Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-01-26 / 744. szám
Been lapok hétfőt kivéve naponkint jelennek meg. Előszerzési ár félévre Pozsonyban és Pesten helyben boríték nélkül 7 ft, postán borítékban hetenkint kétszer küldve 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. Szerda 744. BUDAPESTI Januar 26. 1848. HÍRADÓ Előfizethetni Pozsonyban , kiadó-hivatalban, ventur-utczai Zierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten hatvanhutczai Horváth - házban 563. szám alatt földszint és minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és külföldre menendő példányok csak * a bécsi császári királyi főpostahivatalnál rendeltethetnek meg._________________ . TARTALOM. Magyarország és Erdély. Országgyűlés. Előleges közlés. XL., XLI. és XLII. ker. ülés. Megyei tudósítás Esztergomból és Nyitrából. Külfüld. Hivatalos és magánhirdetések. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkelete. MÍGTA«ORSZ Ag és KlDKLI. Országgyűlés- Előleges közlés. A jan. 25-én tartott kerül. ülésben a honosítási és külföldiekről törv.javaslat ’s a mutatkozó ínség elhárítása iránti felirási javaslat hitelesíttetvén, szőnyegen volt a városok rendezése iránti törv.javaslat, ’s a papi bírói kiváltság, melly feletti viták még be nem végeztettek. XI. kerületi ülés, január 20-án. (Elnökök: Schnée L. és Ambró A. Heves és Bars követei; jegyző: Szentkirályi M.; tárgy : sz. kir. városok rendezése.) Schnée L. elnök: Az ülést megnyitván, bemutatja a verificationalis választmány jelentését Bélabánya ügyében. Felolvastatván, kinyomatni rendeltetett. Károlyi I. Nógrád köv.: Legújabban érkezett utasítása szerint kívánja, hogy: 1) a partiumbeli mágnások a jelen orsz.gyűlésre meghivassanak, 2) a főispánok, kiknek a felső táblán van helyük, régi törvényes állásukba visszahelyeztessenek, ’s 3) négy megye jelenleg főispán nélkül lévén, azoknak főispánok adassanak. E hármas indítványát a t.rr. pártfogásába ajánlván, mindenik tárgyban ő felségéhez külön felirást javasol. Inkey Zs. Somogy köv.: Gr. Schmidegh Kálmán ez orsz.gyülésre meg nem hivatván, megyéje részéről számára regalist eszközöltetni kér. (Helyeslés.) Babarczy A. Csongrád köv.: A partiumbeli mágnások meghivatása tárgyábani rendelkezésnek helyét nem látja, miután az illető törvényhatóságok ez iránt panaszt nem tesznek, ’s az esetet a rr. diplomatice nem tudják. A főispánokról sem kíván addig intézkedni, mig az e tárgyban kiküldött kerül, választmány jelentését be nem adandja. Hunkár A. Veszprém köv.: Nógrádot pártolja , mert az alkotmány fölött nyomasztó sötét felleg tornyosult,’s nem kívánja, hogy a 32 administrator száma 36ra rúgjon fel. (Tetszés.) Bónis S. Szabolcs köv.: Nógrádot a tekintetből is pártolja, mert a partiumbeli megyék jelen nem lévén, azok panaszt nem tehetnek. Cs. követének adattal szolgál, hogy gr. Rhédey is partiumbeli mágnás, ’s meghivatásáról e tábla intézkedett. — A főispánokról pedig azért kell rendelkezni, mert az administrator rendszer sérelem, és hogy a törvényhozás teljesen működhessék, az üresen levő négy főispáni szék — a felső táblán e szerint 4 voks hibázván — mielőbb betöltessék. Károlyi I. Nógrád köv.: Cs. követét felvilágosítja az iránt, hogy küldői nem az administratori sérelem tekintetéből, de azon oknál fogva utasították indítványa megtételére, mert épen a verificatio kérdése forogván szőnyegen , a felső táblát kiegészíteni kell. Arra nézve, hogy a partiumbeli mágnások csak az illető törvényhatóságok panaszára lennének meghivathatók, kijelenti, hogy miután az orsz.gyűlés kiegészítéséről van szó, illy indítványt tenni bárkinek jogában van. Szentkirályi M. Pest köv.: Ezen fontos indítvány fölötti érdemleges tanácskozást napirendre szeretné átvinni azért, minthogy a múlt orsz.gyűlési adókat is meg kell tekinteni, mennyire bocsátkoztak légyen arr. e kérdések lényeges megvitatásába , mire most idő nincsen. Ha tehát Nógrád követe indítványát az elhalasztás által veszélyeztetve nem látná, tegye azt majdan a napirenden. (Helyeslés.) Schnée L. elnök: Olvassa a sérelmek összeszedésére kiküldendő választmány tagjainak névsorát, mellyhez a sz. k. városok részéről négy tag fog választatni. A napirendre kerülvén a sor , előlegesen is felmerült azon kérdés, mellyet a kerületi választmány elmellőzött, hogy a városi terület értelmezését szükséges-e meghatározni? Némellyek a területnek meghatározását szükségesnek látták, a többség azonban annak fogalmát a törvényhatóság elméletében rejleni látta, amiért az el is mellőztetett, ’S igy a választmányi múlt országgy. legutolsó munkálatok ’s a kormányi javaslat tanácskozás alá vétetvén , a két. választm. munkálatának a városról átalánosan szóló első ura némelly észrevételek létettek; jelesül: némellyek módosítani kívánták annak első részét, miszerint a város, mint önálló köztörvényhatóság közdolgait törvényes felsőbb felügyelés alatt e törvény korlátai között minden más törvényhatóságtól függetlenül igazgatja, — „törvényes felsőbb felügyelés“ helyett , ki „törvényes főhatalmat,a ki „alkotmányos kormányt“ akarván létetni. Maradt a szerkezet olly módosítással, hogy az utolsó szó ebbe ez tétetett : ,,a köztörvény szerint.“ — Volt, ki ezen tételt „közdolgait“ — „minden dolgait“ kitétellel felváltatni akaró. Maradt a szerkezet. Annak 2ik része, miszerint város, mint önálló köztörvényhatóság e minőségben senki által törvényekbe nem idéztethetik, mint felesleges kihagyatott. A 2ik §. a polgárközségről szól. Itt a „polgár“ szó helyett „városi“ létetett. A XLI. kerületi ülésben jan. 21-én a tárgy feletti tanácskozás tovább folytattatván következett a 3. §, melly a telepedésről szól. — E két soro § felett d. e. 10/ 2 órától — d. u. 23/1 óráig húzódott a tanácskozás. Az eszméket, mellyek összevegyítve tárgyaltattak, egymástól elválasztván, az ülés eredményét a következőkbe pontosítjuk össze. Első kérdés volt: tekintessék-e az telepedettnek, ki városban született ? A második : hogy valaki telepedettnek tekintessék, szükséges-e, hogy a városban két év óta folytonosan állandó lakást tartson? — Ezek foglaltattak a szerkezetben. Ezeken kívül a városi követek által inditványoztatott , hogy ki telepedni kíván, ebbeli szándékát a városi hatóságnak bejelentse ’s erkölcsi jó magaviseletét igazolja— ’s ez vala a harmadik vitatkozási tárgy. Negyedik: hogy a kormányi javaslat szerint a zsidóságra nézve az 1840. 29. t. sz. épségben tartása abban megemlitessék. Javasoltatott továbbá, hogy a megtelepedésnek a küzterhekbeni osztozás is feltételül tűzessék ’sat.— Hogy ki a város határában született, telepedettnek tekintessék, ezt számosan nem tárták kielégítőnek, mert ha a születés már maga megtelepedhetés alapjául szolgálhatna, megtörténhetnék az, hogy ha valakinek valamelly városon keresztül utazásakor gyermeke születnék, ez új világpolgár máris azon város megtelepedett lakosának tekintetnék, miért is a születéshez a városban lakást is feltételül kötni óhajtók. Mások a születést a megtelepedés természetes qualificatiójának tekinték , mert ki valahol született, azt Tarnóczy K. (Nyitra) megjegyzése szerint, maga az ur isten oda teremtette, ’s ha valamelly zsidónak p. Debreczenben gyermeke születik, az Szentkirályi M. kifejezése szerint, csakugyan debreczeni zsidó lesz. Tóth L. (Breznóbánya) a véleményeket akint gondolta jónak megegyeztetni, ha a szerkezet úgy módosíttatik, hogy „ki megtelepedett szülőktől született,“ miután előfordulhat azon eset, hogy most az orsz.gyűlés alatt a honatyáknak itt Pozsonyban gyermekeik születhetvén, ezek már pozsonyi megtelepedett lakosoknak tekintetnének. Szentkirályi M. a születést kitenni feleslegesnek tartó, miután az a lakás eszméjével összeolvad. Arra nézve, hogy telepedettnek tekintetik, aki két év óta folytonosan állandó lakást tart, szintén elágaztak a vélemények. Bárányay J. (Kassa) ezt úgy kívánta módosítani, hogy „ki egy év óta a városban maradandó szándékkal lakást tart.“ Mások a szerkezetet ollykér kívánták módosítani, hogy ki a városban „állandóul lakik,“ könnyen megtörténhetvén az, hogy valaki több városban tartván szállást, több városban gyakorolna polgári jogokat, miután a házbér is qualificatiónak vétetik. Ezek ellenében az hozatott fel, hogy „állandó lakást“ tenni nem lehet, mert így azok, akik péld.nyáron fürdőben mulatnak, megtelepedetteknek lenni megszűnnének. A házbérre nézve pedig az jegyeztetett meg, hogy kik a városban állandóul nem laknak, a községhez nem tartozván, házbérök semmi következéseket nem vonna maga után, és ha valamelly kereskedő tart is lakást valamelly városban, ha külön telepje nincs , telepedettnek nem tekintetik, de főkép, miután a megtelepedés magában még semmi jogot nem ad ,s következése nem egyéb, mint hogy a ki hol telepedett, azon területnek hatósága alá tartozik, nincs ok, miért szorittatnék meg a megtelepedés eszméje, melly, ha egészen ki is hagyatnék, a dolog kikerekitésére nézve Szent királyi M. sokkal czélszerübbnek tartaná. A városi követeknek azon átalános óhajtása, hogy a megtelepedni kívánók ebeli szándékukat a tanácsnak bejelenteni tartozzanak, erősebb ellenkezésre akadt. Fő ok, mellyet e mellett felhoztak, az valt, mert a közbátorság tekintetéből érdekében áll a városnak, hogy a megtelepedők felől tudomása legyen, miszerint a várost holmi csempészkedő , bitang, szerencselovagok el ne lepjék , miért mindenki magát erkölcsi bizonyítványnyal igazolni tartozzék. Akik a megtelepedhetést a bejelentéstől feltételeztetni nem akarták, onnan indultak ki, mert ez által a tanácsnak önkénygyakorlásra adatnék alkalom. A tanácsnak rendőri hatalmánál fogva jogában áll a kóborló bitangokat kiutasítani, é s e tekintetben némellyek jónak láták meghatározni azon eseteket, a mikben a tanács a telepedést meggátolhassa. Azon javaslat, miszerint a telepedés feltételéül a közterhekbeni részvétel is tétessék, leginkább azon oknál fogva elleneztetett, mert az adórendszer még nincs szabályozva, ’s feltételnek csak ollyat lehet tenni, minek teljesítése a telepedőnek akaratától függ, a minőnek az adót tekinteni nem lehet, mert ezt mindenki megadni tartozik. — A tanácskozásba legtöbb tüzet öntött a zsidókróli vitatkozás. A bányavárosi követek a kormányi javaslathoz képest abba beiktatni kívánták, hogy az 1840. 29.t.cz. rendelete a maga épségében fentartatik, főkép Mátyás J. (Körmücz) , ki a zsidóktól az egész hazát megmenteni szeretné , mert jellemük 800 év óta meg nem változott , ha kivánságát el nem érheti, legalább az iránt esedezik , hogy a bányavárosoktól messze tartassanak , attól tartván, hogy a nemzeti gazdagság legdusabb kutforrása, a bányaművelés, melly évenkint csak az arany, ezüst, réz és vasból 1 millió pengő forintot jövedelmez, a zsidóknak a bányavárosokban letelepedése által sülyedésbe jő. E kutforrást, mellyet eddig a szegény emberek kezelnek , a zsidóktól, kiket romlott népnek nevez, megóri szükségesnek tartja. Károlyi I. (Pest) a zsidóság elszaporodásának—melly főkép Pesten szerfelett ’s nyomasztó — meggátlására, azoknak számát a lakosok számához aránylagosan meghatároztatni utasításánál fogva inditványozá. Figyelmet gerjesztett főkép Domokos László (Bakabánya) kifakadása Izrael népe ellen. A bányavárosok követeinek nyilatkozatát magáénak ismerve, a zsidókra nézve az 1840: 29 d. t. cz.-ket továbbá is maga épségében fentartatni kéri, figyelmeztetvén a kir. és riket, hogy világ kezdetétől fogva ez óráig alig követtetett el valamelly nagyszerű gonosz tett a zsidók lényeges hozzájárulása nélkül. Ezután jónak látta szóló a múlt krónikákból ’s a jövendő titkaiból kiszemelni ’s kiolvasni tényeket és jóslatokat, mikkel a zsidóság elleni szenvét indokolni képes vala. A zsidó nemzetet u. m. hajdan csak az egyiptomi király ’s mostan a muszka kormány tudja tökéletesen ’s czélirányosan igazgatni, — az egyiptomi király izzadással járó nehéz munka, téglavetés, utak és csatornák ásatása által arra vitte, hogy nem volt idejük csalni és lopni; a muszka kiirtás és a csalások tüstént erős büntetése által meglehetősen ránczba szedte. — Merő kíváncsiság és „halljuk“ kiáltozások közt ekkép folytatá szónoklatát. Ezen zsidóság volt már az előidőkben az, melly a mindenható nagy istent csaknem compromittálta, ha azt compromittálni lehetséges lett volna, tudniillik Egyiptomból a vörös tengeren keresztül menvén a magával lopott ’s nála zálogban volt sok arany, ezüst és drágakövekkel, alig száradt fel, nem az őt megszabadító nagy istent imádta, hanem a lopott arany és ezüstből bálványt öntött, és azon utat, mellyen 14 nap alatt könnyen lehetett volna átköltözni, 40 évi rablás és kegyetlenségek közt végezte el. És midőn már Jeruzsálemet felépitették a zsidók, azon város minden gonosznak kútfeje vala , és még legnagyobb királyuk, az úgynevezett bölcs Salamon is öregségében, midőn más nemzetbeli embernek az esze megjön (?) eszét elvesztette, ’s a legelfajultabb erkölcstan emberévé lett, ’s az is maradt haláláig. Midőn Róma Judaeát elfoglald (halljuk!), ama hires római költő Ennius azt monda: „C lutinam nunquam Judaea subacta fuisset.“ — Ezen bölcs költő előrelátta, hogy Róma végső veszedelme a zsidók meghódoltatása, ebből következett több mint százezer rabszolga ’s általuk és velők a gonosz csalárdság, tolvajság, piszkos, átkos magaviselet, bélpoklosság, réh és minden ragadó nyavalya; — és igy Róma szelíd erkölcse ő általuk egy pár század után romlásnak indult és végre semmivé lett. Ugyanez a sorsa elnyomorodott, hanem derék lengyel szomszédunknak is; ezt is a zsidók sokasága és erkölcstelensége juttatá végveszedelméhez. (?) Tanuljunk — igy okoskodik szóló — szomszédink szerencsétlenségén, és ne adjunk engedményekkel még több módot a zsidó népnek, melly úgyis tiz év alatt több mint százezerrel beköltözés és szaporodás által sáskamódra elborító szegény hazánkat, és szaporodik, mint jó esztendőben a burgonya, úgyhogy amint most is sajnosan tapasztalom, a III. rendből több tébb zsidóboldogító pártolók akadnak, ötven év múlta után szegény hazánkban alig találkozik itt ott egy régi erényes magyar, hanem a szaporán terjedő erkölcstelen zsidóság lakja áldott honomat, a mikor én élni sem akarok, mert az egész országban csupa vakaródzás lesz, ’s elénekelheted szegény hazám: Öröködbe uram pogányok költöznek ’stb. — Illy lamentálás közben annyira ment szóló, hogy minapi kiraboltatását is a szegény zsidók fejére kente. (Ezen zaj és kaczaj közt elszavalt beszéd nem maradt megrovás nélkül.) Jush J. Turócz köv.: Hogy Bakabánya követének előadására a kir. és írek nevettek, ezt természetesnek találja, de amit Pest városa követe mondott a zsidókra nézve, azt szó nélkül nem hagyhatja. Maximumot kíván Pest követe felállítani. Miért nem azt is, hogy ha a zsidók 100 ezernél többre szaporodnak, e szám felettieket meg kell gyilkolni. Avagy a holdvilágba akarják őket küldeni némelly városi követ urak? És milly szélmalmot ostromolnak ezen urak! nem mondta azt senki, hogy a zsidók Pesten, Bakabányán vagy Debreczenben polgárok lesznek, a fenálló törvény megszüntetéséről nincs szó. Valóban különös, hogy most épen azok, kik az aristokratiát vádolják, hogy előítéleteihez ragaszkodik, most, midőn alkalom sincs rá, egy egész néposztályt mocsokkal illetnek. Mit mond ehez Európa? nem fogja-e kérdeni, hogy hát ezen követek lesznek-e a ma kitrombitált városi rendszernek képviselői ? a mostaniakhoz hasonló kifakadások az 1839-iki országgyűlésen nem történtek; ez nem nagy előmenetelre mutat, ez nem parlamentáris eljárás. Hogy a zsidók lopnak, bizony a keresztények mellett sem szól kedvezőleg e tekintetben a statistika. A történt kifakadások felett fájdalmát fejezvén ki szóló, kinyilatkoztatja azon aranyigazságot, hogy a törvényhozónak nem ellenszenv, de positív adatok után lehet csak indulnia. (Tetszés.) Babarczy A. Csongrád köv.: A zsidók ellen a törvényhozás színe előtt történt kikeléseket a jelenkor szellemével szinte megegyeztetni nem tudja, a törvényhozásnak nem lehetvén feladata kárhoztatni egy néposztályt, a mellyben, ha bűnösök vannak, de találkoznak ártatlanok is. (Tetszés.) Károlyi I. Pest v. köv.: Személye a zsidók miatt megtámadtatván, igazolásául kijelenti, hogy a philantropiának ő is tisztelője, de nem a roszul értett philantropiának ,s nem a módiba jött zsidó pártolásnak. A zsidók iránt ellenszenvvel nem viseltetik, hálát ad az istennek, hogy zsidó zsebétől soha nem függött, több zsidó családot becsül, de a polgárokat tönkretevő söpredék elszaporodását elleneznie kell, és pedig küldőinek utasításából, a mit Turócz követének figyelmébe ajánl, ’s megrovását visszautasítja. A múltkori nagy ínség egyik okául a zsidóságot tekinti, kik a szegény népnek utolsó krajczárját is pálinka árában eltulajdonítják. Zsarnay T. Torna köv.: Az 1840. 29. tcz. megemlíteni nem kívánja, küldői abban meg nem nyugosznak, és ha a zsidók jobban simulnak intézményeinkhez, azoknak honpolgárságot is akarnak kölcsönözni, ezt hozván magával a czivilisatió előhaladása, a miért fájdalmát fejezi ki az iránt, hogy a kir. városok követei önérdekből, nem szabadelvű, nem