Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-03-07 / 779. szám
226 hogy vitatkozásunkat szűkebb térre szorítsuk, és azon esetek felvételében, hol a jobbágyoknál mind akarat, mind képesség van már az örökváltságra, és így csak a fizetendő öszveget kell tisztába hozni, lehetőleg siettessük a dolgot; e felszólítás következtében csak ezen részletes szemponthoz képest fogja röviden előadni nézeteit a kérdés mostani állására nézve. — Mi üzenetet küldtünk e tárgyban a férjhez, és ők arra válaszolnak nekünk. Úgy látszik a most felolvasott válaszból, hogy a ferrk maguk is elismerik kiindulási pontunknak szükséges és igazságos voltát, miként t. i. az eddigi provisiok nem elegendők, és hogy a statusnak magának kell vezetőleg fellépni és tovább fejteni a dolgot, úgy lászik, hogy közeledni hiszik ők is a gyökeres orvoslás idejét, és miután onnan indulnak ki a honnan mi, következetességnél fogva nem is állapodhatnak meg máshol a dolog utolsó stádiumában, mint épen ott, hol mi megállapodni kívánunk, hogy t. i. békét, szorgalmat és jólétet állítsunk elő ott, hol eddig csak keserűséget, pangást, és idő és erő vesztegetést tapasztaltunk; vagy más szóval, hogy az úrbéri rendszer fékeiből tökéletesen szabadítsuk ki a földesurat és jobbágyot. Válaszukban nem kötik ugyan magukat a férök kizárólag a kötelezés elvének alkalmazásához , mintha t. i. csupán annak nem léte gátolta volna eddig az örökváltság sikerét, de nem is mellőzik azt figyelembe venni; sőt azon községekre nézve, hol minden egyéb praemisták tisztában vannak, és a jobbágyok akarják és képesek is magukat kiváltani, egyenesen alkalmazni kívánják a kötelezés elvét, és így e tekintetben velünk egyetértenek. Ami pedig az örökváltság sikerének a főrendi válaszban foglalt egyéb akadályait illeti: egészen összehangzanak azok nézetével , és újabban is kijelenti, hogy ha az ügyet hazaszerte mozgásba hozni akarjuk, ha azt akarjuk, hogy intézkedésünk az országnak ne csupán egyik vagy másik, hanem különbség nélkül minden vidékeikre szóljon, lehetetlen figyelem nélkül hagynunk mindazon különböző tekinteteteket , és a dolognak mindazon különböző stádiumait , amik a főrendi válaszban foglalva vannak. De amint ez iránt szóló meggyőződve van , úgy más részről tudja azt is, hogy ha vannak vidékek, hol a jobbágyok az örökváltság üdvös voltát felfogni nem képesek, és igy arra kedvet, vagy más okoknál fogva is ösztönt nem éreznek magokban ; ha vannak továbbá vidékek, hol a jobbágyok örömest váltanák meg magokat, de elegendő képességök nincs reá , vannak viszont másrészről boldogabb vidékei a hazának, és megyéje is azok közöl való, hol a jobbágyoknál az örökváltságra mind akarat, mind képesség nagyobb mértékben létezik. Ezen vidékekre nézve tehát különösebben csak a váltsági érték lévén már tisztába hozandó, az e végbeli intézkedést nem lehet halasztgatni addig, míg az e tárgy körül előlegesen teendők hazaszerte egésszen bevégezve nem lesznek, hanem igenis életkérdés siettetni a dolgot, eszközölni azt, hogy a jobbágynak országgyűlésileg védett jó igyekezete semmi szín alatt hajótörést ne szenvedjen; igazságos procedura által tisztára hozni a váltság tárgyait, előre kijelölni annak eszközeit, és előre biztosítni mind a földesurat, mind a jobbágyot arra, hogy az evaluationak úrbéri kérdés alakjában történt eldöntése után a fizetendő öszveg is szám szerint kifogván vétetni, valóságos fizetésen kívül semmi sem fogja tovább késleltetni a dolgot, így állnak ezek szóló nézete szerint, és hozzájuk még csak azon észrevételt adja, hogy a főrendi válaszban az örökváltság sikerére felhozott azon nehézség, mikint hazánkban pénz és hitel alig létezik, nagy részben elfog oszlattatni azáltal, ha teljesülni fog többeknek abbeli óhajtása, hogy addig is, míg a jobbágy földesurát tökéletesen kielégíthetné, adóssági állapot fog köztük létrehozatni; ha az országgyűlés utalom alá fogja venni az évenkénti szerződéseket legalább a kilenczedre és robotra nézve, vagy jobb esetben úgy intézkedendik, hogy az ezek után évenkint fizetendő öszveg tekintessék úgy mint kamatja az örökváltsági tőkének, és a tőke is időnkint törleszthető legyen. Valamint a jobbágyok műveltségének különböző fokozatából merített, és a főrendi válaszban olvasható másik nehézségen sem fog semmi inkább segítni, mint az, ha az örökváltság esetei minél gyakoriabbakká tétetnek, és azon vidékekre nézve , hol csupán a váltság öszvegét kell tisztára hozni, az eljárási módnak országos megállapításával a dolog minél inkább siettetik; mert a kevesebb műveltségű jobbágy semmiből sem fog inkább tanulni, mint magát örökösen felszabadított jobbágy társának előmeneteléből.— ő a tárgy rendszeres felvételét és minden praemisiáival együtt gyökeresen leendő elintézését továbbá is hagyni kívánja az országos küldöttség előtt, hova az már első üzenetünknél fogva utasítva van. Kiköti azonban világosan, hogy azon vidékekre nézve, hol csupán az evaluatio van még hátra, az illető javaslat kidolgozását nem akarja feltételezni az országos küldöttség munkálatának egyéb részeitől, és nem akarja azokkal elvárhatatlan kapcsolatba hozni, hanem előlegesen és külön kíván készíttetni javaslatot, mint magukat előadható minden hasonló eseteknél használandót. Vagy ha a rendek a tárgy gyorsítása tekintetéből talán azt látnák czélszerűbbnek , úgy a javaslatot azonnal magunk initiáljuk, ettől sem lesz idegen, mert a kötelezés elvének ezen esetekbeni alkalmazása már mind a két tábla által kimondva lévén, van alap amire építni lehet, és nincs szükség szerinti ok a miért késni kellene. Mindenesetre azonban felkéri küldői nevében a rendeket, hogy tekintve azon temérdek zavart és kárt mellyet a hazának nagyobb részében létező birtoki közösség maga után von — tekintve azt hogy ez teszi az örökváltságnak is egyik fónehézségét, mert a tulajdon nincs miatta tisztába állítva, ’s ennél fogva sem a jobbágy nem tudja azt, hogy mi maradt fen részére a miért fizessen , és áldozatot hozzon , sem a földesúr, hogy mi az a miért neki váltságbért követelni lehet, méltóztassanak ezen okoknak figyelembevételével a birtoki közösség tisztába hozatala iránt hathatósan intézkedni, és úgy tenni ezen intézkedéseket, hogy záros határidő tűzessék ki, mi alatt minden kérdések a meum és tuum felett kiegyenlítessenek. Ha pedig a záros határidő eltelte után is maradna fen még birtoki közösség, azon esetre határoztassék még előre a kulcs, ami szerint — és az illető hatóság, a minek közbejöttével, ha szinte a felek magok lépéseket nem tennének is, a birtoki közösség minden esetre tisztába lesz hozandó. Radics M. Heves köv.: Pest követének előadását pártolja, ’s világosan kimondatni kívánja, hogy a melly helyek szerződések, taksák, vagy más pensumok által vannak lekötelezve , mihelyt a tőkét leteszik, tüszint szabadokká váljanak. Somsich P. Baranya köv.: Véleménye szerint, ha a magos forr. valaha megfeleltek hivatásuknak, úgy ezt ez alkalommal tevék, mert a dolognak más oldalát is kitüntetve, felfedezték azon körülményeket, mellyek szerint a változás annál biztosabban történhetik meg. A válaszizenet megtermette gyümölcsét, mutatja ezt a pesti indítvány, melly nem az első izenet alapján szerkesztetett. ’S midőn az általános kényszerítés nem alkalmas voltának kimutatása mellett annak egyes esetekben helyét elismerék, magokkal ellenkezésbe nem jöttek, ’s e biztos után indul ki a pesti indítvány is. Erre nézve, midőn a kényszerítő törvény szűkebb alapra állitatik, ’s csak olly esetekben alkalmaztatnék, mint a magos forr. véleményezik, országos választmány szükségét nem látja, de a többi esetekre nézve igen, hogy a szegényebb sorsú helységek is magukat megválthassák. A pesti indítvány részleteire nézve a föld- és pénzbeli megváltásra észrevétele nincs, de az országos evaluatio szükségét nem látja, sőt azt igazságtalannak tartja. Szükségét nem látja, mert épen itt adná magát elő az eset, mikint olly vágyak és remények ébresztetnének fel, melylyeket a törvényhozás későbben sem lenne képes kielégíteni; igazságosnak nem tartja, mert miután az érték idővel változik, a most alapított basis jövendőre is érvényes nem lehet. A kifejlődés e korszakában, például a vasúti közlekedés, olly jelentékennyé tesz valamelly helyet, hogy becse igen felnövekszik. Az eljárásra nézve megyei bíróságot kíván, melly a felek között ítéljen a helytartó tanács jóváhagyása mellett. Egyet nem talál a pesti indítványban, azt, hogy a megváltás csak olly helységekben történhessék, hol az úrbéri szabályozás megtörtént. A megváltás előtt kell az úrbéri rendezésnek megtörténni, vagy hogy a helység jövője biztosítva legyen, azt a megváltás alkalmával rendezettnek nyilvánítani. Ezenfelül arra figyelmezteti a terzket, hogy az úrbéri viszonyokon túl ne terjeszkedjenek, és a törvény jótékonyságát azon helységekre is kiárasztván, mellyekben az úrbért a szerződések pótolják, a melly földek magánszerződésileg egyedül bérben tartatnak, illy magánszerződésekbe ne ereszkedjenek. Illy értelemben az indítványt elfogadja. Pázmándy D. Komárom m. köv. : Azon reménynyel gyűltek egybe az ország rendei, hogy a nép terhein könynyitsenek é s az alkotmány sánczait tágítsák. Az örökváltság kérdése az , melly a legfontosabb kérdések egyike, már csak azért is, mert a legutóbbi három század története az aristocratiát a nép ellenébe állítván, a fenálló ellenszenvnek csak az örökváltság vethet véget. De kívánja azt a monarchia, aristocratia és a nép érdeke, hogy az örökváltság mielőbb végrehajtassák. Erős monarchiát erős és vagyonos nép nélkül képzelni nem tud; a fejedelem szabad és vagyonos néptől jogait nem féltheti, míg ellenkező esetben a napi események tanúsága szerint, trónok dőlnek össze. Az aristocratia Magyarországban kétféle; egyik a kisebb nemesség, mellyet a követek képviselnek , ’s melly nagyobbrészt úrbéri telkeken lakik; másik : a jobbágytelkek tulajdonosa, de nem haszonvevője. Mindkettőnek érdekében áll az összezavart úrbéri viszonybéli kibontakozás, kivált ez utóbbi nemességnek annyira , hogy minél tovább húzódik az örökváltság végrehajtása , annál bizonyosabb az, hogy a váltsági díj mindig kisebbedni fog. Francziaország ennek példáját mutatja , hol ha az aristocratia az örökváltságot nem sietteti, kényszerülve lett volna minden kármentesítés nélkül tulajdonától megválni. Erősítik ez állítást a galicziai legutóbbi események is, mikint itt az ideje, hogy az aristocratia az örökváltságot létesíteni iparkodjék. ’S ha azt egyszer az aristocratia érdeke kívánja, okokkal támogatni felesleges, mikint a nép érdekében is áll az úrbéri viszonyok megszüntetése. Mert mig a jobbágy földje szabad nem leend , ’s az nem tudja, nem érzi, hogy a föld már sajátja ’s az ipar őt jutalmazza, addig a földnek jobb’s czélszerűbb művelésére sem lehet ingere, ’s szorgalom hiányában a mezei gazdaság fel nem virulhat. Végre nemcsak alkotmányos szempontból, de poroszhoni történetek nyomán még az absolutismus érdekében is kívánatos, az úrbéri viszonyokat mielőbb ’s teljesen megszüntetni. Ha tehát e kérdés végeldöntése továbbra is elhalasztatik ’s arra századok kellenek: a nép, melly éretlensége mellett könnyen fellázítható, az örökváltságot bevárni nem fogja. — Ezért meg nem foghatja a fort ime válaszát, mellynek értelmét csak a sorok közöl olvashatni ki, noha ez válaszaikban uj tünemény nem lévén meg nem lepte. De a t.rr. kötelessége mindazt, a mi hatalmukban van , mielőbb létesíteni. A pesti indítvány az orsz. választmányról említést nem tesz ; helyes, mert ha orsz. választmány is küldetnék ki, törvényezik, is hozatnék javaslatba, a sort könnyen azt mondanák, hogy ez utóbbi az orsz. választmány munkálkodásához tartozik. Bizonyos elvek megállapítása ,s ezek nyomán törvényjavaslat előterjesztése sokkal szükségesebb. Baranya köv. ellenében az országos evaluatiót tartja szükségesnek és igazságosnak. Nem is ébresztetnek a népben vagy, melly ki nem elégíthető, mert a commassatio megtörténtével a községnek tulajdon közös földje lévén, ebben földesurával megalkudhatnék, ’s igy a földbeni megváltás, mint Poroszhonban, legnagyobb hasznot hajtana. A pénzbeli általános megváltás eszméjéből rég kiábrándult, ’s legjobb módnak látja a földbeni megváltást. Szászországban pénzzel történt a megváltás, de a legroszabb hatással úgy a földesurra, mint a jobbágyra nézve. A földesurra — mennyiben pénzét részenkint kapván meg, azt haszon nélkül elkölté; jobbágyra — mennyiben napszámért nem kapott annyi pénzt, mennyivel a munkát megválté. Úgy van meggyőződve, hogy Magyarországban az örökváltság máskép sikeresen meg nem történik, ha legalább felében földben nem történik meg. A népben tehát vágyakat ébreszteni kötelessége a törvényhozásnak, hogy az örökváltság mielőbb létesüljön. Azon ellenvetés , hogy az országos evaluatio időközban változhatik , ’s igy igazságtalan lenne, — egészen meg nem állhat. Az országos evaluatio a pesti indítvány lényegét teszi, ’s ha az országos evaluatio még ez országyülésen nem menne törvénybe, akkor az örökváltság létesítésének érdekében kevés tétetnék. Ez szabná ki az arányt, melly szerint a nép, ha képességgel birand, magát szabaddá teheti. ’S illy érzet feltámasztása szükséges. Sőt inkább ez leend képes a népben azon balhiedelmet eloszlatni, hogy a földnek elébb utóbb ingyen birtokába jutand ’s ezen lépés győzendi meg arról, hogy a terheket meg kell váltania. — — Pest köv.nek indítványát egész kitejedésében pártolja. Bernáth Zs. Ungmegye köv.: Nem tartja szóló szükségesnek ezek után még az örökváltság kívánatos voltát, akár a földesurakra nézve, akár a jobbágyok érdekében hosszas előterjesztésekkel bizonyítgatni; a földesurak részéről számtalanszor kimondatott az úrbéri munkák unalmas, sikeretlen volta, a jobbágyságra nézve pedig igen természetes, hogy azon jószágnak tulajdonosi leírása, mi nekik élelmet ad, egyedül lehet megnyugtató. Mikor még a népek nomád életet éltek, minden arra vágyott, hogy az erdőket tegye tulajdonává, igen természetesen, mert onnan szerezte meg élelmét; midőn a nemzetek a művelődés fokán felebb emelkedve földművelők lettek, minden ember a földet óhajtja tulajdonává tenni, ismét igen természetesen, mert abból szerzi meg élelmét; erre nézve egyre megy , akár franczia nemzeti, akár németországi intézeteket hozni például, mert a legműveltebbtől kezdve szinte az eszkimóig, mindegyikben egyiránt fogjuk feltalálni azon ösztönt, hogy azon vagyon, miből élete fentartását várnia kell, tulajdonává tegye, és ha eddig, míg az erdőkből vette élelmét, nem örömest osztozott az elejtett vadakkal, még kevesbbé lehet kedve a föld termékeivel osztozni, mellyből jövedelmét véres verítékkel kell szereznie. Idehagyva tehát ezen oldalát a kérdéses tárgynak , vizsgálja inkáb azon pontot, mellyen jelenleg az örökváltság életbeléptetése közöttünk van. A mgos ferök válaszolnak felszólításunkra, és ezen válaszüzenetből úgy látszik, hogy a működendő országos választmánynak három főpontokba foglalt irányt kivánnak kitüzetni. 1)Nogy képessé tétessék a jobbágyság a teljes kárpótlás eszközlésére. 2) Hogy részrehajlatlan bíróság állítassák a kárpótlás mennyiségének elitélésére; és 3) Hogy a megváltási kötelezettség valamint a földesurra kimondatik, úgy viszonyos legyen, a jobbágszágot is kötelezőleg. Már pedig mind ezen három pont lehetlenséget foglal magában. — Képességet adni a kiváltásra olly roppant számú lakosoknak, minő a megváltók száma, olly feltétel, melly e törvényhozásnak tehetségét felülmúlja, hiányozván a pénz. Kézrehajlatlan biró honnét kerüljön? kérdés van a jobbágy és földesur között. Ez ország áll földesurak és jobbágyokból , kik természetesen egyik úgy mint a másik érdekelt fél; gondolná valami idegen ember , hogy a kir. városok lehetnek birák, koránsem, hiszen azok is földesurak; Így tehát gyanítható, hogy a főrik a részrehajlatlan bíró alatt a kormányt szeretik érteni, szóló pedig akarja hinni, hogy a kormány mind a két fél irányában részrehajló óhajt maradni, és részéről nem is kívánja, hogy a bíráskodás a kormányra bizassék. — Mi a harmadik iránypontot illeti, hogy viszonos legyen a kötelezettség, ez épen képtelenség. Az ugyanis, hogy a földesúr adja el azon birtokát ami neki valósággal van, ez igen is lehetséges, de hogy olly jobbágy pénzt fizessen, kinek nincs pénze, ez nem ketséges. Ha a törvényhozás illy czikkel nem egyet, hanem hatot hoz is, a kinek nincs pénze, az még sem fog fizethetni. (Tetszés) Ezen iránypontok tehát nézete szerint czélhoz nem vezetnek, ’s ha a kk. most is azon meggyőződésben vannak, mint voltak első üzenetök alkalmával, hogy t. i. már eljött az ideje, ’s ütött az óra, hogy az örökváltság ezen törvényhozás által életbe léptettessék, úgy legczélravezetőbbnek mutatkozik azon mód, mellyet Pest követe hozott javaslatba , egyedül azt jegyi meg ’s a tiket megjegyzése pártolására felhivja: 1) hogy minden örökváltást a tagositás és elkülönözés előzzön meg — még pedig kötelezőleg, és az iránt is törvényes intézkedés tétessék, hogy a tagosítási eljárások, mellyek most figyelmet alig érdemlő kérdések ürügye alatt évekig huzatnak, gyorsan bevégeztessenek, mert méltán tarthatni, hogy ha illyes megelőző intézkedés nem tétetik, még bonyolultabbá tétetik a rendbeszedés, a földművelésnek kárával és hátramaradásával, ’s ez nemcsak egyéni véleménye, hanem küldőinek is egyenes kivonata; 2) hogy valamint a közös legelőbeli illetőség javasoltatik egyezkedés eszközéül, úgy a fajrásbeli igények is alku és fizetés tárgyául tűzessenek ki törvény által.— Nem óhajtja ellenben, hogy a Bed megváltása szeriül megengedtessék alku tárgyául; szemül adózni még több munkába és fáradságba kerül mint szalmában, ezért ő részben is csak pénzértékbeni megállapítást kíván. Legczélszerűbbnek véli pedig azon intézkedést, miszerint a gyűlöletes munkaszolgálati viszonyok, adóssági viszonyokra változtatandók, mert ezek átalánosan jobban töretnek, és mert a tőkeöszvegek meg lévén állapítva a kínálkozó alkalommal bármikor letisztázhatók, és így a hűbéri viszonyokbeli kibontakozást felettébb könnyitik. Ezen észrevételek figyelembe vételével Pest megye követe indítványát magáévá teszi. (Helyeslés.) Madarász , Somogy köv.: Küldői azon meggyőződésben vannak, hogy az illy kisajátítás a státus közbenjárása nélkül meg nem történhetik. Az országos választmánytól eltérve, a pesti indítványt küldőinek kívánságánál szűkebbnek tartja, kik a pénzzeli megváltást óhajtják ,s e tekintetben a maximum és minimum megállapítását az országgyűléstől vár.