Budapest, 1981. (19. évfolyam)

9. szám szeptember - Száraz György Martinelli tér

lőbb Szerviták teré­nek hívták a temp­lom régi gazdáiról; ma Anton Erhard Martinellinek, a barokk város­háza — az egykori invalidus­menhely — építőjének a ne­vét viseli. Levegőtlen, örökké zsúfolt, furcsa építészeti keve­rék: egyszerre vidékies és nagy­városias, ősi és modern. A Város­háza tömbje éppen csak „belóg" a térbe, helyén valamikor török mecset állt, kövei beépültek az 1944—45-ös ostrom idején elpusz­tult szervita rendház falaiba. 1732-ben épült föl az egyszerű barokk templom, később rene­szánsz-klasszicista stílben átépí­tették; kapuzatának két oldaláról Szent Anna és Szent Pellegrin néz le a térre; falában dombor­mű, az első világháború 7. hu­szárezredének emléke, a 30-as évek jellegzetes „heroikus" meg­fogalmazásában. A templom mellett szorosan, a kolostor helyén a Távbeszélő Igazgatóság csupa üveg, csupa alumínium irodaháza; oszlopso­ron nyugvó árkádjai alatt a „te­lefondoktor" szolgálatait ajánl­gatják a kirakatok, s papírmasé Hófehérke, törpéitől és Donald kacsától környezetten, a telefonos meseszolgálatot. A szemközti, északi oldalon va­lamikor a XVIII. századi Fehér Hajó fogadó telke húzódott, imígyen emlékezik meg róla a kortárs leíró: „Ha (a fogadó) idegen lakója kényesebb nyugati nemzet tagja találna lenni, aligha­nem gyorsan belesínylett volna azon állandó maláriába, mely az Úri-utcára nyíló udvar ingová­ny­ai fölött nehezült. Az idegen lakó azonban rendszerint rácz, oláh, görög, morlák vagy monte­negrói volt, esernyő helyett egy pár török pisztolyt cipelvén hóna alatt." De itt állt a Fehér Bárány fogadó is, később a palota, amely­ben Teleki László gróf, a függet­ SZÁRAZ GYÖRGY fenségi párt vezére 1861. május 8-ra virradó éjszaka, az osztrák­magyar kiegyezés előtt hat évvel, főbe lőtte magát. Ma kilencszintes modern iro­daház áll a helyén, benne a Mű­szaki Fejlesztési Bizottság és a Számítástechnikai Intézet­ föld­szintjén autószalon. Keleti oldala zárt szöget alkot a teret lezáró parkolóházzal, amelynek falán a Shell, a Danubius Hotels és az IBUSZ „rent a car" reklámja vi­rít. A tér zárt kis szögletében bo­rókacserjék, fiatal fenyők takarják az épületek szellőzőaknáit. Délen a Petőfi Sándor utca házsorának folytatása zárja le a teret. Az irodaházzal szemben a 2-es számú, 1904-ben épült, fehér márványburkolat, bronzve­reték — az egész reménytelenül elhanyagolt. Földszintje egész hosszában férfiruha-szaküzlet, csúf, parókás kirakati babákkal. A kapualjban kozmetikus hirdet. Mellette a 3-as épület, szecesszió 1906-ból. Keskeny „gyufaskatu­lya" női fodrászattal. Ezt a Tö­rök és Társa bankház építette — sorsjegyhirdetésük szállóige volt a századfordulón: „Török — sze­rencsére örök!"; az oromzaton tipikus szecessziós allegória: a megdicsőült Hungária, címert tartó angyalokkal, körülöttük csimbókos hajú vitézek, szűrös parasztok, lengő lobogók, villogó kardok és kaszák... Ha elnézed a „műalkotást", rájöhetsz: volt kitől tanulniuk az 1950-es évek allegóriagyártóinak... A 4-es szám még 1810-ből való, de 1874-ben átépítették, akkor kapta mai eklektikus homlokzatát. Gyerek­ruhabolt foglalja el az egész utcai frontot. A kapu melletti sarok­vitrinkében övek, napszemüveg. A Szervita-templom 1827-ben. Hofbauer János rézkarca A Műszaki Fejlesztési Bizottság és a Számítástechnikai Intézet irodaháza Martinelli tér 2.

Next