Budapesti Hírlap, 1857. augusztus (174-197. szám)

1857-08-02 / 175. szám

nyitandó evang. leánynevelő intézete a harmadik lesz s­e nemben, mi egyelőre a mostani igények szerint elég. Ezen intézetek Lang és Török esperest urak fel­ügyelete alatt fognak állani. .. A zenedei vizsgáknál tegnapelőtt a gor­donkára és a hegedűtanszaki harmadik és negyedik osztályra került a sor.­A gordonkán, melynek tanára Szűk Lipót úr, e szak három tanítványa együtt Kummer tanulmányait és aztán mindenik külön zongorakiséret mellett egy magándarabot is játszott, dicséretre méltó szorgalommal. Kívánatos volna, hogy e hangszert minél több fiatal zenetehetség mi­­velné, mert alig van egy pár magyar gordonkászunk. A hegedű magasabb osztályaiban, hol R-K­ohne úr a tanár, az idén kevesebb a már magasabb kimi­­velést nyert tanítvány mint tavaly, mit annak lehet tulajdonítani, mivel a már több évig magasabb kimi­­velésben részesült tanítványok a múlt iskolai év vé­gén kilépvén, az idén legnagyobb részt oly tanítvá­nyok vannak itt, kik csak e múlt évben léptek át az alsóbb osztályokból. Ezek között fiatal kora és jeles tehetsége által egyiránt kitűnik a kis Polgár Pál. E kis 8 éves fiú már­is annyi ügyességgel bír, hogy ha üzérkedő szellemű szülök gyermeke volna, ezek egy pár betanult darabbal már bizonyosan mint csuda­gyermeket röpítették volna ki a nagy világba, ha nem is Párisba vagy Londonba, de legalább az alföld nagyobb városaiba. E kis­­polgárinak azonban sze­rencséje, hogy értelmes szülök gyermeke, kik nem fogják elhamarkodott nyilvánosság elé való léptetés által, művészetbeni haladását és teljes kifejlését gá­tolni. Kohne urnák saját szerzeményű, és összes nö­vendékei által eljátszott hegedűtanulmányaiban és versenyművében , mely művek szintén nagy tet­széssel fogadtattak, a növendékek az együttjátszás­­ban sok szabatosságot tanúsítottak. .. A műárusok kirakataiban pár nap óta Buda­pestnek egy újabb látképe látható, mely aligha­nem a legszebb mindazok között, a­mik eddig megjelen­tek. A két testvérváros, melyből Budának csak egy része, Pest azonban csaknem egészen fel van tün­tetve , madártávlatból vétetett föl, úgy hogy több utczába is beláthatni. E kép a mellett hogy a ter­mészet hű másolata, itt-ott a városnak jövendő képét is mutatja, így például az új épülőben levő iz­raelita templomot két szép keleti ízlésű tornyával; némely utczákban a ronda és ócska házak helyett már újak látszanak, így az egyetemi téren a zálogház és a kecskeméti utcza között, hol valójában egy dísz­telen földszinti kocsma áll, a rajzoló phantáziája egy több emeletes házat épített. * Előfordult kétely elhárítására a m. ministerium elrendelő, hogy az úrbéri törvényszékek az egyesek tagosítása és legelő elkülönzésének vég­rehajtására oly úrbéri községekben ott is illetékesek, hol az elkülönzés a volt földesurság és a volt jobbágy­ság közt már megtörtént. A volt úrbéri községeknek ily esetekben még­is szabadon hagyatik, hogy birtokaik egyes összesítését és a legelőjárandóságok kiosztá­sát kiegyenlítés útján a kerületi hivatalok előtt is végrehajthassák , azon föltétel mellett, hogy az ily kiegyezkedések jóváhagyás végett az úrbéri törvény­székek elé is terjesztessenek. * Megerle Teréz assz. us népszínműbe, „A zsivány fia,“ mely Bécsben jelenleg egyik külvárosi színpa­don nagy tetszéssel adatik, és a nyár daczára foly­vást nagyszámú közönséget von a színházba, mint értesülünk magyar szöveg után van színpadra dol­gozva. * A b u*k o v­­ n a i kath. gyarmatosok, kikről kö­­zelebb ismertetést adtunk, a szent István társulat által pártfogás alá vétetvén, egyhangúlag elhatároz­tatott, hogy mindegyik magyar kath. gyarmatnak a község közhasználatára a „Kath. Néplap“ból egy­­egy példány küldessék. * J. orvos úr, ki mint tegnapi lapunkban jelentek erős vértolulások­ következtében , melyekben­­utóbb szenvedett, a városliget egy nyugpadján magát egy honczkéssel ki akará végezni, a kórházban gondos ápolás alatt és a javulás utján van. * Dr. Csajághy Sándor csanádi püspök ur ő méltósága m. hó 5-kén Fehértemplomban fő­­pásztori látogatást tett, s a következő napon 1760 egyénnek osztá ki a bérmálás szentségét. Fogadta­tása tiszteletteljes és lelkes volt, s egész ünnepély­­sort vont maga után. A püspök ur a nevezett egy­házi községnek 50 ostot ajándékozott templomi ala­­pitványképen, hogy ittmulatásának napján jul 7-n minden évben ünnepélyes isteni tisztelet tartassék a fehértemplomi községnek a cs. k. Apostoli Fel­­s­é­g­e iránti hűsége és ragaszkodása hű tanúsítására, továbbá e község valódi katholikus érzelmének, va­lamint az ottani papság, katonaság és polgárság közti jó egyetértés nyilvánítására. * A belső somogyi helv. httv. egyházmegye K­u­­t­a­s­o­n junius hóban tartott közgyűlésének többi határozatai közt, mint a legszebb kegyeleti adó fog­lal helyet az, hogy indítványba ment, s elfogadtatott, miként az egyházmegyének egy diszes képviselete vegyen részt Berzsenyi Dániel magyar Horá­­tziusunk emlékének Miklán leendő leleplezésekor. *Nagyváradról közli egy levelező, hogy a vaspálya épületei csoda rövid időköz alatt készültek el; festőileg állanak a szép szőlőhegyek lábánál, melyek tulajdonosai már előre örülnek a fütyülő mozdonyoknak, hogy majd termésüknek is nagyobb lendületet fognak adni mind érték, mind elismerés tekintetében. Közelebb egy társulat alakult a pincze­­gazdászat előmozdítására s a végből nem sokára egy borcsarnok állittatik. Állandó színház is lesz, a tervek már az illető hatóság kezei közt vannak, s a köz­ség ingyen adja a telket hozzá. A meszsze földön ismert derék emberbarát Grosz Frigyes orvostu­dor urnak a szegények számára emelt szemgyógy­intézetben tanúsított buzgalmáért ma nyujtaték át a császári kegy kitüntető jelvénye S­z­a­­­a­y udvari tanácsos úr által számos fővendég jelenlétében. Az ünnepélyes szónoklatokat háromszoros „éljen“ kö­vette a Felséges Császár jólétére. * Bethlen vidékén Erdélyben, három helység­ben tagositanak: Bethlenben, Somkereken és Fügén. Az első még alkalmasint ez évben élvezni fogja a tagosítás előnyeit. * Somkereken (Erdélyben) gr. Kornis Gábor ur az oda való szűk ref. papi telek mellé annak tőszomszédjában egy kis telket ajándékozott az egyháznak, mi annál nagyobb elismerést érdemel, mivel a nevezett ajándékozó gróf nem is e felekezet hitsorsasa. TÁRCZA. A magyar kereskedés s műipar régibb időkben. Jobblétre vágyakozó s nemesebb elvek után törekvő népeknél szükségkép elétt kell állni a kereskedésnek s forgalomnak. Őseinknél is föltaláljuk már a kereskedés és forgalom nyo­mait, jóllehet szűk körre szorítva, minthogy m oly hadakozó népfajnál mint a hon­foglaló apák, ez máskép nem is történhetett. Közvetlen tud­niillik sem a termesztő s műkészítő , sem a fo­gyasztó osztály nem­­ űzi a kereskedést, hanem egy harmadik, melynek békés foglalkozását egy már megszilárdult társadalmi rend kell hogy biztosítsa ily harmadik osztály csak lassan s csak később fejlett ki Magyarországban; de azért már ezen korszak elején is látjuk őseinket a ke­reskedéssel foglalkozni. Jornándes írja, hogy a menyét és nyust bőrökkeli kereskedést magyar eleink hozták divatba Európában, a­ Nestor orosz évkönyvíró szerint a régi magyarok gazdagsága leginkább lovak és ezüst házi eszközökből állott, vagyis oly tárgyakból, melyek már természetük­nél fogva kereskedelmi czikkek. Mind­ez ugyan csak csiráit, első elemeit mutatja a kalmárüz­­letnek , mit kereskedésnek , milyennek kell, hogy egy művelődő nagy nép bírjon — épen nem mondhatunk. Rézre, vasra, s számos fegy­verdarabokra , mi szintén áruezikk , apáink­nak még az első hadi kalandokban is szüksé­­­gük volt, de mind­ez, hasonlag tárgya csak az üzletnek , de még nem kereskedelem. Később, miután kalandozni megszűnvén , a béke ma­­lasztját megismerék, szép előmenetelt mutatnak a kereskedésben is, mert magukhoz ragadván a bolgárok élénk levantei kereskedését, azt csak­nem kizárólag s huzamos­ ideig , őseink éz­ték volt. Az ipar, mesterség s kereskedés az, mi főt, ke­zet s minden testi és lelki tehetségeket legin­kább foglalatoskodtat a nem hadakozó népek­nél sőt azoknál is , melyek fárasztó harczok után megvonulnak határaik között s csak néha néha villogtatnak fegyvert. Az emberi termé­­­szetbe csodálatoskép beoltott művelődési ösztön s az anyagi jobblét utáni elolthatlan vágy vezeti e nyugalmas foglalkozásra a fajokat s vezette a magyart is, de leginkább csak a keresztény szel­lem áldásos befolyása alatt. Mert a folytonos hadjáratok természete nem engedte, hogy a ma­gyar nemzet tömege az úgy­nevezett nomád élet­ből már a tizedik században földművelővé, ipar­­ű­zővé s kereskedővé váljék. A földművelés s az annak gyümölcseivel járó üzlet, ez időben igen valószínűleg az országban már előtalált népsé­geknek , a rabszolgáknak s szövetségeseknek volt inkább foglalkozásuk. S nagyobb terrü for­galomnak, különösen a határszéleken csak a ti­zenegyedik században találjuk némi nyomait, de azt sem magyar őseink, hanem inkább az itt ho­noló többi faj­beliek kezében. Belkereskedésünket illetőleg, Sz. István dicső országlásiról kell mindenek előtt szóla­­nunk, ki annak, valamint nemzeti művelődésünk egyéb tényezőinek is, a legnagyobb lendüle­tet adott. E ritka bölcseségű­ fejedelem buzgó ápolója volt a mű­szorgalomnak. Hogy a közmű­vekben s földművelésben járatlan magyarokat azokba beavassa, számos görög, német é­s olasz művészeket telepített le az ország különféle vi­dékein b); a bennszülöttek szolgaságának szi­gorát részint nagylelkű adakozásaival, ré­szint bölcs törvényekkel enyhité c); a birtok s tulajdon biztonságát üdvös intézkedések­kel övezte körül, a kalandozni szerető tö­meget rendes lakáshoz szoktatta s az élet különféle kényelmeivel megismerteté. Hogy a szántásvetés s szőlőlőmivelés már közdivatu volt István idézte hazánkban, azt évkönyveink több lapjai tanúsítják­­). Azon ékszerek, me­lyekkel István és neje a templomokat gazdagí­tok, azt bizonyítják, miszerint akkoron már né­mely finomabb kézművek is gyakoroltattak ha­zánkban, sőt Fessler, sz. Istvánnak azon tetté­ből, miszerint a szalavári apátságnak kétszáz fős finom posztót rendelt saját tárából adatni, azt gyanítja, mikép a posztógyártás sem valt isme­retlen őseinknél­­). Említésre méltó, hogy a kereskedés már folyamokon is üzeték ekkoron, s mikép a bakonbéli apátság alapítvány levele bi­zonyítja, ezen apátság különösen két kikötői adójoggal birt, melyek közöl egyik a Rába fo­lyamán , másik a Duna mellett volt !). A keres­kedési tárgyak kiváltképen élelem és ruhane­­müek voltak, az adásvevés pedig csere által történt. Azonban az ipar és kereskedésnek ezen szépen selkedező csirái Péter uralkodása alatt már fonnyadásnak indultak s az általa tanúsított lá­zadások zsibbasztó hatását távolról sem pó­tolhatta egyebekbeni pazar bőkezüsködése. Endre alatt örvendetes fölüdülését szemléljük a belszorgalomnak s kereskedésnek, mit Thuróczi is igazolni látszik, a ki írja hogy Endre a német császárral viselt háborúban sok learatott gabonát égettetett meg azon vidéken, hol a csá­szári ház elvonulandó volt. Világos nyomait ta­láljuk annak is , hogy már akkoron rendes ke­reskedőházak is léteztek az országban, különösen a Garam melletti Sz. Benedek apátságban húsz kereskedőház találtatott. Első Béla országlása alatt új fényre derült ha­zánkban a műipar és kereskedés ege. Ő veretett először ezüstpénzt a forgalom s adásvevés köny­­nyebbségére, melyek értékét a bizauczi arányok szerint határozta meg.S hogy továbbá adásvevés­­ben a tudatlan nép megcsalattatását, mire a zsidó és izmaelita kalmárok igen hajlandók valának, meggátolja, a kereskedelmi czikkek árát is tör­vényesen megállapította, a vásárokat vasárnap­ról, melyek mi­ként a név is mutatja, azon napon szoktak tartatni — szombatra tette át; az adót megkevesltté és számos oly politikai intézkedé­seket ten, melyek a magyar nép kül és belkeres­­kedését előmozdították. Mind oly tények, melyek­nek üdvös hatásáról szükségtelen bővebben szó­lani. A törvényhozó hatalom még nagyobb gondot fordított aztán I. László uralkodása alatt arra , miszerint az adásvevésben s a ke­reskedelem semmi ágaiban , oly csalások s vis­szaélések ne történjenek mint régenten. Fölta­lálhatjuk ezen intézkedések emlékét Sz. László II. könyve 7. 15. 16. 17. 18-dik czikkelyei, va­lamint ugyancsak ezen fejedelem III. könyve 11-dik fejezetében. Kitűnők I. László törvényei között különösen azon rendeletek, melyek a szar­vas­marhák s lovak kivitelét tilalmazzák. Ezek lévén ez időszakban nemzeti gazdaságunk főczik­­kei, a bölcs fejedelem oda czélozott, nehogy ezen országos tőke csupán a nyerészkedők zsákmá­nyává váljék. Az idegenek (hospices) ha orszá­gunkban marhát venni vagy bármily üzletet kí­vántak gyakorolni, köteleztettek a határ­áról a) Cornides : Dissertatio de Religione Vit. Hung. Pag. 15. Fesser : Geschichte der Ungarn und ihr Land. Erst. Th. 553.1. b) Thuróczi: Chron. Hung. II. Cap. 31. Decret. S. Stephani. H. Cap. 22. Katona: Hist. Crit. Hung. Tom. V. 566 1. c) Decret S. Stephan. Libr. II. Cap. 17. 20. d) Koller: Hist. Eppat. Quinqu. Tom. I. Pag. 74. Anonymus Belae Reg. Not. Cap. 22. 23. e) Fessler id. art. Erst. Th. 607 1. f) Fehér: Codex. Diplomat. Tom. L Pag. 609. KÜLFÖLD. □ (Politikai szemle.) Az angol parliamentnek az indiai lázadásra vonatkozó vitáit terjedel­mesebben alább veszik olvasóink. Disraeli, az ellenzék vezérszónoka három órai beszédet tar­tott, s a kormánynak főleg azért tett szemrehar I­nyást, hogy nem véve már rég észre azon jele­ket, melyek a közelgő vihar keletkezését előre mutaták. Az egész ház azonban érezni látszott, hogy ezen az angol birodalmat alapjaiban fenye­ s­gető veszély nem lehet pártkérdéssé, s hogy a jelen perez, midőn minden erő öszpontosítására van szükség, legkevésbbé sem alkalmas arra, hogy a kormány tekintélyében bár csak legke­vésbbé is megingattassék. Erré ezt maga az el­lenzéknek különben oly indulatos szónoka, s bár beszédének folyamában teljességgel nem kí­mélte az oldalszúrásokat a kormány ellen, mégis indítványának éle inkább az Indiában újabb időben követett igazgatási rendszer, mint az angol kormány eljárása ellen volt fordítva ; érte azt az egész ház, mely Russel 1. módosít­­ványa szellemében egy hanggal egy lélekkel a kormány támogatása mellett nyilatkozott. Álta­lános volt azon öntudat, hogy India Angliának nem csak Achilles sarka, hanem valódilag testének felerésze s ennek elveszte kettős sebet ejtene raj-­t­­a, egyet maga a veszteség által,s a másikat az ál­tal, hogy azt más nyerné el. Ily hangulat mellett Disraelinak minden erőködés mellett sem lehet­tek kilátásai új parl­amenti babérokra, s a júl. 27-ei ülésnek csak az volt eredménye, hogy az angol kormány a nemzet teljes bizalmával és támogatásával vértezetten mehet a veszélylyel szemközt. Mennél nagyobb bizalmat fektet azonban az angol nemzet a maga kormányába, annál na­gyobb felelősség hárul arra, minélfogva ha va­laha, bizonyára most érkezett el a pillanat, mi­dőn az angol kabinetnek szigorúan számot kell vetnie politikájával, és pedig nem csak azzal, melyet Indiában, hanem azzal is, melyet álta­lában követ. Angliának, hogy keleti birodalmá­ban ismét erős lábat vethessen, szövetségesekre van szüksége, biztos és szilárd szövetségesekre, kiknek támogatása mellett a jövőt biztosíthatja, s talán nem csalódunk, állítva, mikép Anglia je­lenleg e részben is válságos perczeket él. Meglehet, mikép azoknak visszahatását a fen­­forgó európai kérdésekre talán már legközelebb is tapasztalandjuk, s állítják, mikép­p­ a duna­­fejedelemségek kérdésében már­is számítanak Palmerston engedékenységére , ki különben ez ügyben soha elég határozott­nak nem mutatkozott. Mindenesetre feltűnő jelenség, mikép azon pillanatban értesít a táv­írda 1. Redcliffe-nek szabadsággal elutazásá­ról , midőn más részt Párisból arról értesítenek, mikép a konstantinápolyi franczia követ kormá­nyától parancsot kapott, hogy egyetértés­ben a többi unió-pártoló hatalmak képviselőivel (Orosz-, Poroszország és Szardinia) a portától a moldvai választások megsemmisí­tését és Vo­g­or idea hg letételét kö­vetelje. Ezen tiltakozással a fejedelemségek kérdése egy egészen új stádiumba lépne, s a­helyett, hogy a kifejtés felé haladna, még sok­kal bonyolultabbá válnék. Fog-e a porta e til­takozásnak engedni, vagy fog-e elég erélylyel bírni, ezen követelésnek ellentmondani, kivált ha eddigi támasza, 1. Redcliffe szabadságon jár ? Ha Palmerston szükségesnek találná e kérdésben netán Francziaországnak engedni át a győzelmet, ez által bizonyosan nagyon leköte­lezné azt — ámde van e perezben még egy más ügy, mely a lekötelezésre még kedvezőbb atkal­mul szolgálhatna s ez az összeesküvés ügye, melyre nézve állítólag nem csak Persigny jön újólag kormánya altal utasítva, hogy azt az angol premiernek még egyszer szivére kösse, de sőt azt állítják, mikép a franczia csá­szár is személyesen írt angol követének, hogy ez ügyet a legkomolyabban támogassa. Erre nézve azonban az angol ministerelnök semmi engedé­kenységéről sem értesülünk, legfelebb az angol kormány azon ajánlatáról, hogy az illető vádol­­takat londoni törvényszékek elé állíttatandja, mit különben Ledru-Rollin maga a többször említett s jelenleg több angol lap által közlött levelében is kíván ; ezen ajánlat azonban , m­int látszik, teljességgel nem elégíti ki a franczia kor­mányt. Egyébiránt az összeesküvők ügyében a párisi vádkamra már kimondta ítéletét : mind a hét vádlott esküdtszék elé van idézve; a három elfogott olasz aug. 6-án fog az előtt megjelenni, a többi négy vádlott fölött azonban mint in contu­maciam elítélendők fölött, nem az esküdtek, hanem a törvényszék fogja az ítéletet kimondani. Belgium, Brüssel, jul. 29. A­ „Moniteur belge“ a városháznál a kir. család tiszteletére­­ adott lakomárók­ jelentését azon észrevétellel­­ kezdi meg, mikép a brüsseli városház évköny­vei egy lappal szaporodtak, s mikép ez az utó­kornak azt jelenten­i, „hogy a belgák királya, annak fiai, az austriai főherczegek s a szász­­kóburgi uralkodó herczeg a népnek a régi köz­ségi szabadságok ősi épületében fölteritett asz­talához ültek , s hogy a király ezen meghí­vásnak maga s magas vendégei nevébeni el­fogadása­'által, nyilvános bizonyítványát akará adni a fővároshozi ragaszkodásának, mely oly élénk részt vesz az ő boldogságában. 6 óra­kor a meghívottak a városházba kocsiztak, hol a polgármester, s ennek anyja s leánya által fogadtattak. A királyi Ferdinánd Miksa s Károly­ Lajos főherczegek a szász-kóburgi Ágoston s a brabanti herczegek, s a flandriai gróf kisérték. A teremben 3 asztal volt terítve, az első, melyen a király elnökölt, azon emelvényen állott; ez előtt állott mindkét felől, s a terem másik végéig a két más asztal, miknél a polgár­­mester s Brouckére Henrik elnököltek. A lakoma vége felé a király felállván, igy szólt: „Ő Felsége az austriai Császár, mint ama Fel­séges Ház fejének egésségéért emelek poharat, melylyel szerencsénk van újabb kötelékekkel kapcsoltatni össze. Uralkodása legyen hosszú s szerencsés!“ Erre Ferdinand­ Miksa főherczeg , cs.­fens, szólt: „Van szerencsém Lipót király ő felsége n­a­­gyon szeretett atyánk egésségéért emelni poharat !“ Erre a polgármester toasztja következett, ki arra utalt, mikép tegnap az illem nem engedé, hogy ama szavakban, miket Belgium nevében intézett a főherczeg- s főherczegnőhez, az érzel­mek kifejezését hangoztassa ; de m­a a gyüleke­zet egyesítheti hangját az övével annak kijelen­tése végett, mikép mi ő cs. k. fenségeikre ruház­zuk át a királyhozi ragaszkodásunk egy részét; mikép óhajtjuk, hogy a főherczeg s főherczegné boldogok legyenek, mint hitestársak s mint fe­jedelmek, s mikép reméljük, hogy egyikük ma­gas tulajdonai, s másikuk öröklött erényei által, megszerzendik maguknak a lombard-velenczei nép szeretetét. A zajos éljenzés megszűntével a polgármester újra fölkelvén így szólt : „Uraim! Szerencsém van önöknek toastot in­dítványozni a királyért, s ama fenséges vendé­gekért, kik a városházát jelenlétükkel meg akar­ták tisztelni. Minden más alkalommal arra em­lékeztetném önöket, uraim, hogy a király ural­kodásának 26-ik évét egy nagy bölcseség s ma­gas belátás ténye által jelölé, hozzátenném,hogy Belgium, s kivált a főváros hálásokul bizonyí­­tandják be magukat, de ma a családjabeli her­czegek s fenséges nejének rokonai által környe­zett királyt vendégeljük meg, s teljes szivünkből csatlakozunk ő felsége összes örömeihez. Ezért vendégeink a herczegek irányábani hála, s a ki­rály szerencséjében­ tiszteletteljes részvét­t p­a­s­t­j­á­t indítványozom. Éljen a király!“ Anglia, London, július 29. Az alsóház huszonhetediki ülésében Disraeli — mint már említek — indítványt tett bizonyos Indi­ára vonatkozó okiratok előterjesztése iránt.­­ Szerinte mindenekelőtt az indiai sajnos esemé­nyek legmélyebb okait kell kinyomozni, mivel különböző intézkedéseket kellene tenni ahoz ké­­pest,a­mint a lázadás katonai vagy nemzeti lenne. Annyi bizonyos, hogy a bengáliai sereg helyzete már huzamos­ idő óta ki nem elégítő volt. Azon­ban nem szükséges itt részletekbe bocsátkozni, mivel meggyőződése szerint a csapatok lázadása

Next