Budapesti Hírlap, 1855. május (709-733. szám)

1855-05-26 / 730. szám

ban sem fáradott hasztalan, az, ha — mint hinnünk kell —, a halálon túl más élet van, talán ki nem magyarázható kéjnek jön részesévé, midőn szel­lemszemeivel látja a koporsó körül egybegyült kis­dedeket, kik egykor az életben lelkének annyira kedvesek valónak, s kik őt annyira szerették. Adjon az ég fájdalmatokban vigasztalást, kisded gyászolók i­s adjon a gondviselés elhunyt vezető­tök helyett ismét egy más jeles szellemanyát, kiről a nemes város, úgy hiszszük, mielőbb gondoskodni fog. A halál eszméjéhez bizonyosan igen közel áll a betegágy és kórházróli gondolat. Kecske­métnek van ugyan kórháza az úgynevezett Ep­reskertben, s ezenkívül a kath. és ref. ekklézsia szép alaptőkével, összesen mintegy 50,000 párttal bir a szegény koldusok gyámolítására, mely alap­tőkék után több elnyomorodott szegények tett­­leg tápláltatnak is. Azonban mindez még nem elégséges egy ily népes község betegeinek és szegényeinek kellő ellátására. ssem lehet tehát kellő méltánylattal meg nem említenünk helybeli közigazgatási szolgabiró Pajor Titus urnak ab­beli emberbaráti szívből eredő s fáradhatlan buz­galmát, mely szerint ernyedetlenül munkál, hat és gyűjtöget, hogy a város számára egy nagy­szerű s minden kellékekkel majdan ellátott kór­házat alapítson s hozzon létre. A fenntisztelt szolgabiró úr semmi alkalmat sem szalaszt el, semmi utat sem hagy kisérletlenül, semmi mun­kát, semmi fáradalmat nem vet meg, csakhogy lelkének kedvencz eszméjét, a kórház ügyét a teljesülés révpartjára vezethesse. Mint értesülve vagyunk, kevés idő alatt a felállítandó kóroda alapja már 6—7,000 pártra növekedett s csupán ez évben — mert hisz az ügy még a kezdetnél van — mintegy 5,000 párt gyűlt egybe különféle vá­rosokból. Ki oly áthatott lelkesüléssel fog föl valamely eszmét, mint Pajor szolgabiró, ki oly lankadatlan munkássággal akarja és tudja azt folytatni, ki annyira minden követ meg tud moz­dítani, minden sziklát megnyitni, hogy innen is, amonnan is jótékony forrás löveljen ki, az bizonyá­ra a szép tervet ki is fogja vinni. Adjon is az ég áldást a nemes törekvőnek szép czéljára s enged­je meg, hogy szíve ne csak most a terhes de ma­gasztos munkában, hanem egykor a terv tökéle­tes teljesülésében is méltó gyönyört találhasson! • Jótékony intézetről emlékezvén meg, aka­ratlanul is elménkbe ötlik a helybeli református gymnasium, s e tárgynál meg nem állhatjuk,hogy egy ezt érdeklő s nyilvánosság elé bocsátott ada­tot, az igazság érdekében — ki ne igazítsunk. Nemrég jött kezünkbe egy ily czímű kimutatás: „A dun­a melléki helvét hitvallású egy­házkerület névtára, az 1855-dik évr’c.“ Nem akarunk ugyan könyveknek vagy csak efféle statistikai kimutatásokat tárgyszó fü­zetnek is bírálatába bocsátkozni, azonban — mint mondtuk — meg nem állhatjuk, hogy azon — kétségkívül nem szándékos, hanem elnézésből történt — hibát meg ne említsük, mely szerint a felhozott statistikai kimutatás a kecskeméti ref. gymnasium tanárainak számát csupán csak ötre teszi, holott tudva van, miszerint a mondott is­kola hat rendes tanárral van ellátva. Igaz ugyan, hogy a közelebb lefolyt télen az iskola egyik ta­nárát, Sipos Imrét elvesztő, ámde a halálozásból eredt hiány csakhamar ki lön pótolva Ujszászi József ur személyében; s aztán ha a jelen kimu­­­tatás szerkesztése talán szorosan azon időre esett is, midőn meg nevezett Ujszászi József ur taná­rul el nem választatott, vagy legalább hivatalos működését meg nem kezdő, mindazáltal vélemé­nyünk szerint, a szerkesztő egy kis jegyzetben megemlíthette volna, hogy a kecskeméti ref. gymnasiumban a hatodik tanári állomás betöltés­re várakozik, vagy más efféle. Mi nem mond­juk, hogy e hallgatás rosz­akaratból történt, de egyszersmind az igazság tekintetében némileg föl vagyunk híva s jogosítva e hiányt helyreigazítni. Hanc veniam petimus, damusque vicissim. Színészeink régóta eltávoztak, mint szinte elhagyott Slezák műlovartársasága is. Mintegy harmadfél hó óta a vasúthoz vezető nagy­kőrösi utcza s a piacz közelében fekvő nevezetes­ he­lyiségek lámpákkal vannak világítva. Ez nálunk mindenesetre haladás. Csupán még a járdák javí­tásáról kellene hathatósan intézkedni . . . s aztán lassan - lassan helyet igényelhetünk a nagyobb és rendezettebb városok száma között. 1. 1. Somogy, május közepén. A magas kormány kegyelmes engedélye foly­­­tán, a protestáns gyülekezeteknek azon joga, hogy az egyházi hivatalnokok megürült székeit szabad választás útján tölthetik be, nálunk ismét életbe lépett. Ily szabad választás által lett esperessé nt. Széki Béla ur, előbb a pápai főiskolában szá­mos évig hittanár, s jelenleg Csokonai lelkész 38 szavazattal. Világi tanácsbirákká választattak, erélyes közigazgatási főbiránk Csorba Ede, Szak­olai Károly, Csépán József urak. Örömmel említem meg , megyénk három helységének : Basa­lnak , Darán­ynak és M­a­­gyar-Arádnak, a népnevelés ügyében tett kitűnő példaadását. — Basal azon indokból, mert hozzá az anyaegyház Pata, — hova eddig iskolás gyermekei jártak , — majdnem 1 óra já­rásra esik, és igy sokszor az alkalmatlan idő­s út miatt a gyermekek rendesen iskolába nem jár­hattak : most, — noha benne alig van 30 ház, — új kőiskolát s templomot építtet, és az iskola­tanítónak tisztességes díjt adand. Ezen építke­zésre már mind a világi, mind az egyházi ható­ságnál engedélyt nyertek. E helység legnagyobb részt egy lelkes és áldozni kész tagjának, Cse­­t­e Józsefnek köszönheti szellemi haladásának építendő szentélyeit. D a­r­á­n­y most közelebb iskolatanítójának — eddig is a jobbak közé tartozott — díját, mint értesültem, 100 pengfi­­forintra menő pótlékkal önként megjavítá.— Magyar-Arád, holott csak 546 lelket szám­­­lát, mégis az egész megyében legdíszebb paro­­chiája van a protestánsok között. — Csai­os kő­temploma, orgonája, torony­órája, cserepes czél­­szerü iskolája van. Mind a lelkésznek , mind az iskolatanitónak, minden épületei — nem vé­ve ki még az ólakat is — cserepesek, és az egész parochia kőfallal körülkerítve van. E helység két lelkes vezetője: Sipos Pál és Sipos Jó­zsef. Adja Isten, hogy e szép példák számos kö­vetőkre találjanak! 1. 1. Austria­ birodalom. B­é­c­s , máj. 25. József főherczeg ő cs. fensége Brünnbe utazott. A braunschweigi herczeg ők. fensé­génél tegnap és ma a diplomatiai testület vala­mint a polg. és katonai tekintélyek tisztelkedtek. Az itteni diplomatiai testület legnagyobb része elhagyja juniusban a székvárost és közeli nyári la­kóiba fog költözni, így az apostoli nuntius Viaie Pré la Szent- Veitra megy ;s a franczia követ b. Bourqueney Hietzingre; a spanyol követ de Torre Allyon Meidlingba; a török követ Arif effendi Badenbe. Cs. k. helytar­tó és polg. biztos a dunai fejedelemségekben b. Bach Edvárd a badeni fürdőket fogja használni, de azért hivatali tevékenységben marad és min­dennap Bécsbe jő. A „Börz. Halléinak Bécsből máj. 20-ról a Gorcsakoff hg és Bud­ gr. közti tanácskozmány­­ról azt írják, hogy „hibás némely lapok azon állí­tása, miként ez értekezletekben Oroszország és Austria közt közeledés vagy új közvetítő javas­latok kísértettek volna meg, és hogy ezekre az út elegyengettetett. Ez összejövetelek tartalma e­­gészen ellenkező, s mint bizonyossággal írhatom, következő volt : Gr. Bud­ kinyilatkoztatja az o­­­rosz császári követnek, hogy azon körülmény, mikép a német szövetséggyűlésnek­ orosz ügyvivő Glinka úr, gr. Nesselrode bocsátványát i. é. april 18-tól, a szövetséggyülés egyes tagjaival sepa­rating közölte, nem csak a diplomatiai szokással ütközik össze, hanem tartalmánál fogva is a csá­szári kabinet részéről a legkellemetlenebb ha­tással vétetett tudomásul. Gróf Bud­ használta az alkalmat, hogy a herczegnek még egyszer tudtára adja, miszerint Austria az első két pont elintézésével nem elégszik meg, hanem egy min­den részben kielégítő megegyezést kíván s kell kívánnia. Továbbá reményét fejezi ki, hogy a né­met szövetségi társak az orosz külön­nyilatkoza­­tok által nem fogják magukat oly határzatokra siratni, melyek által egyenesen Austria ellen nyi­latkoznának, s oly kicsis előidézését gyorsítanák, melyet a császári kormány szíveset eltávolítana ; végre megjegyzi, Jerj­y C­sász­ár Ő Felsége semmiféle demonstrátiók által, bármely oldalról jöjenek is, nem fogja magát az egyszer vont vi­­szonyi vonalról letéríttetni. Hasonló nyilatkoza­tot tett,a­mennyiben Németország viszonyait illeti, a minister úr több a császári udvartól meghitelt német szövetség állami képviselőknek.“ Mint hallik, Austria a legutóbbi időkben há­rom körsürgönyt bocsátott a német udvarokhoz. Az elsőben a német udvaroknak a bécsi értekez­let-jegyzőkönyvek azon megjegyzéssel ráutaztat­­nak be, hogy azoknak előterjesztése az angol parlamentben már csak azért is korainak tekin­tendő, mivel a tárgyalások még félbenhagyottak­­nak sem tekintethetnek. Egy másodikban gr. Budl némely német udvarokhoz küldött orosz körsürgönyről nyilatkozik. Ebben a másodikban sincs semmi szó a mozgósítási indítványok is­métléséről, sőt Austria Berlinben azon kívá­natot nyilvánította volna, hogy a porosz kor­mány is mellőzzön jelenleg némely tárgyalásokat a szövetségi gyűlésnél,miután az austriai kabinet, ha eljöttnek látandja az időt, Poroszországgal az ott előveendő további eszközök iránt egyetértésbe óhajtja magát tenni. Végre a harmadik körsür­gönyben gr. Bud­ Drouyn de Lhuys visszalépését taglalat tárgyává teszi a német udvarok előtt. E legújabb austriai sürgönyökből legalább annyit némi bizonyossággal lehet következtetni,hogy azok kissé elhamarkodva ítéltek, kik nem szűnnek meg Austria harczi szándékait, valamint a porta és nyugat közt küszöbön levő új szövetségek köté­sét folyvást az austriai kormánynézeteknek ke­véssé megfelelő módon taglalni. A török követségnél Párisban foglalkodó török követségi tanácsos C­he­mil bey Párisból ide érkezett. Paduában az utóbbi időkben a cholera nagyobb kiterjedésben mutatkozik. Az „Austria“ cz. lapnak jelentése szerint Tulcsából, a dunai torkolat viszonyai oly szomo­rúk, mint az utóbbi években. A Szulinában sze­rencsétlenül járt hajók közt van az austr. brigg „Grenobe“ (kapitány Giurgovich), mely azonban legnagyobb részét rakmányának megmenthette. Roszabb sorsa volt a lübecki briggnek. Az orosz felügyelő hatóság önkényes zsarolásai iránt min­dig több panasz hallatszik, ugyannyira, hogy az ottani ügynökség reclamatiókra kényszerítteték. Az orosz dunai flottilla a szalinatorkolaton át ha­ladó hajók felett a legszigorúbb ellenőrséget gyakorolja. KÜLFÖLD. Tudósítások a harc­terekről. Délkeleti csatatér. A „Germania“ Konstantinápolyba Kamiesből máj. 12-ig menő jelentéseket hozott, mely napon a tüzelés a bal­oldalon csaknem egészen megszűnt. Mi történt más pontokon ? ott nem tudták. Az idő igen rosz volt. Az eső erős vihar közt omlott, s a sár Ka­­miestől a táborig csaknem átgázolhatlan volt. 6-án éjjel az angolok az orosz leshelyeket elfog­lalták. Félórai kölcsönös sikeretlen puskatüzelés után az angolok szuronyt szegeztek, s a túlnyomó ellenséget visszavonulásra kényszeríték. Ekkor azonban az orosz ágyuk elegyedtek a dologba, s most a visszavonulás sora az angolokra került, előbb a műveket mégis elpusztítván. E­közben az oroszokat a balszárnyon a francziák szintén visz­­szaverték, noha tetemes veszteséggel, 8-ra menő éjjel ismét élénk tüzelés volt, haszon nélkül, így 9-n is. A táborban előkészületeket tettek Napó­leon császár elfogadására, s a szobákat az orosz György kolostorban lakható állapotba tették. 10- re menő éjjel ismét heves volt. Ez­úttal a közép­pont támadtatott meg. Két óráig tartott az ágyú­zás és puskázás,a zuhogó eső és erős szél daczára. Az oroszok kirohanást tettek az angol futóárkok ellen, s nagy lármával a mellvédekre veték ma­gukat. Az angoloknak a túlnyomó erő elől vissza kellett vonulniok, de erősítést kapva szembeszáll­­ta­k s a valódi vérfürdőt idéztek elő az ellenség közt, mely magas harcz után végre visszavonult az an­golok elől, kik azonban győzelmüket drágán vá­sárolták meg. 11-én az oroszok ismét egy sikeret­len kirohanást tettek. A „Cour. de Mars.“ máj. 1-ről kelt tudósí­tást hoz a szebasztopoli táborból: „Ez éjjel kezd­tük a 42. sz. tüztelep építését A 40. sz. tüztelep legfelebb 70 métrenyire van az árboczbástya ki­álló csúcsától. A 41. sz. tüztelep rendeltetése az oroszokat a közép sánczon alul oldalról lőni. A 42. sz. alkalmasint a kikötőt­űztelepet lövendi. Az angolok közelebb egy új tűztelepet építettek e­­gészen az u. n. laktanyatűztelepek közelében, s 80 fontos vezágyukkal felfegyverezték. E tűztelep építése valódi mestermű; az a legutolsó ágyúzás leghevesb perczeiben kezdődött, folytattatott s végeztetett be. Eddig hallgatott, de ha megszó­lal, az oroszoknak sok kárt teend. A legnagyobb akadály, melylyel az angoloknak küzdeni kell, a földhiány. Mindenütt szikla, a földet zsákokban hordják stb. Raglan lordtól máj. 8-ról következő sür­göny érkezett: Máj. 4-ről 5-re menő éjjel az el­lenség a jobb ostromvonali előretolt müveinket megtámadta s egynéhány emberének csakugyan sikerült a futóárokba benyomulni, azonban a 30. és 49. ezred csapatai által Williamson szá­zados s Gubbins és Richefort hadnagyok alatt, — ez utóbbi fájdalom súlyos sebet kapott — a legnagyobb vitézséggel gyorsan ki- és visz­­szaverettek. Sajnálattal kell hozzátennem, hogy ez alkalommal több becses altisztek és közemberek megölettek és sebesíttettek. — Ugyanez éjjel A­v­ra Va­ld százados a 4. gy. ezredből, midőn a bal ostromvonal legvégső őrseit felállította, meg- sebesíttetett s elfogatott (azóta meghalt). E tiszt elvesztése igen sajnálható. Ő az egész ostromidő alatt szakadatlanul s a legvitézebbül teljesítette kötelességét. Ide zárom a veszteség jegyzékét máj. 4-től 6-ig (elesett 9 közember; megsebesült­­ tiszt, 2 altiszt, 35 közember.) Raglan.“ „U. I. Van szerencsém jelenteni, hogy a 12-dik dzsi­­dás ezred 1. szakasza megérkezett.“ Egy máj. 11-ki szebasztopoli tudósítás szerint a futóárkok a záporesők következtében megtel­tek vízzel s az utak igen megromlottak. Az ázsiai harcztérről írják, misze­rint Murawheff­­nok az orosz haderőket Ku­­tayánál vonja össze. 2000 szekér állott készen a szállításra. A hadsereg mindössze 45 zászlóaljból áll, de melyek még nem teltszámuak. Muszta­­fa pasa a portától erősítést kér, hogy ez erőkkel megmérkőzhessen. A mingréliaiak állomásaikat folyvást erősítik. Északi csatatér: Dundas admirál — mint londoni sürgönyök jelentik — már Révait és Sveaborgot kémszemle alá vetette, sőt a „Ma­­gicienne“ hajó már néhány bombával is köszön­tötte volna Reval külműveit. Anglia, London, máj. 22. (Az „Indep. beige“ táv­írdás sürgönye.) Az alsóház mai ülésében Disraeli azt kívánta, hogy a bécsi értekezle­tek tárgyábani viták jövő csütörtökre tűzessenek ki. L­ay­a­r­d kész volt neki engedni át az elsőbb­séget saját indítványa fölött, Palmerston lord elfogad­á a vitát. A ministériumra nézve a helyzet válságos. Az alsóház tegnapi ülésében Roebuck jelente, mikép ma előterjesztetni kívánandja mind­azon sürgönyök másolatait, melyek az elhunyt Christie kapitány magaviseletére vonatkoznak, valamint Graham azon leveleinek másolatait is, melyek az ezen ügybeni vizsgálat megrendelé­sére vonatkoznak. Graham némely felvilágosí­tásokat adott, mikből kitűnik, mikép azon admi­­ralitási rendelet, melynél fogva Christie kapitány magaviselete hadi törvényszéki vizsgálat alá ter­jesztetett, 1854 dec. 28-tól kelt, s azon a kapi­tány által elkövetett nagy hibán alapult, mikép­p Eupatoriába szánt török csapatokat Balakla­­vába küldött. Warner kérdésére válaszolva Palmerston lord kijelente, mikép Stirling admirál a múlt őszszel Japánnal oly szerződést kötött, melynél fogva brit hajók bebocsáttatnak némely japáni kikötőkbe, kijavíttatás s élelmez­­tetés tekintetéből, s minden más nemzetek szá­mára megadatott, vagy jövőben megadandó ked­vezmények s előnyökben részesíttetni fognak, a China s Holland számára adatott különös kiváltó­­­­ágokon kívül. Következőleg az Északamerika s­s Japán közt köttetett szerződés pontjai a f­ angol kereskedésnek is hasznára válnak. Arról, hogy O­­roszország s Japán közt szerződés köttetett volna, a ministerelnök semmit sem tud. Ugyanő egy kérdésre kijelente, miként a pünkösti szüneteket évő péntektől jun 4-ig szándékozik kiterj­esz­­teni. — Sidney Herbert, mielőtt a jelenté­­keny M. Gibson-féle indítvány előterjesztetnék, tudni kívánta, ha váljon Austria még mindig fel­adatának tekinti-e a keleti bonyodalmak békés elintézését előidézni, vagy pedig minden közben­­járási kísérletek abbanhagyattak, s az értekezle­tek tökéletesen félbeszakadtak-e?—Palmers­ton lord minden nehézség nélkül válaszol­hat e kérdésekre. A kormány egyáltalában nem hiszi, hogy minden megoldási eszközök kimeríttettek volna, hanem azt véli, mikép Austria önkénytes ajánlatánál fogva, s természetesen a szövetsége­sek beleegyezésével, azon feladattal van megbi­­zatva, mikép valamely kiegyenlítési eszközt ta­láljon ki. Az értekezlet, noha egyelőre felfüggesz­­­tetett, nem záratott be visszavonhatlanul, s azon esetre, ha megfontolásra méltó javaslat tétetnék, készen lenne újra összeülni. Az angol kormány kötelességének tartaná minden, Austriától vagy ennek útján eredő javaslatot a háború biztos, be­csületes és kielégítő bevégzése végett kellő fi­gyelembe venni. Egyszersmind magától értetik, mikép a kormány semmi oly egyezkedést sem fo­gadhatna el, mely az ország becsületével kellőleg nem hangzanék össze, s ama czéloknak, mikért a háború megkezdetett, nem felelne meg lényege­sen. (Tetszés). — Erre Gladstone formasze­rinti elnapolási indítványt tett, s megjegyzé, mi­­kép az ügyek most egészen máskép állanak, mint m hó 26-án, midőn Westmoreland lord Pécsben kijelenté, hogy utasításai kimerítvék. Ezért meg lévén arról győződve, mikép Gibson épen nem szándékozik a kormánynak zavarokat szerezni, hanem becsületes békére törekszik, annak meg­gondolására szólítja fel, hogy vájjon nem jobb lenne-e ezen estére kijelentett indítványát vissza­vonni, fenntartván maga számára a későbbi elő­terjesztés jogát?— S. Herbert utólagosan megjegyzi, mikép ha Gibson ragaszkodnék in­­­­dítványához, ő az ellen módosítványul az előkér­­­ő­dést indítványozná. — Disraeli bámulatát fe­­jezé ki ezen jelenet fölött, melynek párját ő évek óta nem látta. Szerinte, a kormány maga tűze ki a mai ülést a vitára , előterjeszti az okiratokat annak bizonyítványául, hogy az alkudozások megszűntek, s rögtön a speaker széke mögötti szintoly titokteljes szerszámok által, mint a vil­­lámsodrony a feke­tenger fenekén, némely befo­­­lyásos tagokat arra bír, hogy szurok-tapaszt ra­­gaszszanak a viták szájára. Még ha Gibson ba­­rátjainak politikátlan kívánata teljesíttetnék is, a ház joggal kívánhatna a dolgok állásáról sokkal világosabb nyilatkozatot, mint a­minőt a minister­elnök adott.(Tetszés.)Szerinte,a kormány élén álló nemes lord csupán annyit mond, mikép azt hiszi, hogy szabad azt állítnia, mikép azt véli, hogy nem lehetetlen még eszközöket találni ki, a béke helyreállítása végett (nevetés) , természetesen míg csak valaki meg nem halt, reméli, hogy életben fog maradni (nevetés), de a mmes lord egyetlen oly tényt sem hozott fel, mely a házat arra bírhatta volna, hogy nézetében osztozzék. Palmerston lord igazolá saját eljárását a ház­zal szemben. Ő Disraeli kivonatára előterjeszté a jegyzőkönyveket, mikben egy Russell lord által nagy ügyességgel vezetett alkudozás van följe­­­gyeztetve. Ha az alkudozás meghiúsult, ez nem az ő, se nem az angol kormány , se nem An­golország szövetségese a francziák császárjának, se nem Austriának, mely bizonyos fokig szintén szövetségesünk, hanem Oroszországnak hibája. Erre Disraeli a kormánytól egy oly üzenetet kí­vánt, melyben a parliament arra szólíttatnék föl, hogy szavazatot adjon az alkudozásokról. Ő erre ezt m­ondá : „Én semmi ilyest nem teendek, mi­vel nem akarom minden jövőbeli alkudozások útját elzárni.“ S midőn Gibson indítványát beje­lentő, ő annak nyiltan kimondd, mikép annak tárgyalása noha a miniszerekre nézve személye­sen nem,de az állam­érdekekre nézve káros lenne, azonban ő épen nem akar a viták útjába akadá­lyokat gördítni. Egy ily indítvány s vita czélsze­­rűségének megítélését ő a házra bízza, ő félelem nélkül szemébe akar nézni a vitának, de senki sem kizondja őt arra, hogy két kormány közti bizalmas közléseket leleplezzen, mivel ily közlé­seket nem akar a jövőre nézve lehetetlenekké tenni. (Tetszés.) Az alkudozásoknak a végrehajtó hatalom számára kell fenntartva maradniok; ha a ház elvonja bizalmát a kormánytól, azt jelentse ki, s a kormány le fog lépni, de mindaddig, míg a kormányban bízik, nem szabad annak az alkudo­zást az által lehetetlenné tenni, hogy egy napról a másikra tudni akarja a külföld válaszát. A ház­nak be kell várnia a végeredményt, s akkor azt helyeselheti, vagy kárhoztathatja. (Tetszés.)_ Roebuck azt véli, mikép a miniszer­elnök sem­mi reményt sem gerjesztett újabb alkudozások iránt, s következőleg Gibsonnak következetesen nem lehet visszavonnia indítványát. A vita mel­letti fővédve azon körülményben áll, mikop a közönségnél azon aggodalom uralkodik, hogy a ministérium többsége minden áron békét akar kötni. Ha e gyanú alaptalan, a vita azt megc­á­­folná, különben pedig az ország megtudná, há­nyadán van. (Tetszés.) Erre Russell lord az értekezletek végérőli előbbi jelentését újra elő­adván, megjegyzé, mikép az austriai képviselők a béke­javaslatokra vonatkozólag, egészen egy után jártak a nyugati hatalmasságokkal, csak azon különbséggel, mikép nem voltak hajlandók oly pontokat hozni elő, mik által Austria hábo- 4030

Next