Budapest, 1982. (20. évfolyam)
5. szám május - Veressné Deák Éva: Értelmes élet
szítást hogyan szabályozza az adott ország törvénye. Nem sikerült viszont egyöntetű véleményre jutni a képernyőre való kivetítés szerzői jogi minősítésében. A szakértők egy része input-védelem esetén jogilag közömbös felhasználásnak tekinti ezt (mint amilyen egy könyvtári könyv elolvasása), míg mások ezt is a védelem körébe esőnek tartják. Csupán abban egyeztek meg, hogy az ilyen felhasználások gyakoriságának kifejezésre kell jutnia a szerző díjazásában. Amíg azonban a szerzői jogászok a számítógépek segítségével létrehozott, valamint a gépi memóriákba betáplált művek kérdéseivel babrálgattak, váratlanul egy jóval fontosabb megrendelést kaptak: a számítógépi programok (az úgynevezett szoftver) jogi védelmének ellátását. Korábban más védelmi módszerekkel próbálkoztak, és amikor szóba kerültek a kizárólagos jogokat adó rendszerek, a gépekkel való összefüggés miatt többen először a szabadalmazásra gondoltak. Hamarosan kiderült azonban, hogy ha a komputerek működtetésére kidolgozott programokat találmányokként kezelnék, lehetetlen eredményekre vezetne, és elháríthatatlan eljárási buktatókkal járna. Ezért sorra születtek a bírósági döntések, majd a külön törvényi rendelkezések is, amelyek egyértelműen kizárták a szoftver szabadalmi védelmét. (Egy számottevő kivétel van csupán: az, amikor a program egy műszaki folyamat részelemeként jelenik meg). Az 1973-ban Münchenben aláírt Európai Szabadalmi Egyezmény is leszögezi, hogy a számítógépi programok nem tekinthetők találmánynak. Ezt a most már világszerte alkalmazott felfogást követik a Szellemi Tulajdon Világszervezete fórumain született állásfoglalások is. Ezek után két lehetőség maradt nyitva: vagy egy önálló (úgynevezett sui generis) védelmi rendszert kell kialakítani, vagy pedig más meglevő rendszerekhez kell fordulni. Az önálló rendszerek ellen két érvet hoztak fel. Az egyik az volt, hogy nemkívánatos a védelmi rendszerek „inflálása", felesleges szaporítása; ha mód van rá, inkább a meglevőket kell adaptálni az új esetkörökre. A másik pedig az, hogy egy új egyezmény kidolgozása, elfogadása, majd hatálybalépése legalább egy évtizedet venne igénybe, addig pedig az ebben a szakmában annyira fontos nemzetközi védelem nem lenne megfelelően biztosítható. S ekkor rohamosan kezdett növekedni azoknak a száma, akik a szerzői jogban keresték a megoldást. Nyilvánvalóvá vált, hogy az egyéni, eredeti programok „beleférnek" mind a nemzetközi egyezmények, mind pedig a nemzeti törvények műfogalmába (ami nem lehet meglepő, ha arra gondolunk, hogy például az építészeti alkotások és a műszaki létesítmények tervei is szerzői műveknek számítanak), és a védelmi mechanizmus is rugalmasan alkalmazható erre az új esetkörre (esetleg néhány végrehajtási szabályra lehet szükség, mint amilyenek találhatók más szerzői „műfaj" körében is). Ma már — a sorozatos „átállások" következtében — egyre növekszik a szerzői jogi utat választók tábora, jóllehet, akadnak még ellenszurkolók is. Ez most már nemcsak a tudományos és szakirodalmi állásfoglalásokban nyilvánul meg, hanem a bírósági döntésekben és a jogszabályi rendelkezésekben is. Sokan végleges frontáttörésnek tekintik azt az amerikai törvényt, amelyet hosszú törvényhozási előkészület után még Carter írt alá 1980 decemberében. Ezzel a törvénnyel megszületett a világ egyik legelső számítógépes hatalmának oly sokak által várt döntése: a számítógépi programok most már egyértelműen a szerzői jogoltalom alatt állnak. A magyar bírói gyakorlat is elismeri a számítógépi programok szerzői jogi védelmét. Előkészületben van a jogszabály, amely ezt külön megerősíti, és rendez néhány jövedelempolitikai kérdést, így — a nemzetközi jogfejlődéssel összhangban — hazánkban is megoldódik a szoftvernek az alkotókedvet sarkalló, hatékony védelme. Értelmes élet Egy százéves pedagógus: dr. Mikes Lajosné Havas Irma Szerencsés ember, aki száz év örömét és fájdalmát élheti végig. Szerencsés, aki századik életévét teljes szellemi frisseségben éli meg ugyanabban az otthonban, abban a budai lakásban, ahova fiatal lányként költözött szüleivel. Szerencsés, aki olyan szellemi társ, férj mellett élhetett, mint Mikes Lajos, a kitűnő szerkesztő, kritikus, műfordító, a tehetségek fölfedezője és pártfogója. Szerencsés, aki úrrá tud lenni a megpróbáltatásokon, amelyekből neki is bőven kijutott: több mint ötven éve temette el férjét — aki tíz évvel volt nála idősebb —, később fiát, Mikes György vegyészmérnököt, Ilona lányát — Füsi József író feleségét —, két mostohalányát: Klárit — Szabó Lőrinc feleségét — és Mancit — Kemény László festő feleségét. Mindehhez olyan erkölcsi alap, jellem kell, mint amilyen dr. Mikes Lajosné Havas Irmáé, aki ez év júliusában lesz százéves. Minden napjához az értelmes élet szép emlékei adnak bátorítást, örömet. Beszéljen ezekről az emlékekről ő maga. — Sok mindenre emlékszem gyermekkoromból. Erdélyben laktunk, Besztercén, a szüleim és két húgom, Alice és Ella. Édesapám, dr. Havas Gyula, tanfelügyelő volt. Nem jutott egykönnyen erre a posztra. Szegény debreceni fiúként gyalog ment föl Pestre, hogy ott beiratkozzék a református gimnáziumba. Pénze nem volt, tanításból élt, rettenetesen nehezen. Mesélte, előfordult, hogy vett egy kiló kenyeret, és azt osztotta be a hét minden napjára. Máskor valami kopott kis kávézóban egy-egy bögre kávé volt az egész napi kosztja. Micsoda szerencse érte egyszer: megkavarta a kávét, és valami csörgött benne. Kiderült, hogy véletlenül abba a bögrébe töltötték a kávéját, amelyikben a krajcárokat gyűjtötték: megvolt néhány napra az ebédpénze, így végezte el a gimnáziumot. Egyik tanára, Komáromy Lajos, később nekem lett tanárom az Erzsébet Nőiskola tanárképzőjében. — Az érettségi után édesapám a jogot 16