Budapesti Hírlap, 1855. június (734-758. szám)

1855-06-02 / 735. szám

vonatkozó minden ügyek iránt. Pedro Montoja helyeztetett ezen új igazgatóság élére. Törökország, Damaskus, april. 22. A brabanti bg és hgné mai nap zárták e városban fényes bevonu­lásukat. Főkormányzó Wamik pasa, mihelyt austriai cs. k. consul Pfäffinger a fenséges utasoknak Bajrátba megérkezését, s azon szán­dékukat, mikép Damaskust is meglátogatni a­­karják, tudtára adá, maga helyettesét 100 lovas kíséretében eléjök küldő pasalikja nyugati hatá­ráig. E csapat ő fenségeiket Zahle-ig s onnan Dimasz-ig kisérte, hol Altif Bey ezredes egy zászlóalj gyalogsággal várá őket; itt volt emlí­tett consul Pfäffinger úr is, kire volt egy belga consul nem létében ez utazás-felügyelés bízva. Dummar-ban, két órára Damaskustól állt Aziz pasa tábornok egy dandár rendes lovasság élén, s fölkérte az utazókat, hogy a számukra elrendzett sátrakban némi frisitőket vennének magukhoz. — Más sátrak alatt a főkormány­zó és a consuli testület foglaltak helyet, kik itt a herczegnek legelőbb voltak bemutatandók. Mihelyt a fenséges pár leszállt, a tüzérség, mely épen e czélra volt e helyre rendelve, 21 ágyu­­lövést váltott, s midőn a menet tovább indult, perczről perezre dörgenek a várpalota ágyúi, míg a sz. ferencziek zárdáját elérte, hol az utasok beszálláso­ltattak s hol a különböző keresztény vallásfelekezetek szerzetesei rendi ruháikban fo­gadták őket. Midőn ő fenségeik a brabanti her­­czeg és herczegné a zárdaegyházba léptek, „Te Deum“-ot énekeltek s a várból újra 21 ágyulövés hangzott. Másnap Wamnik pasa, Izzet pasa def­terdár s a consuli testület szerencsések voltak sze­­rencsekivánataikat bemutatni. Itt tartózkodásuk egész ideje alatt egy század katonaság tisztelet­­őrségképen állt a zárda kapujában. A herczeg, cons. Pfäffinger ar előtt óhajtását fejezte ki, hogy a hires nagy El Amur mesét meglátogathassa, és Wamik pasa sietett ez óhajtásukat kielégíteni. Ekkép a fenséges utazók s kíséretük a nevezett mosóba jutottak, mely minden európai előtt, még ha külön firmánnal vannak is ellátva, áthatla­­nul elzáratik. April 24-dikén a herczeg elfo­gadta Wamik pasa meghivását szerailjába; a pompás lakomában a kormányzó , a csapatok törzstisztikara, a consuli testület s a város né­hány tekintélyes­ lakosa vettek részt. Április 26-dikán a herczeg és herczegné folytatták út­­jukat Belbekig; a tábornoki kar s a consulok­ kiséretül szolgáltak. Agyulövések jelenték az in­dulást. Később Tripolisban hajóra ültek. Két­ségkívül Abdul Medzsid kormányának csodái közé sorozható, hogy egy európai herczegnek ily tisztelet adatik egy városban, melybe 20 évvel ezelőtt európai csak álruhában juthatott be. Danai fejedelemségek, Belgrád, május 28. Tegnapelőtt estve hosszas szenvedések után meghalt szerb országos vajda és senator Knicsanin Petrovics Istvá ki 1807-ben Knyes Kragujevatz melletti faluban született. Milos fejedelem által Buli pasává, az­az a pandúrok vagy rendőrszolgák fejévé nevez­tetett, majd kerületi kapitány lett, s nem sokára azután 1839. végszendrői (szemendriai) kerül, fő­nök. Milos fejedelem eltávolításában nagy részt vett, kinek fia Mihály fejedelem őt száműzte, mi­nek következtében 1841. végéig előbb Konstan­tinápolyban majd Widdinban lakott, s innen, miu­tán arra engedelmet nyert, hazájába visszatért, és főeszköze volt Mihály fejedelem bukásának, a kinek helyébe következett 1842-ben C­s­e­r­n­i Sándor, a jelenlegi fejedelem. Ez őt, mint kor­mánya főgyámolát előbb senatorrá, azután 1852— ben országos vajdává azaz főtábornokká nevez­te. — Knicsanin,a mint tudva van , austriai cs. k. unok is lett az 1848. és 49-ki években. tá­kassai István a hosszú számítgatás után gyors sikert szeretett. Óvakodó és lassú volt a kigondolásban , de e­­rélyes végrehajtás körül. Csakhamar tehát Elemért fiává fogadta, mi az örökössé kijelölést, mint kétségtelen záradékot, vonta — a közhit szerint — maga után. Látszék, hogy Kassai nagylelkűségére Debo­rah szerelme adott okot. A cy­n­icus fölvergődött a fényűző s költői kedélyű másik fölvergődöttnek, ki nálánál idősb és gyöngébb jellemű volt, vagyonára és befolyá­sára számíta. Elemérnek a Pécsi leányávak­ házassága által a dúsgazdag Kassai család majdnem fejdel­ai bir­tokra tenne szert. Aztá­n Bethlen Gábor megbu­kott korlátnokának egykori pártja még töredékei­vel is tetemesen tudná erősbíteni Rákóczy kegyen­­czének hatalmát, mely a főurak által szünetlenül megtámadtatva, kisebb vagy nagyobb ingásoknak már is gyakran volt kitéve. Szóval, Kassai elég eszesen számított, de a világon gyakran történik, hogy a mély okoskodás csak úgy sántít, mint akármely dóré ötlet. Kevés idő kelle, hogy az élet meghazudtolja az ő bölcseségét. Pécsi tudniillik nem bírt kibékülni a gyűlölt udvaronczczal kötendő sógorság eszméjével. Nem képzelhető magát azon helyzetbe, hogy Kassai na­ponkint házához járjon, s hogy Deborah valaha a­­zon hajlék küszöbén tisztelettel lépjen át, mely­ben annyi aljasság s oly kisszerű bűnök műhelye van. Kassait, mint kormányférfiat kárhoztató, mint embert megvető. Ellenszenvének oka jellemének alapján nyug­­vék, szilárdul, ledönthetlenül. Soha két porból emelkedett egyén szembe­­tettebb álláspontot nem foglalhatott el, mint a megbukott korlátnok , s a hatalomban álló, ámbár mindketten a kiindulási pontnál találkoztak. Pécsi is mint Kassai roppant vagyont szer­zett, s ha az utóbbik többnyire aljas módon, a má­sik sem mindig tiszta eszközökkel. Pécsit sokan hatalmaskodással vádolták , míg Kassai aranynyal telt erszényei a cselszövény és uzsora diadalemlékei voltak. Pécsi is, hogy a befolyás lépcsőin haladhasson, főurakat lökött félre; de Kassai csekély haszonért sem mulatta el a magasabb születésüeket, kiknek hízelgeni is tudott, ha lehetett őrként támadni meg, s mihelyt, veszély nélkül tehette, csupa irigy­ségből ingerelni, kijátszani, lealázni. Ezen homályos oldalakon kívül, melyek a két államférfiút nem jellemükre , de tetteiknek vád alá esésére nézve némileg egy színvonalra helyzik, minden más tekintetben óriás különbség létezett köztük. Pécsi bőkezű s adakozó volt; Kassai fukar és szívtelen. Az mesés fénynyel vette körül magát, s rend­kívüli műveit ízléssel bírt; ez nem csak fösvény, de ronda volt. Pécsi nagy udvart tartott, melyet nemesi vér­ből származott apródok és számos cselédség a kö­zépkori bárókéhoz majdnem hasonlóvá emeltek; de Kassai Gyulafehérváron egypár piszkos szobába vonult, s költségkiméletből a tanuló ifjúság közöl a szegényebbekkel hordatott magának étket, falusi nagy kastélyaiban pedig a kéményt füstölni hébe­­hóba alig látta valaki, s hogy mily asztalterítéke van, arról a papon s iskolamesteren kívül kevés halandó adhatott biztos hírt. Pécsi a tudományos műveltség mellett, még költői hivatással is volt a rája nézve pazar kegyü természettől megajándékozva. A szent énekeket, melyeket szerzett, s melyek hitsorsosait elragadta­tásba hozták, maga tévé zenére. Az építészethez értett, tündér-szép kerteket rendező, gyönyörű olajfestvényekkel díszítő termeit , s legbuzgóbb pártfogója volt a vándor hegedűstől és dalárdtól kezdve­ a szorgalmas szobatudásig mindennek, ki a szellemi élet emeléséhez járult. Ellenben Kassai lenézte­ a haszontalan ábrándokat, melyek a kony­hára semmit sem hoznak. Kevésre becsüte a tudo­mányt,, arabulán és bizonyos macchiavelli ügyességeken kívül, mik által a tömeget akaratunk eszközévé, s a politikai hatalmat házi érdekeink ügynökévé, hiúságunk udvaronczává, és szenvedé­lyeink kérszolgájává lehet tenni. Pécsi eszményképei, melyek után lelkesült, egy Medici Cosimo vagy Lorenzo voltak. Kassai azon zsidót bámulhatta leginkább, ki pénzes ládáján ül­ve, megelégszik az egyiptomi hagymával, melyből eledeit, ha a gúlák építésénél megéheztek, Pharao király tápláltatá. Pécsi szeretett a mágnásokhoz számíttatni, de a kitűnőséget rangkülönbség nélkül bámulta és keb­léhez szorítá. Kassai saját kézműves rokonait szé­gyellő, a magas helyzetűeket inkább levonni vá­gyott, mint hozzájuk közelíteni, s a demagógok tu­lajdonaiból csak az irigységet sajátította el. Ily ellentétek után könnyen beláthatjuk, hogy Deborah szerelmének nem kedvezett azon készség, melylyel Kassai az Elemérreli rokonságát elismerő és hirdető. Pécsi nem szűnt ugyan meg az ifjú iránt mély vonzalommal viseltetni, de érezni kezdő, s napon­kint mindinkább, hogy saját szive, és a csillagjós­lat minden rábeszélő ereje soha annyi igézetet nem gyakorolhat rá, mely mellett a Kassai sógorságára undor nélkül gondolhasson. Szembetűnőleg hidegebben fogadta tehát E­­lemért. Nem engedett alkalmat, hogy ez Deboráhval hosszasan társaloghasson. S midőn a lány, ki az apa zárkózottságát sze­szélynek tulajdonította, a kaczérság ártatlan ne­meivel igyekezett oly bünkörben tartani Elemért, hogy észre ne vehesse a fellegeket, melyek bol­dogsága egét fenyegetik, s hogy a férfiúi büszke­ség miatt ne érezze magát visszavonulásra kény­­telve; midőn a lány annál átengedőbbé vált, minél feszesebb modorúvá az apa, s midőn éjjel hullatott sűrű könyei közt, csak nagy küzdéssel sze­rezhetett elég lélekerőt nappal mosolygani s nem árulni el a szenvedést, melyet kedvesének várt és félt jelenléte szivében okoz ; midőn ennyire bonyo­lódott az előbb oly természetesnek látszó, oly kie­légítő viszony, Pécsi szükségesnek tartotta min­dent felfedni Deborah előtt. A hetven éves férfiú összefogott kezekkel és esdekelve kéri leányát, hogy míg ő él, ne kösse sorsát Elemérrel egybe. Ha nem tud szerelméről lemondani, várjon, tűrjön, míg az apa halála föloldja egyik köteles­sége alól, hogy a másik számára élhessen. Ekkor kívánta Deborah a nénjéhez távozást. Ő gyöngédebb volt, mintsem Elemérnek a tit­kot fölfedezhesse. Kemény Zsigmond: 4065 borozásban részvétéért, sőt azon ritka kitünte­tésben is;s részesült, hogy Ferencz József Császár Ő Felsége a Mária-Therézia lovag­ke­resztjét saját fenséges kezével neki a mellére füg­gesztette. Azonkívül az austriai cs. Leopold- és orosz Anna-rend közép­keresztese volt, valamint montenegrói arany emlékpénzzel és török érdem­jellel is diszítve vala. Távirati sürgönyök. L­o­n­d­o­n , máj. 31. George Brown jelenti 28-ról, hogy újólag 5 gabonahajó vétetett el Keresnél. Ott eddig már több mint 100 ágyú jön elfoglalva. Krímből semmi új. P­ár­i­s, jún. 1. Tegnap esti árfolyam: 70,30. A „Moniteur“ következő tudósítást közöl kérés­ből máj. 29-ről: A szövetségesek flottája 26-kan Berdiansk előtt jelent meg; az ellenség maga el­égette négy hajóját s tetemes mennyiségű kész­lettárát. 27-n a flotta az arabati öbölbe ment s az ellenség ottani erődeivel erős tüzelést folyta­tott, minek következtében egy lőportorony a jég­be repült. Mi eddig elő 106 kereskedelmi hajót romboltunk össze (détroit). .Jenikaiéban, daczá­ra az erős várőrségnek, 90 ágyút foglaltunk el. Berlin, június 1. A „Staatsanzeiger beje­lenti Potsdamból máj. 31-től: Király ő felségének tegnap gyenge láza volt; a rá következett éjt a­zonban nyugodtan tölté, s ma már ő felsége elő­terjesztéseket fogad el. Bukarest, máj. 31. Az összes gabonával terhelt hajókat, melyek Ibrail­ és Galaczból el­távoztak, s melyek legtöbbnyire görög hajók vol­tak, az oroszok Csatáinál letartóztatták. A hajó­kon London számára való szállítási szerződéseket találtak, melyeket azért feljelentettek Lüders tábornoknak. A kereskedővilág nagy ijedtség­ben van, a legszomorubb rendszabályoktól s ezek következményeitől félnek. A bécsi „Stadt und Vorstadt Zig“ táviratilag közli Krímből máj. 28-ról, hogy Pélissier 40,000 francziával és a szardiniai segélyhadnak egy ré­szével a Csernaján átment, s az oroszokat nagy veszteséggel megerősített állásukból kiszorította. — A Liprandi-hadtest egy részének Balaklava elleni diversiója fényesen visszavezetett. Lipran­­di főhadiszállása 26-án még Csorgunban volt. Turin, máj. 30. A kamra ülései elnapoltat­­tak. A hivatalos lap közli a felfüggesztetett val­lási testületek jegyzékét. Előkészületek létetnek király­i­sigének, mint gyanítják, London és Pá­riába utazására. Május 31. A ministérium ki van nevezve. Gr. Cavour mint elnök a pénzügyi, Cibrario a külügyi, Ranza a közoktatásügyi, Ratazzi a bel­ügyi tárczát kapta meg, Deforresta nagypecsét­­őrré, Durando hadügyministerré, Paleocapa köz­­építészeti ministerré lett. Napi hírek és események. Pest, junius 2. * A belga követ gr. 0’S­u 11 i v­a­n Bécsből máj. 30-án fővárosunkba érkezett s junius 1-n is­mét visszautazott. * Habár az idő kedvezőbben alig alakulhatna­­ a remélett aratásra nézve, mégis a már olyan rég tartó drágaság nem csak hogy nem enged, hanem ellenkezőleg még folytonosan növekszik. így példa a marhahús f. hó 1-jétől kezdve ismét egy kraj­­czárral drágább, s ennek következtében a sertés­hús és zsir ára is felszökik, s ez már nem egy, ha­nem mindjárt több krajczárral, s csak egypár ily positio legyen, a többinek mindjárt van ürügye arra hivatkozni, hogy péld­­a zsír drágább, tehát a nadrág és csizma sem lehet olcsó, és igy megy ez ,,cum ingratia in infinitum.“ * A tetemes hőség következtében az ebek tulajdo­nosai figyelmessé tétettek, miszerint azokra gondo­san ügyeljenek, s szájkosár nélkül ne engedjék szer­teszét futkosni, hogy ekkor minden lehető szeren­­­csétlenség kikerültessék. * Hogy a szülőknek nem lehet eléggé aján­lanunk a gyermekeik fölötti óvó figyelmet, is­mét egy újabb eset bizonyítja. Egy magára ha­gyott, 6 éves kis­fú tegnap a második emeletről leesett; szerencsére a gyermeken semmi látható sérülést nem lehet észrevenni, mindazáltal az eset­nek szomorú következményei lehetnek. * M. hó 31-kén egy Pesten atalán ismert egyéniség, volt községtanácsos A. a városligetben pisztolylyal véget vetett életének. Öngyilkossá­gának oka még nem tudatik egész bizonyossággal. ■* B r­a­s­s a y Sámuel ur legközelebb sajtó alá kerülendő irodalmi kritikai füzeteiben a pesti könyvárusok Magyar Mihály által készítendő rendes jegyzékét közlendik az uj magyar könyveknek; de hogy minél tökéletesebben leírhassunk ily havon­­kinti j­egyzéket,óhajtandó volna,ha a vidéki könyv­­nyomó urak is hozzájárulnának, mi nem­csak az irodalom kelendőségének használna,de talán nyom­da-intézetükre is némi kedvező hatást gyakorolna.­­Az 1848-ban kimúlt „Irodalmi hirdető“ helyett megjelenő könyvjegyzék által az irodalompár­tolók és vidéki könyvárusok is könynyebben tájé­­kozhatandják magukat, mennyiben ez utóbbiak e pontos jegyzék nyomán nagyobb eladási díj nye­rése tekintetéből egyenesen a kiadóhoz fordulhat­nak; a köny­vkedvelők pedig tökéletesen láthatand­­ják, mi jelenik meg minden hóban. * A régibb államkölcsönnek jun. 1-n végbe­ment 267-ik kisorsolásában a 429 sz. sorzat huza­­tott. — A Windisgratz-féle sorsok ugyanekkori húzásában nyertek 85734 sz. 20,000 - 58318 sz. 2000 - - és 90567 sz. 1000 forintot. * A pesti evang. ágostai vallásuak egyházban a confirmatio f. hó 3-kán hajtatik végre ft. Láng Mihály esperes ur által.­­ A nemz. színház színlap hirdetvényét il­letőleg magában véve nem nagyon lényeges és je­lentékeny dolog, de még is feltűnik, hogy míg leg­közelebb az intézet egypár elsőrendű férfi- és nő­­tagja szabadságidejéről hazaérkezve, minden szín­­lapi figyelmeztetés nélkül lépett föl, ma „M­az­zi“ úr hazaérkezte és első föllépte nagybetűkkel hir­­dettetik. Itt a kérdés körülbelül csak az, hogy a rend és szabály ily dolgokban nem egyforma eljá­rást követel- e ? * Az északi és délkeleti állampályák ügylet - igazgatóságai Prágában és Pesten m. hó 31-kén minden alájuk rendelt hivatalokkal és szolgálati osztályokkal, a számadási osztályt is ide értve , a m. kereskedelmi ministerium bocsátványa követ­keztében, feloszlattak. E feloszlatott testületek hi­vatalnokai és szolgáinak rendes jogai és igényei számukra további intézkedésig fenntartatnak. * Méné Móricz franczia gyógyásznak, ki falolajának nyegleszerü hirdetéseiről ismeretes, a cs. k. bécsi rendőrigazgatóság utasítása nyomán az austriai területet el kellett hagynia, miután itt gyó­­gyászi gyakorlattal foglal­kodott, a­nélkül hogy erre a szükséges engedélylyel bírt volna. * Azt állítják, hogy az angol nemzeti dal „God save the king“ franczia eredetű szerzője Lully. Saint-Cyrben azon ünnepélyes napokon éne­kelték, midőn XIV. Lajos az ottani kápolnát meglá­togatta s a fiatal lánykák ilyenkor kedves hangjok­­kal örömmel hangoztaták : ,,Dieu sauvez le Roi.“ Hogy jött e dal a csatornán át s mikép lett Anglia néphymnusává ? Erre némi felvilágosításul szolgál az, hogy Händel, ki Francziaországban sokszor u­­tazott, sőt Saint-Cyr számára is írt zenét, itt alkal­masint megismerkedett Lully e szerzeményével s azt a szöveggel együtt Angliába plántálta át. G­y­á­s­z d­­­r. Erdélyből Déváról Írják, hogy dr. Fodor András egykori hunyadmegyei, köz­­tiszteletben állott főorvos, a római archaeologiai társulat tagja,­ „Mehadia“ írója , a tudományosan képzett, a régiségekben különösen avatott, és közha­szonra munkás férfiú meghalt. Végrendeletében a Színházi előadások. Nemzeti szinpadon: ,Hunyadi László.­ Eredeti opera 4 felv. Zenéje Erkel Ferencztől. Pesti német szinpadon: „Der Liebes­­­trank.“ Komische Oper in 2 Aufz. Musik von D­o­­n­­­z­e 11­­. Gentiluomo tanár vezetése alatt állott é­­nekiskola tagjainak második vendégelőadása. Schön Berlinből mint vendég Dulcamara szere­pében. Helyreigazítás. Lapunk tegnapi u. m. 734- dik számában, a harertéri tudósítások közt, az első lap 2-dik hasábján fölül kezdve 28-dik sorban ezt : „midőn a szövetségesekét ki­­számítni tudja“ igy kell olvasni : „midőn az oro­szokét kiszámítni tudja.“ Bécsi börze június 1-től. Státuskötelezvény . . 79% 5% dto........................ 95 1834—ki sorjegyek 100 ftos .... 220 1839-ki „ 100 ♦ ♦ • • • 117 Bankrészvény . . . • • * • 995 Északi vaspálya 1000 ...................................................... 192% Dunagőzhajózás . . 519 Amsterdam, 100. . .— Augsburg 100 . . 126 Hamburg .... 9172 London ..................... 12.14 Nemzeti kölcsön • • • ♦ 843/, o Államvasutrészvény 500ft................... 144% B­éc­s , jun. 1. Agioarany: 31, ezüst 28 Danavizállás. Június, 2. (reggeli 7 óra) 11' 3" 0" 0"' fölött %­ ­ dévai reform, anyaszentegyháznak alapítványt tett egy leánynövelde számára, s görög és római régi­ségek jeles gyűjteményét a nagyenyedi ref. tano­dának hagyta. Béke porainak ! Jelentés a naptári pályamunkák­­ eredményéről. A népszerű beszélyre beküldött 3 pályamű­­ közöl kellően egy sem felelvén meg a feladatnak, bírálók egyiket sem méltatták jutalomra. — A­­ „Tanítsatok minden népeket!“ — jeligés pályamű­­ egyoldalúsága mellett is leginkább közelített a fel­­adat megfejtéséhez. — Ezen feladatra: „Adas­­ssék elő röviden és értelmesen több ; o­l­y fő mód és eszköz, mik által a ma­­gyarországi kisebb földbirtokosok­­gazdasági állapotát, érdekeit s­­ által anyagi jobblétét előmozdítani r­e­m­el­n­i lehetne,“ — mint már hirdetve volt 9. pályamű küldetvén be, a kitűzött 12 darab a­­rany pályadíjra, gyakorlati igazságokon alapuló tartalmánál, s korszerű irányánál fogva, legérde­mesebbnek az 5-dik számú találtatott, melynek szerzője: —• Kenessey Kálmán fehérmegyei földbirtokos. E mellett dicséretre méltónak 4 pá­lyamű ajánltatott, melyek szerzői Balásházy János, m. tudós társasági rendes tag. Derecskén, C­s­u­t­h­y Zsigmond, Dömsödön ; K­u­b­i­n­y­i Lajos, Gombán; — és Sal­lay Pál, Sárbogárdon“. — E­­zen örvendeses eredményből látható, mily érdekes és tanulságos gazdászati olvasmány vár 1856 - os nagy „Képes Naptár“-am közönségére, melyet, miután naptáram rövid idő alatt kikerül a sajtó alól, tisztelettel hívok fel megrendelések mielőbbi meg­­tételére. — Ezúttal egyszersmind figyelmeztetem a budapesti ügyvédeket és orvosokat, hogy netalán változtatott lakásaikat alulirt kiadónál (zöldkert­­utcza 14-ik sz. a.) vagy Emich Gusztávnak szer­vita- és kristóftéren lévő könyvkereskedésében i. s június hó 15-éig tudathatják. Vahot Imre.

Next