Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)
1845-02-23 / 136. szám
128 gyában küldöttség adand javaslatot, mikép foganatosittassék s a legjobb fápoló kezek közös időelötti szökésre birt. — Ennyi a törvény; továbbá a levélhordás és rabkisérés mikép tudás nem ugyan czáfolatul, de igazolásul a fen érintett czikkre, sok közmunkába. — Február 18. felírás inditványoztatik. — Annyi bizonyos, hogy a nyomor és ínség napról napra kéretnék meg ő felsége, méltóztassék e szűz magyarmegyét, nő,’s olly igen csüggesztö, hogy ha az egész haza nem nyussöt az egész hazát megkímélni a más nyelveken fordításban tand nemes részvéttel segélykezet, még sokkal irtózatosb ’s adandó törvényektől, de az indítványt egy szó sem pártolja, iszonyúbb eseményektől tarthatunk. De bizton hiszszük is — A jászkun kerület néhányszor fölkérte Heves megyét, fő reményijük, hogy ezen nyomorral küzdő embertársaink véggálna el keblében tartózkodó két egyént, kik a törvény utján elpusztulását, azon részvét, melly édes honunkban szerte rabságra itéltetvék; parancsoltatok ugyanez legfelsőbb hely mutatkozik, működéseinket, fáradozásinkat gyámolitva, erröl is, de mert teljesedés nem következett, most legfelsőbb fogja hárítani. — helyről hanyagság bűne mondatik Hevesre, és kérdeztetik Veszprém, február 14-én. E napokban szomorító neve a kötelességét mulasztotta tisztviselőnek. — Fölolvas hir érkezett hozzánk Zalamegyéböl. Tapolcza mezővárosát a téli nádor ő fensége levele is, mellyben záros határidő alatt nak nagy részét alüzemészté föl. Körülményesebb előadását sürgeti a színházra tett ajánlásnak még ma is tartozásban máskorra halasztjuk. E rövid jelentéssel csak azért sietünk, levő részét (2837 ftot); a záros határidő már elmúlt, ’s meg- hogy a lakhely, élelem és öltözet nélkül szűkölködők iránti hagyatott az ügyészi hivatalnak, igyekezzék azt per utján be- könyörületesség gyakorolhatására minél előbb tudassukat venni; de igy lesz ez mindaddig, valamig csak a felelőség alkalmat kivált a szerencsétlenekhez közelebb lévő honfiainka tisztviselő erszényét nem fenyegetendi. E két utóbbi tárgy- kat. Ő méltósága a veszprémi püspök, azonnal, hogy a tornás urunk legkegyelmesb királyunk személyese nagyon betént szerencsétlenségről értesült, kétezer ötszáz forinttal, és pillanthatott a belső kamarába, hol a tárgyak végzésre várva ötszáz mérő eleséggel vigasztalá meg a kárvallottakat; a nagy halmazban, por és moly martaléki, ’s láthatta, hogy helybeli nemes káptalan pedig ezer kétszáz ötven forinttal, pénztárak átadása, számadások vizsgálatai több efélék, mind — Mégis csak jó, ha vág a papoknak valamicskéjük, miből a teendők közt vannak; láthatta, hogy a jobbágy telken lak a hon polgárain különféle szükségeikben segíthetnek ! — A kő nemesektől, annyi év enyésztével is, az adóbevétel még latin jósmondat: Maria purificante ’stb. igen nagy mértékben csak meg sem kezdetett; éne nemesekre gondolva, kényte teljesedik nálunk. A Balaton ismét befagyott — melly már len vagyok őket szerencsétleneknek nevezni; a meghozott tör- úgyszólván két ízben fölengedi volt — és halászszák javában, vényt a törvénykönyvből ki nem törölhetjük, az adót meg Hát a pesti molnárok, kik malmaikat beállították, kiváncsiak kell adniok, már annyi évi halmozott tartozást egyszerre is vagyunk tudni, vájjon örölnek-é? *) zetni, nem annyi-é , mint 3A-ét ez osztálynak koldusbotra ~ ~---- . .. , juttatni; e megye ügyésze nem neveztetik-é „adózók párt- I BUDAPESTI HÍRHARANG. Gyári mozgalmaink köze tarfogójának“ ’s a jobbágytelken lakók, nem adózók-é ? Föltozik még Englaender H. és Társ. pesti n.kereskedök mundlvastatott még az ismeretes intézmény is mindennemű egyekássága is, kik a Király utczában selyem- és szalaggyárt sületek alapszabályainak legfelsőbb helyre leendő fölterjesz- állitnak föl, rövid idő múlva már működendőt. — Pár tése iránt. Heves RR.tisztelve megismerik a fölügyelési jogot, nap előtt Budán az átjárás közelében sajátszerű jelenet és a létező egyesületek alapszabályait fölterjesztendik, de a tanúi valánk. A halászváros felöl négylovas hintó közelite, társulati intézkedés korlátlan jogát az utódoknak sértetlenül elől, fölül és hátul ládákkal és párnazsákokkal megrakva, átadandók, az intézvény iránt óvásukat terjesztik föl, aláza- Alig pillanták ezt meg a révész-gyakornokok, kik a partot tos fölirásukban nyilvánítva, mikép azt, hogy a társulatok ellepik, ’s a csónakokba szállítható teherre várakoznak, akeletkezése legfelsőbb helybenhagyás előtt, megakadályozzonnal hangzott a szokott kiáltása, ,Bergknappen! és erre tessék, a föfelügyelési jog körébe nem sorozzák. — Febr. mintegy harmincz mosdatlan ripök gyorsan a hintó elibe 19én ezen végzést az elnök k. biztos e méltósága magáénak rugtatott. A kocsis ijedtében megállapodék, midőn a sáskanem fogadván, ellene biztosi állásánál fogva a jegyzőkönyv- sereget megpillantó, ’s a hintóban ülő ur is elrémült és bikén óvását nyilvánította, és óvása, a megyének e rendkívüli zongosan pisztolyai után nyúl vala, ha azokat nagyobb báállásában a méltóságos elnök ur, k. biztosi tekinteténél fogva torság kedvéért ládája fenekére nem rejtette volna; igy a jegyzőkönyvbe elfogadtatott, azonban csak kiugrott hintájából, ’s mire kezét bundájából ----------- kiszabadítható, és botját emelni birta, akkor már 40—50 Fehér megye évnegyedes közgyűléséről rendes leve köz oldozá ládáit a hintóról, mert megállapodásából azt kötetönk tudósítását jövő számunk adandja. vetkezteték a révész-segédek, hogy az utas Pestre szándé---------- kozik. Ez azonban Fehérvárra szándékozott, ’s igy ezen Árvamegyei rendes levelezőnknek a nép ínségéről szolgálati készséget rablási merénynek magyarázta, és botimént vett tudósitását csak azért is legott közleni sietünk, sőt teljes erejéből tánczoltatta a legények hátán. E kölcsönös mivel ő is tagja lévén a segélyezési választmánynak, a szó félreértés annyira ment, hogy egy révész, kit kissé homogénység állapota mibenlétéről legjobb felvilágosításokat ad- lyabban érintett a bot, nyakon csipé az utast, és derekasan hat. Levelének tartalma imez: döngetni kezdé. Biztos és hajdúk csak nagynehezen bírták a „A Nemzeti Újság 17dik és a Budapesti Híradó 425dik küzdőket fölvilágosítani, mi végre megtörténvén, az utas számában nyilvánittatik, miszerint Árvában kebelezett Erdötka több kék folttal ellátva ismét hintájába ült, a révészek pedig helységében 36 elhagyatott gyermek esett a szörnyű éhhalál- hátukat vakarva szétoszlottak. Mivel már épen a révészeknak martalékul. Igaz ugyan, hogy 39 (nem 36) gyermeknél vagyunk, egy kis példát mondunk el kemény természetészint kivándorlótt szülőktől az emberek irgalmában helyeztékről. Egy illy ember ugyanis keztyüjét vízbe ejtvén, olly vén bizalmakat honhagyattak, részint az uralkodó járvány mohón kapott utána, hogy a sulyegyént elvesztő és Dunába által szüleiktől megfosztatva az éhenhalás iszonyú veszélye esett. Társai mintegy három perez alatt kiszabadják őt, ’s nem valának kitéve; azonban — hála a szegénység ügyében mit tett a szerencsétlen? Lábait egymásután fölemelé, hogy működő állandó kiküldöttség ernyedetlen buzgalmának, melly a viz kifolyhasson saraiból, ’s azután az evezést nevetve is a veszélyről azon helység elöljárói ’s a járásbeli szolga- folytató! — Múlt pénteken Budán a várban egy kút elégett, biró által hivatalosan értesittetvén, a szerencsétlen kisdedek miután egy kocsis a befagyott csövet tűzzel akaró kiolvaszszámára addig is, mig ápolókezekre találnának, a főkép tani, ’s ez által a szalma meggyuladt, mellyel a kút a hideg akkor még igen csekély öszvegböl, lömérő árpát rögtön be- befolyása ellen födve volt. A szerezni parancsolt, hála több család könyörületességének, kik a felnevezett szerencsétlen gyermekeket, nemcsak az Rimaszombat, febr. 14. (Nyílt válasz B. éhhaláltól megmenteni,hanem azokat legczélirányosabb ápa- L. nyltlevelére.) A Budapesti Hirdadó 1096. számában lásra egész készséggel méltatva, többen nevelésök édes tér- Baloghy László neve alatt közöltetik egy nyiltlevél, mellynek hét magokra vállalni kegyeskedtek , hova is a választmányi főtörekvése a közönséget olly hibás állítással, mintha a maelnök által azonnal szétosztanák. Csak az kár, hogy a bugyár, semmiféle gyárak vezetésére és igazgatására alkalmas taság durva tréfája, mellyel a lakosok e szegény kisdedeket nem volna, minden illyes vállalatoktól bizonyos felhozott illeték, mint ha t. i. csak azért vitetnének nevelésbe, hogy a példák által is, elrettenteni. Keserű fájdalom foghatná el minidő múlva katonáknak fogassanak, néhányait a korosbaknak ! Jelenleg nem. — Szerk. fiú ’s ki néha az estéket nálunk töltötte , bennünket gyakori kirándulásaink közben a főváros gyönyörű környékébe kisért, "s kivel meglehetősen bizodalmas lábon álltunk mindketten. — így telt egy év el. Később férjem egyszerre kedvetlenebbön szokottnál. Különösen meglepett az, mikép költségeimben kezdett gáncsoskodni, az anyámmal, ki párszor pontatlansága miatt kérdőre vonta, nem a legszelídebben bánt. Ez annyival inkább feltűnt nekem, mivel az előtt férjem pénzével szabadon rendelkezhettem; kulcsai néha hetekig nálam állottak , s nem tagadom, annyira rá valók e bőségére a pénznek szokva, mikép kevés vágyamat tagadhatom meg. Egy éjjel férjem igen későn érkezett haza, nekem álom nem jövén szememre, a játékszín után bondokomban ültem ,s olvastam, mikor annak üveg ajtaján át férjemet láttam a mellékszobán keresztül Roderichchel irószobájába sietni. — Nem tudom képzelődés volt-e — vagy valóság, de a teljesen világított szobában ajtóm felé fordítván férjem arczát, nekem úgy tetszett, mintha abban a legnagyobb ingerültséget vagy elfogultságot vettem volna észre. Miért is majdnem örültem, hogy be nem jött hozzám, ’s Roderichcel, ki ellen nem volt soha panaszom , de ki ellen valami kis ellenszenvet soha sem tudtam elfojtani magamban — szobájába távozott. E nap óta férjem kedélye tökéletesen megváltozott, mogorva jön, ’s neme a nyugtalanságnak annál föltünőbb volt rajta, mennyivel könnyebb kedélyünek ’s derültebbnek ismertem őt az előtt. Velem, újra a legnyájasabban bánt , ’s pénze sokkal több volt mint valaha. Anyám a ’ múltat feledve, kibékült vele. Néha még mentegette őt, mondván, hogy pontatlanságának egyedüli oka némelly pontatlan fizetők voltak, ’s mikép most minden újra a legjobb rendben van. Mint minden ollyan házasságban, mellyet nem a szív vonzalma kötött, férjem sokszori távolléte legkevesebbé sem terhelt. Roderich számtalanszor kisírt a játékszínbe , redouttokba ’s néha kirándulásainkban is legtöbbnyire férjem akaratából, ki sok dolgaival mentegetőzött. — Egy napon hárman együtt ültünk a theaasztalnál, mikor egyszerre az ajtó megnyílt ’s a rendőrség részéről egy tiszt lépett be, a nélkül hogy férjem komornyika, mint máskor ha valaki jött, bejelentené. — Én egykedvűen tekintettem fel reá, nem lévén épen szokatlan darab idő óta ismeretlen embereket látni, kik férjemhez jöttek, vele szobájába mentek, ’s ha kérdeztem, kik? férjem főfelelete többnyire az volt, hogy ügynökök, kikre egyet vagy mást bízott, vagy hajhászok és alkuszok. — Egy tekintet férjemre tüszint meggyőzött, hogy valami váratlan történt, mert halálfapadká lett, hirtelen pár szót súgott Roderichnek, azután kissé ingadozva hagyta oda ülését é s a rendőrségi tiszt elé ment. Mivel szolgálhatok önnek? kérdé azonnal. A tiszt illedelmesen köszönt, azután szelíd hangon mondá: Pár magános szám volna önnel. Férjem e pillanatban jelentőleg intett Roderichnek, ki megfoghatóan hidegvérrel várta a jelenet kifejtését. — A rendőrségi tiszt úgy állt, hogy férjemnek intését észre nem vehette . Roderick arcza változatlan maradott; nekem úgy tetszett mintha pillanatra férjemre szegezné szemeit, azután a rendőrségi liszthez fordult. Ha alkalmatlan vagyok , szólt: úgy távozni fogok. A tiszt szótlan hajtotta meg magát, míg férjem kószobája felé haladott, azután mindig egy helyt állva mondá: Ha önnek úgy tetszik, legyen szives nejét eltávolítani. Férjem kissé magához tért e közben, ’s minden erejét összeszedvén, elég nyugodt hangon kért, hogy Roderichhcel menjek szobáimba, hová nem sokára követ, ha ezen urral végezni fog. Megvallom, mindez engemet elrémített, de Rorichnek nyugodt biztató tekintete valamennyire fölbátoritott; szobáimba vonultam vissza; mikor az első szoba véginél voltam , több lépteket hallottam, ’s hirtelen visszafordulván, férjemet katonaságtól körülvéve láttam. — Roderich megragadta kezemet, de kirántottam magamat, ’s a szobába siettem. Férjem e pillanatban fordult felém, kis ideig habozott, azután szilárd hangon mondá: Eredj szobádba Mária ! a mi itt történik nem egyéb félreértésnél, mellyet meg nem foghatok , — gondolom nem sokára sikerülene ezen emberekkel tévedéseket megértetni. Ezt hiszem és reméltem, szólt a rendőrségi tiszt hozzám intézvén szavait, addig kérem önt hagyjon kissé egyedül férjével. Maradni akartam, de férjem ismételte szavait és kért, hogy legyek egészen nyugodt. Az üveges ajtót behúztam , ’s azon át láttam mikép kiséri a rendőrségi tiszt férjemet iószobájába ,a a fegyveresek közöl kettő hasonlóul belép , a többiek pedig az ajtókat állják el; két percz múlva egy lövés hangzott, felsikoltottam ’s ájulva dőltem Roderich karjai közé, a mi történt tovább velem, nem tudom. (Vége köv.) den igaz honbarát szivét, a magyarnak szellemi állapota ’s szebb jövendője iránt, ha ezen czikknek nyomatékot tulajdonítani lehetne. — Ennélfogva én sem tartom szükségesnek a kérdéses czikk részletes czáfolatába ereszkedést, csupán annyiban érzem kötelességemnek az ellen fellépni, mennyiben írója, legszerencsétlenebbül épen a rimabrezói vasgyáregyesületet hozza föl például, mellyben úgymond egykor 24 részvénynyel állott, igazgató választmányi tag is volt de sem ő, sem társai ki nem tanulhatván a vasgyártás mesterségét, azzal érték be, mit tiszteik adtak, kik magok egytől egyig ezerekkel gazdagodtak.“ A czikk írójának igazsága lehet egy részben magára nézve, mert ki önvallomása szerint csak annyi időt sem vesz magának, hogy igazgató választmányi tag létére , néhány napot a vasgyáraknál töltsön el, hanem felvevén osztalékát azonnal haza siet, é s egy évig ismét feléje sem megy a gyáraknak, másutt pedig annál kevesebb alkalmat nyerhet vasgyárkezelési tapasztalás-szerzésre, illy egyén természetesen nem juthat a vasgyártás mestersége kitanulásához. Azonban voltak ezen társaságnak mind részvényesei, mind különösen választmányi tagjai között eleitől fogva , ’s vannak ma is olly férfiak , mindnyájan magyarok, ’s egyszersmind jeles földbirtokosok, kik részint mint külön vasgyárak tulajdonosai, részint mint más gömöri vasgyárak részvényesei, részint mint műkedvelők, másnemű, többnyire magasabb polgári hivatásuk mellett is, tudtak maguknak a vasgyártás körül kitűnő ismereteket szerezni. Ezek éles tapintata, egyesülve a miavatott gyárigazgatók és tisztek járatossága, szorgalma és hűségével, — emelte Gömör, Kis-Hont nagyszerű vasgyárait, sőt mondhatom más soknemű iparintézeteit is a virágzásnak azon fokára , mellyen jelenleg állnak; — ’s még inkább állhatnának, ha a honi gyárakra nehezült ama közönséges átokkal, a közlekedés és szállítás nehézségeivel küzdeni kénytelenek nem volnának*). Ezt minden tiszta fő, különösen ott, hol közel fél millió mázsa gyártmány létetik mozgásba, átláthatja a nélkül is , hogy a vasgyártás mesterségét tanulni kényteleníttessék. Ámde virágzanak mondom illy nyomott állapotban is gyáraink, különösen pedig a rimai egyesület vasgyárainak épen magyar részvényesek vezérlete ’s igazgatása alatt történt felemelkedését , az egyesület eredetének, ’s jelen ideigleni folyamának következő rövid vázlata eléggé kitünteti. Ezen gyáregyesület, néhány tekintélyes hazafi terve szerint első tételét vette 181 ük évben 210 részvénynyel. Akkor egy részvény ára 2000 bankó , vagy is vezér. 400 ft volt, melly a mostani számítás szerint 160 pft teszen. Ezen tőke az értelem és szorgalom teremtő ereje által, magából a jövedelemből csak hamar visszakerült! ’s a birtok ingyen maradt. Ez okból mindjárt 2000 v. fkra rúgott föl a részvények becse. A Baloghyféle részvények is illy áron szereztettek, ’s tudtomra 12—15 percenttel osztoztak.— Most egy részvény legközönségesb ára, mindamellett, hogy fekvő birtokokért tett cserék által a részvények száma többeknek beváltása után is — az eredeti mennyiséghez képest mintegy 50nel szaporodott — 4000 v. czéd..ft vagy is p. p.ben 1600 forint. — De ez csak kamatláb szerinti, ’s csak kereskedői becse a részvényeknek; még is 10 annyi a részvény értékbecse mint volt eredetiben; ha pedig azt meggondoljuk, hogy az egyesület ezen kamaton kívül, részvények beváltására, birtokok szerzésére, jogok szilárdítására, új épületek és erőművek és gépek készíttetésére évenként több ezereket áldoz, hogy ezekben a vagyoni belső érték időről időre növekszik,s hogy ezen növekedés által az egyesület összes vagyonának törvényes becse az egy millió pengő forintot közelíti meg — biztosan tehetni a javult állapotot 50 annyira. Ez állapot mellett figyelmet sem érdemel többé azon csekély teher, melly különösen a jószágok szerzése miatt még fenmaradt; de évenkint annyira törlesztetik, hogy el lehető határozni, miszerint ezentúl csak ötös kamat mellett vétessenek fel azon tőkék, mellyek közhitel és biztosítás tekintetéből az egyesület kezelése alá olly sűrűen kináltatnak. ’S kérdem: ki számíthatja ki azon anyagi ’s erkölcsi hasznokat, mellyek ezen kiterjedett gyárintézet által, a munkás nép osztályra olly érezhetőleg áradnak ki? 25—30 ezer mázsa vas *) Itt tehát szakember mondja, hogy csakugyan van annak alapja, mit mi a közlekedések rész állapotának következéseiről mondtunk , ’s mit a Jelenkorban értekező barátunk el akar tagadni. — Sze rk.