Budapest, 1968. (6. évfolyam)
7. szám július - Kaján karikatúrák
Fényreklámok a budapesti utcán Fővárosunk esti arculatának talán legfeltűnőbb színfoltjai a fényreklámok. Ennek az arculatnak tervszerű, nagyobb arányú kialakítása 1957 —58-al vette kezdetét. Ezekben az években a Fővárosi Neonberendezéseket Gyártó Vállalat megsokszorozta termelő tevékenységét. Akkoriban a dolog természetéből eredően elsősorban mennyiségi szempontok játszottak szerepet. Fővárosunk közönsége, úgyszólván az első naptól kezdve, megtisztelő figyelemmel kísérte ezt a munkát. Ez abban a tényben is tükröződik, hogy az elmúlt 10 év alatt számos újságcikk foglalkozott a fényreklámok kérdésével. Ezek egy része gyakran jogosan bírálta a reklámberendezések technikai fogyatékosságait, a hibásan üzemelő fényreklámok bosszantó látványát, néha a reklámberendezések külső megjelenését is. Hasznosnak kell ezeket a bírálatokat mondanunk, kétségtelen szerepük volt abban, hogy felhívták a figyelmet a mennyiségi követelmények mellett is rendkívül fontos szerepet játszó minőségi követelmények egyre fokozódó jelentőségére. A legutóbbi időben részben személyes beszélgetések során, részben a napi sajtóban egyre gyakrabban találkozunk olyan hangokkal, melyek keveslik a főváros főútvonalain elhelyezett fényreklámokat, és számuk gyors gyarapítását sürgetik. Sokan összehasonlítva Budapestet más fővárosokkal, ebből a szempontból még mindig szegényesnek ítélik főútvonalainkat, pedig évről évre igen jelentős mennyiségű fényreklám kerül a budapesti épületek homlokzatára. Általánosan elterjedt az a nézet, hogy mindez nem elég. A fényreklámok szerepe az esti városképben a magas színvonalú közvilágítás ellenére is igen nagy, számuk gyors ütemű növelése szükséges, különös tekintettel más szocialista országok fővárosában tapasztalható hasonló tendenciára és nem utolsó sorban szépen fejlődő idegenforgalmunkra. A Fővárosi Neonberendezéseket Gyártó Vállalat szakemberei igyekeznek nagyon mélyrehatóan tanulmányozni az előrelépés lehetőségeit. Fel kell tárniuk azokat a tényezőket, melyek figyelembevétele feladatuk megoldásához okvetlenül szükséges. Hiba lenne ugyanis Budapest világvárosi színvonalú esti városképének kialakítását kizárólag a fényreklámok számszerű szaporításától várni. Számos körülmény mellett határt szab ennek a Fővárosi Neonberendezéseket Gyártó Vállalat meglevő — vagy a meglevő mellett rövid idő alatt kifejleszthető — kapacitása. Szükségessé vált ezért az okszerű lépések megtételéhez reális elképzelések felvázolása, melyek az adott lehetőségek keretein belül várhatóan optimális eredményhez vezetnek. Számolni kell azzal, hogy a vállalat gyártó és szerelő tevékenysége és a neonberendezések számbeli gyarapodása között nincsen teljesen egyértelmű kapcsolat. A korábbi években létesített fényreklámok egy része ugyanis tönkremegy, technikailag elévül, más részük az évek folyamán aktualitását veszti, mondanivalójában évül el, ezért megszüntetése válik szükségessé. Az ezek helyére előbb-utóbb kerülő új, modernebb, gyakran nagyobb szabású berendezés csupán hiányt pótol, nem szolgálja ilyenformán a fényreklámok számának kívánt ütemben történő gyarapítását. Szembe kell nézni azzal a sokéves tapasztalat alapján leszűrt ténnyel is, hogy az esti városképben jelentkező fényreklámok tényleges száma és a járókelőben — a fényreklámok számosságát illetően ébredő szubjektív érzet — két különböző dolog. Az utcai járókelő ugyanis általában nem szándékosan nézegeti a fényreklámokat, csak annak létezését veszi tudomásul, amelyik jól látszik, amelynek észlelése számára szinte elkerülhetetlen. Arra kell tehát törekednünk, hogy az újonnan létesítendő fényreklámok elhelyezése eleve optimális feltételeket teremtsen észlelésükhöz. A főútvonalainkon korábban elhelyezett nagyszámú neonberendezés jó része a fal síkján, portálmagasságban elhelyezett helymegjelölő felirat. Ezek az észleléssel — kapcsolatos — fenti követelményt általában nem elégítik ki. Főútvonalaink nagy részét fák szegélyezik, lombkoronájuk tavasztól őszig eltakarja ezeket a feliratokat a túlsó oldali járókelő, a távoli szemlélő elől. Az azonos oldali járókelő pedig a portálfeliratokat azért nem észleli jól, mert számára az utcakép azonos oldala — vele együtt természetesen a fényreklámok is — igen éles szögben, nagy perspektivikus rövidüléssel jelentkeznek. Már az is komoly előrelépést jelent, ha a jövőben a falsíkkal párhuzamos portálfeliratok helyett a fal síkjára merőleges, a „kiugró" reklámok számát szaporítjuk. Ezeknek a síkja az úton haladó járókelő tekintetének vonalára merőleges, semmi nem takarja el, így észlelési feltételei jók. Amennyiben feltétlenül a fal síkjával párhuzamos elrendezésben kell a fényreklámot felszerelni, úgy célszerű azt 83 — 4. emelet magasságáig felvinni, ahol a fák lombozata már nem takarja. Ennek a felfogásnak az érvényesítésével nem egyszerűen a fényreklámok, hanem a jól látható fényreklámok számát szaporítanánk, azaz a szemlélő szubjektív számosság-érzetére hatnánk kedvezően. Amikor a főútvonalak „neonosításáról" beszélünk, első pillanatban talán eszünkbe sem jut, hogy Budapest legszűkebben értelmezett főútvonalai 40—50 km-t tesznek ki. Ekkora útvonal-hosszon a fényreklámok számának olyan mértékű gyarapítása, hogy az már a járókelő számára is észrevehető legyen, még a gyártó kapacitás tetemes növelése mellett is sok éves feladat. Gondoljunk csak arra, hogy egy 50 km hosszú útvonalon 200 új reklámot elhelyezve úgyszólván semmit sem értünk el, mert km-ként mindössze 4 reklámmal gyarapítottuk a neonberendezések számát. Sokkal célszerűbbnek látszik ehelyett 45 gócpontra koncentrálni ezt,a 200 berendezést, ami egy-egy gócponton 40 — 50 új reklám felszerelését jelentené. Ilyen mennyiségű új fényreklám koncentrálása viszonylag kis helyen már valóban világvárosi pompát jelent. 4 — 5 ilyen góc kialakítása már rövid idő alatt is elérhető cél. Az említett mennyiségű berendezés egy év alatt legyártható és felszerelhető. Ezzel egyúttal kontrasztossá tennénk az esti városképet. A fényreklámok okszerű csoportosításával a gócpontok gondos kiválasztásával, ezek megfelelő helyeken történő kialakításával elérhetjük azt, hogy az esti város utcáin sétálgató emberben a „megérkeztem valahová" élményt keltjük. A követendő eljárás tehát véleményünk szerint nem a főútvonalak egyidejű szétszórt neonosítása, hanem fényreklámban szegényebb útvonalszakaszok váltakozása fényreklámban rendkívül gazdag gócpontokkal. „Útvonal neonosítást" a szó szoros értelmében véve csupán a Váci utcában, Kígyó utcában, Petőfi Sándor utcában, és a pesti Duna-part Erzsébet-híd és Szabadság-híd közé eső szakaszán tartanánk helyesnek. Bárhol jöjjön szóba egy fényreklám létesítése, rendkívül fontos követelmény, hogy az szigorúan környezetébe illesztett legyen, és tervezése mindig az adott helyen szükséges és elégséges méretekre történjék. Magától értetődik, hogy a Váci utca, vagy Petőfi Sándor utca intimebb hangulatához merőben más jellegű és méretű reklámberendezés illik, mint pl. a hatalmas távolságból is teljes egészében áttekinthető Duna-part esetében. A Fővárosi Neonberendezéseket Gyártó Vállalat ilyen irányú tevékenysége természetesen függ a hozzá beérkező megrendelésektől, ugyanúgy, mint ahogy függ a fényreklám tárgyválasztása tekintetében is. A neonberendezéseknél egyes esetekben szóvá tett unalmasság és ötlettelenség okát elsősorban a reklámok tárgyának szűkkörűségében látjuk, s a színvonal emelésének lehetőségét elsősorban a reklám tárgyának kiszélesítésében, többsíkúságában vélnénk felfedezni. Szeretnénk pl. — külkereskedelmünkben komoly szerepet játszó gépgyártó iparunk, járműiparunk, gyógyszeriparunk, vegyiparunk és nem utolsósorban élelmiszeriparunk világszerte ismert termékeinek gazdag fényjátékú márka-reklámaival díszíteni egyre szépülő fővárosunk esti utcaképét.