Budapesti Hiradó, 1845. július-december (207-310. szám)
1845-07-15 / 215. szám
Kedden 215. Julius 15. 1845. BUDAPESTI HÍRADÓ ■ hen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pénz. és vasáru,jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 60 ft., postán borítékban 6 ft. et. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsoraért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, gránátos anterai IHanhy-házban Kizik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Újabb segélygyüjtemény a szepesiek részére. Megyék: Tisztválasztási közgyűlés Biharban. Közgyűlés Esztergom és Turóczban.• Budapesti hirharang. Losonczi levél (tanulók kicsapongásai.) Külföld.A németországi vasutak jövedelmei. Nagybritannia. Francziaország. Elegy. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban húzott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirok árkelete. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. 6 cs. ap. kir. Fölsége , almási Rudics József bácsmegyei főispánnak a pápa ő szentségétől nyert szent Gergely-rend középkeresztjét elfogadni és viselni, legkegyelmesebben megengedte. A cs. ap. kir. Fölsége, Uharik János nyitrai kanonokot szkalka-bérczi szent Benedek apátjává ; Krajcsik János szinte nyitrai kanonokot zobori szent Ipoly , ’s végre Viber József esztergomi kanonokot pécsváradi hold, szűz Mária czimzetes apátivá méltóztatott legkegy. kinevezni. A nagyszombati kerületi tábla jegyzőjévé báró Heller-Bertram Móricz , ugyanazon táblai protocollista lön alkalmazva. Szerkesztő-hivatalunkhoz a szepesmegyei szegények részére legújabban beküldetett, mint Bácsbodrog-megyei segélygyüjtemény 23 forint 10 kr pengőben. Megyék, Biharból. Jun. 23, 24 ’s 25ik napjain valahára itt is megtartatott a végehajtott tisztujitás. Mint több megyében úgy itt is két hatalmas párt küzdött a hivatalok elnyeréséért; az egyik, volt másod alispán Bernáth József, és főszolgabíró Thurzó János, a másik Papszász Lajos és Sántha György urakat tűzvén ki az alispáni hivatalokra. Az első párt hívei, az úgynevezett oppositio zászlójával, ’s igy a szabad elvekérti küzdésnek előpostájával; imezek pedig a négy év elforgása alatt lábrakapott zsarnokság ’s elnyomatásnak, köz és magán jogok eltiprásának megszüntetési jeleivel igyekeztek részökre a többséget meghódítani. De amazok a szép és szabad elvek között mystificálva magokat, világosan kitüntették, hogy ők bizony nem szabad elvekért, hanem hivatalokért izzadnak, és sokat sokat költenek, nagy uzsorára pénzt kölcsönöznek, ’sat. Ugyanis már esztendővel ezelőtt tiszti lajstromot készítenek, mellyben csak a rokonok, a népszerűséggel bírók, és az ijeszteni, személyeskedni szokott szónokok , mint megannyi szabad elvnek (?) valának szemlélhetők. Ez által, igaz, sokat igen sokat, még pedig ollyanokat is, kik azt sem tudnák , minő fán teremnek a szabad elvek, sikerült maguk részére hódítani, mert a lajstrombelieknek atyjok fiai, barátai, komái ’sat, — természetesen igen örvendenek, hogy övéikben erős támaszokra találván, másod alispán B. J. őket majd fényes hivatalokkal fogja feldiszesiteni, ’s igy a hivataloktól kölcsönözendő fény is mindnyájokra az atyafiság fonalán nagyobb kisebb mértékben ki fog terjedni, azonkívül pedig a hivatalok jövedelmesek lesznek, sok kellemetlenség, miilyen például a csőd, elháríttatik és még — a mi legnevezetesb — mindnyájan becsületes emberek , azaz hazavédők, liberalisták lesznek. Bizony ennyi szépért, és hasznosért méltán lehetett B. J. zászlója alá tódulni; csakhogy maguk sem gondolták, vagy ha gondolták is, azt hitték, hogy senki sem veszi észre, mikint e lajstrom, ezen hivatalosztogatás által, a főispánnak kijelölési joga ellen rútul vétkeztek, a szabad választást gépelyként használhatandónak előlegesen feltételezték, sokakat, kik náluknál tudomány, észtehetség, jártasság és tapasztalásra nézve több hivatalképességgel bírnának , elmellőztek , szóval: a törvényt, igazságot, és képességet személyes érdekeiknek alárendelték, vagyis nem elv, hanem haszonlesés volt szemeik előtt. — Szinte esztendővel ezelőtt, egyik lelépett követünk helyét mással kelletvén betöltetni, B. J., és a lajstrombeli elvbarátok, az országgyűlési követségre legalkalmasb T. Ö. helyett főügyvéd D. M.t jelölték ki, azon elvteli eltéréseket, miszerint a legalkalmasbik lett volna felküldendő, azzal mentegetvén, hogy már egyik követünk katholikus, és igy mint katholikust a reformátusok sérelme nélkül föl nem küldhetni. Azonban bár illy nagy politikai bűnt a vallás kedvéért sem volt volna szabad elkövetniük, T.-nek elmellőzésében mindazáltal más alacsony kilátás lappangott. B. t. i. és asseciái igy okoskodtak: P. L.t, ki szerintük az országgyűlési követséggel kívánt volna magának utat törni az alispáni hivatalra, per fás et nefas le kell győzni, mert ha követ lesz, útja nyílik az alispáni hivatalra is; ha ő talál alispán lenni, akkor B. és nagy munkával, gonddal és vigyázattal készített tiszti lajstroma is semmivé lesznek. De P. ellen nem lehet, úgymond, mással győzni, mint református emberrel, mivel r. is református, és tartani lehet , hogy mint illyenhez a bihari nemesség könnyen csatlakozandik csak azért is, mert a másik követ katholikus: elhatározták tehát, hogy P ellenebe IJ-t mint reformátust, és terjedelmes rokonsági kapcsolattal bírót kell használni. És igy történt, hogy T. min legalkalmasb, a vallás és nexus miatt! P. pedig, mint a reformátusok között legkitűnőbb, azért, mivel tőle az alispánságot és a lajstromozott tisztikarnak létesülhetését féltették , elmellőztettek. Szembetűnő tehát, hogy B., és szabadelvű baráti saját érdekükért ismét az elvet áldozták fel. Ugyancsak B. J. az adózó néptől kimondhatlan sok napszámot sajtolt ki a Körös és Berettyó szabályozására, természetesen a megyétől nyert engedelem mellett, mert a megyét egyedül ő kormányozván nem nagy erejébe került illy engedelmet kieszközölni. Kihirdettetvén azonban az 1844ki törvények, akik törvény 16 okánál fogva, a még be nem végezhetett vizszabályozásokat tovább is az adózó nép kezeivel folytatni természetesen nem lehetett. De mivel tisztelt másod-alispánunk B. J. urnak, érdekében állott első alispánságra kitűzött czéljának elnyerése, és magának ez okból az adózó népnek megterheltetésével, vizszabályoztatók. biztos, és főispánunk gr. Zichy Ferencz ő excllja előtti kitüntetése, jónak gondolta a martiusi közgyűlésen azt indítványozni, hogy az adózó nép javára hozott ime törvényt részben ne vétessék foganatba, mig ő az adózó néppel a Körös és Berettyó szabályozását be nem végzi. És majd majd sikerült is ezen indítványát végzéssé alakítani; azonban a jelenvolt jólelkűek nagy serege levoksolta vala. Miből ismét világos , hogy a szabadelvűek dicső vezére saját érdekének kívánta volna a törvényt és az adózó népnek véres verítékét feláldozni. — Júniusban tartatott évnegyedes gyűlésünkben a küldöttségek bemutatják a nemesség-összeírási lajstromokat, a többiek között annak megemlítésével is, hogy a megyei végzés szerint szavazási joggal fölruházott tisztesek is összeirattak. Elnök föisp. helytartói méltósága kijelentvén, hogy szívesen óhajtja ugyan a honoratiorokat szavazási joggal fölruháztatni, de hivatalánál fogva kénytelen javasolni a megye rendeinek, hogy eféle jogok kiterjesztésébe — mig törvény nem alkottatik — ne bocsátkozzanak; mert, úgymond’, attól tart, hogy majd úgy járunk, mint Győr vármegye. Ekkor azok nemcsak elnöki méltóságának javaslatát el nem fogadják, hanem a szavazási jogot még szélesebbre is kiterjesztik, mind azokra, t. i. kik a kir. kanczellariától őfels. nevében kiadott kiváltságos levéllel ellátvák; midőn azonban ő felségének a nagy httó tanács utján leérkezett azon kegyelmes rendelete, hogy a fölsp. httó mindaddig tisztujitást ne tartson, mig a megye a honoratiorok szavazhatása iránt hozott végzésétől el nem áll, a jan. 16-ra összehítt gyűlésben kihirdettetek, kik voltak elsők, kik a megyei végzés megsemmisítését javasolták? nem mások, mint B. J. et comp. És miért áldozták ők fel ezen „szabad elveket?“ azért, mivel a közelgett tisztújításra, B. és társainak megválasztására már akkor igen sokat áldoztak , és a corteseknek előlegeztek. Nehogy tehát ezen áldozatok, előlegezések, leitatások, vesztegetések füstbe menjenek, a szabadelvűek kényteleneknek érzék magukat a megyének régibben hozott, és az az előtti gyűlésekben ismételve megerősített végzésétől elállani: az oppositio, liberalisták , szabadelvűek , szabad gondolkozásnak tehát ismét feláldozták elvöket pénzfukarságból, ’s azon kinézésből, hogy B., és a lajstrombeliek a kitűzött hivatalokat minél hamarébb megragadhassák. Azt meg kell vallani, hogy B. Ö. ebben nem vett részt, feléje sem lővén a gyűlésnek, a mint hallatszott azért, mivel — úgymond — semmit sem ad aféle oppositióért, melly B. alispánságáért mindent kész feláldozni. Meglehet ez is volt egy ok, mellynélfogva a „nagy“ férfiú politikai hitvallását a megyei gyűlésen is kinyilatkoztatni elmulasztó, de dicséretére legyen mondva, sokkal fontosabb okok vonták el a gyűlésbeni megjelenéstől, mert ő egy részről pénztárnoka volt a B. et comp. egyesületnek ’s mint illyen a nagy uzsorákra kölcsön felszedett pénzek kiosztogatásával, a cortesek lekenyerezésével vola elfoglalva, más részről pedig éppen a gyűlés napján Bárodra szándékozott, és el is ment, mint újonnan elválasztott kerül, kapitány, az oláh-ajkú számos nemességet meghódítandó; mert mi tűrés tagadás, ő is emberi gyarlóságánál fogva most ősz napjaiban fölcsapott cortesnek. Ezen tisztes foglalkozás pedig vajmi terhes és kellemetlen vala reá nézve, mivel véres verítékek között szokatlan nyelven, azaz oláhul kelle perorálnia, most kezdvén legelőször átlátni, hogy hazafias kötelesség lett volna ezen hátramaradt ártatlan népet inkább taníttatni, a helyett, hogy őket az erkölcsrontó kortesek által a szerencsétlenség örvényébe engedte sülyesztetni; ha tanítatta volna— mire 15 esztendei kapitánysága alatt elég idő volt; — ha a kerületnek évenkinti közös jövedelmeit, mint valódi népbarát, a nép felvilágosítására fordította volna; ha a bárodsági oláhajku nemességnek meg akarta volna hálálni azon buzgalmát, mellyet pálinkával megvett jószívűségből elvbaráti mellett folytonosan tanúsított, már talán beszélne magyarul a bárodsági nemesség legalább fiatalabb része, ’s a nagy férfiú (?) nem kényszeríttetnék oláhul szónokolni és fájdalmasan tapasztalni, hogy minden szónoki tehetségének sincs legkisebb foganata, hacsak a drága pálinkát — ezen népjavító szert — tőtelékül nem használja. De azt közbenszólólag kikérjük, nehogy a pálinkának illy alkalomkori használatát valaki a tisztelt kapitánynak vétkül tulajdonítsa, mivel minálunk Biharban, de különösen a Bárodságon, ez már bevett szokás; nem gondolunk mi azzal, legyenek erkölcsileg tiltott vagy nem tiltott eszközök azok, mellyeket a szabad (!) elvek támogatására használunk, csakhogy czélunkat, a híres nevezetes oppositiónak diadalát, győzelmét elérhessük, bárha más részről a mi kedves Önünk most egyszer azzal nem is dicserhetik, hogy az oppositiónak valamelly kitűnő állást szerzett légyen, sőt alantabb egészen ellenkezőt fogunk tapasztalni, azt t. i., hogy ő volt, ki a tiszta keblekbe tüzes üszköket szórva, a bizalmatlanságot, ingerültséget legnagyobb fokára emelte; de azzal igenis méltán büszkélkedik, hogy a bihari kortesek elől előszöri föllépésével már elnyerte a koszorút. Biharban egyedül ő az igazi kortes, de ám mi is nagy tisztelettel viseltetünk iránta. Jelenleg több szabadelvű társaival more patria Bécs felé igyekszik, az ősi alkotmányon ejtett sérelmeket megorvoslandó. Lesz-e utazásának valami sikere vagy nem? azt mi honveszteglök nem tudhatjuk. — Miután a B. pártnak irányával, lisztujitási készületeivel és szabad elveivel, mellyeket száján egész az unalomig pengete, némileg megismerkedtünk, és álláttuk, hogy a bihari opposikót nem elvek, hanem magánérdekek, mellyeket a körülményekhez képest haladási elvekké változtat, kormányozzák, hozzáfogunk a küszöbön álló tisztujitás nagy művének leírásához. A tisztujitás előtti héten mindennap reggeltől estig egymást váltották fel fölső. helytartók nagyságánál az alázatos lisztelkedések. Boldog, boldogtalan, haladó és késedelmező hivatali kijelöltetésért esedezett, mindenki felírván óhajtását az e végett administrator ő nagyságánál készen állott ívekre. A kérők összes száma mintegy ötszázra ment; szolgabiróságra és esküttségre majdnem négyszázan kérvén magokat kijelöltetni. Mig otthon a kortesek éjjel-nappal pénzt és italt nem kíméltének a nemességtől; ’s mig a P.pártiak azzal téritgetének , hogy B. a nemességet a laetus ellenére halhatatlanul bezáratja, éjjel-nappal kártyázik, a gyűléseken önkényeskedik, magán- és közjogokat tipor el, ellenségein után-útfélen bosszút áll, ’sat, a B.-pártiak ellenben azt álliták, hogy P.nem ért az alispáni hivatalhoz,ismeretlen Biharmegyében, a papsággal közel fogva veszélyeztetni kívánja a nemesség vallását, jogait; szégyen volna Biharmegyére nézve, ha más megyéből választana magának alispánt, ha épen azt választaná el, kit saját megyéje sem szeret ’sat., az alatt itt ben Nagyváradon sűrűn tartattak a conferentiák, a szobákban, ’s az utczaszegleleknél egyaránt; a nagy úrtól kezdve az utolsó koráig azon törte eszét, vájjon a főispáni helytartó úr fogja-e Ezt kijelölni vagy sem? Némellyek mondák, hogy fogja kijelölni, mert azzal tartozik; tartozik pedig azért, mivel B. D. lemondván az első alispáni hivatalról, az egész teher B. arra háromlott, ő egy esztendeig jól vitte az elnökséget, és jelenleg az oppositiónak nincs olly embere, ki által magát a kormány ellenében fentarthassa; de azonkívül a törvény nyilván mondja, hogy a főispán köteles négyet kijelölni „cum priore vicecomite“, pedig esztendeig egyedül lévén alispán a törvény szerint „prior vicecomes“-nek méltán tekintendő. Egyébiránt ha B. kijeleltetik, mindenesetre elüti, mivel B. Ö. a zsidók negyvenezer forintot kölcsönöztek az oppositionak, ezen öszveggel pedig már annyira megnyerte B. é s társai a nemességet, hogy a tisztújításra szinte 5 ezer nemességet fog behozni. Minden áron meg kell lenni B.-nak, mert az oppositio kezében van a hatalom ; jaj T.-nak, ha ki nem jelelné halál lesz, és vér fog folyni ’sat; — némelly ellenkezők pedig azt álliták , mikint a főispáni helytartó nem tartozik B.-ot kijelölni, mert ő habár egyedül vitte is az alispáni hivatalt, azért mégis mindig másod-alispán maradt, a törvény illy esetben sehogy sem rendelkezik, ’s csupán az első alispánról szól, különben többes számban beszélne ’s említené a substitutus alispánt, de e hivatal az 1723iki törvény idejében még nem is létezett. B. nem tekintve, hogy 1840-ben csupa kegyelemből, ’s miután az oppositio kibékülést, egyetértést ígért, főispáni helytartó ur által, mint mondá , meggyőződése ellen jelöltetett ki a másodalispánságra, főispáni helytartó úrral újat huzva, a megye fejét a gyűléseken, ’s magánhelyeken egyformán sértegette, rágalmazta; az oppositio B. kívánságára , ki alispánságát azért vélte megsértettnek lenni, mivel főisp. helytartó ur mint helyben lakó megyei kormányzó, a posta utján érkezett hivatalos leveleket először magához parancsolta vitetni, az ígért olajágat tisztújítás után mindjárt tűzre tette, a kormányzat méltatlan személyes sértegetésekkel a közbotrány, ingerültség, és gúnyolódás tárgyául tűzte ki, hol makacsul követelt orvosválasztás, hol reá méltatlanul illesztett pártoskodás ürügye alatt. B., B. és társaik — a nagy patriarchalis család — az elöbbeni főisp. helyettes által kinevezett, ’s ő felsége által is kegyelmesen megerősitett megyei orvosnak fizetését letartóztatták ő felsége saját nevének aláírásával megerősített kegyelmes parancsának , a nmélt. helyt, tanács intézményeinek félretételével. Továbbá , a kir. biztossal is daczolva, rendeleteit soha foganatba nem vette. Következőleg mint illy konok ellenszegülőt, felsőbbséget nem kimélet, a fölsp. helyettes kijelölni nem fogja, mégpedig azért sem, mivel a megye polgárainak lekötelezettje, a törvény pedig megkívánja, hogy a kijelölendők „possessionati, et dissinteressali, ac dominis terrestribus ejusdem comitatus nullalenus obligati“ sint. így folytak B. mellett, ’s ellene a gyönyörű okoskodások, ellenvetések és czáfolatok ; mert föisp. helyettes úr, mint főhivatalnokhoz illik, mélyen hallgatott, titkát senkinek fel nem fedezte, még meghittebb embereinek sem, őszintén megvallván, hogy még maga sem tudja, ki lesz a szerencse fia? — Az is hallatszott, hogy a katonaság is nagy számmal fog kiállíttatni, a nemességnek, az elégületlen résznek, múlt követválasztás alkalmával is szomorún tapasztalt vérengzési szomját elfojtandó. Vasárnap azaz június 22dikén minden ember, még talán a betegek is, mozgásba jöttek, az aszszonyok elfoglalák az utcra és piacz felöli ablakokat leirhatlan kíváncsisággal várván az egymással küzdött pártok melletti nemességnek beérkeztét. Délután legelőször kocsikázott be a bárodsági nemesség — B. Ö.nek fehér regimentje 72 szekérén B. ur részére, — ezt követé a szalontai járás nemessége két részre oszolva, az egyik veres tollasok