Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-09-12 / 249. szám
172 neméhez képest osztályokra helyesen felosztanák, ’s azokkal átallában nem napszám szerint dolgoztatnának, mégpedig ut, hogy ha valaki a bizonyos időre kivetett munkáját elébb elvégezné, annak az egész idő beludassék ; ellenben a részvenye munkásnak csak tett munkájához képest vetessék be szolgálat ideje. Azon kulcs mindazáltal, melly a közmunkáknál illykép mérlegül szolgáland, olly szabatos legyen, hogy azt mindenki egészsége megrontása, vagy ereje nagyobb megfeszítése nélkül, járáskelési idejét is betudva , könnyen elvégezhesse. Illy általános kivetés szüli, ha igazságos, azon morális erőt, mi által egyedül lehet a néppel örömest és sikerrel dolgoztatni; ellenben a napszám szerinti dolgoztatás elfojtja a munkásban az iparra serkentő ösztönt, ’s ha lehet, a felügyelők megcsalatására, az idő akármiképeni elmulasztására készít; míg ama rendszer minden jóakaratú munkásban, annak tudása által, hogy ha például három napra kivetett munkáját egy nap bevégzi, a két napot magának megnyerheti, nagyobb szorgalmat gerjeszt, mivel jótékonysággal van összekötve és közvetve fizetéssel jár. Az utakban vagy hidakban nagy záporok alkalmával keletkezett károkat az almérnökök rögtön kiigazíthatnák, azokról az alispán hivatalt tudomás végett, a főmérnököt pedig biztosabb rendelkezések tétele végett rögtön tudósítanák, és azokat havi jelentéseikben is megemlítenék. Továbbá, az álmérnökök a telt munkákról, azok minőségeiről, a felhasznált néperőről, a feldolgozott és még készen lévő kőanyagról, a megyei szerszámokról rendes tabelláris könyvet vezetnének; nyugtatványokat szolgáltatnának ki a helységeknek kiállított napszámaikról, úgy részletesen is a törvény értelmében minden egyes jobbágy vagy zsellér könyvébe a tett szolgálatot feljegyeznék ; ezekenkivül a megye katonai és egyéb épületeiről lelettárt (inventarium) vezetnének; abban az évenkint történt változásokat feljegyeznék, ’s így mindent kellő világosságban és tudomásban tartanának. Az ekét organizált mérnöki hivatal néhány közgyűlésileg kinevezett megyei egyedek közbejöttével, minden három hónapban egyszer, avagy nevezetesebb tárgyak keletkezésekor is összeülhetne, a jövőre teendőkről tanácskozhatnék, ’s tanácskozásuk eredményéről rendesen vezetett jegyzőkönyv a közgyűlésekbe terjesztethetnék. Minden tervek készítése a főmérnököt illeti, ’s ő volna egyszersmind azokról felelős is. Itt néha azonban mégis történnék , hogy újabb munkákról az almérnökök terveket készítenének, azokat csak úgy lehetne életbeléptetni, ha főmérnök a helyszínen azokat részletesen megvizsgálván, jóknak , sőt saját felelőssége alá vehetőknek elismeri, és így a közgyűlésen is megerősítést nyerendne. Tulajdonkép a feleletteher mindenek iránt a főmérnököt illetné, az almérnökök pedig egyedül végrehajtók és munkáltatók lévén, a hivatal igényeihez képest a főmérnök rendelkezése alatt állanának és követett eljárásuk felől neki tartoznának számot adni. Mondhatná itt valaki: ha már az almérnökök is szakértő személyek, minek függnének egy harmadiktól, a főmérnöktől, hanem egyedül az alispáni hivataltól és a megye rendeitől, és ezeknek tartoznának egyenesen felelősséggel ? Erre rövid feleletül azt jegyzem meg, hogy épen ez teszi lelkét tervemnek, mivel minden rendszeresített munkánál, hol több egyedek egy czélra dolgoznak, egy igazgató alatt szokott öszpontosíttatni annak kezelése, különben a mérnöki hivatal, ha annak egyedei külön irányban szabadon működhetnek, egy széjjelágazó testület leend, zavar támad és egyenetlenség. Nézzük például az utak kezelését más országokban, vagy tekintsük a részvényes társaságok által véghezvitt roppant munkákat, és mindenhol több mérnökök foglalatoskodnak; vannak gyakornokok, segédek, munkáltatók, aligazgatók, felügyelők; mindeniknek megvan saját köre, saját rendelkezése ’s abban feleletterhe; de nem hiányzik soha a főigazgató sem, ki a külön körben munkálkodó egyedeket egy czélra irányozva, összetartja , ki lelket ad az egész mérnöki testületnek, mindenki munkájának ellenére , ’s ki a társaságoknak egyedüli felelőse. Tervem szerint is az almérnök volna a munkáltató, ki tudván azt, hogy munkáját ’s eljárását más hivatalnok szakértőleg számba veendi, igyekeznék mindent pontosan tétetni ’s kellőleg végrehajtani; a főmérnöknek pedig érdekében állana figyelni ’s őrködni a felett, hogy az almérnök hivatala körében előforduló munkákat rendesen teljesítse, mivel azok iránt ő tartoznék közvetlen feleletteherrel. Az almérnököt tehát kellő cselekvésre ösztönözné, becsületérzése mellett, még a főmérnök beavatkozása is; ezt pedig minden tett munkaérti feleletteher serkentené a szorgalmas utánlátásra. Másként állana a viszony, ha az almérnök egyenesen az alispáni hivataltól függne , mert így előbb elhanyagolhatná hivatalában szükséges foglalkozásait, gondolván , úgy sem értik szorosan technikai eljárását, könynyebben hibázhatna vagy megfelejtkezhetnék valamiről, minek hiányát csak a kivitt munka után venné észre, mi a főmérnök közbejöttével nem olly könnyen történhetik meg. Különben is két technikus egy tárgyban mindenkor biztosabban mehet, előadván mindegyik saját véleményének mutani indokait. Meg volna bizonyosan az almérnöknek elegendő terjedelmes foglalkozása, és meg kétszeresen a főmérnöknek is ; meg volna mindeniknek saját köre, ’s a teljesített munk® felett érdemlett dicsősége. Az érdemeket szerzett almérnökökből volnának idővel főmérnökök választandók, ’s e fokozat volna más megyékre nézve is. Előadott tervemnek meg azon két jóoldala van : sőt hogy eleintén ha az almérnökök terjedelmes tapasztalással ne°m bírnának is, a főmérnök vezetése alatt és mellett, kinek abeli tulajdonát kétségbe vonni nem lehetne, hamar tökéletesen kiképeztethetnének, ’s idővel úgy, mint gyakorlottak léphetnének főmérnökségre. Második jó oldala az: megyéink gyakorlati iskolát nyitnának fiatal mérnökeinknek magok technikai kiművelésére; tágas mezőt tárnának a szabad versenyzésre ’s kitüntethetésre; meglátná rövid idő alatt mindenki , milly alkalmas mérnökeink növekednének, pedig azok hiánya mellett még ekorig egy ország sem élvezhette a technikai munkák virágzása jótékonyságait. A mérnöki hivatal az utak állapotja szerint tett osztályozat után következő évre minden télen kiszámítaná, mennyi erő leszen szükséges azok tatarozására, ehez képest kitűnnék, mennyi marad fel még az egész megyei erőből új utak kezdésére, csatornák ásatására és egyéb közmunkák fedezésére. Illy módon az egész erőt különnemű munkákra, szem előtt tartva azok közt a legsürgősb szükségüeket, helyesen lehetne kiosztani, úgy mindazonáltal, hogy az egész megyei törvényes erőből bizonyos részlet a tájbeli körülményekhez képest előfordulható véletlen esetekre fentartatnék. Ezen fel- és beosztása a népi erőnek különnemű munkákra kevés évek múlva , midőn az egész úlszemélyzet kiszabott kötelessége körébe tökéletesen beoltva és avatva, úgy minden legcsekélyebb helyzeti körülmény is előtte ismeretes volna, olly pontossággal történnék meg a már néhány évi tapasztalás után is, hogy az előlegesen czélba vett munkák a rájuk kiszabott erővel mindenkor teljesedésbe mehetnének, ’s ezen körülmény tervemnek ismét kitűnő czélszerűségére ’s hatására mutat. A felosztott erővel a mérnöki hivatal szabadon ’s korlátlanul minden idegen hátráltató befolyás nélkül rendelkezhetnék , mert csak attól lehet felelőséget méltányosan igényelni, kiszabad akarattal működhetik, különben ha a technikus kezei bármi módon megköttetvék , az egész intézkedés czéltalan szemfényvesztés leend. Ezeknél fogva az alhivatal egyedül az alispáni hivatal alá volna rendelendő ,s csak ettől, és a megye rendeitől vonathatnék feleletteher alá. Jelen körülményeink közt új törvényünk értelmében nem látom, mikép lehessen felelőségi kötelezettséggel terhelni a közmunkás erőt kezelőket, mivel azoktól, illetőleg a szolgabíróktól nem lehet követelnünk, hogy mostani állásuk mellett , egész napokon át a munka vezetésénél legyenek, és különben is, mivel a közmunkák technikai kezelésébe hivatásuknál fogva nem lévén beoltva, habár nagy erőveszteséggel munkáltatnak is, szinte nem látom őket méltányosan feleletterhével sújthatni. Az építésekre nézve igen czélszerű volna az úthivatal felállításával azon rendet behozni, miszerint a mesterember ne napszámban, hanem átalában, előleges kiszámítás mellett azon ár szerint dolgozzék, melly jelen időnkben minden, kivált megyéinkben napirenden lévő munkák neméhez képest tökéletesen tudva van; ’s ehez képest a beadott ’s előlegesen meghatározott árszabály után, rendszeres alakban szerkesztett árjegyzéke (Überschlag) mellynek egyszersmind a követelt pénzöszlet részletei szerint, a munka részletes minőségét előtüntetni kellene, a kerületi mérnöktől, ki a munka végrehajtásánál személyesen felügyelt, hitelesen bizonyítva megismertetnék,s úgy ismét a főmérnöknek utóbbi átvizsgálás és megerősítés végett átküldetnék. Jelen időnkben az építési tárgyak kivált közönségesebbek külön nemeihez képest, eléggé biztosan lehet a mesteremberek illedelmes fizetéseit meghatározni, mivel több tapasztalások után már határozottan tudva van, pédául egy betanult kőműves naponkint 8—10 vagy 12 órát dolgozva, az anyag és fal neméhez képest, minő köbméretű falat készíthet el, egyszerű falrakásnál, vagy bolthajtásnál; továbbá hány □ ölet vakolhat vagy meszelhet be; ’s ezekhez képest mégis vannak az árak határozva: mit érdemel a kőműves egy köböl faltól 1' 2' vagy 3' láb vastagságú téglából vagy terméskőből rakott falnál, vagy bolthajtásnál, mit egy □ öl bevakolásáért vagy bemeszeléséért. Hasonlón tudva van: mit érdemel az ács bizonyos nemű és vastagságú fának két vagy négy oldalt ölenkinti kifaragásáért és kibárdolásáért; mit édemel minden □ öl beléczezéséért és zsindelyezéséért; mit a körülményekhez képest bizonyos hosszúságú czölömp febakolásáért ’sat. szinte így határozottak az asztalos, festő, üveges ’sat.kivált naponta előforduló közönségesebb mesterségeknél a munkabérek. Tervem életbeléptetése után tehát mindenkor értelmesebb mesteremberekkel lehetne dolgoztatni, tökéletes jó munkák léteznének, a pénzbeli fizetések illedelmesek lennének, és sem egy sem más részről csalatás nem történhetnék, és még bízvást lehetne mondani, hogy a megyékben jelenleg az építésekre egy éven át kifizetni szokott észlelnek, ha nem több, egyötöd része a házi pénztárnak meggazdálkodtatnék, ’s ezen fölül még minden munka rendesebben ’s tartósabban is hajtatnék végre. (Vége következik.) (Adalék a váltóüzletek hatásinak megismertetéséhez.) Pestmegye septb. 3dikai közgyűléséből közfigyelemre méltó egy magánfolyamodás, mellynek története ez: Volt nem rég egy atya, ki három örökösének szép vagyont, de adósságot is hagyott. Az atya halála után az egyik főember, — magyar szokás szerint, kivévén a kiveendőket — nem a vagyont, hanem az adósságot kezdvén öregbíteni, — nehogy eltékozolja örökségét, testvérei azt 1843. nov. 17-én Pestmegyétől zár alá vétetni kérték , ’s a vizsgálatra küldöttség neveztetett; de a fiember eszére és lelkébe térve, testvéreivel a megye első alispánja előtt olly egyességre lépett, hogy a közörökség mindaddig osztatlan állapotban kezeltessék, mig az atyai tetemes ősi adósságok a közörökség jövedelméből kifizetve nem lesznek, ’s nehogy tán ezen egyesség másoknak előítéletes legyen, bevalló adósságit 13,847 pgö ft 39 krban, kijelentvén, hogy ennél több adóssága nincs, ’s ha lenne, lekötelezte magát, hogy azár elrendeltethessék ellene. Történt mégis, hogy a bevallott és kifizetett 13,847 pft 39 kr. adósságán kivül több adóssága jőve napfényre, ’s ezért a kiküldött megyei küldöttség jelentése nyomán, miután amaz egyesség 1844.nov. lákán Pestmegye közgyűlésén egész terjedelmében felolvastatott, kihirdettetett, és annak senki ellene nem mondott, Pestmegye a panasztott ifj. T. J. javait zár alá vette, a neki kölcsönözéstől mindenkit eltiltott, a zár 1845. febr. 12-én országszerte is kihirdettetett. A zárlott ő felségéhez nyújtott folyamodványában megsemmisittetni kérte a zárt, többek között azért, hogy „senki sem mutathat ellene 1843. nov. 19- től fogva egy kötelezőt, vagy váltólevelet is, mellyel aláirt vagy elfogadott volna“, és midőn ezen a megyéhez leküldött folyamodása 1845. febr. 12-én megyei gyűlésen felolvastatott , ’s nyilvánossá lett, akkor sem mondott annak senki ellene, a zárlol ellen egy hitelező sem jelentkezett. A gazdag zárlottnak azonban baráti támadtak, tanácslók, ajánlkozók arra, hogy egyessége , ’s a zár ellenére is kézbe kerítik örökségét, csak fogadjon el azt kimerítő váltóleveleket. A frigy megköttetett, — adós és hitelezők összejönnek 1845 apr. 18-án Pozsonyban az ottani váltótörvényszék által a zártalat 106,000 pontot haladó öszvegben elmarasztalják, ’s egyenesen a pesti ingatlan vagyonra rendeltetik el a váltói végrehajtás. Megtudván az atyai hitelezők ama pozsonyi tervet, nehogy váltói végrehajtások által megelőztessenek, sz. kir. Pest városa előtt csődöt kértek a zárlott ellen, ’s a csőd elrendeltetvén, a pozsonyi terv meg lön hiúsítva. Azonban 1845. máj. 3dikán a bukott felfedezvén szenvedő és cselekvő állapotját 152,185 pft adósságot vall be, olly kizárással, hogy annál sem több sem kevesebb adóssága nincs. Hitelezői pedig, hogy a csődállapotot ujjaikon forgathassák, az atyai hitelezők számát jóval haladó számra oszták fel magukat, és a csődtömeg nevében a bukott örökségét mindjárt 1845. máj. 3-án a bukott testvérei ellen űzőbe vették, azt gyanítván, később, hogy a bukott által kizárással bevallott 152,185 po fmnál tán még több lehet annak öröksége ; aug. 4, 5, 6. bejelentési napokban 292,967 pött 45 krajczár követeléseket jelentettek be, ’s a követelők száma 47. Elég sok, arra, hogy közölök legalább egy kettő az 1844. nov. 18 án nyilvánosan tárgyalt, megrendelt, országszerte kihirdetett zárnak ellene mondhatott volna, vagy az áladósnak polgári, vagy nemesi javaira betáblázást intézhetett volna. A bukottnak zárgondnoka azon alapos meggyőződésre jött, hogy ime beperlett mind váltóleveleken pompázó 292,967 pft 45 kr. váltó követelés a zárnak kijátszására, az egyesség meghiusitására forralt és kifőzött cselszövény, azért, mert ifj. T. J. ellen sem 1843b. midőn a zár kéretett, sem 1844ben, midőn az egyesség kihirdetése mellett a zár megrendeltetett, sem 1845ben, midőn a zárlottnak ő felsége előtt nyilvánított azon vallása, mikép senki sem mutat ellene 1843. nov. 19től fogva egy kötelezőt, vagy váltólevelet is, mellyet aláirt, vagy elfogadott volna, megyei gyűlésen felolvasztott, ’s a zár országszerte kihirdettetett, — soha egy hitelező sem jelentkezett, mégis most 292,967 pft 45 kv. követelés jelentetett be ellene, mellyből a zár előtti időre nem több, csak 284,880 pft van keltezve. — Ide járul, hogy a zárlott csupán egy lótó-futó szegény zsidó alkusz B. H. kibocsátó rendeletére 274,247 pft erejéig fogadott el váltókat, ki neki garasban sem kölcsönözhetett annyit, még pedig olly „hiphop, ott legyek a hol akarom“ ördögi mesterséggel, hogy 1844. septb. 5kén, 15kén, octob. 15kén ugyanaz nap Pesten is, Bécsben is bocsátotta ki B. H. a váltókat, ma zarlott pedig ugyanaz nap Pesten is, Bécsben is elfogadta volna azokat, és az alkusz B. H. sept. 18kán Pesten forgat egy váltót 22,820 p.ftról, másnap sept. 19kén már Bécsben teremve, ott bocsátott ki kettőt, egyet 15,230, másikat 48,340 p.ftról. Ki hiszi? T. J. aug. hóban 94,430 p. ftot vesz fel, sept. 4én pedig már 50 pengő forintra szorult; septb. 5dikén ismét felszökvén az ugorkafára 21,230 pft kölcsönt kap, — ha igaz, és pedig Pesten 18,000et,. Bécsben 3,230 pg. ftot ugyanegy nap ; — august, sept, octob. három hónap alatt 230,625 p. ftot vesz fel, ha igaz , — ’s már decemb. 20kán 230, febr.lső és 18kán 80 és 80 kölcsönzésekre szorul. — 1845. máj. 3kán 152,185 pft adósságot vall eskü alatt, hogy annál sem több, sem kevesebb adóssága nincs , mégis august. 4, 5, od. napjain 292,967 ft 45 kr. követelés jelentetett be ellene — világos eskütörés — cselekvő állapotjára pedig azt esküvé, hogy osztatlan örökségén kivül semmi értéke sincs; pedig 1844. aug. 1 töl 1845. máj. 3káig amaz esküvéseig 9 hónap ’s néhány napig — ha szintett ’s koholt nem volna adóssága, 288,712 pftot vett fel, és igy mindennap 1031 ppo ftot, minden órán 42 pftot költött volna el éjjel és nappal, credat Judaeus Apella. A zárgondnok ezekért 1844: 6. t. ez. 28. §a és az 1687: 14. t. ez. szerint az adósságokat hamis és koholt váltókkal szinte bűnösöket bűnperbe fogatni, előre letartóztatni kérvén Pestmegye törvényszékétől, ezen tárgy közgyűlésen vétetett fel. És Pestmegye, ki gr. Cs. Zs. törvényszékileg befogatását kevés napok elött meghozsánnázta., — Cz. ügyvédet a gyűlés teremében letartóztatta, miért? megmondák az újságírók: most a hazának, és szivének Pest városának nem nagy dicséretére váló ama vallókkali csempességben a másod alispán lelkes részvéttel küzdése mellett is előre letartóztatásnak helyét nem találta, hanem az ügyet áttette a törvényszékre, — igaz, hogy leggyorsabb vizsgálat meghagyásával, de ismeretesb a városi eljárások régi gyorsasága, mintsem vérmes remény támadhatna a hazafi aggódó keblében arra, hogy amaz erkölcsi romlottság csírájában elfojtassék. Pedig ha a forgatmányos csődkövetelőknek sikerülni találna a megyei zár megtörésével, kijátszásával, az egyesség fordulásával kézbe keríteni az elcsábított bukottnak örökségét, és azok ennek szemét a kibocsátóra utalással fogják kitörölni, keresd sült bolond pénzedet attól, kitől írásod van , — (de akinek semmije sincs) mivelünk semmi közöd , ki fogja akkor az elcsábított és késő bánatra tért zárlottnak elorzott örökségét visszaadni ? Isten legyen irgalmas a szegény magyar hazának ! kinek tehetős magyar fiait a váltókkali bánás tudatlansága miatt eddig is többes számban koldusokká tették a zsákmányra leskülődő iparlovagok, kik a csempészség langymeleg fenyegetésétől el nem rettennek, sőt vérszemet kapva, jövőre is a régi nótára fognak a szó-