Budapest, 1972. (10. évfolyam)

10. szám október - Dr. Szalai György: A hetvenöt éves magyar labdarúgás

1897. október 31-ének egy sporteseményéről csak a Sport-Világ című szaklap és Jókai Mór Nemzet cí­mű újságja emlékezett meg. A legtöbb lap sportro­vatában ezen a napon csak lóversenyhírek olvasha­tók. Többek között egy lengyel ló sikeres szereplé­séről számolnak be, s néhány kerékpárfutam ered­ményét ismertetik. Pedig ez a nap történelmi neve­zetességű lett a magyar sportban, mert ekkor nyert polgárjogot Magyarországon a ma is legnépszerűbb sportág: a labdarúgás. A sportág szülőhazája Anglia. A szigetország la­kói a városokban és a falvakban már évszázadok óta űztek egy labdasportot. Kézzel-lábbal mívelték ezt a durva és veszélyes, nem egyszer emberáldozatot követelő játékot. Gyakran tiltották ezért királyi rendeletek vagy lordmajori határozatok. Mindhiá­ba. A modern futbal is Angliában született meg, de már a múlt század nyolcvanas éveiben átterjedt a kontinensre. Frankfurtban, Torinóban, Bécsben és más nyugat-európai városokban alakultak futball­klubok. A századforduló idején még az Egyesült Államok­ban is népszerű volt ez a sportág, mely ma minden hírverés és neves csapatok vendégszereplése elle­nére sem tudja megtörni a rugby egyeduralmát. De hogy az említett időben sok amerikai polgár szenvedélye lehetett, azt a Sport-Világ 1897. decem­ber 25-i számának egy rövid híre is tanúsítja: ,,A futball veszélyes volta miatt lényegében New Yorkban el van tiltva. Mac Nally éjjel jött haza, s futtballt hajt maga előtt. A rendőr rárivall, Mac Nally megugrik labdástól. A rendőr utána lő, Mac Nally összeesik, s beviszik a rendőrőrszobára, ott meghal." A magyar labdarúgás kezdeteit az 1895—97-es évekre lehet tenni. Hogy mikor jelentkezett a pá­lyán, azt pontosan tudjuk, ám a kezdeményezés di­csősége, az elsőszülöttségi jog vitatott. A sportág minden kétséget kizáróan budapesti születésű, csak az a kérdéses: vajon Löwenrosen Károly és a Törekvés-dalárda, Ray Ferenc és a Buda­pesti Torna Club (BTC), vagy pedig a budai Ferencz József nevelőintézet tornatanára és növendékei rúgtak először labdába? De különben is, a labda­rúgás egyetlen kezdeményezéstől nem kapott volna erőre Magyarországon. Voltaképpen mindhármat úttörőnek kell tekintenünk: Löwenrosenék­­munkásokat, a BTC a polgári sportolókat, a budai nevelőintézet pedig a középiskolások népes tábo­rát jegyezte el örökre a labdarúgással. Mindemellett több jel mutat Löwenrosenék el­sőbbségére. Löwenrosen Károly, a népszerű „Charley", több évet töltött Angliában. Ott ismer­kedett meg a futballal és a Tottenham Hotspour akkor jó képességű csapatában is játszott. 1895/96 telén angol barátai egy futball-labdát küldtek neki ajándékba Magyarországra. Löwenrosen ekkor az Északi Főműhely munkás­egyesületének, a Törekvésnek volt tagja és az egye­sület kórusában szerepelt. A postán érkezett lab­dát elvitte az egyik énekpróbára. Szó nélkül be­dobta a labdát a tagok közé, akik azt, vérmérsékle­tük szerint, tovább dobálták, rúgták, „Charley" csak nagynehezen teremtett rendet. Leültette tár­sait és elmagyarázta nekik a játék szabályait. A da­lárda tagjai nagy lelkesedéssel vállalták, hogy a kö­vetkező vasárnapon, a szabályoknak megfelelő öl­tözékben, két csapatot alakítanak, és egymással mérkőzést vívnak. Löwenrosen figyelmeztette a részvevőket, hogy vegyék fel legviseltesebb nad­rágjukat, annak is vágják fel térdben a szárát, és úgy jelenjenek meg a „pályán". De az előző éjszakán hó esett és reggelre hideg lett. Löwenrosent kivéve, senki sem tartotta be az előírást: valamennyien pantallóban és vasalt csizmában jelentek meg a tett színhelyén, a Pékerdőben. A „mérkőzés" balul végződött. A játék heves volt és kíméletlen. Ebben Winkler kocsmáros járt elöl, akinek két fia különben az MTK válogatott csatára lett. Ezen a rögtönzött futballmérkőzésen negyedóra leforgása alatt három játékosnak tört el a lába, név szerint Hajósnak, Lászlónak és Schaffhausernak. A kárvallottak feleségei halálra keresték Löwenro­sent, neki azonban nyoma veszett. Az elkeseredett asszonyok tehetetlen dühükben konyhakéssel da­rabokra szabdalták a bőrlabdát. Úgy látszott, mint­ha a futball ezen az első erőpróbán elbukott volna Magyarországon. Alig egy évvel később Ray Ferenc építész, a BTC tagja bevitte az egyesületbe a Svájcból magával ho­zott futball-labdát. A klubtársak — úgy látszik, a futball-labdával való első találkozás mindenütt ilyen szakrális jelleget ölt — ugyanúgy rontottak a labdára és ugyanúgy rúgták és ütötték össze-vissza, mint Löwenrosen barátai. Itt Iszer Károly, a BTC népszerű művezetője, aki már ismerte a játékot, fegyelmezte meg a társaságot és magyarázta el a szabályokat. A BTC-ben elsősorban a polgárság fiataljai, né­hány arisztokrata, s a középiskolából kikerült fiatal sportolók tevékenykedtek. Ebben az egyesületben a kezdeményezés sikeresebb volt, mint Löwenro­sené a Törekvésben. A későbbi események min­denesetre ezt bizonyították Iszer Károly külföldről felszerelést hozatott: labdát, futballcipőt, színes mezt, a Millenáris pályát pedig játékra alkalmassá tette és nézőterét kibő­víttette. Még úgyszólván meg sem született a futball, már megjelent a beléptidíj. A Sport-Világ 1897. márciusi száma a többi között ezt írta: „A Millenáris-pálya élelmes baktere beléptidíj szedésével lepte meg a nézőket, akik a közel két óráig tartó játékot feszült érdeklődéssel szemlélték." 1897. május 9-én zuhogó esőben játszották az első komolyabb mérkőzést, mintegy 100 főnyi nézőkö­zönség előtt. A BTC két csapata, a „kék-fehérek" és a „piros-fehérek" mérkőztek egymással, a kék-fehérek nyertek 5:1 arányban. Az első nemzetközi labdarúgó-mérkőzésre 1897. október 31-én került sor, Budapesten. A BTC a bécsi Criketterel mérkőzött. A Nemzet című lap­nak a mérkőzést beharangozó cikkéből idézünk: „Ezen egylet öt év óta verhetetlen Ausztria és Németország egyletei között. A főváros sportkörei nagy érdeklődéssel néznek a mérkőzés eredménye elé, és tekintve azt, hogy ez alkalommal került ha­hazánkban első bemutatásra a világhódító játék, a szakértő tanférfiak a serdültebb ifjúság csoportjai­val együtt szemlélői lesznek a tanulságos mérkőzés­nek." Négyszáz néző ment el a mérkőzésre. A történe­ti hűség és az emlékezés kedvéért iktassuk ide a magyar csapat összeállítását: Stobbe Ferenc, Rama- Dr. Szalai György A 75 éves magyar labdarúgás Francia ..ősfutball" (Csigó László reprodukciói) 42

Next