Budapest, 2010. (33. évfolyam)
2. szám február - Gál Vilmos: Világlátott alkotások Pestről és Budáról
BUDAPEST Világlátott alkotások Pestről és Budáról Gál Vilmos Átsikló tekintetek: igen, a helyükön állnak. Megvannak még. Hogy kik alkották? Mi okból és mikor készültek? Sokszor nem tudjuk. S azt még kevésbé, hogy Budapest köztéri szobrai közül néhány igazi „világjáró” alkotás. Expókon bemutatott, díjakat nyert remekművek. Ezek közül mutatunk be néhányat. És közben szó esik néhány olyan műről, melyeket már nem láthatunk. Pedig kellene. Most, hogy Pécs erre az esztendőre Európa (egyik) kulturális fővárosa lett, úgy gondoltuk, itt az ideje, hogy megmutassuk a többnyire messze múltból Budapest a világnak szóló hajdani művészeti üzenetét, világjáró alkotásait. 1900-ban, a századfordító párizsi világkiállításon Magyarország hatalmas, minden ágazatra kiterjedő bemutatóval vett részt. Hazánk először emelt önálló pavilont; 3278 kiállítónk alkotásai közül 161 nagydíjat érdemelt ki, és ezzel az eredménnyel az összes résztvevő ország között az előkelő ötödik helyen végzett. A magyarok kiemelkedő szereplése az expó egyik meglepetésének számított, mint ahogy szobrászaink remeklése is. Az iparművészeti csarnokban jókora területen kizárólag magyar alkotások zsúfolódtak össze, melyek közül a legnagyobb sikert Fadrusz János Mátyás király lovas szobra mellett Zala György két, a Millenniumi Emlékműhöz készített műve, a Gábriel arkangyal, valamint a Tudás és Dicsőség kompozíciója aratta: mindegyik Grand Prix-t nyert el a zsűritől. Párizsban kezdődött Ugyanezen a kiállításon Róna József két bronz domborművét (az egyik a zentai sáncok bevételét, míg a másik a csatát eldöntő lovasrohamot ábrázolja) aranyéremmel jutalmazták. Ezek Róna híres, Savoyai Jenőt lovon ábrázoló alkotásának talapzatához készültek. A szobrot a budavári királyi palota Duna felőli homlokzata előtt állították fel 1901-ben, az akkor még létező, úgynevezett Habsburg-lépcső előtt. Az alkotást egyébként eredetileg Zenta városa rendelte meg a művésztől, a győztes zentai csata emlékére, ám a város a vételárat sorsjátékból akarta fedezni, s az nem hozott elég bevételt. Róna, aki saját pénzét is kockáztatta a mű elkészítésekor, nehéz helyzetbe került. Barátja, Fadrusz János összefogott a művésztársakkal, és sajtóbotrányt kavart. Az ügy a miniszterelnökig, Széll Kálmánig, illetve Ferenc Józsefig is eljutott. Hogy, hogy nem, egyszer csak megjelent Róna műtermében a királyi palota újjáépítéséért felelős Hauszmann Alajos, és a szobor méreteiről érdeklődött. Kis idővel később Róna már a miniszterelnöknél vizitált. Széll Kálmán ügyesen mozgatva a szálakat úgy intézte, hogy a király maga döntött a szobor megvétele és a palota előtti felállítása mellett, ahová egyébiránt Hauszmann elképzelése szerint az uralkodó lovas szobra került volna. Párizsban ifj. Vastagh György közkeletű nevén Csikós-nak nevezett szobra (eredetileg Lovát megfékező csikós) is díjat nyert. E vert vörösrézből készült alkotást a királyi palota építőbizottsága rendelte meg még 1899-ben a művésztől, aki állatábrázolásainak köszönhetően akkoriban vált nemzetközileg ismertté. Másfélszeres életnagyságú szobrát a palota lovardája előtt állították fel 1901-ben. A mű azért is értékes számunkra, mert először jelent meg hazai köztéri szobron a népies-magyaros jelleg. A világtárlaton az alkotás kisplasztikaként szerepelt és aranyérmet érdemelt ki. A kompozíció érdekes Az 1900. évi párizsi világkiállítás magyar szobrai a művészetek csarnokában 2 2010 február