Budapesti Hírlap, 1855. február (634-656. szám)
1855-02-02 / 635. szám
Pest, Péntek, 635. Február 2-n 1855, BUDAPESTI HÍRLAP Szerkesztői iroda van: Országút, 6. sz. a. (Konewalderház) 2 ik emeletben. Megjelenik a lap, hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félévre : 10 frt., évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben, félévre : 8 frt., évnegyedre 4 írt. — A hírd. e té i 1k ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. számíttatik — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában Herz Jákos könyvnyomdájában (Országút,Kunowalderház), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. —Az előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bér me n t e sitve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. Előfizetés február és martini hóra Helyben : 2—két pft 40 kr. Vidékre : 3—három pft 40 kr. Az előfizetés Pesten e lap kiadó hivatalában (Országút, flunewalderház, földszint) Herz János könyvnyomdájában, vidéken minden cs. k. postánál történik. SZERK. HIVATALOS RÉSZ E. hó 2.2-n 25,369, 25,370, 364, 130 és 459. sz. a. kelt igazságügyministeri bocsátvány által az ügyvédség ideiglenes gyakorlására kineveztettek : a pozsoni orsz. főtérváz. kerületben Vág-Szerdahelyen Vietorisz Antal; ■ hivatalhelylyel Komáromban, az ügyvédi vizsgálat elengedése mellett Pázmány Zsigmond volt komáromi járási társasbirósági ülnök, hivatalhelylyel Érsekújváron Helle Ferencz. — Nyíry Józsa pozsoni ügyvédnek a Pestre átköltözés megengedtetett. A nagyváradi cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztály Uffer Antal cs. k. sószállítási ellenőrt III. oszt. adószedővé Kis-Várdán kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. PEST, febr. 1. A Duna Magyarországban. I. Hazánk természeti adományai sorában a termékeny föld után, melylyel az bir, fő helyet kétségkívül annak hatalmas folyama, a Duna foglal el. E folyam bár nemcsak az által, hogy országunkon keresztül vonul, hanem az austriai főherczegségeket közvetlenül érintő irányával is a közbirodalom ügyét szorosan érdekli: mindazáltal a gondviselés úgy látszik, kitűnőleg szorosabb értelemben vett hazánknak szánta azon előnyöket, mik annak okos felhasználásából származhatnak. Magyarország határait s fekvését véve, nem intézhette a természet kedvezőbben e folyam irányát a végre, hogy minden érdekeink, mik ahhoz mint hatalmas közlekedési s csatornázási eszközhöz csatolvák, ez irányban öszpontosuljanak. Többet nem kívánhatunk e részben a természettől. Műveit ipar- s kereskedésdús tájak felől jőve, ezek termékeit s javait földünkre hozza, s felhív bennünket, hogy a műveltséget s polgárisultságot rajta tovább szállítsuk. Összeköti bennünks általunk nyugattal a keletet. A mit szakértő, hazafiság és ismeretben kitűnő férfiak a Duna rendeltetéséről s jövőjéről hazánkban írtak, az mind csak sejtelem volt azon valóhoz képest, melyre e folyam a haladás föltételeinek részünkrőli felkarolása mellett hivatva van. Gr. Széchenyi István jelölé ki legelőbb biztosabban e jövendő körvonalait s letette az első sarkkövet az ennek folytán előidézendő jóllét épületéhez a dunagőzhajózás alapítása által. Azért áldott az ő emlékezete Magyarországban. Az anyagi fejlődés terjedtes a magas kormánynak e folyam szabályozására fordított gondja mellett ugyan már jobban beláthatni az e téren nyerendő egykori gyümölcsöket, mindazáltal kimerítőleg most sem határozhatni meg azokat, s csak legföbebb mint szép álom, úgy tűnik elénk fajunk utónemzedéke a Duna- folyam iparos szorgalomtól virágzó partjain. Ez álom teljesülni fog. ,,Szabad Duna“ és ,,szabad fekete tenger,“ melybe az ömlik, jelszavai most az európai politikának, s ezen szavakban fekszik a kelet civilisatiójának magva úgy, mint a Dunának medret szolgáltató tartományok gyarapodásának csalhatlan biztosítéka. Ezek közöl hazánknak jut a természet kijelölése szerint a remélhető haszon legnagyobb része. Nemcsak mivel aránylag leghosszabb vonala van a Dunának honunkban mind a tartományok közt, hanem egyszersmind mert esése itt, egy két helyet kivéve, legrendesebb, folyamatja egész a vaskapukig akadályozatlan és széles hullámháta élénk hajóversenyzést enged csaknem egész hosszában. Magyarország termékeny, áldott térségein keresztülfolyva, nagyszámú népes és virágzó városokat s telepeket hoz a Duna egymással s a birodalom többi részeivel összeköttetésbe, s ezek forgalma természetesen hathatós emeltyűje a közgyarapodásnak. Az ország különböző szárazföldi s vízi útjai minden részből mint egy élő test erei viszik elő ér felé irányukat, hogy vagy ott végződjenek, vagy azon túl tovább folytassák pályájukat. Mindamellett hogy hazánkban az ipar és kereskedés pontjai meglehetősen szét vannak osztva, mégis ezeknek egy tetemes részel koszorúzza Dunánkat, s életet ad az egész körrnyéknek. Már azon előnyök, mik a hazai közbenső kereskedésnek a Duna folyam általi élénkítéséből származnak, jelentékenyek az egész országra nézve; mennyivel inkább emelkedik e fontosság amaz élvezmények által, miket hazánknak a Dunán közlekedése az annak határain túl eső részek és területekkel nyer ? Az utóbbi által előidézett forgalom mind a kézművek és gyártmányokban, mind és pedig különösen a termesztményekben egyike a legnagyobbaknak, miket Európa vizei felmutatnak, s mezőgazdászatunknak a föld minősége s terjedelméhez méltó aránybani űzésével még az áruszám és tökély nem sejtett magasságára emelkedhetik. Már most is, közlekedési szereinek kevésbbé megfelelő száma mellett, jelentékeny vezetékére az áldott földi Bánság és dunai tartományok gabonaterméseinek a birodalom felső részeibe s Németország egy darab területére, mig a többi területet a vasút látja el a kellő szállítmányokkal. Messzire vezetne bennünket szándékunktól annak tüzetes fejtegetése, hogy mi ez és várakozik a dunai hajózásra ott, hol annak természet szerint végződni kell; mindazáltal, mivel ez is beleesik azon előnyök körébe, miket hazánk a végkép felszabadulandó dunai s feketetengeri hajózástól remélhet, szükségkép, ámbár csak futólag ezt is érintjük. Tudnivaló, mikép egy nagy folyó fontosságát annak valamely tengerbe ömlése koronázza. Ezáltal ugyanannak hajózása módot és alkalmat nyer kibányászni mindazon kincseket, miket az illető tengerparti tartományok ipara az azokkal folytatott forgalomnak nyújt. Nem akarunk a dunai hajózásnak mintegy a természet által kijelölt határán — a Bosporuson túl menni, mert e tér már a földközi-tengeri hajózás körébe esik, s jóllehet a dunai közlekedés hasznai mindenesetre ezen túl is terjedendnek, mégis első végczélül a két tenger közti szorulatnál fekvő Konstantinápolyt tekintjük. E város úgy látszik vissza fogja nyerni régi rendeltetését. Közvetítő kikötőhelyül szolgálni kelet és nyugat közt, s e végre egyik fő eszközül a Duna-folyam van hivatva. A törökök mostani kormánya, belátván azon hasznokat, miket a nyugatiali közlekedés minden oldalról ígér, dicséretet érdemlő módon védelmezi a kereskedést, s előmozdítja a hajózást, úgy, hogy a Konstantinápoly előtt évenként megforduló hajók számát 4000-re, s az ezek által behozott áruk értékét 24, a kivittekét 17—18 millió pengőútra tehetni. A török fővároson kívül ugyanannyi jelentékeny czélpontjai a dunai hajózásnak a pontusi tenger számos, nagyrészt még most is virágzó kereskedéssel s iparral biró telepei, u. m. Várna, Odessza, Kherzon, Keres, Trebizond, Szinope, Smyrna stb. A messzebb eső ázsiai tartományok keresk. összeköttetéseit, mik a feketetenger által űzendő forgalomban öszpontosulandnak, itt csak röviden említjük meg. Levelezések, Paris, jan 27. —S.— Nálunk túlnyomó azon vélemény, miszerint Russel lord lemondása a ministerségről úgynevezett ,,ál-lemondás“ , csak jel volt a ministerkrcsisre, hogy azonban lemondása elfogadtatik egy új kabinet alkotása végett,amelynek feje és lelke Palmerston lord lenne. E vélemény mindenesetre nagy valószínűséggel bír, mert, mint már megjegyzők, nem csak arról van szó, hogy a kabinet a háború vezetése iránt nem tudta magát igazolni, hanem arról is, miszerint magában a ministeriumban két nézet küzdött egymás ellen. A körülmények rohama kívánja, hogy az ily vetélkedés a ministeriumban a conservatív és békés, párt s a harczias párt közt megszűnvén, egymással összeegyező gondolatok nyerjenek abban helyt, hogy tehát vagy Aberdeen lord és barátjai, vagy a whigek foglalják el a küzdtért. A katonaság rész szervezése csak puszta ürügy. Másrészről azonban vannak oly politikai egyének is, kik Russel lord végleges visszalépését lehetőnek tartják, mi egyébiránt az ő véleményük szerint nem fogná azt gátolni, hogy Aberdeen lord is kimaradjon, olyformán, miszerint: egy oly kabinet alakíttassák, melyben ép oly kevéssé legyen a peelitáknak annyira szegény, mint Russel lordnak korlátlan politikája képviselve. Azt gondolják ugyanis, miszerint Palmerston lord épen oly kevéssé, ért egyet a keleti kérdésben Russel lorddal mint Aberdeennel, s ezt azon tényből következtetik, mivel Russel lord, mint tudva van, a parliamentben ,az Austria által a decemberi szerződvényben elvállalt kötelezettségeket kevésre becsülte. Bármikép legyen is egyébiránt a dolog s bárminő legyen is az új angol kabinet, annyi bizonyos, miszerint a politikai állás tisztább s érthetőbb leend, mint eddig volt. Mint hallatszik, a katonai kötvény Austria és a nyugati hatalmak közt már létrejött, s annak nyilvánosságra hozatalával csak addig késnek, míg az angol kabinet újra megalakulandott. Az abban foglalt határozványok közt azon hely is előfordulna, miszerint franczia hadcsapatok fognak Lombardián keresztül menni. Már ennél alig adhatnának Austria s Francziaország egyetértésük őszinteségéről fényesebb bizonyságot. Egyébiránt a fennebbi határozat csak azon esetre fogna hatályba lépni, ha Austria Poroszországgal nem egyezhetnék meg, mert ha a mozgóvátétel kérdése a bécsi kabinet kívánsága szerint dől el, akkor Austriának nem lesz szüksége semmi franczia segélycsapatra is. Ez utóbbinak esetleges parancsnokául Schrammnokot emlegetik. A porosz követ és Drouyn de Lhuys külügyminiszer közt gyakran történnek értekezletek. A ,, Journal de l’ Empire“ ma azt kérdi, várjon - e de 11 porosz unok küldetése nem egy második kiadása-e Usedom Londonba küldetésének ? s ez esetben neki hasonló eredményt jövendöl ; a ,,Constitutionnel“ pedig egy állítólag berlini magánlevélben a porosz tengerpartokat ostromzároltatással fenyegeti. A félhivatalos lapok ily beszédmódja nem igazolja ugyan, de mégis megmagyarázza a közönség nyughatatlanságát s számos többé kevesbbé harcziasan hangzó híreket Napoleon herczeg - - mint már tegnapi levelünkben is említek — Marseillebe megérkezett; azonban több nap elmúlik, mig útját Párisba folytathatja, mert még igen szenvedő állapotban van. Az ő és Canrobertinok közötti viták oly élénkek voltak, miszerint a kormány aggódik, hogy az egyiknek vagy másiknak barátjai a dolgot a külföldi lapokban szőnyegre hozzák. A félhivatalos lapoknak meg fog hagyatni, hogy a dolgot a közönség előtt csak gyengéden érintsék,s azt is állítják,miszerint a császár kívánsága volna, hogy unokaöcscse egésségének helyreállása után nagy utazást tegyen. A „Siécle“ főszerkesztője parancsot kapott a salethi csodát illető polémiájával felhagyni. Az út és mód, mely szerint a sajtóügyi osztályfőnök vele e parancsot tudatta, egyébiránt elég világosan mutató, miszerint a kormány még sokkal elégedetlenebb az „Univers“ túlságoskodásaival. — A ,,Lieele*‘ néhány nap előtt a „Gazette de France" legitimista lappal, mely az előbbit hitvallásának közzétételére felhívta, tréfát űzött, annyiban, amennyiben Chateaubriand legitimistának hitvallását sajátja gyanánt lenyomatta. De a „Gazette“ nem esett tőrbe, mert ezen vallástétellel magát egyetértőnek nyilatkoztatta. Tegnap egy közismeretű író, Gerard de Nerval véget vetett életének. Volt idő, midőn ő rendkívüli észtehetséggel birt. „Les femmes du Caire“ czímű könyve igen sikerült s nem fog feledékenységbe menni, azonkívül ő volt az első franczia, ki Göthe munkáinak fordítására adta magát, mely oly sikerült volt, hogy maga Göthe egy hizelgő levelet irt neki, mely könyvének elejére van nyomtatva. Utazás volt az ő szenvedélye, több ízben beutazta Német-,Olaszországot és Egyiptomot. Az utolsó években azonban fájdalom az ivásnak adta magát, s mind erkölcsi-leg mind testileg annyira alásülyedt, hogy az előbbi emberből semmi sem maradt rajta. Már többször mutatkoztak rajta őrültség jelei. Hol lakott legyen ő, azt senki sem tudja. Tegnap a „rue de la lanterne“ egyik piszkos szögletén akasztotta fel magát. A pórnépnek azon oktalan előítélete nélkül, miszerint olyanhoz, ki magát felakasztja,, nem tanácsos a rendőrség megérkezte előtt hozzányúlni, meg lehetett volna őt még menteni, mert midőn őt, végre a kötéltől megszabadították, még némi életjelt adott. De ekkor már minden későn volt Somogy, jan. 22. A múlt évet megyénk nagy számú lakosai fájdalmas visszaemlékezéssel zárták be. A mostoha esztendő, mely semmi terménynek sem kedvezett, nagy nyomort és szükséget hagyott maga után , s az uj évet a tépő aggodalmak esztendejévé tette. Számtalan pórgazda van, kivált Zselicz táján, kinek már kenyere nincs, s hol van még az aratás ?! Az e vidéken élő emberek többnyire szőlőmiveléssel foglalkoznak, szántóföldjük kevés lévén, s a mi van is, szünteleni vizmosás által rongáltatik. A múlt évi igen szűk bortermés közölük sok gazdát, ki bora árán szokta venni kenyerét, tesz koldussá; csekély borát az őszön eladogatta, s az ára kicsinyenkint elkelt; most a roppant drágaságban kenyeret venni nem képes , s magán ugy segíthet, ha pénzt kölcsönöz, s ezt a jelen szűk pénzvilágban csak iszonyú uzsorára kapja; vagy marháját s szőllőjét kénytelen elvesztegetni. De nem csak a különben is szegény Zselicz, hanem megyénk más vidékei is, hol ezelőtt kevésbbé ismerik a szükséget, alkalmasint meg fogják érezni a múlt szűk év sajtolásait, mert gabona kevés termett. A kukoricát a hévség, a bajdint a hideg semmivé tette. Krumpli kevés volt, nem különben zab és árpa. Széna pedig oly kevés termett, hogy sok pótgazda, kénytelen miatta szarvasmarháit olcsón eladni. A terméketlenségre nagy befolyással van, a kedvezőtlen időjárás mellett, azon valóban kellemetlen helyzet, melybe megyénk több helysége a földmérés miatt jutott. Ugyanis több földesurak ezelőtt két három évvel a tagosítás létesítése tekintetéből, birtokaikat fölmérették , azonban úrbéri bíróság, mely a földesurak s volt jobbágyok között az elkülönzés alkalmával könnyen keletkezhető perben ítélne — még eddig nem lévén fölállítva, a birtokelkülönzés meg nem eshetett. Ezért a pórnép földjeit nem trágyázza, félve,hogy trágyázott földje a minden évben várt tagosítás alkalmával másnak esik. — E miatt több helység határa feltünőleg megsoványodott, s kedvező idő, járással sem teremhet. Ide járul a roppant drágaság, mely több szegény pórgazdát végpusztulással fenyeget. — E szomorú körülmények nyilván mutatják, hogy a múlt s jelen év a 7 szűk esztendő közöl való. —Talán e sajtoló ínség megdöbbenti megyénk jobbjainak keblét, s megteremti eszméjét egy létesítendő kölcsönző magtárnak, melynek hiánya most tűnik fel óriási nagyságában, s mely ha már léteznék, számos szegény pórcsaládot mentene meg a nem érdemlett ínség és romlástól. — Adja Isten, hogy e nyommasztó szükség intő szózata pusztába ne hangozzék, s egy kölcsönző magtár létesítését eszközölje! — Minden esetben, bármily nehéz idő legyen, bízunk a magas kormány atyai gondossága és bölcseségében.A m. kormánynak ismét egy — a népiskolák virágoztatására vonatkozót — üdvös rendelete tétetett közzé. E rendelet szerint, ezentúl csupán 6 osztályt végzett tanulók alkalmaztatnak az iskolatanítói hivatalra. E rendelet után számos segédtanítók, kik csak 3 vagy 4 osztályt végeztek, azonnal visszamentek, tanulási pályájuk folytatása végett az iskolába. A csurgói gymnasium néhány száz kötetre menő könyvtára megnyittatott. A megyében évenkint mindenki, 2 pft díjért, tagja lehet az olvasótársaságnak. Adjon Istenminél több olvasó tagot! A „Pesti II.“-ban egy a csurgói gymnasium fölsegéllésére vonatkozó,s csupán figyelemgerjesztésre számított czikk közöltetett, mely azokban, kik a gazdag hagyomány csodálatos föltételét nem tudják, valóban nagy sensatiót gerjesztett, úgy annyira, hogy még a bécsi lapok is bámulással közlötték. Aztán bezzeg hozzáfogtak a találgatáshoz; egyik azt fogta rá, hogy egy amerikai utazó másik, hogy egy londoni gazdag bankár stb., hagyományozta a 3 mill. pftot (?) A dologban ennyi az egész : Egy közbirtokos, M. G. hagyott a csurgói gymnasium A mai szent ünnep miatt a jövő szám legközelebbi vasárnap február 4-kén fog megjelenni.