Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-06-11 / 607. szám

398 gődjék, nem kellene keleti méltósága alattinak tartani, kivált ha megbizonyittatik neki, hogy ez pusztulása és nyomása nélkül előállittathatik. Meglehet, hogy sokak előtt igen nagynak és ábrándosnak fog tetszeni azon somma, mellyet felőbb kimondtunk, annyira hozzászoktunk a kis sommákhoz, mellyeknek azután termé­szetesen garasos eredmények felelnek meg. Ámde nekünk igen sok okaink vannak, mellyek bennünket arra indítanak, hogy a különböző politikai irányzatot követő ellenfeleket arra kérjük, miszerint ezen szétágazást felejtve e helyen, egy ma­gyar financzia megalapítása körüli törekvéseikben az évenkénti 5 és 6 millió közti jövedelem hasisára együtt álljanak. Sza­­­badjon némieket elsorolnunk. Mindenekelőtt barátkozzunk meg azon eszmével, hogy mihelyt hozzá fogunk a befektetésekhez, úgy a szellemiek­hez mint anyagiakhoz , rüszint azon kény­tel­enségben látand­­juk magunkat, miszerint hitelhez, kölcsönhöz folyamodjunk. Ugyanis mihelyt elkezdünk működni, elkerülhetlenül két részre fognak szakadni kiadásaink. Az egyik neme a kiadások­nak ollyan lesz, melly azon czél és kilátás nélkül adatik ki, hogy pénzileg jövedelmezzen vagy viszszaforduljon. Ilyen mind­az, mi nemzeti intézetekre, museum, academia, ludo­­vicaeum, országház, műegyetem, gazdászati intézetek, em­lékoszlop , országház, nevelési czélok, könyvtár, színház, ha­józás-rendezés és egyebekre, mellyek sem jövedelmet nem adnak, sem vissza nem fordulnak, kiadatni fogna. (Ezeket csak példának okáért hoztuk fel, min véleményünk elő­adása későbbre lévén fentartva). A mási­k neme a kiadá­soknak ollyan, melly vagy azon czéllal adatik ki, hogy jöve­delmezzen , p. o. vas- és kőutak, hidak, csatornák , vagy ollyan, melly csak előlegezés gyanánt adatik és így később és lassan visszafordulhat, p­l. kölcsönök, áradás­­­gátló, mocsárszáritó társulatoknak ’sat. Már most legyünk egyről bizonyosak: ha egyszer van országos közjövedelmi pénztá­runk, tömérdek szükségeink mellett, nem lesz elkerülhető, hogy a kiadásoknak első neme évenként nevezetes részét elnyelje a bevételeknek, ellenben első tekintetre világos, hogy a szükségeknek második cathegóriája épen az, melly legnagyobb kiadási summákat igényel. Már most tegyük fel, hogy azoknak véleménye talál győzni, kiknek imaginatiója tovább nem terjed, mint annak képzeléseig, hogy az ország­nak évenkint 1 vagy i­t millió közjövedelme legyen, mi fog természetesen következni ? Kettőből egy fog természetesen bekövetkezni, vagy az, hogy ha ezen egy vagy másfél mil­liónak 1/3 részét vagy felét elnyeli az elkerülhetlen kiadások első neme, évenkint legfelebb 6—700 ezer forint fog mindöszre is maradni a kiadások második nemére, miből két mérföld vasutat, 2—3 mérföld kőutat és egy mérföld csatornát építhetünk , és így semmi észrevehető siker nem fog mutatkozni; — vagy pedig az lesz a következés, hogy ha ezen felmaradó 6—700 forint alapjára kölcsönt teszünk is, mégis csak igen keveset vihetünk vele végbe, és ha erőnket végtelenül szétdarabolni és így a sikert veszélyeztetni nem akarjuk, csak egy vagy legfelebb egypár középszerű válla­latra kell minden tehetséget központosítani, és így öszvevá­­gólag, az ország külön vidékeinek emelésére, egyszerre nem hathatunk. Márpedig épen azon kilátásban, hogy az ország külön vidékeire öszvevágólag és egy időben fog ki­terjedni a befektetések jótékonysága, és így, hogy sikerök is általánosabban érezhető lesz, fekszik azon legnagyobb erősség, mellynek segélyével honfiainkat a fizetési eszmével megbarátkoztathatjuk. És ez csak egy oldala a dolognak — nézzük a többit is. Az örökváltságra nézve különbözők a nézetek. Vannak kik egyenesen az országos pénztár közbejövetelével szeret­nék azt eszközölni. Mások elégnek tartják, ha az ország a magukat megváltani akaró és képes községeket kölcsönök­kel segíti, vagy az állatok országos közbejövetel mellett fel­veendő kölcsönök kamatjait csupán biztosítja. E tekintetben elágazók a nézetek, és nem c­élunk itt e helyen elemezé­sükbe bocsátkozni. De abban öszvevágnak, miszerint az örökváltság előmozdítandó, miszerint el nem kerülhető, hogy az ország azokat hitelével ne segítse. Tegyük fel már, hogy a felebbi nézetek közöl nem az előbbi, melly sokkal nagyobb pénz­summákat feltételez, hanem az utóbbi győz. Még ez esetben is , eredmény csak úgy reméllhető, ha azon orszá­gos pénztárnak, melly ekép kamatokat garantírozna, van szükségeivel arányos jövedelme , mert hitele csak annak van, kinek cassája nem minduntalan üres, és fizetési képessége és készsége jó szagban áll. Azonban ha ezen országos pénztár jövedelme évenként csekély, és annyi egyébfelé vétetik igény­be, lesz-e annak nevezetesebb hitele? Ugyan­ez áll a hitel­­intézetre nézve is. Hogy egy országos hitelintézet kibocsá­tandó hitellevelei, az európai pénzcsarnokokon hitellel bír­janak , és érettük az intézet azon készpénzt megkaphassa, mellyet aztán az országbeli birtokosoknak hypothekalis biz­tosítékra kiad, szükséges, hogy ezen hitellevelek országilag garantíroztassanak. Ez megint nevezetesebb országos jöve­delmű pénztárt, és igy hitelt föltételez, melly ismét hiány­zik , ha nincs olly országos közpénztár, melly nevezetesebb, rendesen bele folyó forrásokból áll öszve. Jól tudjuk , mit fognak itt sokan ellenünkben felhozni. Lássuk. Legelébb is azt mondandják: „hiszen ott a kormány, garantírozza­­ mind­ezeket.“ Igen jól van , magunk is na­gyon szeretünk mindent a kormánynyal a legjobb egyetértés­ben végezni, nélkülözheti ennek tartjuk jó akaratát, tényle­ges közrehatását, felette nagybecsű előttünk azon morális hatás, mellyet az ő őszinte kézfogása, szándékainkkali egyetértése minden magyar financziális működésnek nyújt­hat , és országot máskép mint kormány és nemzet együtt­dolgozásában , törvényhozási fejedelem nélkül képzelni sem tudunk. Igen jól tudjuk azt is, hogy az európai tőkepénze­seknél ,­­bármit beszéljen némelly magyar megyei szónok, lipcsei röpiratok után, az ausztriai financziák rosz állapotá­ról , noha azokról semmi bizonyost vagy kimerítőt nem tud, mert valamelly i­lyennek tudásához jutni nem is igyekszik) nekünk még semmi sincs, a kormánynak ellenben hitele igen­is van .—jól tudjuk, hogy ha mi magunk akarnánk kormány nélkül kölcsönt tenni, ha a kezelést, kormányt mellőzve, or­szágos küldöttségre akarnék bízni, egy fillér kölcsönpénzt sem kapnánk, még uzsorás kamatra sem — mind­ezeket igen jól tudjuk, és ez e tekintetben az egész financziális világ véleménye. De kérdjük, várjon kívánhatjuk - e, hogy min­den­­féle dolgainkban a kormány legyen a kezes ? kivánhat­­juk-e, hogy a birodalmi financziákat a mi kiadásainkért zálog­ba vesse? kivánhatjuk-e, hogy illy eventuális kötelezések vál­lalásával hitelét gyengítse, és ha kölcsönhöz kell folyamodnia, melly kénytelenség a mint a naponkinti tapasztalás tanúsítja, minden európai hatalmasságnál előfordulhat és előfordul, ál­­­lása a tőkepénzesek irányában nehezüljön ? Aztán, in ultima analysi, mivel garantíroz a kormány? és mi az a garantia? Ga­­rantia szerintünk annyit tesz, mint azon kötelezettség, hogyha az, kiért a kezességet vállaltuk, nem fizetne, mi fizetünk. Már most kérdjük, szabad-e nekünk pirulás nélkül i­lyen hátulsó ajtócskára csak gondolnunk is? És ha mi nem fizetnénk, mi­ből fizetne a kormány ? Ausztriai pénzből a magyar vas­utakért vagy örökváltságért ? De hát az ausztriai nem kíván­­hatná-e ugyanazon joggal, hogy mi meg az ő számára ké­szülő vasutakra felvett kölcsönökért vállaljunk kezességet? Avagy a magyar királyi jövedelmekkel garantírozna magyar vállalatokért a kölcsönöket? Ámde érdekünkben fekszik-e az, hogy ezt kivonjuk ? Sőt nem az van -e inkább érdekünkben, hogy a magyar királyi jövedelmeket i­lyen teher ne nyomja ? Mert hiszen, elvégre is, ha azok kitűzött czéljaikra többé nem lennének elegendők, a pótlás terhe kinek vállait nyom­ná , ha nem a miénket? —Nem az i­lyen hátulsó ajtócskák keresésével, mások zsebeibe nyúlkálással, nem a magunk ere­jére, hanem mindig csak mások tetszésére támaszkodással, fog magának az európai szárazföld egyik legtermékenyebb országában lakó 13 milliónyi nemzet hitelt és tisztelt nevet szerezni. Jólétünkért teendő kölcsönök, és általunk válla­landó kezességek reális hypothekájának, a mi tu­lajdon teherhordásunk és adózásunkból öszveálló országos közpénztárban, morális garantiájának a nemzet és kormány jó egyetértésében, a közrend, belbéke, törvény iránti tisztelet stabilitásában kell feküdni; alkotmányos nemzetek példájára a törvényhozásnak kell a kölcsönt elhatározni, a garantiát elvállalni — a hozandó törvény, melly a czélt, ka­­matolási és tőketörlesztési módokat kijelöli, természetesen a kormány megegyezésével hozatik — a végrehajtás és pénz­kezelés alkotmányos és okossági elvekből az illető köztiszt­viselőnek a törvényhozás irányábani felelősége és számadási terhe mellett, a kormányra bízandó. Mind­ezen tényezők combinatiojában fekszik a tőkepénzesre nézve a biztosság, és egyébre szükség nincs is—de fő szükség van igen is cas­­sára, melly nem üres , és valami nevezetesebb évenkinti jö­vedelemmel bir; fő szükség van rendre, szigorun végrehaj­tott törvényekre, mellyek naponkint tanúsítják, hogy a nem­zet szavával játszani nem akar és nem tud. És van még egy ellenvetés. Sokan azt fogják mondani: „ez mind igen szép, de nekünk nem is czélunk, hogy az or­szág vasutakat vagy kőutakat építsen, csatornákat ásson, vizeket szabályozzon, átadás-gátlás végett kölcsönöket ad­jon , majd megteszik ezt mind az egyesületek, a társaságok, az egyesek, és legfelebb itt ott kamatokat garantírozhatunk; így is annyi pénz fog jöni az országba , hogy no, hiszen ott van a jó felemelt árábeli pénzalap, ezt e czélra igen jó lesz fordítani! Nézzünk Angliára, ott mindent az egyesületek tesz­nek.“ Igen szépen van, csakhogy ha Angliára nézünk, értsük is meg, a­mi ott történik és ne csak oda nézzünk, hanem nézzünk szét magunk körül is, és ha akarunk előmenni va­lóban, ne lakjunk mindig csak csalódásokkal jól, és ha ezt a jóféle pénztárt emlegetjük, jöjünk tisztába iránta, hogy mi az : Hercules csizmája-e vagy valami pic­ikis pénztár, melly úgy meg van terhelve, hogy mindig üres, és csak a kormá­nyi előlegezések mentik meg a tökéletes kiapadástól. Azon­ban jól van , nem bánjuk , nézzünk Angliára, sőt nézzünk az európai szárazföldre is, és átaljában nézzük , hogy micsoda fejlődést vehet, a financziális világ létező körülményei kö­zött, nálunk az anyagi befektetéseknek legtöbb milliókat igénylő ügye, ha nem felette távol fekvő sikereket akarunk, társulatit-e túlnyomólag vagy pedig országost ? Mert hiszen ettől függ az egész kérdés. Ha túlnyomólag társulati fejlő­dést vehet a mi anyagi befektetéseink ügye, investitionális c­élú közpénztárunk a siker veszélyeztetése nélkül, lehet ki­sebb erejű, ellenben ha túlnyomólag országost, úgy már maga ezen körülmény követeli, hogy az i­lyen pénztár job­ban legyen felkészítve. Azonban ezeket egy jövő számban lesz szerencsénk bővebben elemezni, über zur Gewissheit zu gelangen, wir können nur vermuthen, dass es sich mit jener ältesten griechischen Zeit etwa folgender­­massen verhalten haben mag.“ „Ama három néptörzs, melly a legrégibb időkben Europa délkeleti részét lakta ’s görög­latin, ilir és thrák vagy thraciai törzsnek neveztetik, bevándor­lása idejekor hihetőleg egy­máshoz igen közel áll a nyelv­ben és szokásokban , de aztán számos külön népségekre sza­kadozott , mellyek egymást megharczolták. Ez által né­­mellyek meggyőzvén másokat, hatalmasbak lőnek ’s a meg­győzőiteket saját neveik alá foglalák. E nevek közt legin­kább kitűnők a pelasgok és hellenek. Eleinte az első név áll a nagyobb hírben ’s a máso­dik csak emennek elenyészte után leve fontos, mig végre az öszves görög nép nevébe (?) olvadt fel. Homer idejében még nem volt szó az öszves görög nép megnevezésére. Egy más görög népségnek a graikok vagy graecoknak (?) neve fő­leg Görögország nyugoti ré­széről volt ismeretes, és ez az oka, hogy a régibb itáliai né­pek által használtatott a gö­rögök megnevezésére. Utóbb a rómaiak terjesztették e nevet, mellyel a hellén helyett a mai európaiak általában élnek. Pe­lasgok neve alatt a későbbi görögök majd őskoruk egyik külön népét, majd általában „Jene drei Stämme, welche in der ältesten Zeit den Süd­osten Europa’s bevölkerten, und der griechisch-lateinische, der ilirische und der thracischo Stamm genannt werden, stan­den sich zur Zeit ihrer Einwan­derung in Sprache und Sitte wahrscheinlich noch sehr nahe, zerfielen aber in eine Menge einzelner Völkerschaften, wel­che einander zum Theil be­kriegten, und von denen einige früher als die andern sich zu einer Cultur erhoben und man­che von diesen unterwarfen. Dadurch sind einige von ihnen mächtiger und berühmter ge­worden, als die übrigen, und ihre Namen , welche man auch auf die Unteworfenen übertrug, haben deshalb in den der Nach­welt überlieferten Sagen eine besondere Bedeutung erhalten. Die zwei berühmtesten dieser Namen sind die der Pelasger und der Hellenen, von welchen jener in der ältesten Zeit der ausgezeichnetste war, dieser dagegen erst nach dem Unter­gang des pelasgischen Namens allmälig bedeutend , und end­lich zur gemeinsamen Bezeich­nung aller griechischen Völ­kerschaften gebräuchlich wur­de. Erst nach den Zeiten Ho­mers erhielt der Namen Helle— Görögország régibb öszves népséget értették. Zavar elke­rülése végett legjobb, ha a szó ez utóbbi értelemben vétetik. Ama pelasg időszak népei: Ia­­pithák , perrhaebek, minyek, lelegek, phlegiek ’stb. neve alatt jönek elő.“­ nen diese Bedeutung unter den Griechen selbst; vorher gab es kein Wort zur Bezeichnung des gesammten Griechischen Volks. Der Namen einer an­dern griechischen Völkerschaft, Graiken oder Graeken, wurde nach dem Westen von Grie­chenland hin vorzugsweise be­kannt , und daher kommt es , dass er bei den ältern italiänischen Völkern zur Bezeichnung der Griechen überhaupt gebräuchlich ward. Dürch die Römer hat sich dieser Namen später auch zu den Völkern des westlichen und nördlichen Europa’s verbreitet, und dies ist der Grund, warum die heutigen Europäer die Grie­chen nicht mit dem bei ihnen selbst gebräuchlich gewordenen Namen Hellenen sondern mit dem Worte Griechen benennen. — Der Namen Pelasger wurde von den spätem Griechen selbst so gebraucht, dass sie bald eine besondere Völkerschaft ihrer Ur­zeit unter demselben verstanden, bald überhaupt die gesammte ältere Bevölkerung Griechenlands mit ihm bezeichneten Man thut um sich nicht zu verwirren am besten , wenn man dieses Wort in dem letzteren Sinne nimmt, und also unter dem Namen Pe­lasger die Ureinwohner von Griechenland versteht, etwa in der Art, wie wir die älteren Bewohner von Deutschland Germanen nennen , und erst von der Entstehung des deutschen Reichs an das Wort „Deutsch“ gebrauchen. Die einzelnen Völkerschaften jener pelasgischen Zeit kiessen Lapithen, Perrhaeber, Minyer, Phlegier, Leleger u.s. w.“ „A pelasgok, kik talán thrák törzsbeliek voltak (?) Thraciá­­ból vándorlottak be,’s Thessa­­liában telepedvén meg , innen terjeszkedtek el a többi görög földre, ’stb.“ „Die Pelasger wanderten von Norden her, aus dem Lande Tkracien ein; und vielleicht waren es auch thracische Stäm­me, von welchen dieselben zu­erst eine Cultur erhielten. — Die Pelasger Hessen sich zuerst in Thessalien nieder und bevölkerten von dort aus die übrigen Theile Griechenlands.“ TTUIIiJII LM 111 III III I Megyék. TUROCZBOL. Május 4én egy nap és 25étől öt nap tar­tott gyűléseink csak kevéssé érdeklik az olvasó közönséget, mert a tanácskozások leginkább belügyeinket tárgyazák. Az elsőnapi gyűlés másod-alispán, az utóbbiak pedig főispán ur elnöklete alatt tartattak. A május 4-i gyűlésen olvastatott kir. biztos Ambro Antal ö­nsaga levele, melly szerint a me­gyebeli adózók számára 3000 pft — kamat mellett, ’s a ka­tonaság ellátására 2000 pft — kamat nélkül utalványoztatik. Elfogadtatván e kölcsönt­ biztositó föltételek, a pénz részle­tes kezelése iránt teendő intézkedésekkel az ezelőtt kiküldött választmány megbizatott. — Múlt gyűlésen leköszönt Ra­­kovszky Károly helyébe alszolgabiróul Ruttkay Gusztáv ren­des esküit, a meghalt Újhelyi László helyébe pedig utibiz­­tosul Rakssányi Adolf, főispánunk által helyettesítve, neveztet­tek ki.( A május 25-ei közgyűlésből kiemelendők: 1) A vallási átmeneteli ügy marad in statu quo, mert sem a hely­tartótanácsot a megye által felhozott indokok, sem a megyét a helytartótanács magyarázata az ellenkezőről meg nem győzhetők, és e szerint ebben csak a törvényhozás határo­­zand sikeresen. 2) Emlékeztetvén a megye a felöl, vájjon a községi számadások múltra a törvényszabta határidő alatt megvannak-e vizsgálva? a szolgabírák­ tudósításai nyomán, igennel felelünk a helyi­ tanácsnak. 3) Ámbár még nem ju­tott köztudomásra, hogy itt uzsorás-ételvásárlások történné­nek, mindazáltal az ide vonatkozó közintézmény következ­tében a járásbeli tisztviselőknek e részben a legszorosabb fel­ügyelet tétetett kötelességül. 4) Kénégény iránti körrendelet megtartásul az orvosi karnak és főszolgabiráknak kiadatni határoztatott. 5) A megyebeli zsidó­ község felsőbb helyen panaszkodik, hogy ez évre a házi pénztár szükségére 1000 fttal rovatott meg,holott azelőtt csak 200 ftot fizetett, miután tehát amaz öszveget elhatározó végzés felterjesztetni megha­gyatnék, ezen meghagyásnak a végzést támogató okok fe­l­terjesztése mellett, jelesül, hogy a zsidóság megyénkben igen megszaporodott, és évről évre anyagi jólétben gyarap­szik, elégtételni fog. 6) Dicsőült nádorunk özvegyétől és István főherczegtől részvéttanusító leveleinkre érkezett vála­szok ünnepélyes részvétre gerjeszték a közönséget. 7) Minthogy a túrmezei bajok némi összeköttetésben állnak a horvátországi bonyolult ügyekkel, ’s minthogy a túrmezei sérelmek orvos­lása iránt már is végzést hoztunk, a zágrábi levél ezúttal tu­domásul vétetett, úgy szinte az ugocsai, borsodi, maros­(Folytatjuk.)

Next