Budapest, 1981. (19. évfolyam)
9. szám szeptember - Száraz György Martinelli tér
lőbb Szerviták terének hívták a templom régi gazdáiról; ma Anton Erhard Martinellinek, a barokk városháza — az egykori invalidusmenhely — építőjének a nevét viseli. Levegőtlen, örökké zsúfolt, furcsa építészeti keverék: egyszerre vidékies és nagyvárosias, ősi és modern. A Városháza tömbje éppen csak „belóg" a térbe, helyén valamikor török mecset állt, kövei beépültek az 1944—45-ös ostrom idején elpusztult szervita rendház falaiba. 1732-ben épült föl az egyszerű barokk templom, később reneszánsz-klasszicista stílben átépítették; kapuzatának két oldaláról Szent Anna és Szent Pellegrin néz le a térre; falában dombormű, az első világháború 7. huszárezredének emléke, a 30-as évek jellegzetes „heroikus" megfogalmazásában. A templom mellett szorosan, a kolostor helyén a Távbeszélő Igazgatóság csupa üveg, csupa alumínium irodaháza; oszlopsoron nyugvó árkádjai alatt a „telefondoktor" szolgálatait ajánlgatják a kirakatok, s papírmasé Hófehérke, törpéitől és Donald kacsától környezetten, a telefonos meseszolgálatot. A szemközti, északi oldalon valamikor a XVIII. századi Fehér Hajó fogadó telke húzódott, imígyen emlékezik meg róla a kortárs leíró: „Ha (a fogadó) idegen lakója kényesebb nyugati nemzet tagja találna lenni, alighanem gyorsan belesínylett volna azon állandó maláriába, mely az Úri-utcára nyíló udvar ingoványai fölött nehezült. Az idegen lakó azonban rendszerint rácz, oláh, görög, morlák vagy montenegrói volt, esernyő helyett egy pár török pisztolyt cipelvén hóna alatt." De itt állt a Fehér Bárány fogadó is, később a palota, amelyben Teleki László gróf, a függet SZÁRAZ GYÖRGY fenségi párt vezére 1861. május 8-ra virradó éjszaka, az osztrákmagyar kiegyezés előtt hat évvel, főbe lőtte magát. Ma kilencszintes modern irodaház áll a helyén, benne a Műszaki Fejlesztési Bizottság és a Számítástechnikai Intézet földszintjén autószalon. Keleti oldala zárt szöget alkot a teret lezáró parkolóházzal, amelynek falán a Shell, a Danubius Hotels és az IBUSZ „rent a car" reklámja virít. A tér zárt kis szögletében borókacserjék, fiatal fenyők takarják az épületek szellőzőaknáit. Délen a Petőfi Sándor utca házsorának folytatása zárja le a teret. Az irodaházzal szemben a 2-es számú, 1904-ben épült, fehér márványburkolat, bronzvereték — az egész reménytelenül elhanyagolt. Földszintje egész hosszában férfiruha-szaküzlet, csúf, parókás kirakati babákkal. A kapualjban kozmetikus hirdet. Mellette a 3-as épület, szecesszió 1906-ból. Keskeny „gyufaskatulya" női fodrászattal. Ezt a Török és Társa bankház építette — sorsjegyhirdetésük szállóige volt a századfordulón: „Török — szerencsére örök!"; az oromzaton tipikus szecessziós allegória: a megdicsőült Hungária, címert tartó angyalokkal, körülöttük csimbókos hajú vitézek, szűrös parasztok, lengő lobogók, villogó kardok és kaszák... Ha elnézed a „műalkotást", rájöhetsz: volt kitől tanulniuk az 1950-es évek allegóriagyártóinak... A 4-es szám még 1810-ből való, de 1874-ben átépítették, akkor kapta mai eklektikus homlokzatát. Gyerekruhabolt foglalja el az egész utcai frontot. A kapu melletti sarokvitrinkében övek, napszemüveg. A Szervita-templom 1827-ben. Hofbauer János rézkarca A Műszaki Fejlesztési Bizottság és a Számítástechnikai Intézet irodaháza Martinelli tér 2.