Budapesti Hírlap, 1855. június (734-758. szám)

1855-06-11 / 741. szám

Pest, Hétfő, NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések. Selmecz, május 26. Három üres koporsó mellett temetési szer­tartás ment végbe, Selmecz és Szél-Akna (Wind­­b­eh­acht) között, most néhány nap előtt egy bá­nyánál, melynek leszakadása által három jámbor hevér szerencsétlenül eltemetteték eleve és ele­­­vénen, a nélkül hogy tetemeiket oly hamar ki­ásni és megtalálni sikerülhetett volna. Különböző vallásuak lévén, a gyászhelyen mind a romai kath., mind az evangélikus részről megjelent a papság és a gyász nép, nem kevés megilletődés­­sel és részvéttel tevén és kisérvén a ritka gyá­szos keresztény végkötelességet. Sajnálatra méltó dolog, hogy rövid idő alatt egymásután több ily siralmas esemény adta itt magát elő, hol szegény bányászok hasonló szerencsétlenségek által majd megbénulnak, majd 683zezuzulnak vagy agyon­üthetnek, s így éltüket minden perezben kocz­káztatván, érthető de valóban szivreható is azon vallásos buzgóságuk, melyhez képest midőn bá­nyába mennek, előbb mindig ájtatos énekeket és szent imákat mondanak el együtt, és magánál a bejárásnál egymásnak a szokásos „Glück auf!“ szóval szerencsét kívánnak. Kitűnik ezen buzgó­ságuk abban is, hogy a helybeli úgynevezett ke­vér-iskolára ez évben koronkint különféle bánya­­művelő munkások, sanyaruságok közt kiérdem­­lett béreikből, önkéntes adakozás útján szép öszvegeket csinálnak össze és ajándékoznak, hogy gyermekeik neveltetését lehetőleg előmozdítsák, minél nagyobb kincset nekik hagyni nem tudnak, mivel a bánya­kereset mostani nehéz időben, ki­vált a tudatlanokra nézve szánakozásig szomorú, minélfogva sokan közőlük messze vidékekre mennek,szén­bányáknál s egyébképen szeren­csét kisérteni, de nagyrészt ismét visszatérnek, mert a bányásznépnek egyik sajátságos tulaj­donsága, hogy másutt s egyéb munkánál nehezen szokik meg, mig az alföldi ember viszont ezen munkát világért sem vállalná magára. Itt sok vetést ki kellett szántani, mely a nagy és hosz­­szan heverő hó következtében kifagyott. A szá­razságot azonban most már két ízben eső váltotta fel; csak sajnálni lehet, hogy tetemes jéggel se volt keverve. 1. 1. Déezs, május 26. A vásár egy mód, mely által kiki élete fenn­tartására s egyéb szükségeire a megkivántatókat adás-vevés utján beszerezheti. Déezsnek négy országos vására van, s ez elégséges is a viszonyokhoz képest. Az 1293-dik évben kelt kiváltságánál fogva a hetivásár szerda napra,későbbre pedig 1517-ben a szombat napra is megadatott, és igy városunk­nak hetivására két napon volt. Midőn a város a második hetivásár tartására a szabadalmat megkapta, úgy látszik, hogy az akkori körülmények kívánták — melyek későb­­­ben változván, a második hetivásár szükségtelen­né lett — s a szerdai nem lévén annyira czélirá­­nyos mint a szombati, a mikor is a munkálódó hét végével a vásári nap mind a gazdaság, mind a mesterségre nézve kevesebb hátramaradással gyűlhet össze, s a messzebb lakók is munkájokat a hét végével végezvén s szakasztván félbe, a közbeeső vasárnap miatt a dolgos napokat ke­vésbbé mulasztják , mint ha szerdai vásárra jő­­nének; — azért hát csak a szombati vásár tarta­tott meg, s elégségesnek bizonyult be akkor, mikor a déezsi polgárság nagyobbrészint föld­­mívelésből és gazdaságból élvén, nem volt any­­nyira kénytelen , minden nap minden apróság é­­lelmi czikkért a piaczra szorulni. Mohi, miután Déezs kerületi székhelylyé e­­meltetett, s ezzel egybekötve mind politikai, mind törvényszéki számos tisztviselőkkel népesedett azokon kívül állandó és keresztülmenő katonaság is jelesen van, kik mindennap a piaczról élnek azért szükségesnek ítéltetett a most elrendezett keddi hetivásáron kívül a szombatit is kérni, mert mióta a szombati hetivásár megszűnt, a forgalom sokkal jelentéktelenebb, s a kereskedés pang ; az áruk nem kelnek s az eladni való mégis drágább mint eddig volt. Van okunk remélni, hogy a ma­gas kormány helyes okainkat méltányolja, s szom­bati hetivásárok ismét megtartására engedel­­met ad. Vetéseink nem igen jól teleltek, azok közöl sok kiveszett, s e folyó évre sincs nagy gabona­terméshez reménységünk; talán ez az oka , hogy a gabona ára nem igen száll alá. E hóban általá­ban a tiszta búza 8 , a kétszeres 6 , a törökbúza 4%, a zab vékája 2 pfton váltóczédulában kelt; gazdáink későn kezdhettek a vetéshez a huzamos hideg és száraz idők miatt. De legnagyobb aggo­dalmat okoz a marha drágasága. Talán ha béké­sebb kilátásaink lennének, akkor e részben tán kedvezőbb fordulatot várhatnánk. 1. 1. 74­. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában Héra János könyvnyomdájában (Országút, Kunewalder­­ház), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesít­­v­e egyenesen a kiadó hivat­al­hoz utasítandók. BUDAPESTI HÍRLAP. Szerkesztői iroda van: Országút, 6. sz. a. (Kriewalderház) 2-ik emeletben. Megjelenik e lap, vasárnapot és az ünnepnapokat kivéve, mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre: félévre : 10 frt., évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben, félévre: 8 frt., évnegyedre 4 frt.—A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr. több­szöriért pedig 4 kr. számíttatik — Egyes szám 20 pkr. Előfizetési lo­bbi vas. Midőn a következő 2-dik félévi előfizetésre tisztelettel felhívjuk a t. ezt olvasó közönséget, egyszersmind biztosítjuk, hogy a lap bel­­secsének emelésére ezután is mindent elkövetendünk, különösen pedig Tározónkat a jövő félévben tudományos mint szépiro­­almi tekintetben és lehető változékossággal érdekessé tenni fel­örekvésünk lesz, valamint a bel- és külföldi eseményeknek lehető terjedelemben köz­­lésére gyakrabban s valamikor csak szükségeltetni fog négy egész oldalt szentelendünk, egyszersmind távirati köz­öseinkkel is más lapokat megelőzőleg az. oz. közönség igazságos várakozásának eleget tenni kedves kötelességünknek smerjük. Pest junius 10. 1855. SZERKESZTŐSÉG. 4 „BUDAPESTI HÍRLAP“ szerkesztőségéhez tegnap va­sárnap délután következő táv­lati magántudósítás érke­­kezett: Paris, jun. 10. Hivatalos jelen­­tés : Junius 7-én esti 71/* órakor a Manue­­lon: két varacscsal együtt elfoglaltatott, orosz hajóhad fenyegetve van, azért csatát várnak. HIVATALOS RÉSZ. Öcs. k. Apostoli felsége f. hó 6-n kelt gfelsőbb határozata által Schneemann gróf Wallmoden 5. sz. dzsidásezredi tizedest, három em­bernek a sürgető tűzvésztől lett életmegmentése végetti önfeláldozó segélynyújtása elismeréséül, az ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben felruházni méltóztatott. Austria! birodalom. Ő cs. k. A­p­o­s t­o­l­i F­el­s­é­g e f. é. junius -n kelt legmagasb kézirata által báró Bach Ed­várd cs. k. titkos tanácsost és felső-austriai hely­tartót az Ő Felsége 3-ik és 4-ik hadserege fő­parancsnokának b. H­e­s­z táborszernagynak olda­lán­ császári polgári biztosi működésétől, legma­­gabb megelégedés kijelentése mellett, legkegyel­mesebben felmenteni méltóztatott. Az igazságügyi ministerium f. é. május 31-n 10954 sz. a. kelt bocsátványa által az ügyvédség gyakorlása a kassai orsz. főtörvényszéki kerület­ben, hivatalhelylyel Varannón , Hunyor József s.­a.-ujhelyi ideigl. orsz. törvényszéki ülnöknek megengedtetett. Az igazságügyi ministerium f. é. május 31-n 11268 sz. a. kelt bocsátványa által az ügyvédség gyakorlása a kassai országos főtörvényszéki ke­rületben, hivatalhelylyel Sugatagon Mármaros me­gyében. Deák György volt m.-szigeti ideigl. államügyészi helyettesnek megengedtetett. A kassai cs. kir. országos pénzügyigazgatósá­gi osztály Duschek Ferencz tisztet a kassai jö­vedék-kerületi pénztárral egyesített cs. k. fővám­hivatalnál , pénzszedővé az eperjesi cs. k gyűjtő­­pénztárhoz kinevezte. A kassai cs. kir. országos pénzügyigazgatósá­gi osztály Grosz József egri cs. k. gyűjtőpénz­­tári tisztet ellenőrré a munkácsi cs. k. gyüjtőpénz­tárhoz kinevezte. B­é­c­s , jun. 9. 0 cs. k. A­p­o­s­t­o­l­i F­e 1-­­ sége f. é. mart. 21-én kelt legf. határozata ál­tal az austriai consulságügynek a két siciliai ki­rályságban újra szervezését legkegyelmesebben elybenhagyni méltóztatott. Lajos bajor király ő fige jun. 5-én esti 8 órakor Innsbruckba érkezett, s 6-án reggel útját Münchenbe folytatni szándékozott. A varsói cs. k. főconsulság közlése szerint a lngyel kir. belügyi kormánybiztosság f. é. május 12-én kelt rendelete által a bab és tatárka kivi­telét is Lengyelországból eltiltotta; jelenleg csak auzát lehet még Krakóba, s reperét, kását, len- és kendermagot Austriába kivinni. Bécs, jun. 10. Ferdinand Max főlig ő és. fensége, Laj­os bajor király ő felsége taná­csának meghallgatása után s teljes bejegyezés­sel az ő felsége által kimondott műitéletbe, a meghatározott 1000 darab arany jutalmat, a bé­csi fogadalmi templom legjobb tervéért, a kék mezőben fehér kereszt jellel ellátott tervnek ítél­te oda. E terv készítője, az odaítélés után felbon­tott jeligés levél szerint Ferstel Henrik Bécs­ben. Ezenkívül 1,000 pártnyi jutalmat kapott hat pályázó, t. i. Schmidt F. Kölnben, Unge­­w­it­ter G. G. Kasselben, Schmitt-Fried­rich Jakab Bambergben, Kirschner Ferdi­­nánd Bécsben, Rösner Károly Bécsben és L­an­­g­e­r Elek Bor­oszlóban. Tegnap eetve b. H­e­s­z táborszernagy hadi­­segédétől kisérve Galicziába elutazott, miután ugyanoda a főhadiszálláshoz rendelt főhadisegéd I. Kellner almnagy már előbb elment. Hirsze­­rint Crawford és Letang­­nokok Bécset legközelebb elhagyandják, s korábbi állomásaik­ra visszatérendínek. Al­i pasa ma indul vissza Konstantinápolyba,ő Császár Ő Felsége ál­tal a vaskoronarend nagykeresztjével diszíttetett föl. Gr. T­it­off orosz teljhatalmazott kirándulást tett a délaustriai vidékekre. KÜLFÖLD. Tudósítások a harcztérekről. Délkeleti csatatér. Az egyesültek­nek a Tsernajánák­ hadjárati tervéről a „Mil. Z.“ jó forrásból merített némely részleteket közöl. E­­zek szerint P­é­­­i­s s­­­e r unoknak nem szándéka a tauriai Alpeseken keresztül a Belbek partjai­hoz erőszakosan előnyomulni, mert az utszoro­­sokat az oroszok tudomás szerint igen megerősí­tették s megszállották, s az egyesültek ez óráig még nem rendelkeznek elegendő tüzérségi­­s po­­gyászvonatokról, melyeket ezenfelül csak nagy nehézségek legyőzése után lehetne a hadműkö­dési vonalra juttatni. A pontusi hadvezérek arra vannak eltökélve, hogy a Tsernajának a szebasz­­topoli öbölbe torkollását elfoglalják. Levelező e tervről következő részleteket ad. Azon út, mely a hajós-kisvá­rosból, a Malakoff-torony és Sza­punhegy által fedezve s védve, a vízvezeték men­tében , a Tsernaján át egy új hídon az inkermani völgybe az északi erődökhöz vezet, stratégiailag legfontos­ pontnak tartatik, melylyel az oroszok az ostromlott (déli) városban bírnak. E pont el­len akarnak az egyesültek működni, s ellenfelü­ket vagy főcsatára, vagy a Tsernaja torkolatáná­li állomások önkénytes elhagyására kényszeríte­ni. Ha visszavezetnének, ismét visszavonulhatnak a fennsíkra, erődítvényeik mögé; ha tervük si­kerül , a vár déli részének ostromát folytatnák, a várost elfoglalnák, a flottát megsemmisítnék, Balaklava és Kamiesban hajóra ülnének, a hadi­­működést más ponton megnyitandók. E terv ki­vitelére a Tsernajához mindössze csak 50,000 ember rendeltetett. Egyszerre a Tsernaja-torko­­latok­ orosz állomás elleni működéssel, a Kam­­csatia-lunette, a Malakoff-torony és Mamelon is megtámadtatnának. Azonban az inkermani völgy, mely ellen az egyesülteknek nyomulniok kellene, a kbutori halomsoron az inkermani romokig még jobban van védve, mint a „zöld halom (Mame­­lona­-nál” ut, melyet eddig az egyesültek hiába ostromoltak. S mivel világos, hogy ez állomás birtokától függ Szebasztopol déli részének sorsa, annak az oroszok részérőli erélyes védelmeztetése várható. — Brunt és Lyons admirálok foly­tatják az azovi tenger kereskedelmi flottájának megsemmisítését, e sors már több mint 280 hajót ért. Keres és Jenikaiéban török helyőrség van. Más orosz tengeri állomásokat, kivéve a genicsii kikötőt, mely Arabattal együtt bombáztatott, az egyesültek nem szálltak meg. Brown és Au­­temarre bnokok alkalmasint újra visszatérnek Balaklavába. A krimi harc­térről két hivatalos tudósítás érkezett, egyik Bruat aladmiral flottaparancs­noktól, másik P­e­­­i­s­s­i­e­r­­noktól. Bruat admiral jelentése így szól: „A „Montebello“-n, máj. 26. Kercsnél. Minister úr ! Mint már máj. 22. és 25-ki távirati sürgönyeimben jelenteni szerencsém volt, máj. 20-n Kercsbe uj expeditio határoztatott el. 21-n estve kezdődött a hajóraültetés. 23-n az expeditio elvi­torlázott, 24-n Kamies-Burnuban kikötött s 25-n megszállta Jenikaiét, Keresnél elhaladván , és az Ak-Burnu környékén levő tűztelepeket elfoglalván. 25-n én és Lyons admiral az azovi tengerbe vi­torláztunk, honnét egy hajórajt küldöttünk Berdi­­anszk és Arabat ellen. Ezen 4 franczia és 10 angol gőzösből, köztük több ágyunaszádból álló hajóraj éjjel indult el. Ez expeditio tökéletes sikere, mely­ben Autemarre­tnok által nagy elszántsággal vezé­relt csapataink szokott vitézségüket tanusíták, azon gyorsaságnak is köszönhető, melylyel az végrehaj­tatott. Ez alkalommal excládnak közlenem kell, mily tökéletes és szíves volt Lyons admiral köz­reműködése. Az első naptól kezdve s mindjárt a horgonyvetés után a franczia csapatok partratétele törzsfőnököm Graviere százados vezérlete alatt legnagyobb rendben eszközöltetett. Miután a ki­szállás gyorsaságáról meggyőződtem, a „Laplace“­­al, melyre lobogómat tüzöm, előrevitorláztam, az ak-burnui tűztelepekb­ek , hol az oroszok már egy lőportornyot légbe röpítettek , kikémlése végett. Midőn az ellenség észrevette, hogy megkerültetett, még több más lőportornyot felvettetett s aztán el­hagyta az állomást. Kevéssel azután egy nem mély járású angol ágyunaszád Jenikaiéba ment, hogy egy orosz gőzősnek , mely kérésből elindult s az azovi tengerbe jutni i­gyekezett, útját elvágja. A két jármű közt tüstént komoly h­arcz keletkezett, melyben a jenikaiéi tűztelepek részt vettek. Én az ágyunaszád segítségére a „Fulton“-t küldtem el, mely azonnal a h­arcz színhelyére ment s igen élénk­­tüzelést kellett kiáltania. Én azonnal parancsot ad­tam a „Megare“-nek a ,,f­ulton“-hoz csatlakozni, s Lyons admiral is támogattatá az ágyunaszádot. Mindemellett is az ellenséges hajó megmenekült kin­cseivel Kercsbe, s két, becses tárgyakkal s a katonai s polgári irattárral megterhelt lapos naszádot ha­gyott kezeink közt. A tengeren és szárazon meg­támadott oroszok zavara oly nagy volt, hogy a hosszabb ellenállásról csakhamar lemondtak, s még csak a Szebasztopolból az itteni kórházakba hozott sebesülteket sem vitték el. Mielőtt Jenikaiét el­hagyták, még egy raktárat röpítettek légbe, mely­ben legalább is 30,000 kilogramm lőpor lehetett. Az azáltal okozott megrázkódás oly nagy volt, hogy több épület összeomlott, s a lökést a hajók 10 mft­­nyire érezték. Az ellenség eddig mindössze 160000 zsák zabot, 160000 zsák gabnát és 100000 zsák­­ lisztet vesztett. Egy golyóöntöde is elvontatott. Három gőzöst, köztük egy hadigőzöst, maguk az oroszok elsülyesztettek. Továbbá mintegy 30 szál­lítóhajó elpusztíttatott s ugyanannyi elvétetett. A különféle fellobbanásoknál 100000 kilogr. lőpot vettetett föl. Nagy mennyiségű ágyúgolyó meg­­semmisittetett. Később jelentési teendők exoládnak a kezeinkbe jutott ágyukról; azok száma 60—80ra Junius 1­-n 18551

Next