Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-06-11 / 607. szám
398 gődjék, nem kellene keleti méltósága alattinak tartani, kivált ha megbizonyittatik neki, hogy ez pusztulása és nyomása nélkül előállittathatik. Meglehet, hogy sokak előtt igen nagynak és ábrándosnak fog tetszeni azon somma, mellyet felőbb kimondtunk, annyira hozzászoktunk a kis sommákhoz, mellyeknek azután természetesen garasos eredmények felelnek meg. Ámde nekünk igen sok okaink vannak, mellyek bennünket arra indítanak, hogy a különböző politikai irányzatot követő ellenfeleket arra kérjük, miszerint ezen szétágazást felejtve e helyen, egy magyar financzia megalapítása körüli törekvéseikben az évenkénti 5 és 6 millió közti jövedelem hasisára együtt álljanak. Szabadjon némieket elsorolnunk. Mindenekelőtt barátkozzunk meg azon eszmével, hogy mihelyt hozzá fogunk a befektetésekhez, úgy a szellemiekhez mint anyagiakhoz , rüszint azon kénytelenségben látandjuk magunkat, miszerint hitelhez, kölcsönhöz folyamodjunk. Ugyanis mihelyt elkezdünk működni, elkerülhetlenül két részre fognak szakadni kiadásaink. Az egyik neme a kiadásoknak ollyan lesz, melly azon czél és kilátás nélkül adatik ki, hogy pénzileg jövedelmezzen vagy viszszaforduljon. Ilyen mindaz, mi nemzeti intézetekre, museum, academia, ludovicaeum, országház, műegyetem, gazdászati intézetek, emlékoszlop , országház, nevelési czélok, könyvtár, színház, hajózás-rendezés és egyebekre, mellyek sem jövedelmet nem adnak, sem vissza nem fordulnak, kiadatni fogna. (Ezeket csak példának okáért hoztuk fel, min véleményünk előadása későbbre lévén fentartva). A másik neme a kiadásoknak ollyan, melly vagy azon czéllal adatik ki, hogy jövedelmezzen , p. o. vas- és kőutak, hidak, csatornák , vagy ollyan, melly csak előlegezés gyanánt adatik és így később és lassan visszafordulhat, pl. kölcsönök, áradásgátló, mocsárszáritó társulatoknak ’sat. Már most legyünk egyről bizonyosak: ha egyszer van országos közjövedelmi pénztárunk, tömérdek szükségeink mellett, nem lesz elkerülhető, hogy a kiadásoknak első neme évenként nevezetes részét elnyelje a bevételeknek, ellenben első tekintetre világos, hogy a szükségeknek második cathegóriája épen az, melly legnagyobb kiadási summákat igényel. Már most tegyük fel, hogy azoknak véleménye talál győzni, kiknek imaginatiója tovább nem terjed, mint annak képzeléseig, hogy az országnak évenkint 1 vagy it millió közjövedelme legyen, mi fog természetesen következni ? Kettőből egy fog természetesen bekövetkezni, vagy az, hogy ha ezen egy vagy másfél milliónak 1/3 részét vagy felét elnyeli az elkerülhetlen kiadások első neme, évenkint legfelebb 6—700 ezer forint fog mindöszre is maradni a kiadások második nemére, miből két mérföld vasutat, 2—3 mérföld kőutat és egy mérföld csatornát építhetünk , és így semmi észrevehető siker nem fog mutatkozni; — vagy pedig az lesz a következés, hogy ha ezen felmaradó 6—700 forint alapjára kölcsönt teszünk is, mégis csak igen keveset vihetünk vele végbe, és ha erőnket végtelenül szétdarabolni és így a sikert veszélyeztetni nem akarjuk, csak egy vagy legfelebb egypár középszerű vállalatra kell minden tehetséget központosítani, és így öszvevágólag, az ország külön vidékeinek emelésére, egyszerre nem hathatunk. Márpedig épen azon kilátásban, hogy az ország külön vidékeire öszvevágólag és egy időben fog kiterjedni a befektetések jótékonysága, és így, hogy sikerök is általánosabban érezhető lesz, fekszik azon legnagyobb erősség, mellynek segélyével honfiainkat a fizetési eszmével megbarátkoztathatjuk. És ez csak egy oldala a dolognak — nézzük a többit is. Az örökváltságra nézve különbözők a nézetek. Vannak kik egyenesen az országos pénztár közbejövetelével szeretnék azt eszközölni. Mások elégnek tartják, ha az ország a magukat megváltani akaró és képes községeket kölcsönökkel segíti, vagy az állatok országos közbejövetel mellett felveendő kölcsönök kamatjait csupán biztosítja. E tekintetben elágazók a nézetek, és nem célunk itt e helyen elemezésükbe bocsátkozni. De abban öszvevágnak, miszerint az örökváltság előmozdítandó, miszerint el nem kerülhető, hogy az ország azokat hitelével ne segítse. Tegyük fel már, hogy a felebbi nézetek közöl nem az előbbi, melly sokkal nagyobb pénzsummákat feltételez, hanem az utóbbi győz. Még ez esetben is , eredmény csak úgy reméllhető, ha azon országos pénztárnak, melly ekép kamatokat garantírozna, van szükségeivel arányos jövedelme , mert hitele csak annak van, kinek cassája nem minduntalan üres, és fizetési képessége és készsége jó szagban áll. Azonban ha ezen országos pénztár jövedelme évenként csekély, és annyi egyébfelé vétetik igénybe, lesz-e annak nevezetesebb hitele? Ugyanez áll a hitelintézetre nézve is. Hogy egy országos hitelintézet kibocsátandó hitellevelei, az európai pénzcsarnokokon hitellel bírjanak , és érettük az intézet azon készpénzt megkaphassa, mellyet aztán az országbeli birtokosoknak hypothekalis biztosítékra kiad, szükséges, hogy ezen hitellevelek országilag garantíroztassanak. Ez megint nevezetesebb országos jövedelmű pénztárt, és igy hitelt föltételez, melly ismét hiányzik , ha nincs olly országos közpénztár, melly nevezetesebb, rendesen bele folyó forrásokból áll öszve. Jól tudjuk , mit fognak itt sokan ellenünkben felhozni. Lássuk. Legelébb is azt mondandják: „hiszen ott a kormány, garantírozza mindezeket.“ Igen jól van , magunk is nagyon szeretünk mindent a kormánynyal a legjobb egyetértésben végezni, nélkülözheti ennek tartjuk jó akaratát, tényleges közrehatását, felette nagybecsű előttünk azon morális hatás, mellyet az ő őszinte kézfogása, szándékainkkali egyetértése minden magyar financziális működésnek nyújthat , és országot máskép mint kormány és nemzet együttdolgozásában , törvényhozási fejedelem nélkül képzelni sem tudunk. Igen jól tudjuk azt is, hogy az európai tőkepénzeseknél ,bármit beszéljen némelly magyar megyei szónok, lipcsei röpiratok után, az ausztriai financziák rosz állapotáról , noha azokról semmi bizonyost vagy kimerítőt nem tud, mert valamelly ilyennek tudásához jutni nem is igyekszik) nekünk még semmi sincs, a kormánynak ellenben hitele igenis van .—jól tudjuk, hogy ha mi magunk akarnánk kormány nélkül kölcsönt tenni, ha a kezelést, kormányt mellőzve, országos küldöttségre akarnék bízni, egy fillér kölcsönpénzt sem kapnánk, még uzsorás kamatra sem — mindezeket igen jól tudjuk, és ez e tekintetben az egész financziális világ véleménye. De kérdjük, várjon kívánhatjuk - e, hogy mindenféle dolgainkban a kormány legyen a kezes ? kivánhatjuk-e, hogy a birodalmi financziákat a mi kiadásainkért zálogba vesse? kivánhatjuk-e, hogy illy eventuális kötelezések vállalásával hitelét gyengítse, és ha kölcsönhöz kell folyamodnia, melly kénytelenség a mint a naponkinti tapasztalás tanúsítja, minden európai hatalmasságnál előfordulhat és előfordul, állása a tőkepénzesek irányában nehezüljön ? Aztán, in ultima analysi, mivel garantíroz a kormány? és mi az a garantia? Garantia szerintünk annyit tesz, mint azon kötelezettség, hogyha az, kiért a kezességet vállaltuk, nem fizetne, mi fizetünk. Már most kérdjük, szabad-e nekünk pirulás nélkül ilyen hátulsó ajtócskára csak gondolnunk is? És ha mi nem fizetnénk, miből fizetne a kormány ? Ausztriai pénzből a magyar vasutakért vagy örökváltságért ? De hát az ausztriai nem kívánhatná-e ugyanazon joggal, hogy mi meg az ő számára készülő vasutakra felvett kölcsönökért vállaljunk kezességet? Avagy a magyar királyi jövedelmekkel garantírozna magyar vállalatokért a kölcsönöket? Ámde érdekünkben fekszik-e az, hogy ezt kivonjuk ? Sőt nem az van -e inkább érdekünkben, hogy a magyar királyi jövedelmeket ilyen teher ne nyomja ? Mert hiszen, elvégre is, ha azok kitűzött czéljaikra többé nem lennének elegendők, a pótlás terhe kinek vállait nyomná , ha nem a miénket? —Nem az ilyen hátulsó ajtócskák keresésével, mások zsebeibe nyúlkálással, nem a magunk erejére, hanem mindig csak mások tetszésére támaszkodással, fog magának az európai szárazföld egyik legtermékenyebb országában lakó 13 milliónyi nemzet hitelt és tisztelt nevet szerezni. Jólétünkért teendő kölcsönök, és általunk vállalandó kezességek reális hypothekájának, a mi tulajdon teherhordásunk és adózásunkból öszveálló országos közpénztárban, morális garantiájának a nemzet és kormány jó egyetértésében, a közrend, belbéke, törvény iránti tisztelet stabilitásában kell feküdni; alkotmányos nemzetek példájára a törvényhozásnak kell a kölcsönt elhatározni, a garantiát elvállalni — a hozandó törvény, melly a czélt, kamatolási és tőketörlesztési módokat kijelöli, természetesen a kormány megegyezésével hozatik — a végrehajtás és pénzkezelés alkotmányos és okossági elvekből az illető köztisztviselőnek a törvényhozás irányábani felelősége és számadási terhe mellett, a kormányra bízandó. Mindezen tényezők combinatiojában fekszik a tőkepénzesre nézve a biztosság, és egyébre szükség nincs is—de fő szükség van igen is cassára, melly nem üres , és valami nevezetesebb évenkinti jövedelemmel bir; fő szükség van rendre, szigorun végrehajtott törvényekre, mellyek naponkint tanúsítják, hogy a nemzet szavával játszani nem akar és nem tud. És van még egy ellenvetés. Sokan azt fogják mondani: „ez mind igen szép, de nekünk nem is czélunk, hogy az ország vasutakat vagy kőutakat építsen, csatornákat ásson, vizeket szabályozzon, átadás-gátlás végett kölcsönöket adjon , majd megteszik ezt mind az egyesületek, a társaságok, az egyesek, és legfelebb itt ott kamatokat garantírozhatunk; így is annyi pénz fog jöni az országba , hogy no, hiszen ott van a jó felemelt árábeli pénzalap, ezt e czélra igen jó lesz fordítani! Nézzünk Angliára, ott mindent az egyesületek tesznek.“ Igen szépen van, csakhogy ha Angliára nézünk, értsük is meg, ami ott történik és ne csak oda nézzünk, hanem nézzünk szét magunk körül is, és ha akarunk előmenni valóban, ne lakjunk mindig csak csalódásokkal jól, és ha ezt a jóféle pénztárt emlegetjük, jöjünk tisztába iránta, hogy mi az : Hercules csizmája-e vagy valami picikis pénztár, melly úgy meg van terhelve, hogy mindig üres, és csak a kormányi előlegezések mentik meg a tökéletes kiapadástól. Azonban jól van , nem bánjuk , nézzünk Angliára, sőt nézzünk az európai szárazföldre is, és átaljában nézzük , hogy micsoda fejlődést vehet, a financziális világ létező körülményei között, nálunk az anyagi befektetéseknek legtöbb milliókat igénylő ügye, ha nem felette távol fekvő sikereket akarunk, társulatit-e túlnyomólag vagy pedig országost ? Mert hiszen ettől függ az egész kérdés. Ha túlnyomólag társulati fejlődést vehet a mi anyagi befektetéseink ügye, investitionális célú közpénztárunk a siker veszélyeztetése nélkül, lehet kisebb erejű, ellenben ha túlnyomólag országost, úgy már maga ezen körülmény követeli, hogy az ilyen pénztár jobban legyen felkészítve. Azonban ezeket egy jövő számban lesz szerencsénk bővebben elemezni, über zur Gewissheit zu gelangen, wir können nur vermuthen, dass es sich mit jener ältesten griechischen Zeit etwa folgendermassen verhalten haben mag.“ „Ama három néptörzs, melly a legrégibb időkben Europa délkeleti részét lakta ’s göröglatin, ilir és thrák vagy thraciai törzsnek neveztetik, bevándorlása idejekor hihetőleg egymáshoz igen közel áll a nyelvben és szokásokban , de aztán számos külön népségekre szakadozott , mellyek egymást megharczolták. Ez által némellyek meggyőzvén másokat, hatalmasbak lőnek ’s a meggyőzőiteket saját neveik alá foglalák. E nevek közt leginkább kitűnők a pelasgok és hellenek. Eleinte az első név áll a nagyobb hírben ’s a második csak emennek elenyészte után leve fontos, mig végre az öszves görög nép nevébe (?) olvadt fel. Homer idejében még nem volt szó az öszves görög nép megnevezésére. Egy más görög népségnek a graikok vagy graecoknak (?) neve főleg Görögország nyugoti részéről volt ismeretes, és ez az oka, hogy a régibb itáliai népek által használtatott a görögök megnevezésére. Utóbb a rómaiak terjesztették e nevet, mellyel a hellén helyett a mai európaiak általában élnek. Pelasgok neve alatt a későbbi görögök majd őskoruk egyik külön népét, majd általában „Jene drei Stämme, welche in der ältesten Zeit den Südosten Europa’s bevölkerten, und der griechisch-lateinische, der ilirische und der thracischo Stamm genannt werden, standen sich zur Zeit ihrer Einwanderung in Sprache und Sitte wahrscheinlich noch sehr nahe, zerfielen aber in eine Menge einzelner Völkerschaften, welche einander zum Theil bekriegten, und von denen einige früher als die andern sich zu einer Cultur erhoben und manche von diesen unterwarfen. Dadurch sind einige von ihnen mächtiger und berühmter geworden, als die übrigen, und ihre Namen , welche man auch auf die Unteworfenen übertrug, haben deshalb in den der Nachwelt überlieferten Sagen eine besondere Bedeutung erhalten. Die zwei berühmtesten dieser Namen sind die der Pelasger und der Hellenen, von welchen jener in der ältesten Zeit der ausgezeichnetste war, dieser dagegen erst nach dem Untergang des pelasgischen Namens allmälig bedeutend , und endlich zur gemeinsamen Bezeichnung aller griechischen Völkerschaften gebräuchlich wurde. Erst nach den Zeiten Homers erhielt der Namen Helle— Görögország régibb öszves népséget értették. Zavar elkerülése végett legjobb, ha a szó ez utóbbi értelemben vétetik. Ama pelasg időszak népei: Iapithák , perrhaebek, minyek, lelegek, phlegiek ’stb. neve alatt jönek elő.“ nen diese Bedeutung unter den Griechen selbst; vorher gab es kein Wort zur Bezeichnung des gesammten Griechischen Volks. Der Namen einer andern griechischen Völkerschaft, Graiken oder Graeken, wurde nach dem Westen von Griechenland hin vorzugsweise bekannt , und daher kommt es , dass er bei den ältern italiänischen Völkern zur Bezeichnung der Griechen überhaupt gebräuchlich ward. Dürch die Römer hat sich dieser Namen später auch zu den Völkern des westlichen und nördlichen Europa’s verbreitet, und dies ist der Grund, warum die heutigen Europäer die Griechen nicht mit dem bei ihnen selbst gebräuchlich gewordenen Namen Hellenen sondern mit dem Worte Griechen benennen. — Der Namen Pelasger wurde von den spätem Griechen selbst so gebraucht, dass sie bald eine besondere Völkerschaft ihrer Urzeit unter demselben verstanden, bald überhaupt die gesammte ältere Bevölkerung Griechenlands mit ihm bezeichneten Man thut um sich nicht zu verwirren am besten , wenn man dieses Wort in dem letzteren Sinne nimmt, und also unter dem Namen Pelasger die Ureinwohner von Griechenland versteht, etwa in der Art, wie wir die älteren Bewohner von Deutschland Germanen nennen , und erst von der Entstehung des deutschen Reichs an das Wort „Deutsch“ gebrauchen. Die einzelnen Völkerschaften jener pelasgischen Zeit kiessen Lapithen, Perrhaeber, Minyer, Phlegier, Leleger u.s. w.“ „A pelasgok, kik talán thrák törzsbeliek voltak (?) Thraciából vándorlottak be,’s Thessaliában telepedvén meg , innen terjeszkedtek el a többi görög földre, ’stb.“ „Die Pelasger wanderten von Norden her, aus dem Lande Tkracien ein; und vielleicht waren es auch thracische Stämme, von welchen dieselben zuerst eine Cultur erhielten. — Die Pelasger Hessen sich zuerst in Thessalien nieder und bevölkerten von dort aus die übrigen Theile Griechenlands.“ TTUIIiJII LM 111 III III I Megyék. TUROCZBOL. Május 4én egy nap és 25étől öt nap tartott gyűléseink csak kevéssé érdeklik az olvasó közönséget, mert a tanácskozások leginkább belügyeinket tárgyazák. Az elsőnapi gyűlés másod-alispán, az utóbbiak pedig főispán ur elnöklete alatt tartattak. A május 4-i gyűlésen olvastatott kir. biztos Ambro Antal önsaga levele, melly szerint a megyebeli adózók számára 3000 pft — kamat mellett, ’s a katonaság ellátására 2000 pft — kamat nélkül utalványoztatik. Elfogadtatván e kölcsönt biztositó föltételek, a pénz részletes kezelése iránt teendő intézkedésekkel az ezelőtt kiküldött választmány megbizatott. — Múlt gyűlésen leköszönt Rakovszky Károly helyébe alszolgabiróul Ruttkay Gusztáv rendes esküit, a meghalt Újhelyi László helyébe pedig utibiztosul Rakssányi Adolf, főispánunk által helyettesítve, neveztettek ki.( A május 25-ei közgyűlésből kiemelendők: 1) A vallási átmeneteli ügy marad in statu quo, mert sem a helytartótanácsot a megye által felhozott indokok, sem a megyét a helytartótanács magyarázata az ellenkezőről meg nem győzhetők, és e szerint ebben csak a törvényhozás határozand sikeresen. 2) Emlékeztetvén a megye a felöl, vájjon a községi számadások múltra a törvényszabta határidő alatt megvannak-e vizsgálva? a szolgabírák tudósításai nyomán, igennel felelünk a helyi tanácsnak. 3) Ámbár még nem jutott köztudomásra, hogy itt uzsorás-ételvásárlások történnének, mindazáltal az ide vonatkozó közintézmény következtében a járásbeli tisztviselőknek e részben a legszorosabb felügyelet tétetett kötelességül. 4) Kénégény iránti körrendelet megtartásul az orvosi karnak és főszolgabiráknak kiadatni határoztatott. 5) A megyebeli zsidó község felsőbb helyen panaszkodik, hogy ez évre a házi pénztár szükségére 1000 fttal rovatott meg,holott azelőtt csak 200 ftot fizetett, miután tehát amaz öszveget elhatározó végzés felterjesztetni meghagyatnék, ezen meghagyásnak a végzést támogató okok felterjesztése mellett, jelesül, hogy a zsidóság megyénkben igen megszaporodott, és évről évre anyagi jólétben gyarapszik, elégtételni fog. 6) Dicsőült nádorunk özvegyétől és István főherczegtől részvéttanusító leveleinkre érkezett válaszok ünnepélyes részvétre gerjeszték a közönséget. 7) Minthogy a túrmezei bajok némi összeköttetésben állnak a horvátországi bonyolult ügyekkel, ’s minthogy a túrmezei sérelmek orvoslása iránt már is végzést hoztunk, a zágrábi levél ezúttal tudomásul vétetett, úgy szinte az ugocsai, borsodi, maros(Folytatjuk.)