Budapesti Hírlap, 1853. december (282-306. szám)
1853-12-03 / 284. szám
Pest, Szombat. Megjelenik a lap , hétfőt s a főbb utáni napokat kivéve , mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre: félévre: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudósító“-val együtt : félévre 12 frt. évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben : félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi Tudósító“-val együtt: félévre 10 frt, évnegyedre: 5 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr, számíttatik. — Egyes szám 20 pkr. BUDAPESTI HÍRLAP. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Klftilzuthetui — helyben » lapkiadó hivataliban, L aká cs L. «»társ köjijvnyomdájában Orsilgut Kriewalderlitzban , vagy a nzerkesztőségnél ugyanott 2-dik emeletben, vidéken minden es. kir. postahivatalnál. — Az élűi fizetést tartalmazó levelek a cz lm. lakhelye utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bér mentesttve egyenesen a kajdó hivatalhoz vagy szerkesztfiághoz atasitandók. Előfizetési felhívás* **) A hivatalos „BUDAPESTI HÍRLAP“ jövő 1854-dik évi folyamára előfizetni a t. ez. közönség tisztelettel felhivatik. A „Napi Tudósító“ jelen év végével megszűnvén, az előfizetési ár a régi marad, mint következik : 1.) Félévre : helyben 8 pft. Vidékre postán küldve 10 pft. 2.) Évnegyedre : helyben 4 pft. Vidékre postán küldve 5 pft. 20 kr. Előfizetni lehet minden cs. k. postán — itt helyben egyedül a szerkesztőségnél (Országút 6. sz. alatt Kunewalderház 2-dik emelet) hová az előfizetési pénzek beküldendők. Az előfizetésnek mielőbbi beküldésére és a czimek világos és hibátlan írására a t. ez. közönséget tisztelettel kérjük és figyelmeztetjük. SZERKESZTŐSÉG. HIVATALOS RÉSZ. A belügyi és a kereskedelmi-, ipar- és középitészeti ministeriumoknak 1853. oct. 10-kén kelt rendelete,*) kiható Magyarországra, mely által az építészeti hatóságok helyzetét és az építészeti szolgálatban hatáskörét tárgyazó ideiglenes határozatok állapíttatnak meg. Miután az ő cs. k. Apostoli Felsége által 1852. September 12-kén kelt legfelsőbb kabineti iratával kiadott fölhatalmazás következtében az 1853. febr. 9-én kelt rendeletnél fogva minden koronaországokra nézve, Magyarországot és a katonai határőrséget kivéve, az építészeti hatóságok helyzetét és az épitészi szolgálatbani hatáskörét tárgyazó ideiglenes határozatok megállapittattak (1853. hírod. törv. lap 27. sz. 139. lap), ezek most már a kereskedelmi, ipar- és középitészeti ministerium által a belügyministeriummal egyetértőleg Magyarországra nézve is kibocsáttatnak, mégpedig azon változtatásokkal és különös megállapításokkal, melyek a politikai országos hatóságoknak ezen országbani eltérő szerkezeteivel megegyezők. Ehez képest Magyarországban az építészeti igazgatóság is öt osztályra osztatik föl, és mindegyik helytartósági osztály alá egy építészeti igazgatósági osztály egy műtani számvevő osztálylyal együtt, az építészeti igazgató mint átalános építészeti főnök pedig közvetlenül a katonai és polgári kormány alá rendeltetik. A felebbi határozatok, valamint az építészeti hatóságoknak ezen megváltozott szerkezete 1853 november 1 -jén lépnek hatályba. Bach s. k. Baumgartner s. k. A cs. k. magyarországi pénzügyigazgatóság által Margam Zsigmond székelyhidi l. oszt. adóhivatali tiszt, II. oszt. ellenőrzé a derecskei és k. adóhivatalhoz ideiglenesen kineveztetett. NEMHIVATALOS RÉSZ. PEST, dec. 1. A május 1-jén életbe lépett austriai polgári törvénykönyv. i. n. X. A Magyarországba behozott austriai polgári törvénykönyv öröködési rendszere egészen különböző az előbbi magyar örökjog szabályaitól. E két rendszer egymás ellenében ellentételesen álló két rendszert képez. A magyar örökjog az elkülönzésnek, kiváltságosnak és jogegyenlőtlenségnek rendszerét képezé, míg ellenben az austriait a hűbériség kizárása s a polgári jogegyenlőség kivitele jellemzi. Az austriai öröklési rendszer nem ismeri a halál ezen rendelkezésének sem aristocratiai, sem természetelleni korlátjait. Nem ismeri az többé sem az ősi, sem az adományos javakat, hogy mint ilyenek megkülönböztethetnének, s ez által a forgalomból kivezetnének Egyszersmind a család tagjai között tökéletes jogegyenlőséget alapított, az öröklési jogot s képességet egyenlőn kiterjesztvén valamennyire. Tehát egyrészt a szabad rendelkeztetést nem korlátolja a javak minősége szerint, hanem azt mindenre kiterjeszti, miáltal egy hatalmas iparösztönt erősít s terjeszt, miután számtalanoknál a vagyonszerzés és szorgalomnak egy főforrása a *) Bírod, tervlap. 1853 oct. 15-diki LXVI. db. 201 sz. **) Lásd „B. H.“ 281-dik számát. bizonyos személyek iránti benső érzelmeknek a haláleseti vagyonátruházás általi valósítása s semleges kifejezése. Másrészt az örökölhetést egyenlővé tevén, a családtagokat nem állítja egymás ellenébe, miáltal a családi viszályok, s ez után az erkölcstelenedésnek is egy bő forrását zárja el. Igen fontos nemzetgazdászati s politikai eredmények is várhatók az austriai öröklési rendszertől. Nevezetes az, mikép a javak nagy része nem leend ezentúl bizonyos családoknak egyedárusága. Meg fog akadályoztatni, hogy azok mindig ugyanazon kezek közt forogjanak. És midőn a javak nagy része a forgalomnak megnyittatik, természetesen a javak többek közti felosztása is eszközöltetik. Ez egy kitűnő forrása lehetend a nemzeti vagyonosság emelkedésének. Mert a vagyon több kezekben, mindig nagyobb ipart, megfeszítettebb szorgalmat idéz elő, mi a nemzeti gazdagodás egyedüli alapja. Egyszersmind ez egy eszköz arra is, hogy az osztályok között a vagyon tekintetébeni roppant különbségek is lejebb szállíttassanak, és azon túlságos eltérések, melyeket különösen Angliában láthatni a vagyonosok s vagyontalanok közt, minél inkább eltávolíttassék. Meg kell azonban jegyeznünk, midőn az austriai codex a jog- és vagyonegyenlőség elve felé törekszik az öröködési rend elveiben; nem feledkezett meg sem arról, hogy a vagyonnak túlságos feldarabolása igen károssá válhat, mit ismét Francziaországban tapasztalunk ; sem arról, hogy a terjedtebb vagyontömegeknek is kitűnő hasznaik vannak. Ez okból foglaltatik benne egyrészt a minimum megalapítása s követésének szigorú rendelése, másrészt a családi hitbizományok alkothatása. Ez utóbbiról a következő czikkekben. Levelezések. Bécs, nov. 30. Bécsi lapok ma, támaszkodva az utolsó bukaresti tudósításokra, azon gyanítást közük, hogy Grorcsakovsága dunai átkelést Dzsurdzsevónál megkísérteni szándékozik. Stratégiailag művelt személyek állítják, hogy ezúttal ez nem lehet szándékában s fellépése a nevezett helyen semmi egyéb, mint szmleges demonstratió, főfigyelme Kalafátra van fordítva. A kemény tél beálltáig az oroszok egyelőre csak Kis-Oláhországból fognak igyekezni a törököket kiűzni. A porosz kamra-megnyitó beszédet itt különfélekép magyarázzák: vannak személyek, kik abban a nyugati hatalmak politikájához közeledést látnak. Ezeknek kétségkívül nincs igazuk, s állíthatni, mikép a két német nagyhatalom közt a fődologban annyiban kívánatos egyetértés létezik, mennyiben el vannak határozva, mindent megtenni, hogy a harcz lángját világrészünk közép részeitől távol tartsák — Livornóban 24-én gyilkossági merénylet történt az itteni gonfaloniére, Fabris lovag ellen, de szerencsére meghiúsult. A tettes be van fogva. Paris, nov. 29. —L.— Nyolcz napnál tovább a londoni „Times“ folyvást azon tárgyalásokkal mulattatott minket, melyek Anglia és Francziaország közt egy oly egyezvény iránt folynának, melyben a fegyveres beavatkozás feltételei megállapittatnának, miket el vannak határozva az orosz kabinettel nyilvánosan tudatni; más lapok egy jegyzékről beszélnek, mely Londonból Konstantinápolyba küldetett volna, s melyben a porta felhivattatnék, hogy Oroszországgal egyenes alkudozásokba bocsátkozzék. Mindez igen határozatlan s nem képes minket a dipomatia czélzatai iránt felvilágosítani. Csak annyi bizonyos, mikop diplomatiai világunkban mindinkább azon reményt kezdik táplálni, hogy a fenforgó bonyodalmaknak mielőbbi békés kiegyenlítését el lehetene érni. „Egy nagy lépést tettünk a béke felé; az értekezlet igen tevékeny, és a kiegyenlítés Bécsből fog jönni,“ így szólknak hozzám tegnap ugyanazon hivatalos helyen, hol már több leveleimnek adatait gyűjtögetem. Mi a német lapok adatait, nevezetesen a „Köln. Zig“-eit Anglia és Francziaország azon szándékára nézve illeti, mely szerint a Török és Oroszország közti viszonyokat úgy akarnák szabályozni, hogy ez utóbbinak többé semmi ok ne ne legyen Törökország belügyeibe avatkozni, ezek nem érdemelnek semmi figyelmet. Bármint akarjanak is kiegyezni, annyi bizonyos, hogy a nyugati hatalmaknak nem jut eszükbe, Oroszországot arra kényszeríteni, hogy olyanról lemondjon, mit már régóta birt. Feltűnő félhivatalos lapjaink hangjának változása Austria és Poroszország irányában. Még a „Patrie“ is udvarol az austriai kormánynak s a „Constitutionnel“ még lándzsát is tör az austriai pénzügyi állapot mellett, melyet sokkal kedvezőbbnek ir le, mint milyennek a porosz lapok festik. E fordulat indokai felett a mi politikai közönségünk nagyon töri fejét, s vannak emberek, kik azt még azon aggodalomból is magyarázzák, melyet a frohsdorfi esemény kormányunkban gerjesztett. De legyen bárhogy, annyi bizonyos, hogy a korábbi idegenkedést nagy udvariasság váltotta fel. Azonban attól mégis nem tartózkodhatnak a félhivatalos lapok, hogy a német hatalmakat az 1848. év veszélyeitől óvják , s Francziaország biztonságáról oly elhízott hangon beszélnek, mintha itt mindenpártszellem csirájában el lenne fojtva, s forradalmi mozgalomtól már mit sem kellene tartani. Pedig majdnem naponként olvasunk befogatásokról összeesküvések, lázító beszédek, röpiratok terjesztése miatt, s a kormánylapok maguk minden alkalmat megragadnak, hogy a „régi pártoknak , fondorlataiknak“ valami vágást adjanak. Mind oly dolgok, melyek a német kormányoknak semmi gondot nem okoznak. A fusioról még egy párisi lap sem tett jelentést, kivéve a „Siécle“-t, mely ma néhány szavakban elmondja, hogy Chambord gróf és Nemours bg Frohsdorfban találkoztak. E hallgatást azon félelemből magyarázhatni, hogy olyasmit mondhatandnak, mi a kormánynak tetszeni nem fogna. Annál inkább foglalkodik azzal a közönség. — Egész határozottsággal hiszem állíthatni, hogy a miniszertanácsban azon kérdést hozák szőnyegre, vájjon nem lenne-e czélszerű, a királyi ház két ágának kibékülésére egy a nemzethez intézendő manifestumban felelni ? A kormány ismeri ez esemény horderejét, ha meg van is arról győződve, hogy e pillanatban nincs attól mit tartania. U. i. igen jól tudja, mikép a régi kir.ág iránti előítéletek napról napra jobban kivesznek, s mikép a műveit osztályok igen jól tudják felfogni, hogy egy uj restauratio sokkal kedvezőbb körülmények közt lépne életbe most mint az 1814—ki. XVIII. Lajos és X. Károly szerencsétlensége az emigratio volt. A Bourbonokkal akkor számos nemes családok tértek haza a távolból, kik „semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek.“ Francziaország és annak helyzete idegen lett előttük, s ők visszatértek az ő régi előítéleteik és szabadalmaikkal. Most egy új restauratio esetére ez nem úgy lenne, mert nincs emigratio, s a legitimitás elvének Invei, bárha politikai viszszavonultságban élnek, mégis az idővel haladtak, s ezt számba veszik. A szabadelvű polgárság ezt igen jól tudja méltányolni, s a kormány nem kevésbbé. Különben nem kell hinni, hogy a hgek fusioja folytán az egész szabadelvű párt a legitimitás elvére fog áttérni. Legközelebbi előnye a legitimistáknak az , hogy az urbanistikus párt szét fog szakadozni; egy része a republikánus, más része a legitimista párttal fog összeolvadni, s a tömeg folyvást a fenálló mint tényleges kormányhoz fogja magát tartani. Erről legközelebb. Tegnap egy érdekes per tárgyaltatott a jegy-rendőri törvényszék előtt. Régebben írtam már, mikép Lyonban egy tiszt bajtársai kivonatára a tisztikarból számkivettetett, mert egyes tiszteknek nem tetsző nyilatkozatait a politikai állapotról a rendőrséggel közölte. De akkor nem lehet bizonyosat tudni, mint történt e dolog. A per felvilágosítást ad. Annak tárgya a következő: Oct. 13-án a Palais royal Orleans-csarnokában Franceschi volt hadnagy, Desorthies 72 ezredi kapitányt (a lyoni helyőrségből) megtámadta s arczul csapta. A hadnagy szándéka volt, a kapitányt párviadalra kényszeríteni. Azonban a kapitány törvényes panaszt emelt, mert ő és az egész tisztikar, melyhez tartozik, azon véleményben van, mikép Francesehi nem becsületes ember, ki mint árulkodó az ezredből kitaszíttatott. A jogy-rendőrtörvényszék előtti tárgyalások nem derítették ki az ellenkezőt, s a volt hadnagy a kapitány bántalmazása miatt, ki főleg eszközölte az ezredből lett kitaszíttatását, 15 havi fogságra s 1000 frank pénzbírságra büntettetett. Franceschi corsikai születésű, azelőtt a dec. 10-ki társulathoz tartozott, nagy pártfogásban részesült, s főleg a császár iránti enthusiasmusa által tűnt ki. Mint látszik ezért nem kedvelték őt némelyek az ezredben, s azért megragadták az alkalmat kellene vizsgálatot kérni azon nyilatkozattal, hogy ők mind leköszönnek, ha a vizsgálat megtagadtatok. December 3-án 1853. Cryorok, (Aradmegyében) nov. 24. Bájoló hegyaljai vidékünkről mitsem lehet olvasni am becses lapjaiban, holott találkozik elég érdekes tárgy, melyet tudatni a t. ez. olvasó közönséggel érdemes volna, miért is feltettem magamban, olykor olykor,ha szerkesztő ur szívesen veendi, ön lapjába közléseket tenni*). Sokat olvastam a „Budapesti Hírlap“ban a bőséig szüretről, én is azért nem az orosz-török viszályról, de mi nekünk érdekes, a szüret eredményéről kívánom az olvasó közönséget tudósítani. — A száraz nyár által okozott hőség miatt a szőlő úgy szólva csak erővel ért meg, miért is minőségre nézve a bor nem oly tökéletes mint tavaly, bőség dolgában azt mondhatni, elég borunk termett, úgy hogy hordó dolgában sokan megszorultak, — az idei szőlőmunkáltatás sokkal többe került az előbbeni évekénél, s mégis a bornak nincs ára, 3 köpírtató hegyaljai bor. Némelyek ménesi aszút is megkísértettek készíteni, de minő sikerrel ? még nem tudni. A szüret csendben folyt le, a szokott vigságok hiányzanak. Az, kinek magas jelenléte némi élénkséget ad városunknak, az idén nem jött le szüretre. De kegyességét s jótéteményeit árasztani azért a távolból sem szűnt meg. Forray Julia grófné önméltóságát s kegyes földes asszonyunkat értem, ki ez évben városunk diszére és javára egy csinos papi lakot épittetni *)Igen szívesen és köszönettel veendi Szerk.