Budapesti Hírlap, 1855. augusztus (784-807. szám)
1855-08-02 / 785. szám
kormányzóvá kineveztetése következtében megürült . Tegnap Maryleboneban a közmunkaügyi miniszerré kinevezett Sir B. Hall ellenzés nélkül s rendkívüli lelkesülés közt újra megválasztatott. Az ipartársulat igazgató tanácsa, Albert herczeg javaslatára elhatározó, mikép a párisi műtárlatot testületileg meglátogatanda, a 400 nagy-britanniai fiók-társulat kíséretében. Jelenleg intézkedések létetnek ezen útra, mely septemberben fog történni. A kormány 800 ftstnyi hitel megnyitását szándékozik kérni a parliamenttől,oly czélból hogy Sir J F r anklinnak, s ama tiszteknek, kik a földsarki expeditióban elvesztek, szobor emeltessék. Azt hiszik, hogy Westmore and gróf leend Raglan lord utóda, mint a királyi lovas testőrség ezrdese. A tábornok, ki 1863-ban lépett szolgálatba,nagy kitüntetéssel szolgált Egyiptomban, Spanyol és Olaszországban. Jövő szerdán egy meeting fog tartatni Lacy Evans tábornok elnöklete alatt. Ezen meetingen Lengyelország helyreállításának kérdése fog tárgyaltatni. Tegnap ment végbe Southwarkban a jelen gyarmaügyi minister Molesworth újramegválasztatása Molesworthon kívül még Napier s Hamilton léptek föllőttekül. Molesworth beszédében kiemelé a háború folytatásának szükségét, s hazafiatlansággal vádolá a béke párthíveit, a peelitákat, a manchesteri iskolát, s a radikálokat, kik a török kölcsön megbuktatását kisértvén meg, veszélyeztették a halom kimenetelét, s a Francziaországgali szövetséget. Szónok végül kijelente, mikép oly kabinet, melynek Palmerston lord leend főnöke, sohasem fog megegyezni becstelen, vagy precarius békében. (Tetszés). Erre Napier, ki lelkesült üdvkiáltásokkal fogadtatott, igen hevesen megtámadd az előbbi kabinetet, melynek Molesworth is tagja volt. Szerinte, ezen kabinet megkezdő a háborút, anélkül hogy arra el lett volna készülve. A balti hajóhad igen roszul volt fölszerelve, holott ez igen s ép hajóhad volt, s elfoglalhatta volna Sveaborgot, ha Griham az ő általa küldetett terveket el nem ferdítette s meg nem változtatta volna. Oct. 2-n neki parancsot küldöttek Sveaborg bevétele iránt, de 9 , megtudván, hogy Szebasztupol nem vétetett be, ellenparancsot küldöttek neki Graham őt gyávasággal vádolta . Chadss Plumridge admirálokkal szintén igen roszul bánt.. . A háborút erélylyel kell folytatni, de a jelen ministerek nem képesek azt intézni Be akarják venni Szebasztopolt, de Szebasztopolt nem leht bevenni. Őt a Bath rend nagy keresztjével kínálták meg , de ő készebb lenne jobb karját elvágni, mint ezen szalagot föltenni. Ö reformer, de a jelen perczet nem tartja arra alkalmasnak, hogy elveit hosszasan kifejtse. Ö egyetlen fillért sem költene azért, hogy magát megválasztassa ; de ha ingyen megválasztatik, teljesítendi kötelességét az alsóházban. A község lelkesült tetszéssel hallgatá a vitéz admirált Erre nagy zaj közt Hamilton emelvén szót, azt kérdé M..leeworth-tól, ha vájjon hiszi-e, hogy jó rendszabály volt, 150 millió ember sorsát Canning lordra bízni, ki sohasem fordult meg Indiában; továbbá ha vájjon pártolja-e az általános szavazatjogot, — s ha vájjon képes-e értelmezni háború czélját. (Nevetés). — ..Mi“ — ugymid — „be akarják venni Szebasztopolt, — s Napr azt mondja nekünk, hogy Szebasztopol bevehetsen. Mi azért folytatjuk a háborút, hogy egy arnokot, Lajos Napóleont, támogassunk “ — Silóknak ezen illetlen, sértő kifejezései roppaningerültséget gerjesztettek ; mindenfelől ily kitások hallatszottak: „Ki vele! —■ ő oroszként— ő vörös republicanus! — Gyalázat!“ stb. -3 kevésben múlt, hogy a franczia szövetség szevegét kézzelfoghatólag be nem bizonyították ról. A királynő megerősítő Wiener Adynak hong - kongi consullá az austriai Clástr által történt kineveztetését. Lyndhurst lord s Graham a parlamenti szünet alatt, Franczia-s Németországba utazni szándékoznak. Az utóbbi csak jövő tavasszal akar Angolországba visszatérni. A parliament elnapoltatása hihetőleg aug. 14-kén fog történni ; a királynőnek Francaországba utazása 15-re tűzetett ki; azonban még nem bizonyos, hogy várjon a királynő szennyesen zárandja-e be a parliamentet. Az „Advertiser” a tegnapi alsóházi vitát tárgyalván, igy nyilatkozik . ..Egy olyan colitio alakult, mely a conservativek, peefiták san chesten tagokból áll, s egyszerűen az a célja, hogy a jelen kormányt, ha nem is most, deegalább a jövő ülésszakban megbuktassa. Mi egy ily combinatiót nevetségesnek tartanánk, aanban számos éleslátású alsóházi tagok komoran hiszik ezen „mesalliance14 létezését. Ezért úgy azt kell föltennünk, hogy a conservativek az orosz érzelmű párt eszméit fogadták el, vagy azt, hogy a legkárhozatosabb pártindokokból szeretkeztek velük. Másrészről nehezen hihetjük el, hogy a peeliták s a manchesteri tagok ily követségre lépnének, anélkül hogy a toryk főnökeitől bárminemű zálogot nyertek volna a háború kérdése iránti érzületeik tárgyában, smi az előbbieket illeti, már megszűntünk vajmi jót várni attól, hogy ők a jelen háború folyama alatt a parliamentben ülnek. De mit mondjunk a conservativekről? Észrevehető,mikép Derby lord a nagy nemzeti kérdésről gyanúsan bábját Pártja nem akkor lép föl, midőn a hazafiaság ösztönének kellene engedelmeskedni, hanem akkor, midőn az ellenzés kárt tehet. Egy ily alóház valódi nemzeti szerencsétlenség.“ A „Gazette“ hivatalosan jelenti, mikép fil. 1- től fogva, a bothniai tengeröbölben levő öszszes orosz kikötők zárlat alá helyeztettek, s mikép ez legszigorúbban fog kezeltetni. Eduard szász weimari herczeg Krímből ide érkezett. Az „United Service Gazette“ szerint a kormány el van tökélve egy olasz légiót alapítói. Ezen légió főhadiszállása, a turini udvarnál levő angol követ Sír J. Hudson felügyelete alatt, Novarába fog helyeztetni, mely hely a toborzandó egyének gyálpontja leend. Manners Percy, gránátos testőr-ezredes, fog parancsnokká kineveztetni A tisztek részint olaszok, részint az olasz nyelvet értő angolok lesznek. Hudson magy mint felügyelő, Londonban fog székelni Francziaország. Pária: jul. 29. A mai nap volt kitüzetve a 750 milliónyi kölcsönzel aláírások bezárása végett ; az aláírások szintoly fényesen végződtek be mint kezdődtek, ugyanis az ingósági hiteltársulat 140 milliónyi, külföldön gyűjtött aláírásokkal szaporító 250 milliónyi eredeti aláírását; s a Rothschild ház szintén 100 milliónyi külföldi aláírásokat csatot 60 milliónyi magán aláíráshoz. Már ma este a távirdközlések segélyével, megközelítőleg kiszámíthatni hitték az aláírások öszvegét, s azt állíták, mikép ezen öszveg nagyon megközelítendi a 200 ezer milliót, ekkér túlhaladván a januárban kibocsátott kölcsönnei aláírások öszvegét, mely 2175 millióra ment föl.Azonban míg januárban az 50 fr. rente-nyi s azon aluli kiváltságos aláírások a kölcsönnek egész öszvegét elnyelték, s ezúttal bizonyosnak tartják, mikép az ez iránt tett intézkedések következtében az 50 fr. rente nyi kiváltságos aláírások nem fognak többre menni 150 —ILO milliónál. Ekkor a közvetlenül befektetett nagy tőkepénzek nem fognak kizáratni a felosztásból, mi igen örvendetes eredmény. A német szövetséggyűlés által 26-ban véglegesen elfogadott nyilatkozatok nem felelnek meg ugyan egészen se annak , mit Austria kívánt, se annak, mit a nyugati hatalmasságok óhajtanak; azonban végre mindkét részről megegyeztek egymással, s most mindegyikük megelégszik a nyert eredménynyel. Az „Ind op beige“ egyik párisi levelezője szerint, az angol kabinet nem minden ellenállás nélkül egyezett meg abban, hogy maga részéről elfogadja a történteket, de a franczia kormány közbenjárása minden nehézséget kiegyenlített. A szépművészetek akadémiája az építészeti osztályban az elhunyt Gauthier helyébe Le fuel-t a császár építészét választa meg tagjává. A császár bizonyosan hétfőn térend vissza; a visszatérését követendő első rendszabályok egyike a megyefőnöki s alfőnöki személyzetben teendő változtatásokból álland. A császárné egésségi helyzete a fürdőben mutatása alatt tetemesen javult. Darra Ide orvos a császárnét Eaux bonnes-ból Biarritzba elkísérte. Azon tényből, mikép a 14-ik könnyűezred Romából visszatér Francziaországba, azt gyaníták, hogy a megszálló hadtest újólag kevesbíttetni fog. Ez azonban épen nem áll, sőt itt azt beszélik, mikép legközelebb Romába tetemes segélycsapatok, talán egy egész hadosztály, fognak küldetni. A 4-dik sorezredből 400 embernek már 26-kan el kelle indulnia Romába, ezt legközelebb több más csapatok követendik. Megerősíttetik azon hír, mikép a francia s angol követek a szövetséges csapatok számára felhatalmazást kértek az iránt, mikép a feketetenger bejárásánál levő régi bosporusi várakat kijavíthassák s megszállhassák. A porta ezen ügyet fontosnak tartó s némely észrevételeket tett, azonban a nyugati hatalmasságok sürgetései bizonyosan nem fognak siker nélkül maradni. Mint mondják, Pélissier tábornok nem birja a sereg bizalmát. Egy tiszt levelében következő föltűnő hely foglaltatik: „mindaddig nem fognak jól menni a dolgok, mig csak Bosquet tábornagy a főparancsnoksággal s Canrobert tábornagy a második hadtest parancsnokságával nem ruháztatnak fel, Pélissier tábornagy pedig algíri főparancsnokká nem léptettetik elő.“ wammmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmssmm T Á R C Z A. Amerikai képek, J. Callao, 1825. (Folytatás.) Nyolcz év óta valánk ismerősök, s annyiban barátok is, mennyiben egy első commiss egy hajókapitány, kik ugyanazon kereskedőházat szolgálják, barátok lehetnek. Ez idő alatt mindig úgy ismertem őt, mint megtestesült igazságszeretetet és hőséget, de korábbi életéből mindig maradt tengerész jellemén egy sötét folt Egy philadelphiai kereskedőház tudniillik, melynek azelőtt mint kapitány szolgálatában állt, s mely őt egyszerű tengerészinasból kapitánynyá emelé, rögtön elbocsátó szolgálatából E kegyvesztés okai nem valónak elég világosan tudva. Mint beszélték, egy Havannába tett útjábóli visszatérés alkalmával oly hibát követett el, mely nem csak a vezérlete alatti hajót, hanem a kereskedőház becsületét is kockáztatá, sőt személye ki is tiltatott Havannából. S valóban hat vagy hét évig ott meg spia is jelenhetett. Bármi határozatlanok valónak e vádak, mondanom sem kell, mikép azok elegendőknek tetszettek Philadelphiában, minden kereskedőházat előtte annyival inkább elzárni, mivel hallgatag s magába vonult természeténél fogva, semmi áron sem akarta magát annyira alázni, hogy legkisebb felvilágosítást adjon. Hasztalan igyekezett hát sok ideig alkalmazást nyerni, s bármily ügyes tengerész volt is, még hosszasabban is alkalmazás nélkül lesz vala kénytelen maradni, ha a Bolivár fáradhatlan tevékenysége által előidézett háború a délamerikai kereskedésnek újabb lendületet nem ad, s az ezen kereskedésben résztvevő házakat nem kényszeríti kapitányaik választásában egyik szemüket behunyni így nyerte, habár nem minden ellenszenv nélkül, a°íni firmánktól alkalmazást. S mi csak örülhetünk ez alkalmazásnak, mert ennek köszönhejük nagy részben, hogy üzletünk jobban ment, mint bármely más kalismurci házé, mely Dél-Amerikával közlekedett. A ház, melynél hajdan szolgált, midőn ezt látó, ismét ajánlatokat tett, és pedig igen elfogadható ajánlatokat, de ő megvetéssel utasította vissza. Soha sem lehet rábírni, hogy az esemény- vagy elkövetett hibáról, mely kapitányi jellemére homályt vetett, egyetlen szótagot ejtsen. Midőn az említett házról néha szó volt, keserű gunymosolyt lehete ajkai körül észrevenni, s arcza egyszersmind oly visszaijesztő sötétté lett, hogy a legtud vágyóbbnak is elment kedve minden további kérdezéstől. A férfiú életének esetét lapja — hallgatagsága és komor, gondolkozó természetével kapcsolatban — meg kell vallanom, gyakran utazásaink alatt rémes gondolatokat ébreszte bennem. De másrészről nyugodtság, szilárdság s bátorság tekintetében a tengerészek példányképe volt, ki matrózait inkább intései mint szavak által vezeté. A buggen oly csendesség uralkodott, mint egy quaker-templomban, — még legnagyobb fölindulásában sem ejte soha egy káromlást vagy szidalmat is; de látni az összeszorított ajkakat, a ránczos homlokot, iszonyú volt ! A legelüggedtebb matróz is kutyaként vonult félre e pillantások elől. De e zivatarfellegek nem valónak tartósak, ismét a szokott komor nyugodtságba enyésztek. E nyugodtságot emberben még sohasem láttam. — Nem is láttam őt egész nyolcz évi ismeretségünk alatt egyetlen egyszer is szenvedélyeskedni, s kivéve a homlok- és ajkakon lebegő zivatar-felhőket, mindig maga a megtestesült türelem volt, s még most is, midőn egész, fáradsággal szerzett vagyona koczkán volt, a türelmetlenség legcsekélyebb jele sem volt rajta észrevehető. Igaz, hogy közben-közben szokottnál szenvedélyesebben faragott, de ez, mint önök tudják, nemzeti időtöltés, melyet többi hazámfiai épen ily mértékben űaook. Mi amerikaiak nem vagyunk azon emberek, kik a perpatvart szeretik, kik fejüket elvesztik, s ha valamelyik néha elveszti is, a többi háborítlan pgkedvűséggel áli helyre, csak bőven legyen a kéz alatt édes iicam, szivar, tolikés s egy rakás bor, lócza, asztalok vagy más faragható tárgyak. Csak látták volna önök, mily kedvvel s szorgalommal faragták hazánkfiai nemcsak a borokat tíz- buszonkint, hanem az asztalokat s a székkarokat, szóval minden található bútort a kávéházban , hogy a tulajdonos csaknem kétségbeesett rajta; minél keményebb fára találtak, annál nagyobb buzgalommal láttak munkához. Egyiknél sem hiányzott a fenőkövecske, mely csak egy hüvelyk hosszú és széles volt, melyen az eltompult késések újra fenettek, mialatt a négy angol folyvást vagy dörmögött, magukat és a patriótákat pokolra kívánták, vagy eleitták magukat. Utálatosabb, gorombább, baromiabb s egyszersmind szolgaiabb embereket, mint ezek az angolok voltak, ritkán láttam életemben Viseletükből azt hitte volna az ember, hogy az egész drága vén Angolországnak el kellene vesznie, ha ringy-rongy hajósoknak csak egyetlen hajszála meggörbül is. De térjünk barátunk a kapitányra vissza, kinek élettörténetéből egy töredéket akarok egyszerűen elbeszélni, s a kávéházba, a mi szivarozó, ,,quid“-rágó — és mindenek felett botokat és palctákat faragó tengerészeinkhez. A vendéglős elvégre kitalálta az óvszert, mely törvényszékeink s más gyüléstermeinkben a legszebb sikerrel alkalmaztatik; ő tudniillik egy egész szekér botocskát vásárolt, melylyel asztalt, széket, pamlagokat s mindent, minek csak téllkéstől félnie kellett, elhalmozott, úgy hogy az én jó hazámfiainak rajok csak kezüket kelle kinyujtaniok, mit ők annyi jóakarattal tevének, hogy a kávé-, biliárdterem s az előcsarnok inkább szíjgyártó- vagy esztergályos-műhelyhez, mint kávéházhoz hasonlított. Ez érdekes mulatsághoz szellemi fűszert nyújtanak az úgynevezett patrióták, kik minden utczában, téren körülállongának vagy heverének s nekünk sok tréfás észrevételre nyújtottak anyagot. Egyiken egy spanyol köpeny volt, melyet Ayacuchonál zsákmányolt, másikon egy amerikai blouse, melyet valamely matróztól vásárolt, egy harmadiknak nem volt se kabátja se köpenye, hanem egy rövid papi csuklyája, a negyedik csákót viselt, melynek csak teteje hiányzott, az ötödik mezítláb kevélykedett egy mantille-ba burkolva, a hatodik egy még IV-dik Fülöp korabeli bársony dolmányba bújt. A tisztek azonban a nevezett győzelem után a legpompásabban voltak egyenruházva. Amint így ültünk és álltunk, — már siesta után volt az idő — szivarozva, vésve, quid-ot rágva, s elmésségünknek vagy inkább rész hangulatunknak a patrióták rovására szót adva, a kávéház egy mellékajtaja felnyílt s egy tiszt lépe azon be, ki úgy látszék, jobb fogalmakat akar nekünk adni a jó patriótákról. E férfiú mintegy harmincz éves lehetett, egyszerű de ízlésre mutató egyenruhában, s azon igénytelen, megnyerő magatartással, melylyel az erős jellemek olyannyira szeretnek fényt űzni, s mely az ő fiatalabb, sokkal gazdagabban egyenruházott kisérőjeével oly ellentétben volt,habár ez alsóbb rangúnak látszék, mert egy lépéssel hátrább kiséré. Amint előttünk elment, fejhajtásunkat rövid, de igen nyájas emelintés által viszonzó háromszögű tollas kalapjával, s már-már elhaladt mellettünk. Az én derék kapitányom néhány lépéssel hátrább állt, zavartalanul faragva az ő tizedik vagy tizenkettedik botját, midőn a mi mozdulatainkra egyszerre fölpillant, s oda tekint, hol a tiszt haladott. Ez egyszerre megállt, néhány másodperczig merőn nézett a mi kapitányunkra, aztán föltárta karjait, örömtől sugárzó arczcal ugrott közelébe, s szórt rá melléhez. „Redy kapitány!“ „Egy hínak !“ szólt a kapitány nyugodtan. „Redy kapitány !“ kiált föl újólag a tiszt. A jó kapitány merőn néze a tisztre, de kétkedő tekintete még nem mutatott fölismerésre. „Redy kapitány!“ kiálta a tiszt hangosan, „hát nem ismer engemet?“ „Nem!“ erősíté a még mindig kétkedve bámuló kapitány. „Nem ismer engemet? — Nem? Nem?“ kiálta csaknem szemrehányólag a tiszt, s egyszersmind valamit sugdosott füleibe. Most egy perezre merőn szegte rá szemeit a kapitány, a következőben a kezvonásai ragyogók levének öröm- és szívességtől,meglepetve ragadó meg a patrióta kezét. Ez egész erővel ragadó a kávéház felé, melynek belsejébe tűntek mind a ketten. (Folyt köv.) Ama lakomán, mely Napoleon herczegi tiszteletére adaték, számos külföldi biztosok , esküttszéki tagok nem jelentek meg. A császár a herczeg beszédét elolvasni kivánta, az iránt neki némely észrevételeket tett, s azzal nem igen volt megelégedve. Itt sokat beszélnek azon említett tervről, mely a dunai szabad hajózás nélkülözhetlen föltételének látszik,mely szerintü. egy angol mérnök Wilson egy Rassovától Küztendzseig terjedő csatorna tervezésével foglalkozik. Wilson eszméje már megnyerte Clarendon lord, Budd Walewsky grófok helyeslését: még csak Törökország engedményezését várják, mely kétségkívül nem fog elmaradni. Németország, Berlin. A jun. 17 -i porosz jegyzék, melyről már rövidebb említést tettünk , igy hangzik: „Gr. Arnim ő excjának Bécsben. Berlin, jul. 17. Miután az austriai cs. kabinet nemsokára a f. hó 4-ki legutolsó értekezleti ülés után szives volt velünk az arról feltett, másolatban idecsatolt jegyzőkönyvet közleni, ezt most a mellékelt jui. 12 kibocsátvány közlése követé, mely, terjedelmes, exciád előtt gr. Bud ur szivességéből bizonyosan megtekinthető, mellékleteivel együtt, Austria állását mind a nyugati kabinetek, mind Oroszország irányában közelebbről kijelöli. Exciádat kérem , hogy gr. Budnak ezen édekes, az általános helyzet felvilágosításához oly lényegesen járuló irományokért leglekötelezőbb hálánkat fejezze ki. Azok további kifejtését tartalmazzák azon álláspontnak, mely már a nekünk f. hó 24-n tett közlésben előterjesztetett, s alig szükség ismételnem , mikép király ő fige azon szilárdságot, melylyel az austriai kabinet a decemberi szerződvény gyakorlati hatályának azon korlátokat vonja, melyek a harmadik pont általairaagyarázásának megfelelnek, a legteljesb elismerésben részesíti. Ó Ilge ebben nem csak lényeges hasonlatosságot lát azon állásponttal, melyet G flge az aprilszerződésre és annak pótczikkére vonatkozólag mindig megtartott, hanem az által azon ellenmondás kiegyenlítését is előkészítve találja, melyet az austriai kabinet, mint a december szerződésen alapuló saját állása és Poroszország és a szövetségé köt fennforgónak kijelöl. E tekintetben minket mindig azon körülmény vezérelt, miszerint az april-szerződvény és annak két pótczikkei a Poroszés Németország minden meghívása nélkül kötött decemberi szerződvényt megelőzték , s hogy tehát a felelősség a decemberi szerződvény irányaival netalánt ellenmondásért Porosz- vagy Németországra nem hárulhatott Mindemellett Porosz-és Németország eléggé megmutaták, mikép Austria külön érdekeit és már elvállalt, európai kötelezettségeit, amennyire csak Németország valódi érdekeivel megegyeztethető, teljes szövetségbaráti tekintetbe venni hajlandók, és ez érzület — arról nem kételkedünk — azon új stádiumban is bebizonyuland , melybe, ha nem tévedünk, a keleti ügy épen most lép. Németország valójában a négy pontot általában alkalmas békealapul elismerte, de ha már akkor, midőn nem csak Austria és a nyugati hatalmak, hanem Oroszország is ez alap mellett nyilatkozott, s a nézetek elválasztó eltérése név szerint a 3 ik pont gyakorlati alkalmazására nézve még nem jutott, mint most, érvényre, mégis nagy óvatossággal tartózkodott, a négy pontot együttesen bárminő kötelező módon magáévá tenni, azon kérdés a legkomolyabb és óvatosb meg