény gyermekek a téli hónapokban (november elejétől február végéig) naponta »1/^ meszely rumfordi levest is kaptak.« Mondottuk, hogy nemcsak Magyarországon, de az egész monarchiában az első kisdedóvó volt Brunswick Teréz krisztinavárosi alapítása. Ugyanabban az évben (1828) Brüsszelben és Lausanneban nyílt meg hasonló intézet. Megelőzően csak Amerikában, Angliában, Németországban és Svájcban működtek kisdedóvók. A szociális gyermekgondozás és népnevelés területén nem kell szégyelnünk magunkat elmaradottságunkért. A művelt világ nemzeteinek legelsői között voltunk, s ez vitathatatlanul Brunswick Teréz érdeme. 1829-ben nyitotta meg Pestalozzi magyar követője a második kisdedóvót, ugyancsak Budán, a Várban, az Urakutcájában (mari-utca) levő Majthényiházban. Ugyanebben az évben kezdi meg működését a harmadik, szintén Budán, a Vízivárosban (Donáti-utca), sőt a negyedik is, de ez már Pesten, a lipótvárosi Három korona-utcában. (Később Nagykorona-utca, majd Koronahercegutca, ma Petőfi Sándor-utca.) Brunswick Teréz figyelme, gondoskodása a főváros mellett az országra is kiterjedt. 1829-ben megnyílik az első vidéki kisdedóvóintézet is , Besztercebányán. Vezetője az a Kern Máté, aki a Krisztinavárosban kezdte magyarországi működését. Kern Máté 1830-ban Besztercebányáról Bécsbe távozik — Brunswick Teréz engedte át a császárvárosnak — ahol (két évvel a budai intézet után) az első Kleinkinderasyl létesült. Bécset két esztendővel előztük meg. De egy évvel megelőztük Olaszországot (Cremona) és Franciaországot (Páris) is! Brunswick Teréz 1861-ben halt meg. Az épületet (Attila utca 41.), ahol az első magyar kisdedóvót felállította, a főváros 1899-ben emléktáblával jelölte meg. Az 1930-as évek elején Brunswick Antalné egykori krisztinavárosi házát lebontották. (kiderült, hogy Buda 1849-es ostroma idején sok ágyúgolyót kapott a Kis-Svábhegy felől, hiszen a Vár lábánál feküdt!) Az új bérház falán, az új tulajdonos, új emléktáblát helyezett el. Buda mostani ostromában az új épület is sokat szenvedett. 424