Budapesti Hírlap, 1853. december (282-306. szám)

1853-12-08 / 288. szám

Pest, Csütörtök. Megjelenik e lap , hétffit a a főbb ünnepek utáni napokat kivéve , mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre: félévre: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudó- Bitó‘'-val együtt: félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben : félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi Tudósító“-val együtt: félévre 10 frt, évnegyedre: 5 frt. — A hirdetések ötször halélozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr, számíttatik. — Egyes szám 20 pkr. BUDAPESTI HÍRLAP. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz.u a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Előfizetési felhívás. A hivatalos „BUDAPESTI HÍRLAP44 jövő 1854-dik évi folyamára előfizetni a t. ez. közönség tisztelettel felhivatik. A „Napi Tudósító44 jelen év végével megszűnvén, az előfizetési ár a régi marad, mint következik : 1.) Félévre, helyben 8 pft. Vidékre postán küldve 10 pft. 2.) Évnegyedre : helyben 4 pft. Vidékre postán küldve 5 pft. 20 kr. Előfizetni lehet minden cs. k. postán — itt helyben egyedül a szerkesztőségnél (Országút 6. sz. alatt Kunewalderház 2-dik emelet) hová az előfizetési pénzek beküldendők. Az előfizetésnek mielőbbi küldésére és a czimek világos és hibátlan írására a t. ez. közönséget tisztelettel kérjük és figyelmeztetjük. SZERKESZTŐSÉG. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége 1. é. nov 28-kán kelt legf. határozata által a szombathelyi székes káptalannál Bitnitz Lajos őrkanonok és őrszegi főesperest éneklőkanonok és sárvári főesperessé, és Szaniszló József kanonokot és alsólendvai főesperest őrkanonokká és őrszegi főesperessé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Folyó évi novemb. 30-kan 20,372. sz. alatt kelt igazságügyi ministeri rendelet által az ügyvédségnek ideiglenes gyakorlatára utánpótlólag kineveztetett . A pesti főtörvényszéki kerületben, Kalocsa hivatali helylyel, ügyvéd Potoczky Elek. Budán decemb. 7. 1853. Utasitás, melyhez a mindegyik görög nem egyesült püspökségnél fölállított két egyházatya (Epitropi) magát alkalmazni köteles. (Vége.) 8. §. A mit valamely püspök saját vagyonából, avvagy püspöki jövedelmeiből szerez avvagy más valamely módon keres, az az ő szabad tulajdona, melylyel éltében tetszése szerint rendelkezhetik. De ha valamely püspök ezen tulajdonával netalán a püspökség javára rendelkeznék, vagy ha a püspökségre más valakiről, élők közötti vagy halál esetérel rendelkezésnél fogva valami szállana, avvagy ha a leltárban följegyzett tárgyak különben bármi módon szaporodnának, úgy ezen szerzemény vagy növedék, a leltárba a megfelelő rovat alá iktatandó s jövendőben a megjegyzett módon kezelendő. 9. §. Az egyházatyák a püspökségnek tulajdonképeni isteni tiszteletre szentelt vagyonaira, úgymint: a templomi ezüstneműekre, díszruhákra sz. e. f. vonatkozólag is hasonló gondot fordítani, a fölött, hogy azoknak tisztítás és szükséges kijavítások általi gondos megőrzése és fentartása iránt gondoskodás történjék, őrködni, s bárminemű elidegenítésnek elejét venni kötelesek. 10. §. Hiány fölfedezése esetében a 6. és 7. §§.-ban kiszabott módon kötelesek eljárni, minél csak az jegyeztetik meg, hogy, ha a díszruhákban és természetükhöz képest elhasználás alá eső tárgyakban oly hiány mutatkoznék, mely nem visszaélés és hanyagság, hanem a rendes használat által hosszabb idő folytán keletkezett, a püspök ezen hiányt nem köteles helyrepótolni, hanem ezen körülmény csak a leltárban megjegyzendő, s a hiányzó dolog a leltár illető rovatából kitörlendő. 11. §. Valamely püspök halála esetében az egyházatyák az 1779. július 16-kán kelt világosító leirat 28, 29 és 30 §§-nak rendeleteit kötelesek szoros figyelemben tartani. Nevezetesen kötelesek a püspöki egyháztanácscsal egyetértőleg a záralávételre följogosított bírósági bizottmány megjelenéséig arról gondoskodni, hogy az összes hagyatékból semmi el ne idegeníttessék, vagy el ne hozdassék,és a szükséges temetési költségek, melyek a püspök magánvagyonából fedezendők, kellőleg fölszámittassanak. 12. §. Mihelyt a lezárulásra és leltározásra rendelt bírósági bizottmány megjelenik, az egyházatyák kötelesek a hagyaték állása felől a kellő fölvilágosításokat nyújtani, s a bizottmány minden rendelkezéseit föltétlenül teljesíteni, e mellett pedig arra ügyelni, hogy a püspökségi vagyon gazdászati kezelése a legnagyobb takarékossággal történjék, s egyszersmind a fölött is őrködni, hogy a püspökök törvényellenes végrendelkezései által a nekik engedett hagyományozási képesség határait ne hágassék. 13. §. Mihelyt az Ő Felsége által kinevezendő püspöki helyettes hivatalába belépett, az egyházatyák kötelesek a kezeiknél lévő leltárak alapján, a hagyatéki tárgyalást tartó birói hatóság közremunkálása és a püspöki egyháztanács két ülnökének meghívása mellett, a püspökség tulajdon vagyonát a meghalt püspök magánvagyonától pontosan elkülöníteni és az elsőbbet a püpöki helyettesnek vétbizonyítvány mellett általadni. Ez alkalommal egyszersmind a püspök halála napjától fogva a hagyatékkal addig történt kezelésről is pontos és kellőleg fölkészített számadás teendő. 14. §. A helyettesség tartama alatt az egyházatyák a püspöki helyettes irányában a püspöki vagyon kezelésére vonatkozólag ugyanazon kötelezettséggel birnak, melyek őket a püspök irányában illetik. Különösen arra kell ügyelniök, hogy a szükségtelen költség elkerültessék. Kötelesek a püspöki helyettessel egyetértésben a püspöki vagyon kinn levő követeléseinek behajtását eszközölni és az általa évenként beküldendő helyettesi számadásokat azoknak helyességére vonatkozólag aláírni s netaláni észrevételeikkel ellátni. Kötelesek egyszersmind a püspöki helyettesnek legfelsőbb helyről engedélyezendő jutalom összege iránti véleményüket mellécsatolni, és arról gondoskodni, hogy a közbeneső idő alatt bejövő püspökségi jövedelmekből csak oly összeg maradjon a helyettes kezei között, mely a kiadások födözésére megkivántatik, a fölösleg pedig időről időre a karloviczi illír nemzeti tőkéhez, a patriarcha és a tőkesegédek által kiadott nyugtatvány mellett, beszolgáltassák. 15. §. Ha az egyházatyák egy vagy más esetben az általuk követendő eljárás tekintetében kétségben lennének, kötelesek a szükséges utasításokat az országban létező politikai főhatóságtól kikérni. 16. §. Az egyházatyák kötelesek magukat pontosan ezen szabályokhoz tartani, és ez által a püspökségi vagyon fentartását biztosítani. Ők tartozó kötelességeik teljesítéséért felelősek és az önhibájuk által okozott, avvagy hanyagságukból keletkező kárért kezeskednek. Ennélfogva a kineveztetésük által elvállalt kötelezettségek alól sem vonhatják el magukat önkényleg, hanem azon esetben, midőn oly okok léteznek, melyekből fölmentetésüket kérelmezhetni vélik, tartoznak ezeket a politikai főhatóság tudomására juttatni, mely által nekik a fölmentés megengedése is tudtukra fog adatni. Valameddig ezen tudtuladás be nem következett, mindaddig foglalatosságuk kötelességszerű teljesítésére kötelezvék, s minden történő mulasztásért kezeskednek. Ha az egyik egyházatya meghal, vagy a rábízott ügyletekről a gondoskodásra más módon alkalmatlanná válik, a másik egyházatyának mint szintén a püspöknek vagy püspöki helyettesnek kötelessége, ezen eseményről a politikai főhatósághoz azonnal jelentést tenni, hogy haladék nélkül más egyházatya neveztessék ki. 288. A magyarországi cs. k. pénzügyi igazgatóság a privigyei cs. k. adóhivatalnál a III. osztályú adószedői állásra Steiner József zsolnai adóhivatali ellenőrt ideiglenesen kinevezte. Kifizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában, Lukács L. és társ könyvnyomdájában Országát Ennewalderházban , vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-dik emeletben, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a czím. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy az erkesztisághoz u tasítandók. SF.IV1 hivatalos rész. Levelezések. London, dec. 3. ) A diplomatia másodízben leszoríttatott a színtérről, s úgy látszik, hogy a békét most már csak háborúval lehet eszközölni és biztosítni. Midőn Omer pasha visszavoná a Duna balpartjairól seregeit , működni kezdett a toll, hogy a tényleges fegyverszünetet jogilagossá tegye, és erősen fáradozott békeszervezetek készítésében. Gr. Aberdeen közlönye, a ,Timest kényszerítő kibékítés tervét hozá szőnyegre, de ajánlatát, — mint a melynek történetileg nincs párja, s mint a nemzetközi jog körén túlmenőt és mindkét hadakozó , hatalomban önálló, félnek tekintélyét, s a gyengébbiknek érdekeit is sértet — az összes sajtó el nem fogadta. Szóba hozatott ezután egy Paris- vagy Londonban tartandó béke-congressus, még pedig e szó állítólagosan a bécsi kormány részéről történt; az angol kabinet eleintén készséggel fogadá a tervet, mely a török birodalmi keresztények ügyét a nagyhatalmak közös védelme alá helyezte volna; de III. Napóleon császár hirtelen Párisba hivatván gr. Walewskyt, az orosz udvart illető oly nyilatkozatot tett volna, hogy annak következtében e szó mindkét nyugati kormány részéről, legalább ideiglenesen kihallgatlan maradt. Felhozatak ez alkalommal egy négyes-szövetség alakítása is : Anglia, Francziaország, Hollandia, Spanyolország között, de a lapok ezzel is csakhamar elhallgattak. Végre színvonalra emelkedek egy angolfranczia szövetségnek terve, a közös keleti interventio minőségének s határai kitűzésének tárgyában, de a mi még eddig nem valósult, s úgy látszik nem is könnyen létesíthető. — De míg ekként a papíron izzadnak, az oláh s kaukázusi földön újból folyt a vér. A Duna egyes pontjai és szigeteiért heves csaták kezdetnek, sőt Omer pasha Kalafátnál mindig a körülsánczolás taktikáját követve, Krajova felé előrenyomul; az ázsiai török csapatok ismét két orosz váracskát foglaltak el. Slade admirál merész elhatározással a fekete-tengerre indult török-egyiptomi hajóhadával, hogy az ellenséget, ha kell, — némelyek szerint,—Szebasztopol előtt keresse fel. Fuad Effendi tábori biztosul küldetett; végre a szultán, tavaszra adott ígéretét még télen beváltani készül. Ellenben Gorcsakoff hg is parancsolatot kapott támadólag fellépni, s Östen-Sacken a Prutban átkelni készül, a lengyelországi orosz hadsereg útnak indíttatik, továbbá bg Paskiewits is állítólag a csatatéren megjelenni akar, végre pedig a nyugati kormányokhoz egy rövid s határozott hangon fogalmazott orosz jegyzék érkezik, jelentő , mikép a sz.pétervári kormány befejezettnek tekint minden további alkudozást a keleti kérdésben, a czár magát végképen elhatározta, jogát fegyverrel kivívni. Legalább így hirdetik mindezt e szavak kíséretében : „felhatalmaztatónk állíthatni“ tekintélyes lapok. És a mai angol kormányközlönyök is, mint meghiusultakról szólanak a múlt havi békekisérleteket illetőleg. Nem is lehet ezeket sikerrel megnyitni, mint állítják, mindaddig, mig a hadakozó felek önkényt s határozottan nem szabják ki a békés elintézés módjait, s mig a czár követelményeiről lemondani, és seregeit a fejedelemségekből kivonni, a szultán pedig a háború előtti állapottal megelégedni hajlandóknak nem mutatkozandónak. Ámde félni lehet, hogy a szultán kényszerülve lesz szükség esetében ügyét inkább a fegyver élére tenni, mintsem jövőre biztosítás, vagyis új közalapú szerződés nélkül a „status quo ante bellum“-ot elfogadni. Ellenben a czár szilárd és erős jelleméről is méltán feltehető,hogy ha feledni tudná is Mencsikoffáy küldetése tárgyait, a múltnál mégis kevesebbel megelégedni, a kainardzséi s baltalimani — valamint minden e kettő között lévő szerződések megsemmisítésébe beleegyezni nem fog.—A háborúnak tehát, ha csak önmagától, vagy a szigorúbb tél következtében fenn nem akad, a diplomatia által egyhamar vége nem szakasztható. Sőt a legújabb török-szerb bonyodalmak s azon körülmény, hogy Szerbország semlegességét Stambulban jogosnak elismerni vonakodnak, ellenben állítólag a bécsi császári kormány támogatni kész a szerb fejedelem neutralitási nyilatkozatát, a harertér tágítását vonhatja maga után. Ugyanez eredmény lenne, ha egy szép reggelen a Bosporuson lévő nyugati összes hajóhad a fekete-tengerre szállana. — Ez azonban, valamint főleg az angol s franczia követeknek Sz. Pétervárról visszahivatása, most még épen nem látszik valószínűnek. Erős hangon sürgetik is ezért ellenzéki lapok a kormányt, erélyesen fellépni. A „Morning Herald“ tegnapi és mai számában Palmerston lordhoz intézi figyelmeztetését, mint aki előtt, — úgymond — egyéni becsület kérdése a törököknek mielőbbi anyagi segélyben részesítése, így vélekedik a tory lap . S másfelől úgy látszik, mintha maga Palmerston lord is törést akarna előidézni a kormányioalitióban. Tudva van azi, hogy a jelen kormánynak nagy többsége, különösen Aberdeen, Newcastle, Gladstone, Sidney Herbert, Caldwell, kisebb nagyobb mértékben az úgynevezett „tractarian“ tanokhoz hajlanak. S mit tesz mégis a belügyminister ? Megtagadja két tractarián elemekben gazdag egyházi társulattól az évenként kiadatni szokott Queens Lettert (királyné levelét), mely a népet vallásos czélokra, adakozásokra buzdítja. E társulatok az 1815-ben alakult „National Association“, s a III. Vilmos idejéből származó és „külföldön szent igét hirdető egylet.“ E lépésével Palmerston lord igen feszessé tévő viszonyát a coalitio többsége irányában, fellázítá maga ellen az angol hierarchia nagy részét, mert a 15 ezernyi angol derűsből csak vagy 3 ezer ragaszkodik szilárdul a tiszta protestantismus elveihez; de megnyerő magának a népet, mely nagy tömegében idegenkedik Pusey tanaitól. Figyelmet ébresztett a svéd trónbeszéd e tétele : „Királyi kötelességem szerint, s tekintetbe vételével Európa jelen politikai viszonyainak, elő- ’ terjesztését rendelendem egy hatályos védelmi rendszer szervezetének — Ily rendszer behozatalára parancsolólag sürgetnek a körülmények, hogy megtarthassuk hazánkat független állásában.“ — A védelemről gondoskodást szükségessé téve az orosz seregnek öszpontosittatása Finnlandban, s a hajóhad-szakasz megjelenése Helsingford előtt. Az itteni sajtó örömmel üdvözli e trónbeszédet és hajlandó Svédországban Anglia előőrsét tekinteni Oroszország ellen. A „M. P.“ táviratilag tudósíttatik, hogy a portugáli trónörökös rövid idő múlva nagykorúnak fog kikiáltatni, s hogy Dom Miguel ha egyenes beavatkozásra készülne a portugáli trónöröklés kérdésében. Paris, dec. 3. —S.— A „Moniteur“ közli ma Baraguay d’H 11 ers tábornoknak a szultán ősigéhez hitelesítő oklevelei átnyujtásakor intézett megszólító beszédét. Annak rövid értelme ez : „Én ide küldettem, hogy a békét megint helyreállítsam, s tekintve az orosz kormány ismételt nyilatkozatait, mely szerint a török birodalom épségét megsérteni nem akarja, nem kételkedem, hogy az nekem sikerülendő . Ebből kitűnik, miképpen nem tévedtem, midőn azt írtam, hogy jólértesültek nyilatkozata szerint az új franczia követ missiója minden inkább mint határozottan harczias. Mi fog az eseményekből kifejlődni? azt senki előre nem mondhatja, de az összes kabinetek most jobban mint valaha czélba vették a béke fentartását, s ez egyelőre a fődolog, ez az, mit minden levelemben kimondtam, anélkül hogy a szerte repdeső kacsák sápogásai, vagy a török követség sugallataira hallgató újdonságvadászok fecsegései által magamat tévútra vezettetni engedtem volna. Ez alkalommal megjegyzem, mikép a nov. 21-diki levelemben említett azon másik hírt is, mely szerint a hatalmak szándékoznának Orosz- és Törökországot a bécsi értekezletbeni részvételre felszólítani, a londoni „Times“ megerősíti. Biztos kútfőből állíthatom, hogy a „Journal des Debats“ azon híréből, mintha Anglia és Francziaország felszólították volna Austriát és Poroszországot, hogy semlegességük tulajdonképi jelentősége iránt nyilatkozzanak, egy árva szó sem igaz. Semmi egyéb nem való, mint hogy a két hatalom diplomatiája félhivatalos uton igyekszik Austria szándékait kifürkészni, de azt igen jól tudják , hogy hivatalos kérdésre mindenesetre azon feleletet kapnak,mikép az orosz császár szavát adta, hogy területi nagyobbodást nem vett czélba. Austriát ez tökéletesen kielégíti, s feleslegessé tesz minden további tanácskozást azon egyetlen esetlegről, mely Austriát magatartása megváltoztatására indíthatná. Mi a „Ti December 8-án 1853.