Budapesti Hírlap, 1855. február (634-656. szám)

1855-02-02 / 635. szám

Pest, Péntek, 635. Február 2-n 1855, BUDAPESTI HÍRLAP Szerkesztői iroda van: Országút, 6. sz. a. (Konewalderház) 2 ik emeletben. Megjelenik a lap, hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat ki­véve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félév­re : 10 frt., évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben, fél­évre : 8 frt., évnegyedre 4 írt. — A h­írd. e t­é i 1­k ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, több­szöriért pedig 4 kr. számíttatik — Egyes szám 20­ pkr. Előfizethetni — helyben a l­a­p kiadó hivatalában Herz Ják­os könyvnyomdájában (Országút,Kunowalder­­ház), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. —Az előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt b­é­r m­e n t e s­i­t­­­ve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. Előfizet­és február és martini hóra Helyben : 2—két pft 40 kr. Vidékre : 3—három pft 40 kr. Az előfizetés Pesten e lap kiadó hivatalában (Országút, flunewalderház, földszint) Herz János könyvnyomdá­jában, vidéken minden cs. k. postánál történik. SZERK. HIVATALOS RÉSZ­ E. hó 2.2-n 25,369, 25,370, 364, 130 és 459. sz. a. kelt igazságügyministeri bocsátvány által az ügyvédség ideiglenes gyakorlására kineveztettek : a pozsoni orsz. főtérváz. kerületben Vág-Szer­­dahelyen Vietorisz Antal; ■ hivatalhelylyel Ko­máromban, az ügyvédi vizsgálat elengedése mellett Pázmány Zsigmond volt komáromi járási tár­­sasbirósági ülnök, hivatalhelylyel Érsekújváron Helle Ferencz. — Nyíry Józsa pozsoni ügy­védnek a Pestre átköltözés megengedtetett. A nagyváradi cs. k. orsz. pénzügyigazgató­sági osztály U­f­f­e­r­­ Antal cs. k. sószállítási el­lenőrt III. oszt. adószedővé Kis-Várdán kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. PEST, febr. 1. A Duna Magyarországban. I. Ha­zánk természeti adományai sorában a termékeny föld után, melylyel az bir, fő helyet kétségkívül annak hatalmas folyama, a Duna foglal el. E folyam bár nemcsak az által, hogy országunkon keresztül vonul, hanem az austriai főherczegsé­­geket közvetlenül érintő irányával is a közbiro­dalom ügyét szorosan érdekli: mindazáltal a gondviselés úgy látszik, kitűnőleg szorosabb ér­telemben vett hazánknak szánta azon előnyöket, mik annak okos felhasználásából származhatnak. Magyarország határait s fekvését véve, nem in­tézhette a természet kedvezőbben e folyam irá­nyát a végre, hogy minden érdekeink, mik ahhoz mint hatalmas közlekedési s csatornázási eszköz­höz csatolvák, ez irányban öszpontosuljanak. Többet nem kívánhatunk e részben a természet­től. Műveit ipar- s kereskedésdús tájak felől jőve, ezek termékeit s javait földünkre hozza, s felhív bennünket, hogy a műveltséget s polgári­­sultságot rajta tovább szállítsuk. Összeköti benn­ün­ks általunk nyugattal a keletet. A mit szakértő, hazafiság és ismeretben ki­tűnő férfiak a Duna rendeltetéséről s jövőjéről hazánkban írtak, az mind csak sejtelem volt azon valóhoz képest, melyre e folyam a haladás föltételeinek részünkrőli felkarolása mellett hi­vatva van. Gr. Széchenyi István jelölé ki leg­előbb biztosabban e jövendő körvonalait s letette az első sarkkövet az ennek folytán előidézendő jóllét épületéhez a dunagőzhajózás alapítása által. Azért áldott az ő emlékezete Magyaror­szágban. Az anyagi fejlődés terjedte­­s a magas kormánynak e folyam szabályozására fordított gondja mellett ugyan már jobban beláthatni az e téren nyerendő egykori gyümölcsöket, mindaz­által kimerítőleg most sem határozhatni meg azo­kat, s csak legföbebb mint szép álom,­ úgy tűnik elénk fajunk utónemzedéke a Duna- folyam ipar­os szorgalomtól virágzó partjain. Ez álom tel­jesülni fog. ,,Sz­ab­a­d Du­n­a“ és ,,szabad feke­te t­e­n­g­e­r,“ melybe az ömlik, jelszavai most az európai politikának, s ezen szavakban fekszik a kelet civilisatiójának magva úgy, mint a Duná­nak medret szolgáltató tartományok gyarapodá­sának csalhatlan biztosítéka. Ezek közöl hazánk­nak jut a természet kijelölése szerint a remélhető haszon legnagyobb része. Nemcsak mivel arány­lag leghosszabb vonala van a Dunának honunk­ban mind a tartományok közt, hanem egyszer­smind mert esése itt, egy két helyet kivéve, leg­rendesebb, folyamatja egész a vaskapukig akadá­­lyozatlan és széles hullámháta élénk hajóverseny­­zést enged csaknem egész hosszában. Magyarország termékeny, áldott térségein keresztülfolyva, nagyszámú népes és virágzó vá­rosokat s telepeket hoz a Duna egymással s a bi­rodalom többi részeivel összeköttetésbe, s ezek forgalma természetesen hathatós emeltyűje a közgyarapodásnak. Az ország különböző száraz­földi s vízi útjai minden részből mint egy élő test erei viszik e­lő ér felé irányukat, hogy vagy ott végződjenek, vagy azon túl tovább­ folytassák pályájukat. Mindamellett hogy hazánkban az ipar és kereskedés pontjai meglehetősen szét vannak osztva, mégis ezeknek egy tetemes részel koszorúzza Dunánkat, s életet ad az egész kör­r­nyéknek. Már azon előnyök, mik a hazai közbenső kereskedésnek a Duna folyam általi élénkítéséből származnak, jelentékenyek az egész országra nézve; mennyivel inkább emelkedik e fontosság amaz élvezmények által, miket hazánknak a Du­nán közlekedése az annak határain túl eső részek és területekkel nyer ? Az utóbbi által előidézett forgalom mind a kézművek és gyártmányokban, mind és pedig különösen a termesztményekben egyike a legnagyobbaknak, miket Európa vizei felmutatnak, s mezőgazdászatunknak a föld mi­nősége s terjedelméhez méltó aránybani űzésével még az áruszám és tökély nem sejtett magassá­gára emelkedhetik. Már most is, közlekedési sze­reinek kevésbbé megfelelő száma mellett, jelen­tékeny vezetékére az áldott földi Bánság és du­­­nai tartományok gabonaterméseinek a birodalom felső részeibe s Németország egy darab területé­re, mig a többi területet a vasút látja el a kellő szállítm­ány­okk­al. Messzire vezetne bennünket szándékunktól annak tüzetes­ fejtegetése, hogy mi e­z é­s vára­­­kozik a dunai hajózásra ott, hol annak természet szerint végződni k­ell; mindazáltal, mivel ez is beleesik azon előnyök körébe, miket hazánk a végkép felszabadulandó dunai s feketetengeri ha­józástól remélhet, szükségkép, ámbár csak futó­lag ezt is érintjük. Tudnivaló, mikép egy nagy folyó fontossá­gát annak valamely tengerbe ömlése koronázza. Ez­által ugyanannak hajózása módot és alkalmat nyer kibányászni mindazon kincseket, miket az illető tengerparti tartományok ipara az azokkal folytatott forgalomnak nyújt. Nem akarunk a dunai hajózásnak mintegy a természet által ki­jelölt határán — a Bosporuson túl menni, mert e tér már a földközi-tengeri hajózás körébe esik, s jóllehet a dunai közlekedés hasznai mindenesetre ezen túl is terjedendnek, mégis első végczélül a két tenger közti szorulatnál fekvő Konstantiná­polyt tekintjük. E város úgy látszik vissza fogja nyerni régi rendeltetését. Közvetítő kikötőhelyül szolgálni kelet és nyugat közt, s e végre egyik fő eszközül a Duna-folyam van hivatva. A törö­kök mostani kormánya, belátván azon hasznokat, miket a nyugatiali közlekedés minden oldalról ígér, dicséretet érdemlő módon védelmezi a ke­reskedést, s előmozdítja a hajózást, úgy, hogy a Konstantinápoly előtt évenként megforduló hajók számát 4000-re, s az ezek által behozott áruk értékét 24, a kivittekét 17—18 millió pengő­útra tehetni. A török fővároson kívül ugyanannyi jelen­tékeny czélpontjai a dunai hajózásnak a pontusi tenger számos, nagyrészt még most is virágzó kereskedéssel s iparral biró telepei, u. m. Várna, Odessza, Kherzon, Keres, Trebizond, Szinope, Smyrna stb. A messzebb eső ázsiai tartományok keresk. összeköttetéseit, mik a feketetenger által űzendő forgalomban öszpontosulandnak, itt csak röviden említjük meg. Levelezések, Paris, jan 27. —S.— Nálunk túlnyomó azon vélemény, mi­szerint Russel lord lemondása a ministerségről úgynevezett ,,ál-lemondás“ ,­ csak jel volt a mi­­nisterkrcsisre, hogy azonban lemondása elfogad­­­tatik egy új kabinet alkotása végett,a­melynek feje é­s lelke Palmerston lord lenne. E vélemény mindenesetre nagy valószínűséggel bír, mert, mint már megjegyzők, nem csak arról van szó, hogy a kabinet a háború vezetése iránt nem tudta magát igazolni, hanem arról is, miszerint magá­ban a ministeriumban két nézet küzdött egymás ellen. A körülmények rohama kívánja, hogy az ily vetélkedés a ministeriumban a conservatív és békés, párt s a harczias párt közt megszűnvén, egymással összeegyező gondolatok nyerjenek ab­ban helyt, hogy tehát vagy Aberdeen lord és barátjai, vagy a whigek foglalják el a küzdtért. A katonaság rész szervezése csak puszta ürügy. Másrészről azonban vannak oly politikai egyének is, kik Russel lord végleges visszalépését lehető­nek tartják, mi egyébiránt az ő véleményük sze­rint nem fogná azt gátolni,­­ hogy Aberdeen lord is kimaradjon, olyformán, miszerint: egy oly ka­binet alakíttassák, melyben ép oly kevéssé legyen a peelitáknak annyira szegény, mint Russel lord­nak korlátlan politikája képviselve. Azt gondolják ugyanis, miszerint Palmerston lord épen oly ke­véssé, ért egyet a keleti kérdésben Russel lorddal mint Aberdeennel, s ezt azon tényből következ­tetik, miv­el Russel lord, mint tudva van, a parlia­­mentben ,az Austria által a decemberi szerződ­vén­yben elvállalt kötelezettségeket kevésre becsülte. Bármikép legyen is egyébiránt a dolog s bárminő legyen is az új angol kabinet, annyi bizonyos, miszerint a politikai állás tisztább s érthetőbb leend, mint eddig volt. Mint hallatszik, a katonai kötvény Austria és a nyugati hatalmak közt már létrejött, s annak nyilvánosságra hozatalával csak addig késnek, míg az angol kabinet újra m­egalakulandott. Az abban foglalt határozványok közt azon hely is előfordulna, miszerint franczia hadcsapatok fog­nak Lombardián keresztül menni. Már ennél alig adhatnának Austria s Francziaország egyetérté­sük őszinteségéről fényesebb bizonyságot. Egyéb­­­iránt a fennebbi határozat csak azon esetre fogna hatályba lépni, ha Austria Poroszországgal nem egyezhetnék meg, mert ha a mozgóvátétel kér­dése a bécsi kabinet kívánsága szerint dől el, ak­kor Austriának nem lesz szüksége semmi franczia segélycsapatra is. Ez utóbbinak esetleges parancs­nokául Schramm­­nokot emlegetik. A porosz követ és Drouyn de Lhuys külügyminiszer közt gyakran történnek értekez­­­letek. A ,, Journal de l’ Empire“ ma azt kérdi, várjon - e d­e 11 porosz unok küldetése nem egy második kiadása-e Usedom Londonba küldeté­sének ? s ez esetben neki hasonló eredményt jö­vendöl ; a ,,Constitutionnel“ pedig egy állítólag berlini magánlevélben a porosz tengerpartokat ostromzároltatással fenyegeti. A félhivatalos lapok ily beszédmódja nem igazolja ugyan, de mégis megmagyarázza a közönség nyughatatlanságát s számos többé kevesbbé harcziasan hangzó híreket Napoleon herczeg - - mint már tegnapi levelünkben is említek — Marseillebe megérke­zett; azonban több nap elmúlik, mig útját Párisba folytathatja, mert még igen szenvedő állapotban van. Az ő és Canrobert­inok közötti viták oly élénkek voltak, miszerint a kormány aggódik, hogy az egyiknek vagy másiknak barátjai a dol­got a külföldi lapokban szőnyegre hozzák. A fél­­hivatalos lapoknak meg fog hagyatni, hogy a dolgot a közönség előtt csak gyengéden érintsék,s azt is állítják,miszerint a császár kívánsága volna, hogy unokaöcscse egésségének helyreállása után nagy utazást tegyen. A „Siécle“ főszerkesztője parancsot kapott a salethi csodát illető polémiájával felhagyni. Az út és mód, mely szerint a sajtóügyi osztályfőnök vele e parancsot tudatta, egyébiránt elég vilá­gosan mutató, miszerint a kormány még sokkal elégedetlenebb az „Univers“ túlságoskodásaival. — A ,,Lieele*‘ néhány nap előtt a „Gazette de France"­ legitimista lappal, mely az előbbit hit­vallásának közzétételére felhívta, tréfát űzött, annyiban, a­mennyiben Chateaubriand le­gitimistának hitvallását sajátja gyanánt lenyo­matta. De a „Gazette“ nem esett tőrbe, mert e­­zen vallástétellel magát egyetértőnek nyilat­koztatta. Tegnap egy közismeretű író, Gerard de Nerval véget vetett életének. Volt idő, midőn ő rendkívüli észtehetséggel birt. „Les femmes du Caire“ czímű könyve igen sikerült s nem fog feledékenységbe menni, azonkívül ő volt az első franczia, ki G­ö­t­h­e munkáinak fordítására adta magát, mely oly sikerült volt, hogy maga Göthe egy hizelgő levelet irt neki, mely könyvének elejére van nyomtatva. Utazás volt az ő szenve­délye, több ízben beutazta Német-,Olaszországot és Egyiptomot. Az utolsó években azonban fáj­dalom­­ az ivásnak adta magát, s mind erkölcsi-­­leg mind testileg annyira alásülyedt, hogy az előbbi emberből semmi sem maradt rajta. Már többször mutatkoztak rajta őrültség jelei. Hol lakott legyen ő, azt senki sem tudja. Tegnap a „rue de la lanterne“ egyik piszkos szögletén akasztotta fel magát. A pórnépnek azon oktalan előítélete nélkül, miszerint olyanhoz, ki magát felakasztja,, nem tanácsos a rendőrség megérkez­te előtt hozzányúlni, meg lehetett volna őt még menteni, mert midőn őt, végre a kötéltől meg­szabadították, még némi életjelt adott. De ekkor már minden későn volt­ Somogy, jan. 22. A múlt évet megyénk nagy számú lakosai fájdalmas visszaemlékezéssel zárták be. A mos­toha esztendő, mely semmi terménynek sem ked­vezett, nagy nyomort és szükséget hagyott ma­ga után , s az uj évet a tépő aggodalmak esz­tendejévé tette. Számtalan pórgazda van, kivált Zselicz táján, kinek már kenyere nincs, s hol van még az aratás ?! Az e vidéken élő emberek több­nyire szőlőmiveléssel foglalkoznak, szántóföldjük kevés lévén, s a mi van is, szünteleni vizmosás által rongáltatik. A múlt évi igen szűk bortermés közölük sok gazdát, ki bora árán szokta venni kenyerét, tesz koldussá; csekély borát az őszön eladogatta, s az ára kicsinyenkint elkelt; most a roppant drágaságban kenyeret venni nem képes , s magán ugy segíthet, ha pénzt kölcsönöz, s ezt a jelen szűk pénzvilágban csak iszonyú uzsorára kapja; vagy marháját s szőllőjét kénytelen el­vesztegetni. De nem csak a különben is szegény Zselicz, hanem megyénk más vidékei is, hol ez­előtt kevésbbé ismerik a szükséget, alkalmasint meg fogják érezni a múlt szűk év sajtolásait, mert gabona kevés termett. A kukoric­át a hév­­ség, a bajdint a hideg semmivé tette. Krumpli kevés volt, nem különben zab és árpa. Széna pe­dig oly kevés termett, hogy sok pótgazda, kény­telen miatta szarvasmarháit olcsón eladni. A ter­méketlenségre nagy befolyással van, a kedvezőt­len időjárás mellett, azon valóban kellemetlen helyzet, melybe megyénk több helysége a föld­mérés miatt jutott. Ugyanis több­ földesurak ez­előtt két három évvel a tagosítás­­ létesítése te­kintetéből, birtokaikat fölmérették , azonban úr­béri bíróság, mely a földesurak s volt jobbágyok között az elkülönzés alkalmával könnyen kelet­kezhető perben ítélne — még eddig nem lévén fölállítva, a birtokelkülönzés meg nem eshetett. Ezért a pórnép földjeit nem trágyázza, félve,hogy trágyázott földje a minden évben várt tagosítás alkalmával másnak esik. — E miatt több helység határa feltünőleg megsoványodott, s kedvező idő­, járással sem teremhet. Ide járul a roppant drá­gaság, mely több szegény pórgazdát végpusztu­­lással fenyeget. — E szomorú körülmények nyil­ván mutatják, hogy a múlt s jelen év a 7 szű­k esztendő közöl való. —Talán e sajtoló ínség megdöbbenti megyénk jobbjainak keblét, s meg­teremti eszméjét egy létesítendő kölcsönző magtárnak, melynek hiánya most tűnik fel óriási nagyságában, s mely ha már léteznék, szá­mos szegény pórcsaládot mentene meg a nem ér­demlett ínség és romlástól. — Adja Isten, hogy e nyommasztó szükség intő szózata pusztába ne hangozzék, s egy kölcsönző magtár léte­sítését eszközölje! — Minden esetben, bármily nehéz idő legyen, bízunk a magas kormány atyai gondossága és bölcseségében.­­A m. kormánynak ismét egy — a népiskolák virágoztatására vonatkozót — üdvös rendelete té­­­tetett közzé. E rendelet szerint, ezentúl csupán 6 osztályt végzett tanulók alkalmaztatnak az is­­kolatanítói hivatalra. E rendelet után számos se­gédtanítók, kik csak 3 vagy 4 osztályt végeztek, azonnal visszamentek, tanulási pályájuk folytatá­sa végett az iskolába. A csurgói gymnasium néhány száz kötetre menő könyvtára megnyittatott. A megyében é­­venkint mindenki, 2 pft díjért, tagja lehet az olvasótársaságnak. Adjon Isten­­minél több olva­só tagot! A „Pesti II.“-ban egy a csurgói gymnasium fölsegéllésére vonatkozó,s csupán figyelem­gerjesztésre számított czikk közöltetett, mely azokban, kik a gazdag hagyomány csodá­latos föltételét nem tudják, valóban nagy sensatiót gerjesztett, úgy annyira, hogy még a bécsi lapok is bámulással közlötték. Aztán bezzeg hozzáfogtak a találgatáshoz; egyik azt fogta rá, hogy egy amerikai utazó másik, hogy egy lon­doni gazdag bankár stb., hagyományozta a 3 mill. pftot (?) A dologban ennyi az egész : Egy köz­birtokos, M. G. hagyott a csurgói gymnasium­ A mai szent ünnep miatt a jövő szám legközelebbi vasárnap február 4-kén fog megjelenni.

Next