Budapest, 2007. (30. évfolyam)
4. szám április - Sándor P. Tibor: Városnéző túra a kisföldalattival
BUDAPEST Városnézô túra a kisföldalattival Sándor P. Tibor Miközben sorra dôlnek meg a nézôszámrekordok a művészettörténet héroszainak városligeti kiállításain, lehet, hogy a legtöbb látogatója mégsem a forgalmát velük fellendítô patinás múzeumnak volt a közelmúltban Budapesten, hanem egy eldugottabb környékbeli bemutatóhelynek. Itt nem is kellett sorban állni, sokan a belépőt is elbliccelték. Azért a többség egy villamosjegynyit megspendírozott. A millenniumi földalatti vasút állomásain rendezett városépítészet-történeti kiállításra s annak nagyszámú (utazó)közönségére célzok. Akárkié volt is az ötlet, hogy pont itt terjesszen ismeretet, büszke lehet rá, jól számított: mindig láttam bámészkodókat a színes tablók előtt. Ha csak a két járat közötti céltalan percek unalmát űzték is el ily módon, mégis sok százezernyi magyar és külföldi polgárra hullott valamicske a főváros históriáját örökítô tudás spóráiból. Én külön is hálás voltam. Azok közé tartozom ugyanis, akiknek olvasnivaló nélkül alig elviselhetô a tömegközlekedés: kényszerhelyzetben nemegyszer fanyalodtam már az Utazási feltételek című örökbecsûre is. A kiállítás a föld alatt 2002 és 2006 között volt látható, egy változata időközben az internetre is felkerült. A napokban pedig egy igényes albumban született újra a tárlat alapeszméje. A Budapesti építkezések állomásai című kiadvány is a földalatti megállói mentén haladva járja be a várost és meséli el a közelben álló épületcsoportok történetét. Ez utóbbiak kapcsán felvázolja azoknak az építészeknek a pályaképét is, akik kulcsszerepet játszottak a főváros arculatának formálásában. Gyors névsorolvasás: Hild, Pollack, Feszl, Ybl, Hauszmann, Schickedanz, Lajta, Lechner – ők kerültek be ezúttal a Budapesti Építők aranycsapatába, az ő munkásságukról kapunk külön is áttekintést. Az építészportrék afféle átszállóhelyként szolgálnak a könyvben, ahonnan az Andrássy út – Nagykörút tengelytől a város távolabbi zugaiba is elkanyarodhatunk. Utazásunk során nemcsak az építészeti stílusok stációi villannak fel a klasszicizmustól a romantikán és a historizmus különböző áramlatain keresztül a szecessziós és premodern kísérletekig, hanem képzeletben bejárhatjuk azt az utat is, melyen az ország fővárosa haladt 19. század eleji felemelkedésétôl európai léptékű nagyvárossá válásáig. Sietek megjegyezni, hogy bár a szövegek rendkívül informatívak, és pontosságuk felér egy megbízható kézikönyvével, de azért mégiscsak egy mutatós albumról van szó, amit élvezet bárhol felcsapva lapozgatni. Az alkotók, Branczik Márta és Demeter Zsuzsanna nemcsak hozzáértôen válogatnak a képi források közül, hanem jólesô elôzékenységgel is az olvasók iránt: megmutatnak jóformán mindent, amirôl a szöveg tudósít – szemben sok olyan képes összeállítással, ahol vagy a helyszűke kényszere diktál vagy a könyvtervező esztétikai szempontjai dominálnak. A másolatban közreadott közel négyszáz dokumentum túlnyomó többségét a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma őrzi. Hogy a kiscelli fotóarchívum a várostörténeti értékű fotográfiák legfontosabb érzőhelye, azt eddig is tud- Zzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz Kezelés a Városligeti Fasori Elektromos Gyógyintézetben, 1900 körül 2007 április