Budapesti Hírlap, 1853. március (52-77. szám)
1853-03-22 / 70. szám
tűk, daczára a használt földterület holdmillióinak, Magyarországon a fekvő vagyon hitele, valljuk meg — idegen, ismeretlen. Pedig épen azon időponton áll a magyar földbirtok, melyben a reálhitel reá nézve legkívánatosb. Az ősiségi törvény a zálogos jószágok kiváltását, a jobbágyi szolgálmányok megszűnte a jószágok újraszervezését, beruházását követeli, s minda mellett, hogy a legújabban hozott úrbérikártérítési törvény a szenvedett veszteségek végleges pótlását közel kilátásba helyezi, s addig is az előlegezések további folytatásáról biztosit, mégis az óhajtott siker legbiztosb elérése végett eléggé nem ajánlható mindazoknak, kiknek fekvősége dönthetlen jogczimen alapszik s részint valóságos birtokukban van , miszerint nem sajnálva az azzal összekötött áldozatokat, mindenekelőtt javaik nyilvánosságba-tételéről gondoskodjanak, mert szükségleteik födözésére, minden segélyforrásnál hatalmas gyámok lelengnek a földkönyvezés által előidézendő reálhitelben. A reájok váró áldozatok közöl hozzák meg legelsőbben azt, mely a többi hiányok pótlására módokat szolgáltatand. Tagadhatlan, mikép a volt földesúri osztályt az idő mindennemű követelményeivel annyira elözönlötte, miszerint számosan alig tudják sorozni a teendőket, azonban ha valódi érdekeik súlyát mérlegelve, az egymásutánt ezen szempontból állapítják meg, akkor lehetlen nem a legelső sorba tenni a telek- és földkönyvezést. Szólottunk fensőbb kedvezményekről. Vajjon nem kézzelfogható kedvezmény-e az, hogy azon intézkedés, melynek haszna már évtized előtt a nemzet által nyilvánosan elismertetett, s mely a nem-nemes osztályra nézve parancsalakban hajtatott végre, a nemesi rendet illetőleg még eddig elő kötelező erőre nem emeltetett? Nem kedvezmény-e, hogy mielőtt ez utóbbi megtörténnék, az úrbérjog maradványai szabályoztatnak, a kártérítési előlegezés folytattatik, s a földbirtokot terhelő adósságok tőkéi még folyvást felmondhatlanok ? Ehhez járul még nyilván azon körülmény, minélfogva a földkönyvezés munkálata mindkét osztályra egyszerre el nem rendeltetvén , az azzal foglalkozó hivatalnokok, mint már gyakorlott egyének, a nemes jószágok összeírását annál könnyebben s gyorsabban végezhetik, s a birtokosok költségei ez által is kevesbülni fognak. Az 1840-diki XXI. törvényczikk 19-dik §-a még nem fosztatott meg engedőleges erejétől, melynél fogva szabadságuk adatott a földbirtokosoknak, fekvő javaik hiteles összeirása s fölmérésére megyei küldöttséget kérni; ezt még jelenleg is önként s megelőzőleg tehetik, az illető hatósághoz folyamodván, a telek és földkönyvi munkálatok folyamatba vétele végett, mi hogy minél olcsóbban eszközöltessék, mindenesetre több földesurak egyesülése, vagy hol elég nagy számmal vannak, községenkénti föllépése kívánatos. A január 31-iki miniszeri kibocsátvány szerint e végre készítendő átalános utasítás főbb pontjai, mennyiben sajátlag a nemesi földbirtokra vonatkoznak, következőkben határozódnak : A fekvőségeknek egy telekkönyvi testül kezelésénél, a jogczim különbsége jelenleg csak annyiban akadály, mennyiben a tulajdoni jogot a zálogbirtoklással, ha ez utóbbi az 1850-ki nov. 29-diki nyiltparancs értelmében még kiváltható, össze nem egyeztethetni. Ez által a jogczim korlátoló ereje a telekkönyvi beiratásra nézve világosan meg van határozva. Különösen bejegyzendők a bejelentési könyvbe azon körülmények: váljon a beírt jószág iránt kezdhetők vagy folytathatók-e a birtoklást kétségbevonó perek; úgyszintén tanácsos az egykori nemesi jószágok fölött, miknek birtokával 1848 előtt patrimonialis joggyakorlat volt összekötve, különös jegyzőkönyvet vezetni. A tulajdonjogok kitudásánál az özvegyek s l árvák jogainak netaláni részvétele szorosan nyomozandó s érvényesítendő; úgyszintén a gyanítható birtokváltozások számára külön tér hagyandó. A betáblázások egyelőre csak az eddigi mód szerint történjenek, azért is a bejelentési jegyzőkönyvbe föl nem veendők. Továbbá azon járásokban, hol a nem-nemes fekvőségekre nézve a földkönyvezés már folyamatba tétetett vagy bevégeztetett, különösen megvizsgálandó: vájjon nemes birtokok tévedésből vagy szándékosan az illetők által, mint egyes telkek alkatrészei, be nem jelentettek-e, vagy tán a jegyzőkönyvekbe is igtattattak ? Végre kitudandó: vájjon és minő viszonyokban lenne kívánatos, a nemesi fekvőségek adóssági terhét, a hitelezők kötelező felhívásával, bizonyos határidő kiszabása mellett, világosságra deríteni? s várjon a földbirtokosok nem óhújtanák-e az ilyen felhívás azonnali kibocsátását, hogy adóssági állapotuk szabályozva jegyeztethetnék be az új földkönyvbe, s a hitelezők jelzálogos joga szintén megállapíttathatnék ? Ezen utasítási kijelölések üdvös iránya nem kíván magyarázatot, s hogy különösen a legutóbbi pont hordereje épen a reálhitel megalapítására nézve kiszámíthatlan, első pillanatra látható. És mégis, ennek daczára, a magas kormány a választást a nemesi rendre bízza. Mikép lehetne itt, az utókor előtti szigorú felelősség terhe alatt, csak pillanatig is kétkedni a teendők fölött! Levelezések. Berlin, mart. 16.ifj. Mióta az ismeretes Waldbottféle indítvány a vallási kérdéseket alsóházunk kebelébe bevitte, napról napra jobban nyer valószínűségben az, hogy mindinkább nagyobb részét a vitáknak fogják igénybe venni. Az ezen kérdésekkel szőnyegre hozatandó dolgok e pillanatban és magukban véve alig érdemlik meg a belföldi, még kevesbbé a külföldi közönség figyelmét, annál inkább, mert minden e tekintetben teendő előterjesztések sorsát, azaz: sikertelenségét meglehetős bizonyossággal előre lehet mondani. Mindamellett e harcz nagyban és egészben véve megérdemli minden államférfiú teljes s föltétlen figyelmét. Először mert nem jelentéktelen jele az időnek, hogy az utolsó évek politikai ingerültsége után most, rögtön és sokak előtt váratlanul, a vallási zavarok lépnek előtérbe; de még inkább másodszor azért, mert a viszály eddigi állásából és az eddigi eseményekből a katholicismus és protestantismus közti világot mozdító harc a jövő folyamára nézve mindenféle figyelemre méltó jelenségek merülnek fel. Jelenségek, melyek a protestantismus további lételét és további fejlődését veszélyezni látszanak, s ekként Poroszországra nézve nem csak egyházi, hanem a legmélyebb állami jelentőséggel is bírnak, miután az összes pártok megegyeznek abban, hogy e hatalomnak a,,protestantismus védelmét“, a katholikus Austria irányában, főfeladatai egyike, sőt európai állásának legfőbb alapja, szóval lételének conditio sine qua non-jaként kell tekintenie. A helyzet, melyben a protestáns egyház nálunk létezik, röviden ez. Közel van hozzá, hogy tökéletesen felekezetekre oszoljék fel, m oly tökéletesen, hogy (a következő kifejezést természetesen csak cum grano salis kell venni) valóban azon veszélyben van, mikép az evangelika országos egyház kebelében csak a vallásilag közönyöseket, azokat pedig, kik komoly vallásossággal bírnak, vagy felekezetekbe vagy a katholikus vallásra térni látandjó. — Ez állítás nem túlzott. Nekünk nem csak protestáns alapokon nyugvó, az országos egyháztól elesett „szabad községeink és világosság-barátaink“ vannak,nem csak azt kellett megélnünk, hogy a német katholikus mozgalomból keletkezett vallási töredékek a protestáns elvekhez közeledtek s igy a hhaost az evangélikus egyház kebelében nevelni segiték, mig a római apostoli egyház, mely ellen pedig a vihar keltve volt, a veszélyes elemek jókori kizárása által teljesen érintetlenül tartotta fen magát s minden szakadozást eltávolitott, hanem mióta a megboldogult király a lutheránus és reformált egyház közti „Unió“ által az „egyesült evangélikus egyházat“ országos egyházzá emelte, a mennonitákon kívül a reformátusok is, maguk a mereven az augsburgi hitvalláshoz szító s egy ideig keményen üldözött „ lutheránusok“ szintén felekezetté lettek. Szóval: a protestantismus életcsírája, a „szabad vitatás joga vallási téren halálcsíájává fenyeget tenni. A jelenleg uralkodó Fejedelem e zűrzavarban az egyedüli útra tért, mely czélhoz vezethetett, de még is csak egy intézményt birt megmenteni, mely maga is elégséges erővel birt saját regeneratiojához. 1847-ben egy vallási edictum minden másként gondolkozóknak jogot adott dissidensekül az országos egyházból kilépni, mig mindenkit büntetéssel fenyeget, ki abban megmarad, s annak dogmáival mégis ellenkezésbe lép; a főegyházi tanács felállítása azonfelül az országos egyháznak oly önállóságot adott az állam mellett, milyet az talán egy nem katholikus országban semmír. Most már semmi iránt sem panaszkodhatott : voltak elégséges eszközei, magát regenerálni, mindenfelé magát védeni; rajta állt most bebizonyítani, hogy van elégséges ereje, ezen eszközöket használni. Hogy ezzel nem bír, hogy az igen bölcs rendszabályok, a protestantismusnak magának gyöngesége miatt, czéljokat teljesen eltévesztették, ez már kétségen kívül van. „Én — monda Frigyes Vilmos a vallási edictum kiadása és a főegyházi tanács felállításakor — én nem akarok senki lelkiismeretén erőszakot tenni; de nem is akarok egyházamban tartotteket, s Istennek hálát fogok adni, ha az a feletti gondoskodást azon kezekbe , melyekbe tulajdonkép tartozik , nyugodt lelkismerettel letehetem !“ S valamint a király, úgy a legfőbb egyházi hatóság tagjai is érzik e két tétel igazságát; érzik, hogy a katholicismusnak csak úgy állhatnak ellent, ha sikerül nekik, a minden dissidensektől megtisztult, s az államtól független protestáns egyházat helyreállítani , de minden törekvéseik e tekintetben nem csak tökéletesen meghiúsultak, hanem kezeik közt egészen ellenkezőt eredményeztek. Az országos egyház sorai megritkultak oly rémítő módon, hogy a főegyháztanács csak arra fordíthatta már figyelmét, mikép nehezítse meg a kilépést, s a kilépetteket visszatérésre hogyan kényszerítse: az egyházi büntetések oly sikeretlenek, hogy a főegyháztanácsnak mindig a rendőrséghez és államügyészséghez kell folyamodnia s a vallási edictumot szelleme ellenére, habár betűje ellenére nem is mindig úgy volt kénytelen magyaráztatni, mintha nem az lenne rendeltetése, az egyházat tartuffektől megtisztítani, hanem inkább azokkal megtölteni! Szóval, a főegyháztanács azon dilemmában van, hogy a dogma tisztaságát és az egyháznak államtóli függetlenségét egyetlen orvoslási módul elismerő — és mégis mindig a kényszer s a világi hatalomhoz folyamodás palliativ szerét volt kénytelen alkalmazni, hogy az országos egyház lételét napról napra tengesse. Később szabadságot veenek magamnak, ez átalános megjegyzések helyességét azon egyes javaslatokon bebizonyítani, melyek most a kamrák előtt fenforognak. 338 Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) Martius 22. * A cs. k. helytartóság alelnöke : Augusz Antal ur azon felhívást, melyben ő cs. Fensége Ferdinánd Miksa főherczeg, az ő cs. kir. Apostoli Felsége szentséges személye ellen, febr. 18-kán elkövetett kárhozatos merény meghiúsulásának emlékéül, egy a czél nagyságának megfelelő egyház építését kezdeményezi, a jobbágyi hűség és szeretet ez emlékoltárára való adakozás végett, f. hó 12-kén következő felszólítással bocsátotta közre: „Az isteni gondviselés nyilatkozott, midőn Császárunkat nem engedé a gonosz dúlók áldozatául esni, kik felfuvalkodott törpeségükben és forradalmi elbizottságukban az isteni hatalomnak véltek ellenszegülhetni, midőn nem irtóztak Fejedelmünk, az Isten felkentje ellen tőrt emelni és életével a népek milliói boldogságát koczkáztatni. Felséges Császárunk és Apostoli Királyunk az isteni gondviselés oltalma által mentve jön, mentve népei boldogitására szentelt élete. Hála a Mindenhatónak ! Egyesüljünk hálánk szent érzetében ! kövessük a Fenséges Főherczeg vezérszavát, emeljünk emléket, a birodalom összes népei hála imájának, — emléket a népek egybeforrt hűségének, hálájának a nekik irgalmas nagy Isten dicsőítésére. A birodalom népeinek szellemi, vallási érzete, hű jobbágyi ösztöne forrjon egybe, építsünk a főherczegi magas felhívás folytán egyesült erővel egyházat a birodalom székvárosában, ott, hol a galád merény színhelye volt, ott, hol az isteni gondviselés a népeket veszélytől megmenté , ott, hová a birodalom minden részeiből siettek a nép hálájának, hűségének képviselői, ott, hol az iszonyatos eset utálata mellett a nép vallásossága, Fejedelme iránti hűsége máris szellemi emléket emelt magának örök időkre. Egyesüljön az áldozattételben egyéni és vagyoni erejéhez képest mindenki, hogy azon kielégítő öntudattal bírjon , miként az Isteni hála és Fejedelméhez a hűség érzetének nyilatkozatában részesült, és ennek látható jelét örökítette.“ * F. hó 13-án a terézvárosi templomban ő cs. k. Apostoli Felsége tökéletes felgyógyulásáért ünnepélyes istentisztelet tartatott , melyen noha szokatlan órában történt, számos nép jelent meg. Szertartás bevégezte után a Te Deum-hoz külön szerkesztett ének, melyet 3 terézvárosi polgárok : Zechinger, Koch és Kutscher a 2000 példányt saját költségükön kinyomattak és a nép közt kiosztattak, énekeltetett el. * 6 cs. k. Apostoli Felsége szerencsés megmentetése alkalmára a kat. és polg. kormányzósághoz következő további adakozások folytak be: Petrák államügyész úrtól 20 ft a milánói sérült cs. k. harczosok részére ; Schmidtberger Bálint kalaposmestertől 2 ft, Schlosser Teréz vendéglős özvegytől 2 ft, Handt József polgári mészárostól 2 ft, K. K. 2 ft, Schöberl Manó polg. vendéglős 2 ft, Kren József polgári fazekasmester 2 ft, egy névtelentől 2 ft, Gobbi Lajos hangász 2 ft, Bauer József polgár 5 ft, Ofenheimer Sándor úrtól 2 ft, mind a cs. kir. katonaság részére. Továbbá a cs. k. adószabályozó választmánytól Nagyváradon a cs. k. katonai kerületi parancsnokságnak, úgy amott az ottani katonai kórházban fekvő beteg katonák részére 28 ft 56 k. p. p. adatott át. E hazafias cselekmények a leghőbb köszönet kifejezésével azon hozzátétellel adatnak át a nyilvánosságnak, miszerint az említett pénzadományok iránt rendeltetésükhöz képest történt intézkedés. * A bérlethirdetményeken olvasható két havi szünidőre nézve, a színházi lap akkér világosítja fel a közönséget, hogy ez idő alatt csak a bérlet van zárva, de nem a színház. Azért mindennap fognak előadások tartatni. Az opera mindenesetre elmegy e két hónapra, mert hogy tíz hónapon át folyvást együtt működhessék, az egész operai személyzet egyszerre kapja ki szabadságidejét, de a dráma működni fog, felváltva ballet, vidéki vagy külföldi opera-társulat és vendégművészek előadásaival s a drámai személyzet illető tagjai viszont máskor rendelkezhetnek szabadságidejükkel. A színház zárva soha sem lesz, s azon esetre, ha építeni kellene is rajta, azon időre alkalmas nyári színházról gondoskodnék az igazgatás. * A birodalmi székvárosban egy idő óta forgalomba jött úgynevezett cabs -bérkocsik egy része nem sokára fővárosunkba fog szállíttatni s itt kezdenének versenyszereplést rendes bérkocsijainkkal. Nyári hónapokban a bérkocsizási forgalom nálunk oly nagy, hogy azért bérkocsisainknak nem lesz okuk kétségbeesni, a concurrentia jó következményeire nézve, pedig a közönség is szintén csak örvendhet ez új vendégeknek. * A városligeti csolnakázás haszonbérleti jogának árlejtésére a városi gazdasági hivatalban számosan jelenkeztek, s közölük Treichlinger úr maradt a legtöbbet ígérő 830 pftnyi haszonbér-öszveggel évenkint. Az előbbi haszonbérlő 406 pftot fizetett. Azon omnibusok, melyek ápril 1-jétől kezdve, a városligetbe óránkint rendesen járni fognak, már elkészültek s 12 személyre kényelmes üléssel vannak ellátva. April havában e kocsik reggeli 6 órától este 8-ig, május elsejétől kezdve pedig reggeli 5 órától este 9-ig minden órában járni fognak. Az alagúton éjjel is dolgoznak. A napokban már 2050 darab részvény volt aláírva. Az alagút-igazgatóság a Krisztinavárosban a leendő alagútfő mellett fekvő s a budai jótékony nőegyesület birtokához tartozó házat, 10,000 pftért vette meg. Az alap belsejében a munkaidő folyamára, az építési anyagok könnyebb szállítása végett sinát fog alkalmaztatni, melynek arkrészeit a lánczhid-igazgatóság volt szives a lánczhid építésekor használt sínek közöt, átengedni. (Scbl.) — Jeles festőnk Barabás Miklós által Gyöngyös városa közelebbről lefestett Albert főherczeg kormányzó Urunk ő csász. Fensége képét, mely ott a tanácsteremben lesz felállítandó. A ritka szépségű, igen jól talált kép életnagyságban térdig ábrázolja ő csász. Fenségét, és a mi Barabásunknak különös érdeme és sajátsága, hogy festésein a perspectiva törvénye szorosan megtartva van, s igy a kép a háttértől láthatólag elkülönözve áll — az a fenebbi kép fényvonásai közé is tartozik, mely azonkívül élethű, mennyiben Barabásunknak egy versen szerencséje volt ő is. Fenségét természet után rajzolni, valamint az a színek eleven és fris volta által is kellemesen szembeötlő. A kép, valamint Gyöngyös városa leyális gondolkozásának szép bizonysága, úgy tanácstermüknek is kitűnő dísze leend. Mint tudjuk, még egy pár napig itt Pesten lesz e kép, s valóban mindazon tisztelői fenséges kormányzó Urunknak, kiknek azt még látni módjuk leend, különös örömmel fogják szemlélni. — Múlt szombaton f. hó 19-én adták a nemz.színházban az ünnepheti szünet előtt, utolszor, a hosszas idő múlva újra előkerült „Báléj“ czimü kedves daljátékot. De akik azt tán most látták volna először, a felette gyenge sőt hanyag előadás után, arról maguknak kedves képzetet nem formálhatnának. A főbb szerepeket illetőleg a herczeg volt Young, Amália Hasselt - Barthné (ötödik opera, melyet félév óta betanult) gr. Reiterholm K ő sz e g h i, Oskár herczegi apród Téli Rózák. a. Adversen jóslónő Korcsek Leop. k. a. Nem bíráljuk az egyes személyeket, mivel jót keveset, roszat pedig sokat kellene róluk mondanunk. Az egész előadás fényes és csaknem kézzel fogható bizonysága volt azon állításunknak , hogy a mostani magyar operát nem kell német földre vinni. Legjobb volt benne a bálban a kisgyermekek ügyesen végrehajtott kéményseprő táncza. Pécsett, márt. 1 -jén ifj. Madarász József vasgyára — mint egy Pesten járt utazó beszéli — a gőzkatlan szétpattanása következtében szétvettetett. A roppant explosio oly iszonyú rombolást okozott, mikép a messze szórt épületromok még a harmadik utczában eső házakban is kárt tettek, s a romok közt három munkás lete halálát. Ugyanazon forrás szerint a nevezett gyártulajdonos úr az áldozatul esett munkások hátrahagyott özvegyei s árváinak halálukig naponkint 20 pár segélypénzt biztosított. Ugyanezen hónap 16-án tartatott Pécsett a hálaünnep 0 cs k. Apostoli Felsége szerencsés felgyógyulásáért. Estve a város fényesen kivilágittatott. (Közbirodalmi napló.) Bécs, martius 19. Tegnap déli 1 órakor tartatott meg Császár ő Felsége rendeletére a hétfőről b. Haynau tsza, az ő excsa halála miatt elmaradt nagy őrdiszelgés, melynél hat zenekar működött, és az egyes őrállomások felváltása alatt, mi körülbelül félóráig tartott, különféle zenedarabokat játszott. Császár Ő Felsége az örömben áradozó népnek magát az 1-ső emelet egy ablakában mutatni méltóztatott, s mi alatt a zenekarok Ő Felsége kedvencz indulóját játszták, tiszteletteljesen üdvözöltetett. — Régi szokás szerint a császári udvar azon egyházfőt, ki Bécsben nyer biboröltönyt, saját biztosok által üdvözli, kik a legfelsőbb Uraságok nevében az uj bibornokhoz ünnepélyes menetet tartanak. Ez történt tegnap déli 12 és 2 óra közt pápai nuntius Viale Prelat emilensiájánál, kinél Ő Felsége nevében szárnysegéd gróf O’Donnell, Ferencz Károly Főherczeg és Zsófia Főherczegnő ő cs. Fenségük nevében b. Reischach, özvegy császárné ő Felsége nevében Paar hg, Károly Lajos főherczeg ő Fens, nevében b. Hornstein, Vilmos főhg ő cs. Fens, nevében gr. Kinsky, Rainer főhg és Mária főhgnő ő cs. Fenségük nevében gr. Wrbna, és Lajos főlig ő cs. Fens, nevében gróf Schafgotsch negyedórányi időközönkint megjelentek, és a felséges udvar szerencsekivonatát kifejezők. Úgyszintén tegnap d. u. különféle papi és világi küldöttségek jelentek meg ő eminentiájánál, őt üdvözlendők. Fél ötkor 6 emin. ünnepélyes audientiára Zsófia főherczegnő ő cs. Fenségéhez kocsizott. Öt órakor ő eminentiájánál 20 teritékü ebéd volt, melyen a milánói érsek, a paviai püspök és több diplomata jelenvolt. Ma 6 emin. ünnepélyes audientiára, Ferencz Károly, Lajos, Vilmos főhgek ő cs. Fenségeikhez és özvegy császárné ő Felségéhez kocsizand. — Hir szerint Császár ő Felsége közelebbi napokban szándékoznék felgyógyulása után az első szemlét a bécsi helyőrség fölött tartani. — Kolozsvárról írják, hogy ott folyó mart. 7-kén meghalt élte 74-dik évében nagysolymosi id. Incze Ferencz ur, egy szép tudományos Műveltséggel birt férfi s ritka becsületességü emberbarát. Nevelője vala derék hazafi gr. Kemény Sámuel urnak, ki „tisztelve szeretett egykori nevelőjének, később bizalmas barátjának s családja csaknem félszázados tagjának“ temetésére hívta fel a közönséget. Az üdvözült kivált a természeti tudományokban és mathesisben szép jártassággal birt, s különösen a mágnes jelenségeivel sokat foglalkozott, minek következtében 1844-ben kiadta e munkáját: „A mágnes elmélete.“ Lefordította magyarra „Euklidest“, s azt Pestre felküldötte a tudós társaságnak kinyomta-