II. kerületi Toldy Ferenc állami főreáliskola, Budapest, 1900
Mayer József, 1860—1900. A mai iskola nevelő tényezői és eszközei között fontos szerep jut az iskolai ünnepélyeknek, melyeknek észképző, jellemfejlesztő, a hazafiságot istápoló és erkölcsnemesitő hatása kétségbevonhatlan; azért kormány és törvényhozás egyaránt gondoskodtak ilyen nemzeti és iskolai alkalmi ünnepélyek tartásáról. A fönt említett etnikus hatásukon kívül még az a nagy hasznuk is van, hogy ilyen alkalmakkor az egész intézet összes növendékei együtt vannak, együtt éreznek és lelkesülnek, kicsinyre és nagyja együtt énekli a Hymnuszt és a Szózatot, a kurucz nótákat, együtt tapsolják és éljenzik a sikerült, lelkesítő előadást vagy szavalatot s így egymáshoz közelebb hozatván magukat egy test egészének tartják, és ez által az életbe magukkal kiviszik az együvétartozás és együttélésnek azt az összetartó érzetét, melyre a mi társadalmunknak olyan nagy szüksége van, hol a széthúzás, az elkülönítés mindig jobban lábra kap a társadalmi és vele együtt egyszersmind az állami életnek nagy kárára. Ezek az ünnepélyek a közönséget is közelebb hozzák az iskolához, mely oly kevés érdeklődést tanúsít az iskola iránt és oly szánandó kevés tájékozottságot árul el iskolai kérdésekben; legfeljebb csak azon szülők keresik fel a félelmes iskolai falakat, kiknek gyermekei — amint mondani szokás — rosszul állnak. Ebből a szempontból is jótékony hatásúak, mert a szülők látják, hogy gyermekeik nemcsak hasznos ismereteket szereznek az iskolában, hanem bizonyos ideális irányra, a nemes, erkölcsös és szépnők gyakorlására is neveltetnek, ami az ifjú jellemének fejlesztésére csak áldásos. Ez utóbbi hatások még sokkal jobban érvényesülnek a családi jelleggel biró iskolai ünnepélyeknél, melyek nem ismétlődnek minden évben s igy nem is válhatnak megszokottá, melyeknél tehát az az eshetőség sem állhat elő, hogy folytonos egyformaságuk miatt sablonszerűvé válhatnának. Ezeknek érdekességét éppen a ritka eset adja meg. Ilyen családi jelleggel bíró, az ifjúság lelkületét a legközvetlenebbül érintő ünnepe volt a II. ker. állami főreáliskolának a lefolyt tanévben. Ugyanis az intézetnek nagyérdemű és köztiszteletben álló igazgatója október 1-jén töltötte be negyven évi szolgálatát ez intézetnél. Az intézet tanárkara elhatározta, hogy ezt a ritka és a tanárvilágban páratlanul álló alkalmat megünnepli, de ismerve az igazgatónak szerénységét és a nyilvános ünnepeltetés-