Budapesti Hírlap, 1853. október (231-256. szám)
1853-10-01 / 231. szám
Pest, Vasárnap, BUDAPESTI IRLAP. Szerkesztői irodákig| | Ország-ut, 6. sz. ,a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Megjelenik e lap , hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat kivéve , mindennap reggel. Előfizetési dij : Vidékre : félévre : 10 frt., évnegyedre: 5 fz. 20 kr. A „Napi Tudósitog* val együtt : félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi Tudósító“-val együtt: félévre 10 frt, évnegyedre: 5 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr, számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában, Lukács L. és társ könyvnyomdájában Országút Kunewalderházban, vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-dik emeletben, vidéken minden es. kir. postahivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasítandók. A „Budapesti Hírlap“ és melléklapja „Napi Tudósító 44 előfizetési feltételei: A. ) A „Budapesti Hírlap“ és „Napi Tudósító“ együtt: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) évnegyedre 5 pírt. — Vidékre (postán) évnegyedre 6 pfrt 30 kr. B. ) A „Budapesti Hírlap“ csak magára: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) évnegyedre 4 pfrt. — Vidékre (postán) évnegyedre 5 pfrt 20 kr. HIVATALOS RÉSZ. A pénzügyi és kereskedelmi ministeriumoknak 1853-ki julius 12-kén kelt rendelete,a mely által az általános austriai vámrendszernek Magyar-, Horvát-, Tótországban, az Erdélyi nagyfejedelemségben, a Szerb vajdaságban és a temesibánságban, a kincstári utakon, hidakon és révekeni behozatala iránt 1853 diki február 10-kén kelt nyiltparancshoz (bírod, törvénylap 133 sz.) a végrehajtási szabály kibocsáttatik és közzététetik. Az átalános austriai vámrendszernek Magyar-, Horvát-, Tótországban, az Erdélyi nagyfejedelemségben, Szerbvajdaságban és a temesibánságban a kincstári utakon, hidakon és réveken, az 1853-diki február 10-dikén kelt császári nyíltparancs által legfelsőbbleg rendelt behozatalára nézve ő cs. k. Apostoli Felsége 1853 julius 5-kén kelt legfelsőbb határozványával az említett császári nyiltparancshoz mellékelt vámszabály életbe léptetésének időpontjául a császári nyilt parancs II. czikkében kitűzött 1853-diki május 1-seje helyett 1853-diki novemb. 1-sejét megállapítani, továbbá következő, részint maradandó, részint időleges vámszabályi könnyítéseket legkegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott, úgymint: 1. A vámszabály 2-dik §-hoz: Egyelőre 1856-diki October végéig megengedtetik, hogy azon járművek, melyek az országos szokás szerint a paraszt-szekerek módjára készitvék, azaz a melyeknek sem vastengelye, sem rugója, sem a szekérrel maradandólag egybekötött fa- vagy bőrfedele nincs, és sem a közkocsik sem *) Birodalmi törv. lap 1853 jul. 22-ki XLIV. dija 136 sz. az úgynevezett paraszt postájkosztályába nem tartoznak, az azokba fogoly Agasmarháért minden díjszabás szerinti vámilletékeknek csak felét fizessék. ' #' |2. A vámszabály 9. 10 és 11 .§ -hoz. Ugyanazon könnyebbség, mely a vámszabály 9. §. utolsó pontja által az ugyanazon útvonalon valamely folyam több ágain keresztül vezető hidakra nézve engedtek, a politikai és pénzügyi országos hatóságok különös közbenjárása folytán, tekintetre méltó körülmények létezése esetében, a pénzügyministérium által, határozott vagy határozatlan időre, kivételesen, a valamely vámállomás és a hozzá legközelebbi között, ugyanazon útvonalon különböző vizeken keresztül vezető több vámos hidakra nézve is megengedtethetik, oly módon, hogy az ezen hidak ősztés hosszúságáért eső vámilleték díjszabás szerint, azonban soha sem felebb, mint a III. osztály szerint (vámszabály 10 §) legyen fizetendő. Ez esetben, de az egyes hidak valóbani használatára való tekintet nélkül (a vámszabály 11 §), a hidvám minden ugyanazon utdarabon (állomáson) létező hidakra nézve azok egyikénél, vagy az utvámmal együtt szedethetik be. 3. A vámszabály 18 §. 23 sz. (b.) betűjéhez. Oly marha, mely havasi legelőre hajtatik, mindazon ut- és hidvámállomásokon, melyeket az menet jövet átlép, az illető helyfelsőség bizonyítványai mellett vámmentes; úgy szintén azon marha is, mely Erdélyből Moldva- és Oláhországba legelőre (Pascuation) vagy onnan vissza Erdélybe hajtatik, ha az a kihajtásnál a járásielsőbbségeknek a legeltetési utasítás által kiszabott útleveleivel, és a behajtásnál az útlevelek mellett, az illető és k. határszéli első vámhivatal szabályszerű legeltetési- belépti vámjegyeivel el van látva. Baumgartner s. k. Ischl 1853-ban. (Folytatás. *) III. Isch 1. Egy vasárnapi reggel csinos teremeiben a hegyiségtől előidézett hatalmas étvágyra számított bea-, kávé- , vaj-s fris tojás-adagok pusztításába mélyedve ültünk, egyszerre nagy mozgás keletkezik a teremben, mindenki az ablakhoz iramlott.— ő Felsége sétált szokott egyszerű egyenruhájában, kard nélkül, egy kis lovagostor kezében, a Tallachini hotelje felé, hol magas arája a bajor királyi herczegnő fenséges anyjával s bátyjával szállva voltak, ez utóbbi az ablaknál lévén, a Császár barátságos legyingetéssel üdvözlé, és a házban eltűnt. Látása átvillanyozá a társaságot, mindenki magasztalá azon fesztelen családiasságot, mely a magas jegyesek viseletét jellemzi, az elragadtatás szavai általánosak voltak. Egy reánk figyelmessé lett magas rangú katonatiszt, valószínűleg a kísérethez tartozó, asztalunkhoz lépett, s szives arczkifezéssel kérdé: „óhajtanák kegyetek a Felségét szép órájával közelebbről látni?“ Igen lekötelezne, ha ezt lehetővé tenné, volt természetesen válaszunk, mire a termeken át kivezete a szőnyeggel bevont lépcsőzetre, hol még egykét urhölgy állott *) Lásd „Budapesti Hírlap“ 230. számát, kívülünk. Néhány percz múlva jött le a lépcsőzeten a Császár, ifjúság-szépség- s a mindennél hatásosabb jóságtól sugárzó ifjú arájával karján, ízletes egyszerű barége-ruha fedé karcsú termetét, széles karamu szalmakalap szalagokkal egyszerűn díszítve, csak félig fedé be a szőke fürtök pompáját, s egész kerekségében engedé látni egy nemes lélek ragyogó tükrét : egy mosolygó rózsás arczot, s kegyteljes tündér szemeket. Némán hódoló üdvözletünket derült szívességgel viszontá — s mint egy könnyű szellem lebegett el előttünk, — fenséges anyja s nővére, végre testvére Lajos herczeg követe — egyetlen inas lépett utánuk. Az igy nyilvánuló egyszerűség s családiasság oly viszonyban, mely rendesen udvari fest s politikai fagyos formák által zsarnokoltatik — egy uj vonás ifjú Fejedelmünk magas lelkületéből, uj fényt vető egyéni emelkedett jellemére, melyben a fejedelmi méltóság az ember önállóságát s egyszerű nagyságát nem korlátolja — hanem azzal egybeforr. — Egy szökéssel ismét az ablaknál voltunk, a tünékeny jelenést még egyszer futólagosan látandók : ő fenségeik a kocsiban, a Császár délezeg ménen mellettük még egy perczenetnyi eldeletet nyújtottak szemeinknek, a vasárnapian tolongó nép néma tisztelettel süvegeit, az én meghatott szivem érzése egy örömteli „éljen“-ben készült kitörni, de az illem öntudata mégis fékezé a kiolthatlan magyar vért, és hallgattam. Aki ezt látta, feledhetlent, s mindent látott Ischlben; ezután első gondunk is volt egy nagyobb körútra rándulni. Erre nézve első kivontatóság — szép idő, a nélkül mozdulni sem kell helyből, mert ha e hegyek közt egyszer esni kezd, nem szűnik meg egyhamar, a magas hegyek közé szorult felhők nem takarodnak el, mig ki nem ürülnek; szél, léghuzam nincs, mely eloszlassa, elűzze; ellenben néha hetekig felhőt sem látni, s egy falevél sem inog a bezárt völgyekben. A kirándulás eszközei pedig különfélék, saját equipage, vagy posta, gyalog vagy az Enspännerrel. Ki több hetet szentelhet e vidéknek, nem fogja megbánni a gyaloglást, az Einspänner pedig a legolcsóbb spar excellence helybéli, hogy ne mondjuk nemzeti fuvarozási intézet, egy kis hintó, kocsissal négy személyre számított, egy hegymászáshoz szokott per, ha lehet egy szemére vak, mellette folyvást gyalogló szürke pincher, egy nyugalmasan pipázó magastetejü kalapos kocsis — ez képe azon eredeti locomotivnek, melyre fölkerekedtünk mi is mint mások, s elhagyók jó időre Ischlt. IV. Hallstadttól Salzburgig. Nincs Európában ország, mely kis téren annyi természeti szépséget, változatosságot, nagyszerűséget mutathatna föl, mint ez. Ischltől Hallstadt, Grosau, Colling, Hallemon át Salzburgig nehány napi idő alatt vágtatva minden órának uj meg uj éldeletei vannak, s sebes egymásutánjok végre a szemet s lelket kifárasztják, s a folytonos feszültség s érdeknek kimerültség lehet a vége; nyugalmas haladás legyen jelszava, ki minden itt kinálkozó szépet teljes mértékében akar fölfogni. De ily napokat vagy heteket örömmel, mondhatni boldogsággal betöltő, álomszerű édesapáthiába ringató benyomásokat nehány sorban leírni akarni, megfontolatlan vállalat. Ezt látni kell! hányszor sóhajték föl nem egy dúsgazdag ismerőre gondolva a távol hazában, ki unalom vagy ízetlen örömek hajhászatában fecsérli a pénzt s visszahozhatlan életet, és fogalma nincs a világról, melyben él, s azon fenséges kedélyállapotról, melyet az Isten csodálatos teremtésének szemlélete kelt. Nem úgy akarnék értetni, mintha a hazának nem lennének oly gyönyörű vidékei, mik a világ legszebbjei közé tartoznak, —ismerni, s előbb azokat ismerni a józan okosság is javalja — de azért óvakodjunk a korlátolt honosságtól; ez ép oly gyakori túlzás mint az idegennek bálványozása. Az egész teremtés az emberiség közjava, hol csodáit pazarul hinté el a teremtő, oda zarándokoljunk, s élvezzük, legyenek kunyhónk előtt, melyben sirva köszönték először a napvilágot, vagy messze tengeren túl: szemléletük emelni fogja lelkünket, s egyszer tulemelkedve porló lakából magasabbra nőve térend vissza, — nincs oly pillanatnyi lelkesültség, mely nyomtalan tűnnék el, ha méltó tárgya volt. Két órányira Ischltől fekszik a Ha 1l stadti tó; a vidék jelleme nem változott, óriáshegyek képezik azon üstöt, melyben szelíd mosolylyal nyugszik; — a parton rendesen evezők várnak, kik szabott ár mellett áttesznek Hallstadtba; alig merült képzeletünk az ég és viz kékjébe, a hegyek homályában még alig tudtuk megnevezni, minemű kéj az melyet érezünk, oda értünk; itt azonnal vezetők termenek, kik ismét szabott ár mellett felkalauzolnak a hírneves Waldbach Strub eséséhez. Egy völgyön vezet keresztül, mely mintegy mesterségesen képe- 232 A cs. k. cultus és oktatásügyi ministerium az eddigi helyettes tanítót a lőcsei gymnasiumnál dr. Negedly József Jánost valóságos tanitóvá ugyanezen tanintézetnél kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. PEST, OCt. 1. i. s. V.*) Még egyszer térjünk röviden átalánosságra s részletekre vissza. Ha valót mondani akarunk, a februári szerződés s az annak folytán létesítendő további kötések számos új rendes kereskedelmi ágazatokat fognak a két nagy vámterület közt életbe hozni, melyek kiterjedése s jótékony hatásaik most még nem is sejtetnek. Névszerint az aus*) Lásd a „Budapesti Hírlap 1230. számát. thai gabna-, liszt-és terménykereskedés egé-szén uj alakot nyerend, s ez kétségkívül igen kedvező visszahatást gyakorland az összes austriai mezőgazdászaira, s a közép Európa számára helybeli drágaság s okszerűtlen rendszabályok ellen egy uj biztosíték lesz megnyerve. S az érdekek kölcsönössége ezáltal is tetemesen elő fog mozdíttatni. Az ipar minden ágazataiban, kölcsönös élesítés, buzdítás viruland föl az egészen felszabadított vagy könnyebbített forgalom jótékony gyakorlatából, azonkívül, hogy a közönség mindennemű szükségleteinek fedezéséről a forgalom élénkítése által mindenkorra gondoskodva lesz. Előbbi czikkünkben részleteztük a bányászat s név szerint a vastermelés jövőjét a februári szerződés irányában. Csatoljunk ehhez még egykét bizonyítékot. Még nem messzi azon múlt, midőn az austriai birodalomból, úgy mint a vámegyletből milliók vándoroltak ki idegen s különösen, franczia porczellán-árukért, mely utóbbi átalánosan elterjedt kereskedelmi czikké válván, Németországon tetemes számú vevőkre akadt, s még csak 25 év előtt is, midőn a német vámegylet alakulni kezdett, kevés változás volt ez ügyben. Azonban mióta mindenütt, Austriában úgy mint a többi Németországban, hol a helyi körülmények a porczellángyártásra nézve kedvezők , nagy gyártelepek alakultak, azóta mindazon roppant összegek belső kifejlődésre fordíthatók. Név szerint Austriában a tevékeny iparú Csehország áll e részben az előtéren, mely többi közt jeles kőedény - és porczellángyáripart teremtett magának; úgyszintén Morva- és M.agyat®rszágban is találunk meglehetős porczel- lángyárakat, s csak legközelebb is alkalmunk volt egy ilyen gyárnak a cs. k. Apostoli Felsége legkegyelmesb rendelete folytán Ungmegyében leendő alapítását megemliteni. Ellenben a német vámegylet területén Sziléziában , Szászországban, Thüringiában, továbbá a Rajna, Saar és Oder mellett léteznek nagy kőedény- és porczellángyárak, s innen magyarázható, hogy a febr. szerződés határozmányaiban, az angol és franczia befolyás további mellőzése mellett az említett iparágakra nézve, csaknem egészen szabad forgalom engedtetik meg, melynek versenye áldáshozólag fog azokra hatni. — Nem különben jelentékeny a nyomtatvány-papiros tökéletes felszabadítása, s ennek az austriai s név szerint a cseh papirgyárosok örvendhetnek; valamint másrészt a vámegyleti tarka- papiro s kárpitkészítők ismét nálunk fognak élénk eladási piaczokra találni. Hasonlót mondhatni a bőr- s bőráru-iparra s több más czikkekre nézve. Csakis a februári szerződés által kilátásba tett előnyök meggyőző erejének tulajdonítandó, hogy keletkezte után támadt elleneinek nagy része már letette a fegyvert, de sőt még néhányan a szabadkereskedelmi orgánumok közöl is elég őszinték voltak bevallani, mikép a februári szerződésnek gyors életbeléptetése valóságos előnyül tekintendő , s hogy még a szerződés hiányai is csak további ösztön a vámegyesülés mielőbbi létesítésére. Vagy nem fog-e a szabadkereskedés nagy diadalt ünnepelni, ha majd közép szárazföldünk egész széltében, az éjszaki s déli tengerek közt, semmiféle belső vámkorlát a közlekedést többé nem gátolandja! Azonkívül a vámegyesülés által, az egyesült részek közös javára, egy új világpiacz fog megnyílni — keleten, s ahelyett, hogy mind ekkorig a német ipar s az ez által oly kevéssé használható keleti piacz közt mintegy válaszfalul feküdt Austria bel- és külvámaival, félig zárt Duna-folyamával s fejlődetlen kereskedelmi utaival, egyszerre a megifjult állam nemcsak önkeblét tárandja fel a német iparműveltségnek, hanem a kelet felé vivő utakat is megnyitandja; s mig a boroszlói, lipcsei, nürnbergi, augsburgi irodákba újra fris életet öntend, mint volt négy századdal ezelőtt, egyszersmind a bécsi s pesti piaczok forgalmát is élénkitendi, részint a cserekereskedés gyarapitott üzletével, részint nagyszerű átviteli raktárak mellőzhetlen alapításával. És azért, melyen a febr. szerződés üdvös hatását gyakorlandja, az egyesült vámterületek, intézményeik szélesítésével a rokontörekvésű államok közt folyvást nagyobbítani fogják. Mert miután az említett szerződés szellemes határozmányai nem tiltják azon előnyöket, mikben az egyesült vámterületek részesülendnek, más országokra kiterjeszteni, minden vámkönnyebbítés, mely köztük s ez utóbbiak közt létesülend, egyegy foglalás lesz a német-austriai kereskedés számára, a minthogy már a szerződés létesülte előtt is látunk egy két törekvést, mely e politika -hozi közeledésre mutat, így az adó-és vámegylet államai közt legújabban már ismételve (sept. 10 és 21 -én) történtek nem jelentéktelen vámkönnyebbítések. Végre elég legyen még egyszer futólag áttekintenünk a feler. szerződés többi előnyeit, melyek még nem említtették, milyenek: a hajózás könnyebbítése, a vasúti s egyéb közlekedés gyorsítása s illetőleg javítása, új iparüzleti tér nyitása, egyszerűsített pénzfolyam, a szerződő felek alattvalóinak külföldön kölcsönös védelme, számviteli és statistikai munkálatok könnyebbitése mindkét vámterületen stb. Még csak három rövid hó, s ezek mind tényekben fognak lassan kint nyilatkozni. October 20-án 1853. Levelezések, Paris, sept. 26. —— Tegnap hallottuk meg angol lapok útján, mikép a hajóhadak a Dardanellákon keresztül mentek, ahogy a franczia és angol alatt-