Budapest, 1968. (6. évfolyam)

7. szám július - Kaján karikatúrák

Fényreklámok a budapesti utcán Fővárosunk esti arculatának talán legfeltűnőbb színfoltjai a fényreklámok. Ennek az arculatnak tervszerű, nagyobb arányú kialakítása 1957 —58-al vette kezdetét. Ezekben az években a Fővárosi Neon­berendezéseket Gyártó Vállalat megsokszorozta termelő tevékenységét. Akkoriban a dolog természeté­ből eredően elsősorban mennyiségi szempontok játszottak szerepet. Fővárosunk közönsége, úgyszólván az első naptól kezdve, megtisztelő figyelemmel kísérte ezt a munkát. Ez abban a tényben is tükröződik, hogy az elmúlt 10 év alatt számos újságcikk foglalkozott a fényreklámok kérdésével. Ezek egy része gyakran jogosan bírálta a reklámberendezések technikai fogya­tékosságait, a hibásan üzemelő fényreklámok bosszantó látványát, néha a reklámberendezések külső megjelenését is. Hasznosnak kell ezeket a bírálatokat mondanunk, kétségtelen szerepük volt abban, hogy felhívták a figyelmet a mennyiségi követelmények mellett is rendkívül fontos szerepet játszó minőségi követelmények egyre fokozódó jelentőségére. A legutóbbi időben részben személyes beszélgetések során, részben a napi sajtóban egyre gyakrab­ban találkozunk olyan hangokkal, melyek keveslik a főváros főútvonalain elhelyezett fényreklámokat, és számuk gyors gyarapítását sürgetik. Sokan összehasonlítva Budapestet más fővárosokkal, ebből a szem­pontból még mindig szegényesnek ítélik főútvonalainkat, pedig évről évre igen jelentős mennyiségű fényreklám kerül a budapesti épületek homlokzatára. Általánosan elterjedt az a nézet, hogy mindez nem elég. A fényreklámok szerepe az esti városképben a magas színvonalú közvilágítás ellenére is igen nagy, számuk gyors ütemű növelése szükséges, különös tekintettel más szocialista országok fővárosában tapasz­talható hasonló tendenciára és nem utolsó sorban szépen fejlődő idegenforgalmunkra. A Fővárosi Neonberendezéseket Gyártó Vállalat szakemberei igyekeznek nagyon mélyrehatóan ta­nulmányozni az előrelépés lehetőségeit. Fel kell tárniuk azokat a tényezőket, melyek figyelembevétele feladatuk megoldásához okvetlenül szükséges. Hiba lenne ugyanis Budapest világvárosi színvonalú esti városképének kialakítását kizárólag a fényreklámok számszerű szaporításától várni. Szá­mos körülmény mellett határt szab ennek a Fővárosi Neonberendezéseket Gyártó Vállalat meglevő — vagy a meglevő mellett rövid idő alatt kifejleszthető — kapacitása. Szükségessé vált ezért az okszerű lé­pések megtételéhez reális elképzelések felvázolása, melyek az adott lehetőségek keretein belül várhatóan optimális eredményhez vezetnek. Számolni kell azzal, hogy a vállalat gyártó és szerelő tevékenysége és a neonberendezések számbeli gyarapodása között nincsen teljesen egyértelmű kapcsolat. A korábbi években létesített fényreklámok egy része ugyanis tönkremegy, technikailag elévül, más részük az évek folyamán aktualitását veszti, monda­nivalójában évül el, ezért megszüntetése válik szükségessé. Az ezek helyére előbb-utóbb kerülő új, mo­dernebb, gyakran nagyobb szabású berendezés csupán hiányt pótol, nem szolgálja ilyenformán a fényrek­lámok számának kívánt ütemben történő gyarapítását. Szembe kell nézni azzal a sokéves tapasztalat alapján leszűrt ténnyel is, hogy az esti városképben jelentkező fényreklámok tényleges száma és a járókelőben — a fényreklámok számosságát ille­tően ébredő szubjektív érzet — két különböző dolog. Az utcai járókelő ugyanis általá­ban nem szándékosan nézegeti a fényreklámokat, csak annak létezését veszi tudomásul, amelyik jól lát­szik, amelynek észlelése számára szinte elkerülhetetlen. Arra kell tehát törekednünk, hogy az újonnan lé­tesítendő fényreklámok elhelyezése eleve optimális feltételeket teremtsen észlelésükhöz. A főút­vonalainkon korábban elhelyezett nagyszámú neonberendezés jó része a fal síkján, portálmagasságban el­helyezett helymegjelölő felirat. Ezek az észleléssel — kapcsolatos — fenti követelményt általában nem elégítik ki. Főútvonalaink nagy részét fák szegélyezik, lombkoronájuk tavasztól őszig eltakarja ezeket a felirato­kat a túlsó oldali járókelő, a távoli szemlélő elől. Az azonos oldali járókelő pedig a portálfeliratokat azért nem észleli jól, mert számára az utcakép azonos oldala — vele együtt természetesen a fényreklámok is — igen éles szögben, nagy perspektivikus rövidüléssel jelentkeznek. Már az is komoly előrelépést jelent, ha a jövőben a falsíkkal párhuzamos portálfeliratok helyett a fal síkjára merőleges, a „kiugró" reklámok szá­mát szaporítjuk. Ezeknek a síkja az úton haladó járókelő tekintetének vonalára merőleges, semmi nem takarja el, így észlelési feltételei jók. Amennyiben feltétlenül a fal síkjával párhuzamos elrendezésben kell a fényreklámot felszerelni, úgy célszerű azt 83 — 4. emelet magasságáig felvinni, ahol a fák lombozata már nem takarja. Ennek a felfogásnak az érvényesítésével nem egyszerűen a fényreklámok, hanem a j­ó­l látható fényreklámok számát szaporítanánk, azaz a szemlélő szubjektív számosság-érzetére hatnánk ked­vezően. Amikor a főútvonalak „neonosításáról" beszélünk, első pillanatban talán eszünkbe sem jut, hogy Budapest legszűkebben értelmezett főútvonalai 40—50 km-t tesznek ki. Ekkora útvonal-hosszon a fény­reklámok számának olyan mértékű gyarapítása, hogy az már a járókelő számára is észrevehető legyen, még a gyártó kapacitás tetemes növelése mellett is sok éves feladat. Gondoljunk csak arra, hogy egy 50 km hosszú útvonalon 200 új reklámot elhelyezve úgyszólván semmit sem értünk el, mert km-ként mind­össze 4 reklámmal gyarapítottuk a neonberendezések számát. Sokkal célszerűbbnek látszik ehelyett 4­5 gócpontra koncentrálni ezt,a 200 berendezést, ami egy-egy gócponton 40 — 50 új reklám felszerelését jelentené. Ilyen mennyiségű új fényreklám koncentrálása viszonylag kis helyen már valóban világvárosi pompát jelent. 4 — 5 ilyen góc kialakítása már rövid idő alatt is elérhető cél. Az említett mennyiségű be­rendezés egy év alatt legyártható és felszerelhető. Ezzel egyúttal kontrasztossá tennénk az esti városképet. A fényreklámok okszerű csoportosításával a gócpontok gondos kiválasztásával, ezek megfelelő helyeken történő kialakításával elérhetjük azt, hogy az esti város utcáin sétálgató emberben a „megérkeztem valahová" élményt keltjük. A követendő eljárás tehát véleményünk sze­rint nem a főútvonalak egyidejű szétszórt neonosítása, hanem fényreklámban szegényebb útvonalszaka­szok váltakozása fényreklámban rendkívül gazdag gócpontokkal. „Útvonal neonosítást" a szó szoros értel­mében véve csupán a Váci utcában, Kígyó utcában, Petőfi Sándor utcában, és a pesti Duna-part Erzsé­bet-híd és Szabadság-híd közé eső szakaszán tartanánk helyesnek. Bárhol jöjjön szóba egy fényreklám létesítése, rendkívül fontos követelmény, hogy az szigorúan kör­nyezetébe illesztett legyen, és tervezése mindig az adott helyen szükséges és elégséges méretekre történjék. Magától értetődik, hogy a Váci utca, vagy Petőfi Sándor utca intimebb hangulatához merőben más jel­legű és méretű reklámberendezés illik, mint pl. a hatalmas távolságból is teljes egészében áttekinthető Duna-part esetében. A Fővárosi Neonberendezéseket Gyártó Vállalat ilyen irányú tevékenysége természetesen függ a hoz­zá beérkező megrendelésektől, ugyanúgy, mint ahogy függ a fényreklám tárgyválasztása tekintetében is. A neonberendezéseknél egyes esetekben szóvá tett unalmasság és ötlettelenség okát elsősorban a rek­lámok tárgyának szűkkörűségében látjuk, s a színvonal emelésének lehetőségét elsősorban a reklám tárgyának kiszélesítésében, többsíkúságában vélnénk felfedezni. Szeretnénk pl. — külkereskedelmünk­ben komoly szerepet játszó­­ gépgyártó iparunk, járműiparunk, gyógyszeriparunk, vegyiparunk és nem utolsósorban élelmiszeriparunk világszerte ismert termékeinek gazdag fényjátékú márka-reklámai­val díszíteni egyre szépülő fővárosunk esti utcaképét.

Next