ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola, 2003
Művek
VIII. Művek mennydörgik a föld kerekén / ’’Legyünk rabokból ismét emberek!”/ Ez nagyszerű, de véres kor leszen / És úgy is illik, hogy véres legyen!...” (Levél Várady Antalhoz). A forradalom eljövetelébe vetett hite, eszméiről való szent meggyőződése hatják át ettől kezdve műveit. A XIX. század költőiben már ki is mondja, mit érez feladatának hazája e keserves korában: kinyilvánítja, hogy a költészet nem lehet öncélú, feladata az, hogy a népet és a hazát szolgálja a végsőkig. Ezt a nézetet vallotta Arany János is többek között, visszaemlékezve a reformkor utolsó éveire ezt le is írta Letészem a lantot c. versében: „Dicsőség fényével öveztük / körül a nemzetet, hazát”. Petőfi azonban nem csupán szavakkal kívánta szolgálni a nemzetet: magát, mint költőt, prófétának tekintette, bibliai párhuzamba vonva saját szerepét a zsidóságot a Kánaánba vezető Mózessel. A V. versszakban konkretizálódnak törekvései, amelyek a felvilágosodás alapvető gondolatait tükrözik: jogegyenlőség, a tudás hatalmának felismerése, gazdasági egyenlőség. Mindazokat, akik nem ezen eszméket vallják, akik „Azt hirdetik nagy gonoszán / Hogy már megállhatunk, mert itten / Az ígéretnek földe van”, hamis prófétáknak nevezi. Kezdeti lelkesedésében csak a tettrekészséget, a cselekvő hazaszeretet tartja elfogadhatónak, nagynak érzékeli az egyes egyén szerepét és lehetőségeinek tárházát az eljövendő forradalomban. 1848 nyarára lelohad valamelyest lelkesedése, az általa kudarcnak érzett forradalom és a kiskunsági választási bukás okán. Ekkor írja meg az Apostolt, amely szintén átfogó elbeszélő költemény — és a költő eszmeifilozófiai világát legjobban összefoglaló gyűjtemény. Főszereplőjének, Szilveszternek programjában mindazok a gondolatok megjelennek, amelyek Petőfi számára létfontosságúak: világszabadság, egyenlőség, a demokratikus eszme, antiklerikalizmus, antifeudalizmus. Az Apostolban a bibliai fogalmak átértelmeződnek: Krisztust forradalmárként, a forradalom mártírjaként látjuk, az apostol a forradalom eszméinek hirdetője, a Biblia a forradalom története. Szilveszter fokozatosan válik prófétává, de törekvései sorra kudarcba fulladnak, az apostol elbukik. Fel kell hogy ismerje, a nép még nem érett a forradalomra, az igazságtevés korára még sokat kell várni, azt képtelenség siettetni. A költemény tizenegyedik szakaszában jelenik meg a szőlőszempárhuzam, amelynek üzenete ellentétben áll a XIX. század költőiben megfogalmazott üzenettel. Ebben a hasonlatban Petőfi megkérdőjelezi saját erőfeszítéseinek hatékonyságát, belátja, hogy az eszmék beteljesüléséig minden egyes ember csak egyetlen napsugár, egyetlen lépcsőfok. Eljön majd a Kánaán, de csak sokára, s mire az emberiség eljut odáig, addigra a hősök, az apostol feledésbe merülnek, mert 155