Budapest, 2018. (41. évfolyam)
3. szám, március - A Petőfi Irodalmi Múzeum 2018 márciusi programjai - Zappe László: Woody-film Woody nélkül
2018 március a petőfi irodalmi múzeum 2018 márciusi programjai A márciusi hónap kiemelt jelentőségű a múzeumban. A nemzeti ünnep programjainak részeként nyíló kiállításnak Arany-vonatkozása is van: Országh Antal 1863-ban, Arany Juliska eljegyzését követően fényképezte le az Arany-családot. Ez a különleges kép vezetett el Országh Antal fotográfus személyéhez, aki E. Csorba Csilla kurátor szerint furcsa 19. századi tragikus figura, különleges tehetség volt. Március 13-án a Magvető Könyvkiadóval közösen köszöntjük a 75 éves Oravecz Imrét, 22-én a Margó-díjas Szöllősi Mátyás szerepel a Kezdőmondatban, 23-án pedig Ágh István 80. születésnapját ünnepeljük. Izgalmasnak ígérkezik a 26-i Olvasópróba Bereményi Gézával, aki megjelenés előtt álló regényéből olvas fel. Minden hónap utolsó szerdáján meghosszabbított nyitvatartással várja a látogatókat a múzeum és rendhagyó tárlatvezetéseken is részt vehetünk. Március 28-án a PIM Esti Extrában Pálfi Györggyel arról beszélgetnek az Arany-kiállítás kurátorai, hogyan lehet a Toldiból „akciófilmet” rendezni. A Szabó Magda-kiállításban Háy János lesz a vendégünk és az Országh-kiállításban mai neves fotográfusok, Szilágyi Lenke és Valuska Gábor kalauzolják el a látogatókat. ● Woody-film Woody nélküL Zappe László Sok egyéb mellett egy alapvető baja van a Madách Színház Hatalmas Aphrodité című produkciójának. Ha a néző egy kicsit is nem figyel a színlapra, vagy ha emlékezetéből kiesett (esetleg elmulasztotta megnézni), eszébe sem jut Woody Allen filmje. Pedig Szente Vajk csaknem tökéletesen megfelel a szerepnek, igazán minden ízében jellegtelen. Csak éppen színészként is az. Nem kétséges persze, hogy az egyik legnehezebb színészi feladat érdekessé tenni az érdektelenséget, de éppen ezért a leghálásabb is lehet, ha sikerül. Nem állhatom meg, hogy ne emlékeztessek rá, nemrég a Pinceszínházban, Tasnádi István Paravarietéjében Kaszás Gergőtől láthattunk remek portrét vagy inkább tanulmányt egy semmilyen emberről. Ő megcsinálta a bravúrt, színesen, elevenen, izgalmasan jelenítette meg a semmilyenséget. Szente Vajk viszont úgy érdektelen, hogy valóban az. Olyan igazi kisember, amilyet százával láthatunk a körúton, nem kell érte bemenni a színházba. Ettől kezdve pedig hiába minden, a közepesen szellemes szövegtől Verebes Zoltán hatalmas, forgolódó díszletéig, Benedek Mari jellembe találó ruháitól Fejes Kitty találékony koreográfiájáig, a darab lényege nincs meg. A történet alapgondolata is elsikkad. Arról lenne szó ugyanis, hogy egy közepesen tehetséges sportújságíró szeretné kinyomozni örökbe fogadott fia zsenialitásának genetikai eredetét. Meg is találja az anyát, akiről kiderül, hogy közönséges kurva. Ám a buzgó zsurnaliszta, akit kiállításrendező karrierjét ambiciózusan építő felesége igencsak elhanyagol, hamarosan azon kapja magát, hogy belehabarodott az ostoba, ám igen csinos nőszemélybe, szeretné megmenteni, kimenteni az erkölcstelen életmódból, a helyes útra terelni. Sőt a vonzalom kölcsönösnek bizonyul, és persze a lány is szeretne tisztességesebb pályára állni, fodrászkodásról ábrándozik, csakhogy van egy erőszakos stricije, aki ezt kifejezetten ellenezné, és ezt enyhén szólva erőszakosan is kifejezésre juttatja. Így hősködő hősünk kap néhány kiadós pofont, amiktől minden alkalommal igen ügyesen végig gurul-csúszik a fél színpadon. Ám egy meccsbérlettel mondhatni kivásárolja a nőt, sőt egy gügye férjjelöltet is szerez a számára. Ezzel azonban az a baj támad, hogy amikor a haverjai pornófilmeket néznek, az egyik klipen fölismeri a menyasszonyt. De azután csak kerül egy kevésbé aggályos fiatalember, aki mégis csak elveszi a leányt. Mindeközben a férfi kiállításrendező asszonya sem nyugszik, összejön egy kollégájával, aki saját galéria nyitásához segíti. A végeredmény tehát az, hogy a túlbuzgó hírlapíró mindenki életét elrendezi, csak ő marad magára. Az író azonban megszánja, elvégre saját magának írja a szerepet, és helyreállítja a rendet, az asszony életéből kiakolbólítja a kollégát, az visszaveszi a férjét, a gyerek meg nem tud meg semmit a származásáról. Azt meg, hogy ki az apja, akitől esetleg a kiváló géneket örökölhette, az anyja sem tudja. A nyomozás végeredménye tehát teljes kudarc. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen történet képes kitölteni egy rendes színházi estét. De nem. A cím, a Hatalmas Aphrodité nemcsak arra utal, hogy most aztán nyakig leszünk a szerelemben,hanem arra is, hogy mindez antik, mégpedig görög körítést is kap. Szerednyey Béla bölcs vezetésével kórus működik az időnként beforgó amfiteátrum-díszleten, közöttük Molnár Gyöngyi Kasszandraként szuggesztíven mond baljós jövendöléseket, máskor Hajdu Steve, aki egyébként Sáfár Mónikával az asszony szüleit adja, Teiresziasz, a vak jós szerepében érkezik. Tóth Angelika sudár szépség, magassága is kellőképpen hangsúlyozza partnere jelentéktelenségét, és a butaság is jól megy, sőt jól is áll neki. Valló Péter rendezésében gördülékenyen folyik a játék, minden és mindenki a megfelelő pillanatban érkezik és távozik. A díszlet egy része ugyanis két oldalról csúszik be, balról az újságíróék hálószobája, jobbról a nő csábos munkahelye. Figyelemre méltó ötlet: a telefon, amin az ügyfelek bejelentkezését fogadja, egy piros tűsarkú cipőben rejtőzik. Az egészből tényleg csak Woody Allen hiányzik. Nem a személye, hanem a szelleme. Hogy ne mondjam: a szellemessége. ● 31 BUDAPEST