Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-12-08 / 504. szám

Kedden 504. BUDAPESTI December 8. 1846. kiadóhivatalban, hatvani uticzai Ilorváth-házban 483ik szám Matt földszint, és minden királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. HÍRADÓ Ezen lapok minden héten négyszer, n. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasáru.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. et. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsoráért 5 (öt) ez- kr. fizettetik TARTALOM. Magyarország és Erdély. Nyugalmazások. Kitüntetés. A ,Magyar Gazda ’s a védvámi eszmék. Megyék: Közgyűlésről! tudósítás Pestből. Budapesti Hirharang. Ausztria. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Görögország. Hivatalos és magánhirdetések. Ioteriákban húzott számok. Nemzeti színházi játékremi Gabonaár. Statuspapírok és részvények árkelete. Dunavizállás. IRODALOM ésHIDOMANY. Magyar akadémia.______________ K/IGY/IBORSZ/iei és ERDÉLY. ő cs. kir. Fölsége Vurma Pált m. kir. udv. kamrai számvevőszéki irattárnokot és kiadót, nemkülönben Lettl Bélát k. kamrai számvevőtisztet nyugalomba helyezni méltóztatott. Ö cs. kir. községe , Wenzel Józsefet Brassó városa és kerülete főbiráját Erdélyben , ,Kronfeldi‘ praedicatummal díjmentesen felruházni legkegy. méltóztatott. A „MAGYAR GAZDA“ ÉS A VÉDVÁMI ESZMÉK. Érdekes leend olvasóink előtt hallani, mikép nyilatkozik a magyar mezőgazdaság közlönye a vámkérdésben. És azért legyen szabad a „M. Gazda“ I. évi 87dik számából ide iktatni velős kivonatban egy ide vonatkozó és a derék Korizmics tollából folyt érdekes czikket. A „M. Gazda“ szerkesztősége ragasztott hozzá némi jegyzeteket, miket szinte lenyomatunk, szabadságot véve magunknak, némieket rájuk vonatkozva észrevenni. „Néhány évek előtt hazánkban a vámok megszüntetése általános kívánság volt, most nem az már. Véleményünk szerint az előbbi óhajtás okszerűbb , kivihetőbb és hasznosabb volt, mint a nem rég lábra kapott védvámok iránti rokonszenvek, mellyek helyzetünkben,min meggyőződésünk szerint is, sikeres eredményhez nem fognak vezetni, hanem igen is növelhetik felülről és közülünk az idegenkedést, ’s megtarthatják számunkra e fenálló, terhes vámviszonyokat továbbra is. És furcsa a dolgoknak menete! Akkoron, midőn a vámok megszüntetését a nemzet kívánta, mondjuk, felső helyen nem volt rokonszenv a műtéteihez; most pedig, midőn,úgy látszik, a kormány e nemzeti óhajtást teljesítni akarná, nálunk nincs iránta általános rokonszenv. E különösségnek oka , véleményünk szerint, a kérdésnek eltévesztett szempontok szerinti megítéléséből forrásozott egyrészről, másrészt abból, miszerint a harminczad megszüntetése által okozandó királyi jövedelmek csökkentését, a történendő kipótlásnak biztosítása nélkül, felsőbb helyi érdekek természetesen nem óhajthatták. Továbbá, Ausztriában úgy tartották mindekkorig, hogy a nem adózó Magyarország, irányában az adózó tartományoknak, a vámok terhe alól föl nem menthető a nélkül, hogy ez által az adózó tartományok ne károsíttassanak. Ezt tartották Ausztriában, ’s tartották ’s tartják hazánkban is sokan, noha, csekély belátásunk sze'. Talán még ehez bizonyos ellenzéki uraknál más ok is járul , ’s nevezetesen az , hogy látni kezdik, miszerint a kormány csakugyan óhajtja a vámok megszűnését,s mert ezt teszi, tehát nekik már eo ipso gyanújuk támad (ámbár nincs semmi, mit annyira kárhoztatnának , mint a gyanúsítást — ha t. i. ellenök van intézve —) ,s azért ellenzik is, ad normám régi követ, ki egy fiatalabbnak azon tanácsot adta, hogy a mit a Personalis mond, azt már eo ipso ellenzeni kell ! — B. P. H. sze rerint, igen hibásan; mert szerintünk az épen megfordítva áll, azaz: Ausztria olcsóbban, jutalmazóbban termeszt mint Magyarország. — E küzmeggyőződésellenes tettünket pedig hitelességre emelni reméljük, ha figyelmeztetjük az olvasót azon tényezők összegére, mellyek egyetemben véve teszik a mezőgazdasági előállítást hasznosabbá, előnyösebbé; ha figyelmeztetjük azon különbségre, melly ezekre vonatkozólag Ausztria és Magyarország közt létezik. Lássuk, Ausztria először fejlettebb műipar és kereskedelemmel bír mint mi, tehát mezőgazdasági terményeit hasznosabban értékesítheti. 2) Ausztriában nagyobb a népnek értelmessége, szorgalma mint nálunk, tehát kevesebb költséggel több tiszta hasznot állít elő; 3) Ausztria népesebb mint hazánk, tehát olcsóbb napszámmal dolgozik és drágábban ad el; 4) birtokai rendezettebbek, kisebbek, tehát jobban kezelhetők; 5) közlekedési eszközei jók, tehát olcsón szállít; 6) robotját, dézmáját részint megváltotta, részint átlagos munkában szolgáltatja, tehát kevesebb erővel többet végez mint mi; 7) pénze több, olcsóbb és könnyebben kapható , ’s igy a mezőgazdasági javítások ez oldalról sem akadályozván a szerint mint uzsorás — bank nélküli hazánkban ’stb. stb. 2). Mindezek ellenében mivel bírunk mi, olcsón terményezni kikiáltott magyarok? ... olcsó földdel, uraim! .. semmi egyébbel,’s ez egyetlen tényező, soha se higyyék, hogy képes volna a fölőbb érintett előnyöket felmérni; soha se higyék, hogy olcsó föld olyatén áldás, melly tetemes előnyöket nyújthatna! Ezzel többnyire egy légiója jár egyéb olly bajoknak, mik a belőle fakadó malasztot tízszeresen is fölemésztik! Hogy pedig a vámok eltörlése a hazafiak egy részénél újabb időkben közönyös dologgá változott, ’s hogy védvámoktól váratik e hazának felüdülése csupán,— azt szinte hazánk helyzetének eltévesztett felfogása okozza. Czikkeink folytában többször lévén alkalmunk, az iparnak mezőgazdaság és álladalomra vonatkozó behatásáról nyilatkozni, látható az olvasó, miszerint mi azt mindig értéke szerint méltányoltuk , sőt egy eléggé korán meg nem honosítható nemzetgazdasági tényezőnek ismertük; — de abba, hogy az ipar minden áron , kerül mibe kerül, terjesztessék, beegyezni nem tudunk; némábbá, miszerint vámviszonyaink rendezése kizárólag az ipar érdeke nyomán eszközöltessék. — Hazánknak mai napig legnagyobb érdeke a mezőgazdaság; hazánknak mai napig ez nyújtja legnagyobb bevételét, tehát fonákság volna e nagyobb érdeket a most még kisebb gyáripari érdeknek alárendelni ; fonákság volna először azért, mert krajczárokat nyernénk, forintokat veszítenénk; másodszor azért, mert nagyobbal a kisebbet előbb lehet emelni mint megfordítva. Természet- ’s mezőgazdasági terményekben fekszik kereskedelmünk ’s előállításunk súlya, mellyhez ha még a 2) Ezen előnyök mind állanak, de csak az van kifelejtve, hogy az ausztriai termesztő a különbféle indirect adók’s más okok következtében drágábban él, és sokkal több adót fizet, mint a mi adózónk, és igy természetszerint még sokkal többet mint azon osztály, melly nálunk épen nem adózik. — B. P. H. szerk. által a kisbérivel, 2660 kötettel, és Horvát Endre hagyományából 677 kötettel szaporodók. Végre 1844 ben gr. Teleki család jeles könyvtára is átvétetett, melly 20,812 darabból áll, mik közt 600 kötet kézirat. Mindezekből egy nemcsak terjedelemre — mert a kötetek száma e külön forrásokból 50—60 ezerre növekedett — hanem tartalomra is jeles könyvtár keletkezett. Az értekező osztály tartalma : a magyar álladalmi szabadság jogi szemléje Sztrokay Antaltól, a társadalmi élet szépsége az egyezménytan világánál Hetényi Jánostól, az isteneszme eredetéről Horváth Cyrilltől, küzdelem és tájékozás a philosophiában Szilasy Jánostól, a turnai csontbarlangokról Balogh Páltól, a mongol hadvezér levele IV. Béla királyhoz Jerney Jánostól, az 1764-i országgyűlés története Horváth Mihálytól, Gubecz Máté a tótországi parasztok Dózsája Péczely Józseftől, és Törvényeink története a vegyes házakbeli királyok alatt Szlemenics Páltól. Az Évkönyvek e kötetén kivül bemutattatott a titoknok által az academiai nagy nyelvtan is, Budán kinyomtatva, melly által egy roppant szükség valahára betöltetett. Ugyan az hat pályamunkát adott be azon törvénytudományi (hitbizományokat tárgyazó) rendkívüli jutalomkérdésre, mellyhez udv. tanácsos b. Dercsényi János ur egy 70 aranyból álló nagyobb ,s egy 30 aranynyi kisebb jutalmat csatolt. Három osztálybeli bíráló választatott, kik a dec. 14. kezdődő nagygyűlésig tartoznak tudósításaikat beadni. Örömmel értettük továbbá a titoknok jelentéséből, hogy Reguly Antal academiai tag, a keleti-finn népekhez tett, és három, fáradsággal és szenvedéssel teli évig tartott, utazásáról augustus 25-én sz. Pétervárába szerencsésen visszaérkezett, ’s hogy onnan , ezidei gyengélkedését kinyugodván, ’s utazása közben tett földirani tapasztalatit és jegyzéseit abroszba foglalván , december elején az őt barátságosan fogadott pétervári tudósok körétől búcsút vevén, az academia tanácsa szerint, Berlinbe menend, nyelvtudományi munkáit az ottani segédeszközök, valamint az egyetem jeles nyelvészeivel leendő eszmecsere használatával is , egész szorgalommal kidolgozandó. És így megszűntek végre sokáig táplált aggodalmaink , szerencsésen befejezve látjuk a hosszas-terjedelmes készületek után ritka kitűréssel és annyi munkával, önfeláldozással, részint veszélylyel is folytatott utazást,s maholnap a nemzetünknek bizonyosan becsületére válandó tudományos eredményeknek örvendhetünk. Egyéb tárgyak közt külföldi tagok választási ügye forgott fen, különösen a minemüségi kérdés, nyers anyagok értékét, a 25 millióból állót—mellynek nagy részét a gyapjú teszi — hozzáadjuk , úgy összes kivitelünk 7/sdát ezekben találandjuk fel.—Mezőgazdasági terményeink Ausztriába vive, vámul 7,36°/nit fizetnek, holott hasonló ausztriai czikk hozzánk szállítva csak 3%it fizet. Megvan tehát ez irányú terményzésünk Ausztriával szemközt 4,30%tulival terhelve. Iparanyagok és féltermények Ausztriába vive 0,56%it, ellenben az ausztriaiak hozzánk szállítva 1,95%it fizetnek. E szerint anyagaink kivitelénél 1,39%i érő kedvezés nyujtatik olly czélból természetesen, hogy azokat kivigyük és mint gyártmányokat ismét visszahozzuk. A gyártmányok tőlünk Ausztriába vive 6,50%is fizetnek, holott az ausztriai gyártmányok hozzánk hozva csak 2,01 %kival terhelték. Kedvezés tehát az ausztriai gyártmányokra 4,49°/63). Tehát a vámok mostani állapota mellett mezőgazdasági terményzésünk súlyosban van terhelve,mint az iparterményzés 1,8%val; mégis iparterményzésünk kivitele csak 1,253,071 hot tett akkoron, midőn mezőgazdasági terményünk, ’s a nyersanyagokban 57 millió ftnyi érték vizetett ki. c szerint i parter-3) Érthetőbben kitéve ezen számok így állanának: 7,36% tesz körülbelül 7*/3 percent, 4,36% tesz körülbelül 4'/a percentet— 0,56% valamivel többet tesz 1/a percentnél— 1,95% nem egészen 2 percentet tesz — 1,39°|o körülbelül 12/s percentet — 6,50% tesz 6*/1 percentet — 2,01 °/o valamivel több mint 2 percent — 4,49 tesz nem egészen 4% percentet. — Az érdemes értekezővel egészen egyetértünk, hogy ezek így vannak , 's hogy a tariftában , melly maga is nem egyéb, mint egy nagy anomália, van anomália elég — de csak arra kívánjuk öt figyelmeztetni, hogy lehető legkárosabb intézkedés volna, ha az iparanyagok és félterményekre nagyobb kiviteli vám volna téve , mint ami ilyen , mert hiszen azokat nem bírjuk feldolgozni, és így legjobban úgy értékesíthetjük, ha kiviszszük,— ellenben ha az Ausztriából hozzánk jövő iparanyagok és féltermények harminczadja ma épen olly csekélyre szállna is, mint az, mellyet a mi iparanyagaink fizetnek mikor Ausztriába lépnek, azért még teljességgel nem szűnnék meg az , hogy az iparanyag legnagyobb részét kiviszszük ,s mint gyártmányt visszahozzuk, mert hiszen nálunk a fogyasztás nagy mértékben szaporodik,s nem ezen 12/s percentnyi csekély és semmi befolyása kedvezés miatt történik ez , hanem egészen más okok miatt, mellyek egy részét meg is érinti alább az érdemes értekező. Az ausztriai vámtariffa az iparhoz szükséges nyersanyagot azért nem terheli, mert Ausztria gyártó ország és szüksége van reá, tehát csak önmagát büntetné , gyártását drágítaná , ha terhelné és egyszersmind minket is sújtana , mert az e miatt drágább gyártmányt csakugyan mi vennék meg drágábban — ellenben a magyar harmincadjegyzék azért terheli ezen czikkeket valamivel jobban, mert jövedelmet akar belőle szerezni a kincstárnak,s nem igen fél, hogy kárt tegyen vele, mert honunk nem gyártó ország, és így keveset hoz be illyésekből. Egyébiránt legközelebb a festőszereknél és más vegytani készítményeknél nevezetes leszállítás foglalt helyet, mi oda mutat, hogy a mutatkozó szükséghez képest a létező egyenetlenséget megszüntetni igyekszik a kormány. — B. P. H. szerk. mellyre nézve abban történt a megállapodás: ajánltassék a nagygyűlésnek , hogy ezentúl azon külföldi férfiak tiszteltessenek meg az academia oklevelével, kik egyenesen hazánkra, nemzetünkre, vagy academiánkra nézve szereztek maguknak érdemet, és a titoknok megbizatott, hogy az academiával eddig viszonyba lépett külföldi tudósokról jelentést adjon. November 22 én a nyelvtudományi osztály ült, Fáy András tiszt, tag elnöklete alatt. Egy a hazai műtörténetre nézve igen érdekes bemutatással kezdődött az: t. i. Bugát Pál úr egy, a budai határban a szépjuhászné alatt levő kertében a paulinusok hajdani szentlőrinczi klastroma romjai közöl kiásatott faragvány-töredéket mutatott be, mellyet Henszlmann Imre ur érdekes észrevételekkel kísért. E töredék szélessége mintegy 14 hüvelyk , magassága nyolcz , veres (hihetőleg neszmélyi) márványból készült, a szentségház vagy még valószínübben a szószéknek egy részét tette, 's az assumitót ábrázolja. A modor H. ur nézetéhez képest a XV. század második felére mutat, 's német iskolára; egyébiránt a titoknok megjegyzése szerint nem kételkedhetni , hogy az hazai, és pedig szentlörinczi paulinus szobrász munkája, tudva lévén e szerzet évkönyveiből, hogy a képzőművészetek e jeles és nagyhírű klastromban nemcsak taníttattak, hanem űzettek is. Miután pedig az idei nyáron részint az említett birtokos, részint pedig Henszlmann úr által létetett ásások már is némi eredményre vezettek, az utóbbi megbizatott, hogy ezeket 's a még lelendőket rajzokban 's magyarázatokkal kisérve egy külön értekezés tárgyává tegye, melly az Évkönyvek VIII. kötetében leszen a közönség elibe terjesztve. Következett Vörösmarty ur előadása a kihagyásokról a magyar nyelvben, melly közhelyeslést aratott; utána Czuczor Gergely ur az általa szerkesztett nagy szótárból folytatta mutatvány-olvasásait. Ezek után vegyes bizottmány neveztetett, nyelvtudomány-osztályi helybeli é s néhány másosztályi tagokból álló, melly a tisztelt tag eddigi szótári munkálatait megtekintendi, 's mibenlétökről a nagygyűlésre jelentést teend. — Sajnálva értette az osztály Bugát Irodalom és Tudomány, Irodalom és Tudomány. MAGYAR ACADEMIA. November 16 dikán az öszves academia tartott ülést Schedius Lajos helyettes elnöklete alatt. A titoknak jelenté, hogy az Évkönyvek hetedik kötete , mellyet az academia a félig-nádornak, félszázadi örömnapjára ajánlt, gr. Széchenyi István másod-elnök ur által csakugyan nov. 12én , mint a nádor-választás valóságos évfordulati napján , átnyujtatott. Egyúttal be is mutattatott e kötet, melly kevesbbé tarka ugyan, de nem kevesbbé fontos tárgyú, az előbbinél. Homlokzatát a nádor képe ékesíti, Barabás rajza után Tyróler pesti aczélmetsző által igen szépen aczélba metszve , kétség kívül leghasonlóbb képe a főherczegnek , mellyel bírunk, ’s ő fensége magyar aláirata hasonmásával becsesbítve. E kötet a társaságnak 1843 és 1844 iki történeteit és értekezéseit foglalja magában; amazokhoz járul itt beszéd , névszerint két elnöki megnyitó, az egyik gr. Teleki József, másika gr. Széchenyi Istvántól; továbbá D. Balogh Pál emlékbeszéde Nyiry István felett, b. Eötvös Józsefé Körösi Csoma Sándorról és gr. Dessewffy Józsefről, Székács Józsefé Magda Pálról, Balásházy Jánosé Angyalffy Mátyásról, Schedel Ferenczé gr. Teleki Lászlónéról és Bitnicz Lajosé Vass László felett. Az egyikhez tartozólag kedves adalék körösi Csoma Sándor jellemző arczképe, mellyet Schöfft pesti hazánkfia Calcuttában élet után rajzolt. Ez osztályban foglaltatik a titoknak azon előadása is, mellyben 1844. dec. 23. az academiai könyvtár felavatási ünnepét nyitotta meg, és Bajzának ugyanakkori beszéde a Telekiek tudományos hatásáról. Az elsőbbik az academiai könyvtár keletkezését és mibenlétét terjeszti elő rövideden , mellyből a következő adatokat jegyezzük ki. E könyvtár 1831 től 1839ig kicsiny volt, részint vételekből állt öszve , részint a külföldi academiák küldeményeiből ’s egyes hazafiak ajándékaiból, mik közöl kiemeltetik két nagyobb ajándékot. i. Kresznericsnek 1300 kötetet meghaladó gyűjteménye, mellyben 200nál több nyomdai zsenge (mint nevezi Schedel az incunabulumokat) és 76 darab kézirat, mindezek gr. Teleki József ur nagylelkűségéből, és Marczibányi Livius ur ajándéka 460 kötetben. így jön, hogy 1839 ben az academiai könyvtár mintegy 2200 kötetből állna , midőn az váratlanul gr. Batthyány Gusztáv ur által a rohonczi várban állt könyvtárával, melly mintegy 30,000 kötetnyi volt, gr. Batthány Kázmér ur által a kisbérivel, 2660 kötettel, és Horvát Endre hagyományából 677 kötettel szaporodók. Végre 1844 ben gr. Teleki család jeles könyvtára is átvétetett, melly 20,812 darabból áll, mik közt 600 kötet kézirat. Mind ezekből egy nemcsak terjedelemre — mert a kötetek száma e külön forrásokból 50—60 ezerre növekedett — hanem tartalomra is jeles könyvtár keletkezett. Az értekező osztály tartalma : a magyar álladalmi szabadság jogi szemléje Sztrokay Antaltól, a társadalmi élet szépsége az egyezménytan világánál Hetényi Jánostól, az isteneszme eredetéről Horváth Cyrilltől, küzdelem és tájékozás a philosophiában Szilasy Jánostól, a turnai csontbarlangokról Balogh Páltól, a mongol hadvezér levele IV. Béla királyhoz Jerney Jánostól, az 1764-i országgyűlés története Horváth Mihálytól, Gubecz Máté a tótországi parasztok Dózsája Péczely Józseftől, és Törvényeink története a vegyes házakbeli királyok alatt Szlemenics Páltól. Az Évkönyvek e kötetén kívül bemutattatott a titoknok által az academiai nagy nyelvtan is, Budán kinyomtatva, melly által egy roppant szükség valahára betöltetett. Ugyan az hat pályamunkát adott be azon törvénytudományi (hitbizományokat tárgyazó) rendkívüli jutalomkérdésre, mellyhez udv. tanácsos b. Dercsényi János ur egy 70 aranyból álló nagyobb , ’s egy 30 aranynyi kisebb jutalmat csatolt. Három osztálybeli bíráló választatott, kik a dec. 14. kezdődő nagygyűlésig tartoznak tudósításaikat beadni. Örömmel értettük továbbá a titoknok jelentéséből, hogy Reguly Antal academiai tag, a keleti-finn népekhez tett, és három, fáradsággal és szenvedéssel teli évig tartott, utazásáról augustus 25k én sz. Pétervárába szerencsésen visszaérkezett, ’s hogy onnan , ezidei gyengélkedését kinyugodván , ’s utazása közben tett földirali tapasztalatit és jegyzéseit abroszba foglalván , december elején az őt barátságosan fogadott pétervári tudósok körétől búcsút vevén, az academia tanácsa szerint, Berlinbe menend, nyelvtudományi munkáit az ottani segédeszközök, valamint az egyetem jeles nyelvészeivel leendő eszmecsere használatával is , egész szorgalommal kidolgozandó. És így megszűntek végre sokáig táplált aggodalmaink , szerencsésen befejezve látjuk a hosszas terjedelmes készületek után ritka kitüréssel ’s annyi munkával, önfeláldozással, részint veszélylyel is folytatott utazást, ’s maholnap a nemzetünknek bizonyosan becsületére válandó tudományos eredményeknek örvendhetünk. — Egyéb tárgyak közt külföldi tagok választási ügye forgott fen; különösen a mineműségi kérdés mellyre nézve abban történt a megállapodás: ajánltassék a nagygyűlésnek , hogy ezentúl azon külföldi férfiak tiszteltessenek meg az academia oklevelével, kik egyenesen hazánkra, nemzetünkre, vagy academiánkra nézve szereztek maguknak érdemet, és a titoknok megbizatott, hogy az academiával eddig viszonyba lépett külföldi tudósokról jelentést adjon. November 22 én a nyelvtudományi osztály ült, Fáy András tiszt, tag elnöklete alatt. Egy a hazai műtörténetre nézve igen érdekes bemutatással kezdődött az: t. i. Bugát Pál ur egy, a budai határban a szépjuhászné alatt levő kertében a paulinusok hajdani szentlörinczi klastroma romjai közöl kiásatott faragvány-töredéket mutatott be, mellyet Henszlmann Imre ur érdekes észrevételekkel kísért. E töredék szélessége mintegy 14 hüvelyk , magassága nyolcz , veres (hihetőleg neszmélyi) márványból készült, a szentségház vagy még valószínűbben a szószéknek egy részét tette, ’s az assumitót ábrázolja. A modor H. ur nézetéhez képest a XV. század második felére mutat, ’s német iskolára; egyébiránt a titoknok megjegyzése szerint nem kételkedhetni , hogy az hazai, és pedig szentlörinczi paulinus szobrász munkája, tudva lévén e szerzet évkönyveiből, hogy a képzőművészetek e jeles és nagyhírű klastromban nemcsak taníttattak, hanem űzettek is. Miután pedig az idei nyáron részint az említett birtokos, részint pedig Henszlmann ur által létetett ásások már is némi eredményre vezettek, az utóbbi megbizatott, hogy ezeket ’s a még lelendőket rajzokban ’s magyarázatokkal kisérve egy külön értekezés tárgyává tegye, melly az Évkönyvek VIII. kötetében leszen a közönség elibe terjesztve. Következett Vörösmarty ur előadása a kihagyásokról a magyar nyelvben, melly közhelyeslést aratott; utána Czuczor Gergely ur az általa szerkesztett nagy szótárból folytatta mutatvány-olvasásait. Ezek után vegyes bizottmány neveztetett, nyelvtudomány-osztályi helybeli ’s néhány másosztályi tagokból álló, melly a tisztelt tag eddigi szótári munkálatait megtekintendi, ’s mibenlétökről a nagygyűlésre jelentést teend. — Sajnálva értette az osztály Bugát I Pál r. tag azon jelentését, hogy szándéklott finnföldi utazásának, s noha útitársát már előre küldte, kitől Helsingforsból immár leveleket is vett, több okokból el kell maradnia. Bár a tisztelt férfiú legalább finn stúdiumai eredményeinek közzétételével örvendeztetne meg bennünket minél előbb 1 —5 Pál r. tag azon jelentését, hogy szándéklott finnföldi utazásának, noha útitársát már előre küldte, kitől Helsingforsból immár leveleket is vett, több okokból el kell maradnia. Bár a tisztelt férfiú legalább finn stúdiumai eredményeinek közzétételével örvendeztetne meg bennünket minél előbb 1 — ! !