Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-05-23 / 597. szám
Vasárnap 597. Május 23. 1847. BUDAPESTI HÍRADÓ. Ezen lapok mitden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasáru.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban ti ft., postán borítékban 6 ft. et. p. A hirdetmények minden apróbetüs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Előléptetés. István főherczeg és Csehország rendei. Helyzetünk és a reformok XXIII. (Mit kell tennünk, hogy virágzóbb gyáriparunk legyen?) Az árjegyzékek I. Néhány szó a falusi iskolák állapotáról. Budapesti hirharang. Pestváros bűnügyi statistikájának évi átnézete. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Poroszország. Görögország. Amerika. Hivatalos és magánhirdetések. IRODALOM ÉS TUDOMÁNY. Könyvismertetés: Ősiség. Irta Gosztonyi Miklós. Nyomatott Pesten 1847. nadr. 651. MGYIARORSZÁG és ERDÉLY. A nagy magyar kir. udv. kamara a dobrovai harminczadhivatalnál megüresült ellenőrségre Kosztich Anasztáz glinai utlevélvizsgálót alkalmazta. 19 (ISTVÁN FŐHERCZEG ÉS CSEHORSZÁG RENDEL) Hazánk királyi helytartója István föherczeg Csehország rendeinek folyó helokén Prága városában tartott ülésében azoktól elbocsútott, kik ő cs. kir. föherczegségéhez hivatalos helyzete és polgári viszonyainál fogva eddig legközelebb állottak , kik a főherczeget a közélet és országos tanácskozások körében rendithetlen bizodalmuk által hazafias meleggel folytonosan támogatván , nemes szívek fogalma és józan belátásuk tanácsa következésében Csehország fenséges kormányzója körül rokonérzéssel egyesültek , kiktől tehát csak fájdalom érzetei közt válhatott el. A rendek szemei feszült érdekkel állapodtak meg a fenséges szónok arczán, mintha vonásból akarnák leolvasni a reményt, mellyel kétes hánykodások között tápláltak és mellyröl az ingatlan elhatározás szavai daczára lemondani nem akartak. — Alig hangzottak el a búcsúzó főherczeg őszinte fájdalmával megékezett szavak, midőn gróf Salm, a kormányszék elnöke, a ki nempótolható veszteség érzete által elkeserített kebellel a rendek közepéből felállván, a való fájdalom férfias hangjával azon gyászt tolmácsolta, melly a legfényesebb csillagától megfosztott Csehországot egyik halárától a másikig tölti el, el nem hallgathatván abeli érzelmét, hogy midőn Magyarország talán még csak sejdíti nyeresége mértékét, Csehország rendei az élet és tapasztalás által javítva veszteségek nagyságát tökéletesen érzik,—’s midőn növekedő lelkesüléssel felszólítá a rendeket, hogy ő felsége királyi széke előtt kérjék vissza a fenséges fökormányzót, ki, mióta Csehországban a közigazgatás élére állott, fényes pályáját minden időben és körülmények közt soha nem csüggedő munkássággal ’s fáradhatlan buzgalommal futotta meg — e szavak villámként mindenkit megrázva felgyújtó viszhangra találtak, a rendek heves éljenekkel és lángoló igen, igenekkel felelvén e végett rögtön küldöttséget kirendelni akartak — ’s ütött az idöpercz, mellyben Magyarország királyi helytartója a rendek előtt ezen ragaszkodásuk és szives érzésük kiömléséért mély háláját kifejtvén, más részről azonban a felséges urunk királyunk kegyelmes parancsa iránti engedelmességet legelső polgári kötelességének nyilvánítván, a rendeket felzúdult érzelmeik elnyomásával, hasonló kötelességük teljesítésére intette; ütött az időpercz, mellyben kedves hazánk legkedvesebb szülöttje a hazafiság tiszta szent sugallatából erős é s ingatlan elhatározását jelentette ki, hogy a királyi helytartóság elvállalásával azon országnak, mellyben született, elfelejthetlen édesatyja emlékének tartozik, kinek ötven éves vezérlete alatt uj életre ébredt nemzet élére ő felsége által parancsoltam , ezen kegyelmes akaratnak hódolni nem csupán kötelesség, hanem keblére olly erkölcsi kénytelenség, mellytől épen úgy nem válhatik meg, mint önmagától. Engedtek a dicső szónoknak Csehország tisztelt rendei, a hála és áldás — könnyekkel vegyült — érzeteivel kisérvén az uj helytartót fényes hivatásába, fájdalmuk némi enyhülését abban találván , hogy öt egy testvérországnak engedék által, mellyel három század óta ugyanazon egy dicső korona alatt jó és bal szerencsében osztoztak. Felvirad tehát nem sokára a nap, mellynek legfényesebb sugári királyi helytartónkat budai palotájában üdvözölni, azon nap, mellyen örömében felriadó hazánk képviselői,nemzeti reményünk minden kincseit imádva szeretett elhunyt ősz nádorunk égő vágyással várt fenséges fia erőteljes kezeibe egy lélekkel, egy hanggal letenni fogják. Pártbilincs nélkül lép a király és nemzet választottja hazánkba, egyedül az ország valódi barátait nézvén szövetségeseinek — kisérve azon köztisztelet és birodalom emlékétől, melly a ritka tulajdonival tündöklő királyi herczeg iránt Moldova partjainál olly lelkes egyhangúsággal nyilvánult, hogy a nemzetszerelem kiharsogván magát az ország kisteremében, vigye el érzelmeit a Duna ’s Tisza nagy síkjaira, el a magas Kárpátok közé és a viszhangoktól rendüljön meg a szép haza, mellynek fiai a búcsúzó herczeg fájdalmát ugyan fel tudják fogni, de kiket szivök sugalma nem enged kétkedni, hogy a szomszédországban tapasztalt birodalom és szeretet édes emléke , a magyar faj lángoló hódolata, hű ragaszkodása és őszinte érzelmeinek győzelmi melegével öszsze fog forrni. El fogja-e István főherczegünk a fellegeket mindig oszlathatni, mellyek jövendőnk körül itt ott felmerülnek ? tarthatunk-e számot szives és hathatós segedelmén, midőn az állások és politikai hitek különféleségéből származott viták keserűségében reményünk a tárgygyal együtt feloszlani készül ? Igenis, ha a pártoknak tiszta szándékba öszveforrt képviselői férfiúi elszánással fejedelmünk törvényes hatalmát és honunk javát védvén, az arra vezető módok választásában, mellyek iránt különböznek, inkább érezni fogják a szeretnivágyást mint a gyűlölet szükségét. JX Helyzetünk és a reformok. XXIII. febr. 12. (Mit kell tennünk, hogy virágzóbb gyáriparunk legyen ?) Tegyük fel, hogy közigazgatási rendszerünk egyszer már bizonyos civilisatioi lábra van állítva — mert most még sem az európai, sem az ázsiai civilisatioéba nem illik — ’s a földbirtokban fekvő erőket még fogva tartó némelly nyögök el vannak oldva — addig úgyis csak félszeg lenne minden egyenes intézkedés------mi maradna további teendőnkül ez ügyben? Ellenzéki kortársaink előtt ez már nem is kérdés Senki sem olly gyors a kérdések megfejtésében ,nt ők. Alig vannak feltéve, már meg is vannak oldva. A legtövisesebb politikai vagy közgazdasági probléma nekik gyermekjáték. Illy könnyűséget az ember csak zsenikről képes feltenni, kik a nélkül, hogy elemeznének és vizsgálódnának, fejtörés nélkül találják ki a feladások titkát. — „A honiiparnak protectio, védrám kell!“ — Ez az ő feleletük a feltett kérdésre. Ennek kitalálására, az igaz, nem kellett sem fejtörés, sem lángész; sőt épen ellenkezőleg, csak elhamarkodott bekapása egy félreértett idegen divateszmének és a legszélső könnyelmüségü gondolatlanság .... Egy magában vastag édességü, antisocialis, képtelen tant, mellyet a tudomány rég — ’s már az élet is elitélt, a mercantilismust, halottaiból, számtalan elhunyt és elporhadt tantársainak romjai közöl, előrántják egy szomszéd országban , mellynek sajátságos, elszaggatott helyzetében ’s közszelleme zsibbadt vagy szerteszétirányló ’s ép azért erőtlen állapotában , minden jelszó, melly egyesít, pillanatig üdvös szolgálatot tehet — felezsezomázzák a hazafiság és nemzetiség lánglobogó, szivárványszíneivel, elnevezik ,a közgazdaság nemzeti rendszereinek és népszerűvé lesz-----------hol? Magyarországon ! Németországnak volt irva ’s hazánkról tán egy szó sem állott benne; — de elég az, hogy ,nemzeti‘ volt a neve ’s egy hatalmas ország úgynevezett ipari urasága ellen intézve ,külföldnek adózás, gyarmati viszony gyűlöletessége eleven színekkel festve, —hogy nálunk olly szerencsét csináljon,mint ha valamelly felettünk őrködő nemzeti geniusnak lett volna kijelentése. Semmi csuda benne : — a híres, boldogult dr. List ipari politikája — kinek halhatatlanságát nem a mercantilisms új és népszerű kiadása, hanem a németországi belvámok eltörlése, ’s a vámszövetség születése körüli érdemei alapították meg — hazánkfiainak legmegrögzöttebb balítéleteit foglalta némi tudományos rendszerbe. . . Meg volt már fejtve, miért nincs hatalmas iparunk, mert nincsen védve; sőt egy felnőtt, hatalmas szomszéd vetélytársnak martalékul van oda vetve; világos már, mint a napfény, miért nincs pénz az országban: mert kifoly a passiv kereskedés által .... Tehát, hogy erős honi műiparunk és aktiv kereskedésünk legyen, védvám és védvámrendszer for ever! — Védvámot követel Németországon a vámszövetség, tisztán szabadkereskedés elvére alapult, üdvös intézetének aegise alatt felvirágzóit, fonó-, szövő- ’sat. gyáripar; — tiltó - nemcsak védvámokat állít fel magának az uralkodásra jutott franczia milliomosok plutocratiája ... — hogy engedhetné meg a sedani, elbeufi, roueni, fourchambaulti, decazevillei ’sat. posztó, gyolcs, karton, vasalat, gyárosok gazdag és tömött phalanxa, hogy a honi piacznak és a honi fogyasztók millióinak idegen iparos is ajánlhassa talán olcsóbb készítményeit? Kizáró védelem ,a nemzeti munkának! — az övé a honi piacz és honi fogyasztók! a nemzet pedig------mi vagyunk! — és Magyarországon ki kiált védvámért? Azt gondoljátok, a kőszegi vagy szakolczai posztósok ezéhe a disznódi szürposztó, vagy a szepességi lenszövők ’sat.? Nem. Ezen iparosok azon szükségnek, melly őket létre hozta, megfelelnek, ’s a szerint fognak gyarapodni, mint amaz növekedni fog; — megelégesznek azon tisztességes jövedelemmel, mellyel munkájok és tőkepénzekkel megérdemelnek , — és eszökbe sem jutna azon vakmerőség, hogy csekély számú osztályuknak monopóliumot követelnének a fogyasztók milliói felett. Ezt épen az teszi, kitől az ember legkevésbbé várná---------a fogyasztók legfogyasztóbbika és legtermékellenebbike — a táblabiró! — Ha a sziléziai és flandriai lentakácsok ezrei, kiket a szövőgépek ínségbe sülyesztettek, — a karton-nyomtató gyárak számára dolgozó csehországi gyapotszövök, kiket saját feleik és a nyomtató gyárak szerfeletti versenye a mindennapi falat bizonytalanságába helyezett, — a lyoni, manchesElőfizethetni helyben kiadóhivatalban, hatvani utczal Horváth-házban 18.k ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. KÖNYVISMERTETÉS. irodalom és Tudomány. ngodalmaiban annyira jártas bíró , ’s — ha lehetne úgy szólni — magának ezen ösiségnek némi megtörésére felállított váltójeltörvényszék elölülője férfiasan nyílt felszólamlását e munkájában olvashatni , kettős örömünkre válhatik. De épen e szempontból tekintvén jelen munkát ismertető, senki ne várja tőle, hogy irodalmi bűvetkés alá fogja azt venni, ’s olvasóit azzal untatja. E helyett A felszólamlott „országos fabirót“, a nyíltan föllépett hivatalnokot,s mindenek fölött az „aviticitas“ tévelyeit annyira kibontó mély turistát tekintvén ism.telen munkában , midőn azt a tisztelt közönségnek — mert ,Magyarország pillanatai drágák — siet bemutatni, egyszersmind kijelenti, hogy habár e thema már az előtt is sok oldalról meghállyatott, és statuspolitikai tekintetben az ez érdembeni vélemények különbözők lehetnek, de juridicai tekintetben , jelesen ,jurist pereink (engedetem e Verböczyes kifejezésekért , hisz azok ellen küzd az egész kor, ’s jelen röpirat is) .Jurist pereink bonyodalmai tekintetéből mondom, az ősiség kártékony, aggasztó, és sok esetben sajnálatig hiú volta ismertető tudtára, eddigelé úgy, mint jelen munkában van , fölvilágosítva még nem volt. ’S a 11., 28., 31., 38. lapokon foglaltak, ismertető nézete szerint, csak a jogtudomány és törvénykezés mélyében találhatott valóságos gyöngyök, ’s részint csak szerző helyzetebeliek által tudhatott igaz tények. Ki ezekkel meg akar ismerkedni, olvassa meg — ’s kérjük vegye szivére — e jeles munkában mondottakat, gondolkozzék,s mi fődolog ! tegye a teendőket. Ismertető is ezt kívánván hát tenni, szabadjon neki — magát szerzőt beszéltetve, minden alacsony dicsérgetés helyett annak néhány elveit ismertetni meg. "Sim illyek ezek : „A kifejlődött tizenkilenczedik század már nyíltan kiáltja: a személy nem a földért, de a föld van a személyért, és az embernek nem az rendeltetése, hogy a földhöz ragadjon, de a birtokot , mint mindent miről rendelkezhetik , határnélküli kifejlődésre eszközül használja. (4. 1.) Azért is csak bátran neki, és ne csak mindig a közállományi jogok körül, de tekintsünk bemagánpolgári törvényink viszonyaiba is mélyebben. — Mindig csak ezzel foglalkozni , amazt pedig háttérbe szorítni, mi egyéb , mint „propter vitam vivendi perdere causas“ ? (5. 1.) „Ezen általános kormány ellenére az a kérdés: 1. Megállhat— e Magyarhonban az ősiség vagy sem ? (4.1.) Mire (u. m. 5. 1.) bátran minden habozás nélkül ki lehet mondani: az ősiség, — a magyar nemesi birtoklati rendszer magát túlélte, az többé nem állhat, annak meg kell szüntettet□ e ! Ugyanis a) A birtok tagosítás az ősiség egyik főtámaszát megdöntötte. De b) Megdöntötte még kézzelfoghatóbban az úrbéri törvény engedte örökváltság. (6.1) Továbbá c) Halálos, orvosolhatlan sebet ejtett az ősiségen a kisajátításnak törvénybe igtatott eszméje. (7.1.) Ezenfelül d) A kor jelszava: okos, czélszerű földművelés, ipar, kereskedés, szorgalom, hitel! (8.1.) e) Az ősiség , mint minden végtére az ég alatt, idejét lejárta, sőt a kijavitandó magyar ősi épületben majdnem egyedüli főfal, mellyen támaszszal vagy aláépitéssel segíteni teljességgel nem lehetvén, egészen le kell rontatnia. El tehát, és pedig mindenek előtt az ősiséggel; de el azért is, mert f) Az igazság kinyomozására , ha már annak csakugyan igazságnak kell lenni, hogy a birtok mindig a törzsökös első birtokosra viszszaszálljon, szükséges , megkivántató hitelességgel bíró, hézagtalan eszközök nálunk hibáznak. (11.1.) Hogy pedig ezek tagadhatlan eredményei az elavult szabályoknak , mutatja g) A gyakorlatilag kifejlett valódi állása a mai magánjogi viszonyoknak. (14. 1.) h) Ha az időmérgezte szabály annyira belé harapódzott a nemzeti test belsejébe, hogy mételye nemcsak a bőrt és hast emészti, de már a szív és lélek munkáló inait is érni kezdi, akkor itt a végidő, és a bajon , na különben nem lehet, segítői kell seborvosi késsel is. És ide jutottunk immár korunkban az ősiség eredményeivel. (19.1.) A Ildik kérdésre, arra t. i., megtette-e kitűzött kötelességét az ősiség eddig? és teljesítheti - e jö v - re ? (31. I.) a leghatározottabban legyen kimondva : Nem!! és annyival inkább nem, mert a korona irányában is gyönge a rendszert eléggé gyámolitui. (35. I.) Nekünk már olly magánjog kell, melly ne csak személyt kivétel nélkül A pünkösd ünnepek miatt jövő kedden lapot nem adhatván, legközelebbi számunk csütörtökön jelenendik meg. r_ * Adjuk ezen röpiratnak, egy érdemes kézből vett ismertetését legkisebb változtatás nélkül. A munkára netán teendhető némelly észrevételeinket más alkalomra tartván fen, midőn t. i. általunk az kritikai szempontból fog tárgyaltam! — Szerk. ÖSZSÉG. Irta Gosztonyi Miklós. Nyomatott Pesten 1847. Trattner Károlyi tulajdona. 65 lap. *) De jaj, csak igy jár minden az ég alatt Felforgat a nagy századok érez keze Mindent-----------— — — — — Berzsenyi. Azt mondja tisztelt szerzőnk jelen munkája 28dik lapján: ha lehetne biráinkra némi neheztelésünk, ez az volna, hogy mi régen fel nem szólaltak. Ők látták elég unalmas és fáradságos foglalatosságaik közt gyakorlatilag , hogyan fejt ki a végnélküli perlekedés a magyarban kétféle lelkiismeretet. — Látták, miképen a többi szomszédok — kezdik sepreni a százados port. — Kétségkívül nem lett volna eredménytelen a vészharang férfias és szünet nélküli kongatása , már abban az időben , mellyben felejthetetlen Ferenczünk többi — testvéri kapcsolattal velünk összefüggő—népeit, a legfelvilágosodottabb elveken sarkalt törvénykönyvével megajándékozta; — — nem lenne-e üdvösséges, vagy talán — elkerülhetően, egyáltalában az országok jóbirái vállaira — még azt a magasztos kötelességet is — föltenni, hogy az előttünk jobban , mint bárki előtt szünetien kifejlődő népélésről, időszakról időszakra a törvényhozásokat felvilágosítani, egyszersmind arról is oktatni tartozzanak , mi jó , vagy kártékony eredményei mutatkoznak gyakorlatilag a felállított törvényeknek.“ (29. 1.) Ismertető e nézetben osztozván , legyen szabad mindenek előtt örömérzetet nyilvánitni, hogy az irodalom terén, hazánk egyik főtörvényszéke elnökével, ’s szerzővelsmertető tudtára legelőször, találkozhatik. Mert ha szerzőben a jogtudóst magát is hivatva látjuk korunk ezen egyik legbonyolultabb kérdése fölötti vitatkozásra: a törvénykezési pályán, és ép az ősiségbe