Budapesti Hírlap, 1853. május (104-126. szám)

1853-05-01 / 104. szám

praetendens elvei nem azonosak a száműző csá­száréival. Ez utóbbi törekvésének meghiúsulta o­­kozhatta egyszersmind , hogy utópiáit az európai társaság kertjéből a délamerikai erdők vadonjába akarja vinni, hová valók is.“ KÜLFÖLD. Anglia, London, ápril 24. A „Herald“ ma minis­­teri kicsis közelgetését jósolja. Szerinte Aber­deen lord épen nem érzi magát kényelmesen jelen helyzetében, a budgetnek sokkal több hiá­nyai vannak, semhogy remélni lehetne, mikép keresztül fog menni. „Ily hiány először is azon kísérlet, mikép a gyűlöletes jövedelem­adót hét évig az országra akarják erőszakolni, s úgy meg akarják kötni a parliament kezeit, hogy le­hetetlen legyen a terhet leráznia. Ily hiány to­vábbá, ezen adónak csekélyebb jövedelmekre s Izlandra kiterjesztése. Továbbá ama kegyetlen terv, miszerint a földbirtokosoktól évenkint 2 millióval többet akarnak kicsikarni, amaz arány­talan terheken fölül, melyek a földbirtokot már eddig is nyomták. Ezután jön az alattomos ma­láta-adó, végre a hirdetési díjak eltörlése, mi­ál­tal a hírlapokat akarják megvesztegetni. Mind­ezen pontok nem fognak könnyen keresztülmen­ni, — s a budgetnek bármelyik főpontjával együtt, az Aberdeen-ministeriumnak meg kell buknia,— mint minden ily ministeriumok megbuktak, — benső gyengeség s romlottság miatt, noha minden ellenséges megtámadtatás nélkül “ — New-Yorkból ápr. 12- ről kelt tu­dósítások szerint, az amerikai kabinetben módo­sítás történt, egyik tagjának Marcynak ön­­kénytes lemondása következtében. — Angolor­szági követté Buchanan neveztetett ki. Francziaország P­á­r­i­s , april 24. Azon társulat, mely a franczia protestánsok közt, az elemi oktatás elő­mozdítása végett alakult, tegnap tarta az orató­rium templomában évi közülését. Az elnök Gui­zot, — miután megnyitó beszédében kifejté, hogy jelenleg a franczia protestáns és kath. egy­házak keblében nagy mozgalom uralkodik, — te­temes vallási, irodalmi, tudományos tevékenység, s a buzgalom s a befolyás visszatérése mutatko­zik, —­­gy nyilatkozott: • „Ezek, uraim, nem történetes tények, s nem üres jelenségek; társadalmunk helyzete s szüksé­gei föltünőleg nyilatkoznak azokban. Franczia­­­ország, az 1848-iki társadalmi felforgatás köze­­lett, megrémülve a keresztény vallás karjaiba veté magát, így szólván: „Elveszünk; ments meg bennünket; vedd vissza hatalmadat; tedd meg mindazt, mi szükséges leend megmentésünkre.“ — Francziaországnak igaza volt. Igaz, hogy e­­gyedül a keresztény vallás mentheti őt meg. Mi­ként, uraim ? minő föltételek alatt ? minő eszkö­zökkel ? — A keresztény hit, remény s szeretet föléledése, terjedése s folytonos működése által. — Értelmi s erkölcsi tekintetben, mire van főleg szükségük a kedélyeknek Francziaországban? — Oly állandó pontra, mely a működésre nézve tá­maszpont, egyszersmind a mozgásban megállapo­dási pont legyen. Kétségkívül ennek vagyunk hi­­javai; az űrben lebegünk, hányatva azon szelek ál­tal, melyek majd a külvilágból, majd saját lelkünk­­ből erednek, — alap, gát s határ nélkül. — A ke­resztény vallás adja meg amaz állandó pontot, melyet nélkülözünk s melyre vágyunk. A külön­böző keresztény felekezetek azt nem helyezik mindnyájan ugyanazon helyre, s nem ugyana­zon módon szervezik; de mindnyájan birtokában vannak. Reánk protestánsokra nézve, ezen ál­landó pont a szent könyvekben, ami szóban van, mit mi nem irtunk, s mit nem törölhetünk ki. Ez ama pont, melyre támaszkodunk, s melyet a tár­sadalomnak ajánlhatunk. — Francziaország s a kedélyek Francziaországban jelenleg az erkölcsi élet- s rendnek még egy más elvét is nélkülözik, s ez a remény. Mit látunk magunk körül, s ta­lán magunkban is á­ltalános levertséget, — annyi csak pillanatnyi hatású. A szabadság, s kivált a vallás-szabadság, századunk egyik állandó szük­ségévé lett. Hiányai s veszélyei ellenében, az e­­gyedüli tartós gyógyszer a keresztényi szeretet­­ben áll. — E szempontból, uraim, napjainkban,a keresztényi szeretetnek tetemesen ki kell terjed­nie, szép s üdvös hivatást kell teljesítnie; ez nem csak a nyomor enyhítésére szorítkozik, ha­nem az emberek jogai­ s érzelmeinek tiszteleté­ben is áll; minden anyagi kényszerítést, minden anyagi erő használatát kárhoztatja a szellemi világban, s ez által a békét fentartja a szabadság keblében. — Ekkép, uraim, a kereszténység há­rom lényeges törvényeinél, a hit-, remény- s szeretetnél fogva, megfelel korunk s honunk legátalánosabb szükségeinek. — Keresztényi hit nélkül, nincs állandó pontunk; keresztényi re­mény nélkül, nincs kimerithetlen bátorságunk; keresztényi szeretet nélkül, nincs valódi békénk. S ezen igazságot az ország ösztönszerüleg érzi; nemde sajátszerü látványt szemlélünk? — Épen azon perezben, midőn a közszabadságok megha­jolnak s hátravonulnak, a keresztényi szabadsá­gok fölemelkednek s előre haladnak; az értelmi mozgás s a szabad élet, a politikai világtól elvo­nulva, a keresztény egyházba menekülnek. — E fontos tény minden keresztények elé, s kivált elénk nagy feladatot tűz ki. Meg kell felelnünk korunk ezen felhívásának; egész erőnkből ter­jesztenünk kell a keresztényi hitet, reményt s szeretetet, az egyedüli üdv­eszközöket Franczia­­országra nézve. S miként tehetnők ezt hatályo­sabban, mint a keresztény nevelés terjesztése ál­tal? Biztosítsuk, uraim, e nevelést, minden pro­testáns gyermek számára, ez rájok nézve szük­ség, ránk nézve kötelesség, mindenkire nézve jótétemény. Ez a legnagyobb szolgálat, mit egy­házunk s honunknak jelenben s jövőre te­hetünk.“ Belgium u­ talmaz, mely jelenti, hogy a lázadók Wu­kiang városát (Hopik tartomány fővárosa) elfoglalták. Ez okmány tele van keserű panaszszal a chinai parancsnokok hanyagsága ellen, s e szavakkal végződik. A zavarok délen nem hagynak nyu­godnunk éjjel, és elrabolják étvágyunkat. Már főbiztosokat neveztünk ki, ezek Luh- Kieng- Y­i­n­g (Tu - kiang fő kormányzója) és K­e S­h­i­e­n. Ők ketten erős hadsereget fognak a lá­zadók ellen vezetni s azokat megsemmisítik. To­vábbá F­o­c­h­i­e­n főkormányzójának, Li és Kan­­sichnak, valamint Yu-suf szimeni­tnoknak is megparancsolták, hogy Hopik és Hunanba men­jenek, hogy a lázadókat egyesült erővel porrá zúzzák.“ Úgy látszik, hogy Wu-kiangban sok vér folyt. A győztesek különösen a hivatali palotákat és bálványimádákat földig lerontották. Yeh fő­­kormányzó családját, mely Wu-kiangban volt, a lázadók kegyetlenül meggyilkolták, így akarván boszut állani azért, hogy 2 év­e ott a kormányzó főnökeik egyikének sírját elpusztító. Állítják, hogy a felkelők most észak ellen Honanba indul­nak, és Zik-li tartományt is, hol Peking fekszik, meg akarják hódítni. Cantonban az ópium -bevi­telt illető császári emlékirat közzététetett. Cantonban azon hír volt elterjedve, hogy a felkelők febr. 19-ken Nankingot elfoglalták, de a közel Sanghanban 26-kan a posta indulásakor erről semmit sem tudtak; az bizonyos, hogy a for­radalom az uralkodó dynastiára nézve folyvást aggasztóbb fordulatot vesz.­­ Fontos eseménynek tekintetik Lahore vagy a szik­ek országa utolsó maharadzsája (nagy ki­rálya) a most angol nyugpénzen élő D­h­u­l­i­p Szingh (szül. 1837) megtérittetése, ki a ke­resztény vallásra térvén mart. 8-án megkeresz­­telkedett; ő az első ily főrangú keresztény feje­delem Ázsiában. Dhulip Szingh, ki mikor Laho­réból elvitték, még olvasni sem tudott, most nevelője dr. Login vezetése mellett tökéletes angollá lett, nyelv, gondolkozásmód és művelt­ségre nézve. (Lahore ország, mint tudva van 1849-ben csatoltatott az angol keletindiai birto­kokhoz). A „Delhi Advertiser“ szerint több nagy­­befolyású főnökök Kabulban Afghanistánt a bri­­tek kezébe akarják juttatni. Brüssel, april 24. Az első folyamodási törvényszék ma kezdé meg azon rágalmazási per tárgyalását, melyet Laroche Maquelein a „Nation“ lap ellen kezdett. A Nation ugyanis azt állítá, hogy a marquis 30,000 ft -ért eladta ma­gát Lajos Napoleon kormányának, a­mennyiben a senatusságot elfogadta. Funk, a Nation ügy­véde, lényegesen így nyilatkozott : „Mi tudtuk, hogy Laroche Maquelein urnak adósságai voltak, s hogy napi díjai lefoglaltattak. Ha azt kérdik tő­lünk, hogy a sajtó miért említi azt, azt válaszol­juk, mikép itt nem magánszemélyről, hanem oly emberről van szó, ki oly nevet visel, mely zálo­gokat adott a legitimitás elvének, s ki zászlaját rögtön elhagyván,az általa védett elv ellenségei­hez ment át, ki miután még 1850-ben azt vallá, mikép csak két elv lehet, — a köztársaság vagy az örökös monarchia, — rögtön még egy harma­dik elvet is elismer, s azt egy 30,000 francot jö­vedelmező állással együtt elfogadja. Ez az, mire czikkeink czélzást tettek; ezek épen nem polé­miai czikkek, hanem oly levelezések voltak, me­lyek külföldön szárnyaló híreket említettek. Mi azt állitók, hogy Laroche Maquelein urnak adós­ságai voltak, s hogy napidíjat lefoglaltattak. Ez iránt értesítéseket kelle szereznünk, természe­tesen nem hivatalos uton, mivel nem találtunk volna oly jegyzőt, ki a szükséges okiratokat ke­zünkbe szolgáltassa. A petites affidhes czimü lap 1850 május 29-ről oly hirdetést közöl, melynek értelmében 6,455 fr. összeg, a marquis napdijából lefoglaltatott. Továbbá a törvényho­zó-testület hajdani pénztárnoka, Baze-hoz is fordultam, a­ki egy bizodalmas közlésben ki­jelenté, mikép Larochejaquelein úr napidijaiból tetemes összeg lefoglaltatott. — Továbbá azt vetik szemünkre, mikép azt állítok, hogy a mar­quis nejétől külön él ? Ebben semmi rágalom sincs. Azt is szemünkre vetik, mikép egy mun­káspénztárban volt pénzek eltékozlásáról szól­tunk. Mi csak azt mondók, hogy a marquis a pénzt eltékozolta, nem pedig azt, hogy a pénzt magánczélokra fordítá. Larochejaquelein úr azt állítja, mikép ő reá sohasem bizatott valamely lan magimituius --mint­ mun­ká­énzt, holott 1849-ben ő maga adott csalatkozást a múltban, oly mely sötétségét a jó­ ki egy rö­,iratot,melyben magát úgy állító elő,mint vő iránt! Az elcsüggedés kételye, s ama majd in­gerült, majd apathikus, de mindig meddő nyug­talanság , mit a kétely szül, — ez korunk baja, még a becsületes emberek között is. — E bajt egyedül a kereszténység orvosolhatja meg. A po­gány társadalmakban, a levertség alapos lehetett; ők gyorsan kimeriték erkölcsi éltüket; bárminő volt is erejök s dicsőségük, — csakhamar végére értek annak, mi jó s igaz volt ama tisztátalan s tö­kéletlen el­vekben,miknek eleinte virágzásukat kö­­­szönheték. De a kereszténység mind az egyénekre, mind a nemzetekre nézve kimerithetlen remé­nyekkel s örök regeneratio s megujitás elveivel bir.Istentől jővén, hogy az embert Istenhez vezes­se vissza, tökéletes öszhangzásban van egyrész­ről az isteni igazsággal, s másrészről az emberi természettel; s elég ereje van arra, hogy örökké fölemelje s megifjitsa azon népeket, melyek hoz­zá ragaszkodnak. Az elcsüggedés nem lehetséges keresztényekre nézve, mivel lelkükben végtelen erő, s előttük végtelen kilátások vannak. — To­vábbá társadalmunk, egy állandó ponton s egy hosszú jövőn kivül, még ama belbékét is nélkü­lözi, mely az embereknek egymás iránti kölcsö­nös bizalmából ered. Ezen békét nehéz fentarta­­ni, ama kiterjedt szabadság mellett, mely az új­kori polgárisodásnak egyik fő jellemét képezi. — Minden szabadság oly meghasonlások s viszá­lyok kútfeje, melyek könnyen kihágásokká s ve­szélyekké válnak. Ekkor a hatás elnyomása vé­gett, az okot nyomják el; a béke helyreállítása végett, a szabadságot törlik el. De e gyógyszer egy kölcsönös segélyzési társulat alapitóját, L ur a mi czikkeink által nem szenvedett jóhíré­­ben, mivel a mi lapunk Francziaországban szi­gorúan el van tiltva. Különös, hogy épen minket üldöznek, holott más lapok még erősebb vádakat hoztak fel a marquis ellen.“ Végül az ügyvéd azt indítványozá, mikép a marquis 50,000 fr. birsági ítéltessék, mivel egy nyilvános iratban azt állí­­tá, hogy a „Nation“ az ő ellenségeinek fizetett apja.­­ Larochejaquelein ügyvéde, P­a­e­p­e azt igyekezett bebizonyítni, mikép a „Nation“ vé­dője semmivel sem tudá igazolni azon állítását mintha a marquis senatori fizetéséért Lajos­ Na­­poleonnak eladta volna magát. Igaz ugyan, mi­­kép a marquis Németországba utazása alkalmával szorűtt állapotban lévén, napidijai lefoglaltattak de e lefoglalás mindjárt visszatérésekor meg­szüntetett. Dessauret ex-képviselőnek egy ira­tából kitűnik, mikép a marquis ama munkás­­pénztár ügyében, melynek pénzét állítólag elté­kozolta volna, igen sokat tett, s mikép a vállalat mindjárt kezdetben meghiúsult. Szintoly álnok rágalom az is, mintha a marquis csalási vállala­tokban vett volna részt. Szerencsétlensége volt oly vállalatokba bocsátkoznia, melyben tetemes összegeket vesztett, mi bírói végzésnél fogva meg van állapítva. — A perben még nem hoza­tott ítélet. Keletindia és China. A Hongkongban megjelenő „China Mail” mart. 11-ki száma egy császári proclamatiót tar 513 Legújabb posta. London, april 26. Az alsóház tegnapi ü­lésében Duncombe ismét interpellálta lord Pal­merstont a rotherhithei házkutatásra nézve, kér­dezvén tőle, várjon megmarad-e előbbi állítása mellett, hogy ott 500 font lőpor találtatott. — Palmerston lord válaszoló : Én e pontra nézve helytelenül voltam értesülve s nem volt igazam minőn ez állítást közlém. Csak a jövő csütörtöki törvényes vizsgálatból fog kitűnni, vájjon azon 260 font súlyú talált anyagszer­­őpor-e vagy nem. London, ápr. 26. A felsőház tegnapi ü­­lésében, Clariicarde marquis a keleti ügyek iránt felvilágosítást, s az ezen ügyre vonatkozó jegyzék­cserének előterjesztését kívánván — “larendon gróf sajnálta, hogy ezen óhajtást nem teljesítheti; még pedig nem azért, mintha e kérdésben az érdeklett hatalmasságok közt meg­­hasonlás léteznék; hanem azért, mivel az alku­dozások még nincsenek befejezve. — Azonban annyit válaszolhat, mikép a britt kormány azon nézetben van, hogy Törökország függetlenségét fen kell tartani, s mikép a többi nagyhatalmas­ságok tökéletesen osztoznak ezen nézetben. — E szerint Törökország kivülről semmitől sem fél­het , sőt még benső gyöngesége sem idézendi elő bukását, föltéve, hogy­eszélyesebb politikát kö­­vetend, s emberiebben fog bánni keresz­tény alattvalóival. — A­mi a montenegrói ü­­gyet illeti, — a török kormányt e költséges expeditióról már annak idejében lebeszélni i­­gyekeztek. Montenegrónak Törökországtóli füg­getlensége tettleg el van ugyan ismerve, azonban Austria kénytelen, ama határszélen tetemes had­erőt tartani, hogy a török-osztrák határt elzárja a menekültek elöl, s hogy eltávoztassa a kereszté­nyek s muzulmánok közti fanatikus háborút. Leiningen gróf küldetésére vonatkozólag,­­ Russell lord a császári kormányhoz előterjeszté­seket intézvén, az utóbbi legbarátságosabb mo­dorban erősíté, mikép legkevésbbé sem szándé­kozik, Törökország irányában, hagyományszerű barátságos politikáját megváltoztatni, s valóság­gal semmi sem történt, mi a népjog elleni vét­ségnek látszhatnék, vagy a­mit két kormány ba­rátságos viszonyaival nem lehetne összeegyez­tetni. Ellenben Törökország régi hibájába esett, s másrészről a szent­­ sír ügyében, Francziaország­­­nak ugyanazon engedményeket adá, miket előbb Oroszországnak adott. Ezen, s nem más okból küldetett Mencsikoff herczeg Konstantinápoly­ba. Igaz ugyan, hogy ugyanakkor Oroszország­ban harczias előkészületek létettek, de azok igen nagyítva adattak elő. Ugyanez áll az orosz követelésekről — melyek annyi aggodalmakra adtak okot, s melyek még Rose ezredest is a földközitengeri hajóhad előhívására indíták. A­­zonban Dundas admiral sokkal jobban volt ér­tesülve­­a valódi ügy­állásról, semhogy a fel­hívásnak engedett volna, s ha a franczia hajó­had gyorsan megindult, — ennek a kérdéses ügygyel semmi köze sincs, s ez nem is hábo­ríta meg a Franczia-­s Angolország közti e­gyetértést. Ő maga csak arra figyelmeztethet, mikép az orosz császár szavát adá az iránt, hogy semmit sem tervez Törökország függetlenségi ellen, s mikép az angol kormány mindenkor hi­telt adhat az orosz császár szavának. Egyébiránt tegnap Stratford lordtól egy Konstantinápolyba. 14-én kelt sürgöny érkezett, melyből bizonyos­nak látszik, mikép nem csakhogy az európai bé­ke nincs veszélyeztetve, hanem mikép a nagy­­hatalmasságok egyetértőleg szükségesnek tart­ják Törökország eddigi integritásának fentar­­tását. Távirati sürgönyök. P­á­r­i­s, april 28. Az ismeretes schweiczi gyarmatosítási terv Algírban, elfogadtatott. Paris, april 29. A csatornaépítések Man­­che megyében megrendeltettek.A mai,,Moniteur“ berendeli a rendes 80000-nyi csapatjutalékot 1853. évre. Corfu, apr. 23. Egy török gőzös a hajó­hadnak azon parancsot hozta, hogy Konstanti­­nápolyba vissza vitorlázzon. A hajóhad holnap hagyja el az albániai partokat. Turin, april 27. B­r­off­e­r­­­o interpellálta a ministeriumot azon lefoglalások és elfogatások iránt, melyek Genuában egy Mazzini tollából folyt röpirat nyomatása miatt történtek , az in­­­terpellatio sikeretlen maradt. Az 1854 activ mér­­leg egész észletét 109.213269 lírát, a kamra elfogadta. Gazdasági és kereskedelmi hírek. * Pest, april 26. Több megyéből érkeznek panaszok azon kártékony befolyásról, melyet a rendellenes időjárás a vetésekre gyakorol. A rep­­ezevetések különösen tetemesen szenvedtek; a repeteolaj ára ennélfogva emelkedőben van. — Bars, megyében takarmány hiányában, némely gazda a háztetőről is leetette már a szalmát jó­szágával, a Kunságban sok marha és birka elesett, mit azon körülménynek lehet tulajdonítani, hogy a jószágot nem lehet legelőre hajtani s az istálló­zás igen sok bajjal jár. Kalocsa, áprilisben. A kiöntött dunavize jóformán körülczirkalmozott bennünket s viru­ló bokrosuk­ őszi, s szépen fejlődő tavaszi veté­seink nagy része már a vén Neptun hatalma alá estek. — E hónap első felében a folytonos fa­gyások gyümölcsfáinkat — különösen a baraczk és körtefákat — tetemesen megsanyargatták ; ha­nem , minthogy a reggeli fagyak után a nap — borús idők lévén — sütő melegével nem érinthe­tő őket, virágaikban a magzók tökélyes épségben mutatkoznak ; — kereskedésünk pang, s jelenleg a viz kiömlésével érezhetőbben, mint máskor. — Sokaknál a takarmányszükség — minthogy szi­­­sőséget a bágyadt jószágok számára még drága­­pénzen sem lehet kapni — sajtólag mutatkozik. Miseria cum aceto ! B. Csaba, ápril végén. Időjárásunk csak­nem szóról szóra olyan, mint azt a jolsvai időjós megjövendölte. Április elejétől fogva csaknem folyvást hó, fagy és eső váltják egymást. Ápri­lis 23-án melegebb idő állott be, de az eső nem sokára ismét megeredt. Sok szénára van kilátá­sunk, de a repete és korán érő gyümölcsök aligha­nem szenvednek a kemény dér és fagyok miatt. tiszta búza, köble 13—14 ft, kétszeres 1—12,árpa 9 ft, kukoricza 9 —10 ft.vált. A közlekedés csaknem teljesen fenakadva van a feneketlen sár miatt. 1. 1. Bécsi börze April 30-ról. Státus kötelezvény 5% • • -­dto 4%­­ . — dto 4 . . 75% 1834—ki „ 500 „ • . -­1839-ki sorsjegyek 250 ftos . . 146% Bankrészvény darabja . 1498 Éjszaki vaspálya 1000 ftos. . 2370 Bécs-Gloggnitzi 500 ftos . . 778% Dunagőzhajózási részvény. . 814 Amsterdam 100 tallér . 152 Augsburg .... . . 108% Hamburg 100 beo tallérért. . .160% London 1 ft sterlingért . . 16.44 Os. tár. arany . . . B­é e­s, april. 29. Agio : arany 12%, ezüst: 83/s. Lapunk ügyében ez. vidéki levelezőink­ és munka­társainkhoz. Tapasztalták­­. ez. levelezőink, hogy hoz­zánk küldött becses közléseik néha hosszabb ideig meg nem jelentek, s e késedelem miatt nem egy barátságos szemrehányást kellett már szenved­nünk. Ennek természetes oka a kiterjedt kül- és belföldi levelezéssel öszvefüggő tárgyba u­­taz, mi egy hivatalos lap állásából következik, a lap rendezésekor majd mindennap előforduló kihagyásokat idéz elő. Szolgáljon e megjegyzé­sünk, érdemes levelezőink és munkatársaink előtt mentségül s bocsánatkérésül, midőn egyszersmind, előlegesen azon örvendetes hirt tudatjuk­­. ez. ol­vasóinkkal, hogy a magas kormány kegyelmes új engedélye következtében a budapesti helyi érde­keket képviselő melléklete fog lenni lapunknak „Napi tudósító“ czím alatt, mely mindennap s így hétfőn is a dél es­ti ó­rá­kb­a­n féltven negyedréten jelenik meg, mi által egyéb előnyök mellett a főlapban sok tért nyerünk, s igy a jöven­dőben fenebb említett helyszaki nehézséggel ke­vesebbet kell bajlódnunk. A „N­api tudósító“ felől egyébiránt mielőbb bővebb s annak egész program­ját megismertető közlést teendünk. S­z­e r­k.

Next