Budapesti Hírlap, 1857. augusztus (174-197. szám)
1857-08-02 / 175. szám
nyitandó evang. leánynevelő intézete a harmadik lesz se nemben, mi egyelőre a mostani igények szerint elég. Ezen intézetek Lang és Török esperest urak felügyelete alatt fognak állani. .. A zenedei vizsgáknál tegnapelőtt a gordonkára és a hegedűtanszaki harmadik és negyedik osztályra került a sor.A gordonkán, melynek tanára Szűk Lipót úr, e szak három tanítványa együtt Kummer tanulmányait és aztán mindenik külön zongorakiséret mellett egy magándarabot is játszott, dicséretre méltó szorgalommal. Kívánatos volna, hogy e hangszert minél több fiatal zenetehetség mivelné, mert alig van egy pár magyar gordonkászunk. A hegedű magasabb osztályaiban, hol R-Kohne úr a tanár, az idén kevesebb a már magasabb kimivelést nyert tanítvány mint tavaly, mit annak lehet tulajdonítani, mivel a már több évig magasabb kimivelésben részesült tanítványok a múlt iskolai év végén kilépvén, az idén legnagyobb részt oly tanítványok vannak itt, kik csak e múlt évben léptek át az alsóbb osztályokból. Ezek között fiatal kora és jeles tehetsége által egyiránt kitűnik a kis Polgár Pál. E kis 8 éves fiú máris annyi ügyességgel bír, hogy ha üzérkedő szellemű szülök gyermeke volna, ezek egy pár betanult darabbal már bizonyosan mint csudagyermeket röpítették volna ki a nagy világba, ha nem is Párisba vagy Londonba, de legalább az alföld nagyobb városaiba. E kispolgárinak azonban szerencséje, hogy értelmes szülök gyermeke, kik nem fogják elhamarkodott nyilvánosság elé való léptetés által, művészetbeni haladását és teljes kifejlését gátolni. Kohne urnák saját szerzeményű, és összes növendékei által eljátszott hegedűtanulmányaiban és versenyművében , mely művek szintén nagy tetszéssel fogadtattak, a növendékek az együttjátszásban sok szabatosságot tanúsítottak. .. A műárusok kirakataiban pár nap óta Budapestnek egy újabb látképe látható, mely alighanem a legszebb mindazok között, amik eddig megjelentek. A két testvérváros, melyből Budának csak egy része, Pest azonban csaknem egészen fel van tüntetve , madártávlatból vétetett föl, úgy hogy több utczába is beláthatni. E kép a mellett hogy a természet hű másolata, itt-ott a városnak jövendő képét is mutatja, így például az új épülőben levő izraelita templomot két szép keleti ízlésű tornyával; némely utczákban a ronda és ócska házak helyett már újak látszanak, így az egyetemi téren a zálogház és a kecskeméti utcza között, hol valójában egy dísztelen földszinti kocsma áll, a rajzoló phantáziája egy több emeletes házat épített. * Előfordult kétely elhárítására a m. ministerium elrendelő, hogy az úrbéri törvényszékek az egyesek tagosítása és legelő elkülönzésének végrehajtására oly úrbéri községekben ott is illetékesek, hol az elkülönzés a volt földesurság és a volt jobbágyság közt már megtörtént. A volt úrbéri községeknek ily esetekben mégis szabadon hagyatik, hogy birtokaik egyes összesítését és a legelőjárandóságok kiosztását kiegyenlítés útján a kerületi hivatalok előtt is végrehajthassák , azon föltétel mellett, hogy az ily kiegyezkedések jóváhagyás végett az úrbéri törvényszékek elé is terjesztessenek. * Megerle Teréz assz. us népszínműbe, „A zsivány fia,“ mely Bécsben jelenleg egyik külvárosi színpadon nagy tetszéssel adatik, és a nyár daczára folyvást nagyszámú közönséget von a színházba, mint értesülünk magyar szöveg után van színpadra dolgozva. * A b u*k o v n a i kath. gyarmatosok, kikről közelebb ismertetést adtunk, a szent István társulat által pártfogás alá vétetvén, egyhangúlag elhatároztatott, hogy mindegyik magyar kath. gyarmatnak a község közhasználatára a „Kath. Néplap“ból egyegy példány küldessék. * J. orvos úr, ki mint tegnapi lapunkban jelentek erős vértolulások következtében , melyekbenutóbb szenvedett, a városliget egy nyugpadján magát egy honczkéssel ki akará végezni, a kórházban gondos ápolás alatt és a javulás utján van. * Dr. Csajághy Sándor csanádi püspök ur ő méltósága m. hó 5-kén Fehértemplomban főpásztori látogatást tett, s a következő napon 1760 egyénnek osztá ki a bérmálás szentségét. Fogadtatása tiszteletteljes és lelkes volt, s egész ünnepélysort vont maga után. A püspök ur a nevezett egyházi községnek 50 ostot ajándékozott templomi alapitványképen, hogy ittmulatásának napján jul 7-n minden évben ünnepélyes isteni tisztelet tartassék a fehértemplomi községnek a cs. k. Apostoli Felsége iránti hűsége és ragaszkodása hű tanúsítására, továbbá e község valódi katholikus érzelmének, valamint az ottani papság, katonaság és polgárság közti jó egyetértés nyilvánítására. * A belső somogyi helv. httv. egyházmegye Kutason junius hóban tartott közgyűlésének többi határozatai közt, mint a legszebb kegyeleti adó foglal helyet az, hogy indítványba ment, s elfogadtatott, miként az egyházmegyének egy diszes képviselete vegyen részt Berzsenyi Dániel magyar Horátziusunk emlékének Miklán leendő leleplezésekor. *Nagyváradról közli egy levelező, hogy a vaspálya épületei csoda rövid időköz alatt készültek el; festőileg állanak a szép szőlőhegyek lábánál, melyek tulajdonosai már előre örülnek a fütyülő mozdonyoknak, hogy majd termésüknek is nagyobb lendületet fognak adni mind érték, mind elismerés tekintetében. Közelebb egy társulat alakult a pinczegazdászat előmozdítására s a végből nem sokára egy borcsarnok állittatik. Állandó színház is lesz, a tervek már az illető hatóság kezei közt vannak, s a község ingyen adja a telket hozzá. A meszsze földön ismert derék emberbarát Grosz Frigyes orvostudor urnak a szegények számára emelt szemgyógyintézetben tanúsított buzgalmáért ma nyujtaték át a császári kegy kitüntető jelvénye Szaay udvari tanácsos úr által számos fővendég jelenlétében. Az ünnepélyes szónoklatokat háromszoros „éljen“ követte a Felséges Császár jólétére. * Bethlen vidékén Erdélyben, három helységben tagositanak: Bethlenben, Somkereken és Fügén. Az első még alkalmasint ez évben élvezni fogja a tagosítás előnyeit. * Somkereken (Erdélyben) gr. Kornis Gábor ur az oda való szűk ref. papi telek mellé annak tőszomszédjában egy kis telket ajándékozott az egyháznak, mi annál nagyobb elismerést érdemel, mivel a nevezett ajándékozó gróf nem is e felekezet hitsorsasa. TÁRCZA. A magyar kereskedés s műipar régibb időkben. Jobblétre vágyakozó s nemesebb elvek után törekvő népeknél szükségkép elétt kell állni a kereskedésnek s forgalomnak. Őseinknél is föltaláljuk már a kereskedés és forgalom nyomait, jóllehet szűk körre szorítva, minthogy m oly hadakozó népfajnál mint a honfoglaló apák, ez máskép nem is történhetett. Közvetlen tudniillik sem a termesztő s műkészítő , sem a fogyasztó osztály nem űzi a kereskedést, hanem egy harmadik, melynek békés foglalkozását egy már megszilárdult társadalmi rend kell hogy biztosítsa ily harmadik osztály csak lassan s csak később fejlett ki Magyarországban; de azért már ezen korszak elején is látjuk őseinket a kereskedéssel foglalkozni. Jornándes írja, hogy a menyét és nyust bőrökkeli kereskedést magyar eleink hozták divatba Európában, a Nestor orosz évkönyvíró szerint a régi magyarok gazdagsága leginkább lovak és ezüst házi eszközökből állott, vagyis oly tárgyakból, melyek már természetüknél fogva kereskedelmi czikkek. Mindez ugyan csak csiráit, első elemeit mutatja a kalmárüzletnek , mit kereskedésnek , milyennek kell, hogy egy művelődő nagy nép bírjon — épen nem mondhatunk. Rézre, vasra, s számos fegyverdarabokra , mi szintén áruezikk , apáinknak még az első hadi kalandokban is szükségük volt, de mindez, hasonlag tárgya csak az üzletnek , de még nem kereskedelem. Később, miután kalandozni megszűnvén , a béke malasztját megismerék, szép előmenetelt mutatnak a kereskedésben is, mert magukhoz ragadván a bolgárok élénk levantei kereskedését, azt csaknem kizárólag s huzamos ideig , őseink ézték volt. Az ipar, mesterség s kereskedés az, mi főt, kezet s minden testi és lelki tehetségeket leginkább foglalatoskodtat a nem hadakozó népeknél sőt azoknál is , melyek fárasztó harczok után megvonulnak határaik között s csak néha néha villogtatnak fegyvert. Az emberi természetbe csodálatoskép beoltott művelődési ösztön s az anyagi jobblét utáni elolthatlan vágy vezeti e nyugalmas foglalkozásra a fajokat s vezette a magyart is, de leginkább csak a keresztény szellem áldásos befolyása alatt. Mert a folytonos hadjáratok természete nem engedte, hogy a magyar nemzet tömege az úgynevezett nomád életből már a tizedik században földművelővé, iparűzővé s kereskedővé váljék. A földművelés s az annak gyümölcseivel járó üzlet, ez időben igen valószínűleg az országban már előtalált népségeknek , a rabszolgáknak s szövetségeseknek volt inkább foglalkozásuk. S nagyobb terrü forgalomnak, különösen a határszéleken csak a tizenegyedik században találjuk némi nyomait, de azt sem magyar őseink, hanem inkább az itt honoló többi fajbeliek kezében. Belkereskedésünket illetőleg, Sz. István dicső országlásiról kell mindenek előtt szólanunk, ki annak, valamint nemzeti művelődésünk egyéb tényezőinek is, a legnagyobb lendületet adott. E ritka bölcseségű fejedelem buzgó ápolója volt a műszorgalomnak. Hogy a közművekben s földművelésben járatlan magyarokat azokba beavassa, számos görög, német és olasz művészeket telepített le az ország különféle vidékein b); a bennszülöttek szolgaságának szigorát részint nagylelkű adakozásaival, részint bölcs törvényekkel enyhité c); a birtok s tulajdon biztonságát üdvös intézkedésekkel övezte körül, a kalandozni szerető tömeget rendes lakáshoz szoktatta s az élet különféle kényelmeivel megismerteté. Hogy a szántásvetés s szőlőlőmivelés már közdivatu volt István idézte hazánkban, azt évkönyveink több lapjai tanúsítják). Azon ékszerek, melyekkel István és neje a templomokat gazdagítok, azt bizonyítják, miszerint akkoron már némely finomabb kézművek is gyakoroltattak hazánkban, sőt Fessler, sz. Istvánnak azon tettéből, miszerint a szalavári apátságnak kétszáz fős finom posztót rendelt saját tárából adatni, azt gyanítja, mikép a posztógyártás sem valt ismeretlen őseinknél). Említésre méltó, hogy a kereskedés már folyamokon is üzeték ekkoron, s mikép a bakonbéli apátság alapítvány levele bizonyítja, ezen apátság különösen két kikötői adójoggal birt, melyek közöl egyik a Rába folyamán , másik a Duna mellett volt !). A kereskedési tárgyak kiváltképen élelem és ruhanemüek voltak, az adásvevés pedig csere által történt. Azonban az ipar és kereskedésnek ezen szépen selkedező csirái Péter uralkodása alatt már fonnyadásnak indultak s az általa tanúsított lázadások zsibbasztó hatását távolról sem pótolhatta egyebekbeni pazar bőkezüsködése. Endre alatt örvendetes fölüdülését szemléljük a belszorgalomnak s kereskedésnek, mit Thuróczi is igazolni látszik, a ki írja hogy Endre a német császárral viselt háborúban sok learatott gabonát égettetett meg azon vidéken, hol a császári ház elvonulandó volt. Világos nyomait találjuk annak is , hogy már akkoron rendes kereskedőházak is léteztek az országban, különösen a Garam melletti Sz. Benedek apátságban húsz kereskedőház találtatott. Első Béla országlása alatt új fényre derült hazánkban a műipar és kereskedés ege. Ő veretett először ezüstpénzt a forgalom s adásvevés könynyebbségére, melyek értékét a bizauczi arányok szerint határozta meg.S hogy továbbá adásvevésben a tudatlan nép megcsalattatását, mire a zsidó és izmaelita kalmárok igen hajlandók valának, meggátolja, a kereskedelmi czikkek árát is törvényesen megállapította, a vásárokat vasárnapról, melyek miként a név is mutatja, azon napon szoktak tartatni — szombatra tette át; az adót megkevesltté és számos oly politikai intézkedéseket ten, melyek a magyar nép kül és belkereskedését előmozdították. Mind oly tények, melyeknek üdvös hatásáról szükségtelen bővebben szólani. A törvényhozó hatalom még nagyobb gondot fordított aztán I. László uralkodása alatt arra , miszerint az adásvevésben s a kereskedelem semmi ágaiban , oly csalások s visszaélések ne történjenek mint régenten. Föltalálhatjuk ezen intézkedések emlékét Sz. László II. könyve 7. 15. 16. 17. 18-dik czikkelyei, valamint ugyancsak ezen fejedelem III. könyve 11-dik fejezetében. Kitűnők I. László törvényei között különösen azon rendeletek, melyek a szarvasmarhák s lovak kivitelét tilalmazzák. Ezek lévén ez időszakban nemzeti gazdaságunk főczikkei, a bölcs fejedelem oda czélozott, nehogy ezen országos tőke csupán a nyerészkedők zsákmányává váljék. Az idegenek (hospices) ha országunkban marhát venni vagy bármily üzletet kívántak gyakorolni, köteleztettek a határáról a) Cornides : Dissertatio de Religione Vit. Hung. Pag. 15. Fesser : Geschichte der Ungarn und ihr Land. Erst. Th. 553.1. b) Thuróczi: Chron. Hung. II. Cap. 31. Decret. S. Stephani. H. Cap. 22. Katona: Hist. Crit. Hung. Tom. V. 566 1. c) Decret S. Stephan. Libr. II. Cap. 17. 20. d) Koller: Hist. Eppat. Quinqu. Tom. I. Pag. 74. Anonymus Belae Reg. Not. Cap. 22. 23. e) Fessler id. art. Erst. Th. 607 1. f) Fehér: Codex. Diplomat. Tom. L Pag. 609. KÜLFÖLD. □ (Politikai szemle.) Az angol parliamentnek az indiai lázadásra vonatkozó vitáit terjedelmesebben alább veszik olvasóink. Disraeli, az ellenzék vezérszónoka három órai beszédet tartott, s a kormánynak főleg azért tett szemrehar Inyást, hogy nem véve már rég észre azon jeleket, melyek a közelgő vihar keletkezését előre mutaták. Az egész ház azonban érezni látszott, hogy ezen az angol birodalmat alapjaiban fenye sgető veszély nem lehet pártkérdéssé, s hogy a jelen perez, midőn minden erő öszpontosítására van szükség, legkevésbbé sem alkalmas arra, hogy a kormány tekintélyében bár csak legkevésbbé is megingattassék. Erré ezt maga az ellenzéknek különben oly indulatos szónoka, s bár beszédének folyamában teljességgel nem kímélte az oldalszúrásokat a kormány ellen, mégis indítványának éle inkább az Indiában újabb időben követett igazgatási rendszer, mint az angol kormány eljárása ellen volt fordítva ; érte azt az egész ház, mely Russel 1. módosítványa szellemében egy hanggal egy lélekkel a kormány támogatása mellett nyilatkozott. Általános volt azon öntudat, hogy India Angliának nem csak Achilles sarka, hanem valódilag testének felerésze s ennek elveszte kettős sebet ejtene raj-ta, egyet maga a veszteség által,s a másikat az által, hogy azt más nyerné el. Ily hangulat mellett Disraelinak minden erőködés mellett sem lehettek kilátásai új parlamenti babérokra, s a júl. 27-ei ülésnek csak az volt eredménye, hogy az angol kormány a nemzet teljes bizalmával és támogatásával vértezetten mehet a veszélylyel szemközt. Mennél nagyobb bizalmat fektet azonban az angol nemzet a maga kormányába, annál nagyobb felelősség hárul arra, minélfogva ha valaha, bizonyára most érkezett el a pillanat, midőn az angol kabinetnek szigorúan számot kell vetnie politikájával, és pedig nem csak azzal, melyet Indiában, hanem azzal is, melyet általában követ. Angliának, hogy keleti birodalmában ismét erős lábat vethessen, szövetségesekre van szüksége, biztos és szilárd szövetségesekre, kiknek támogatása mellett a jövőt biztosíthatja, s talán nem csalódunk, állítva, mikép Anglia jelenleg e részben is válságos perczeket él. Meglehet, mikép azoknak visszahatását a fenforgó európai kérdésekre talán már legközelebb is tapasztalandjuk, s állítják, miképp a dunafejedelemségek kérdésében máris számítanak Palmerston engedékenységére , ki különben ez ügyben soha elég határozottnak nem mutatkozott. Mindenesetre feltűnő jelenség, mikép azon pillanatban értesít a távírda 1. Redcliffe-nek szabadsággal elutazásáról , midőn más részt Párisból arról értesítenek, mikép a konstantinápolyi franczia követ kormányától parancsot kapott, hogy egyetértésben a többi unió-pártoló hatalmak képviselőivel (Orosz-, Poroszország és Szardinia) a portától a moldvai választások megsemmisítését és Vogor idea hg letételét követelje. Ezen tiltakozással a fejedelemségek kérdése egy egészen új stádiumba lépne, s ahelyett, hogy a kifejtés felé haladna, még sokkal bonyolultabbá válnék. Fog-e a porta e tiltakozásnak engedni, vagy fog-e elég erélylyel bírni, ezen követelésnek ellentmondani, kivált ha eddigi támasza, 1. Redcliffe szabadságon jár ? Ha Palmerston szükségesnek találná e kérdésben netán Francziaországnak engedni át a győzelmet, ez által bizonyosan nagyon lekötelezné azt — ámde van e perezben még egy más ügy, mely a lekötelezésre még kedvezőbb atkalmul szolgálhatna s ez az összeesküvés ügye, melyre nézve állítólag nem csak Persigny jön újólag kormánya altal utasítva, hogy azt az angol premiernek még egyszer szivére kösse, de sőt azt állítják, mikép a franczia császár is személyesen írt angol követének, hogy ez ügyet a legkomolyabban támogassa. Erre nézve azonban az angol ministerelnök semmi engedékenységéről sem értesülünk, legfelebb az angol kormány azon ajánlatáról, hogy az illető vádoltakat londoni törvényszékek elé állíttatandja, mit különben Ledru-Rollin maga a többször említett s jelenleg több angol lap által közlött levelében is kíván ; ezen ajánlat azonban , mint látszik, teljességgel nem elégíti ki a franczia kormányt. Egyébiránt az összeesküvők ügyében a párisi vádkamra már kimondta ítéletét : mind a hét vádlott esküdtszék elé van idézve; a három elfogott olasz aug. 6-án fog az előtt megjelenni, a többi négy vádlott fölött azonban mint in contumaciam elítélendők fölött, nem az esküdtek, hanem a törvényszék fogja az ítéletet kimondani. Belgium, Brüssel, jul. 29. A „Moniteur belge“ a városháznál a kir. család tiszteletére adott lakomárók jelentését azon észrevétellel kezdi meg, mikép a brüsseli városház évkönyvei egy lappal szaporodtak, s mikép ez az utókornak azt jelenteni, „hogy a belgák királya, annak fiai, az austriai főherczegek s a szászkóburgi uralkodó herczeg a népnek a régi községi szabadságok ősi épületében fölteritett asztalához ültek , s hogy a király ezen meghívásnak maga s magas vendégei nevébeni elfogadása'által, nyilvános bizonyítványát akará adni a fővároshozi ragaszkodásának, mely oly élénk részt vesz az ő boldogságában. 6 órakor a meghívottak a városházba kocsiztak, hol a polgármester, s ennek anyja s leánya által fogadtattak. A királyi Ferdinánd Miksa s Károly Lajos főherczegek a szász-kóburgi Ágoston s a brabanti herczegek, s a flandriai gróf kisérték. A teremben 3 asztal volt terítve, az első, melyen a király elnökölt, azon emelvényen állott; ez előtt állott mindkét felől, s a terem másik végéig a két más asztal, miknél a polgármester s Brouckére Henrik elnököltek. A lakoma vége felé a király felállván, igy szólt: „Ő Felsége az austriai Császár, mint ama Felséges Ház fejének egésségéért emelek poharat, melylyel szerencsénk van újabb kötelékekkel kapcsoltatni össze. Uralkodása legyen hosszú s szerencsés!“ Erre Ferdinand Miksa főherczeg , cs.fens, szólt: „Van szerencsém Lipót király ő felsége nagyon szeretett atyánk egésségéért emelni poharat !“ Erre a polgármester toasztja következett, ki arra utalt, mikép tegnap az illem nem engedé, hogy ama szavakban, miket Belgium nevében intézett a főherczeg- s főherczegnőhez, az érzelmek kifejezését hangoztassa ; de ma a gyülekezet egyesítheti hangját az övével annak kijelentése végett, mikép mi ő cs. k. fenségeikre ruházzuk át a királyhozi ragaszkodásunk egy részét; mikép óhajtjuk, hogy a főherczeg s főherczegné boldogok legyenek, mint hitestársak s mint fejedelmek, s mikép reméljük, hogy egyikük magas tulajdonai, s másikuk öröklött erényei által, megszerzendik maguknak a lombard-velenczei nép szeretetét. A zajos éljenzés megszűntével a polgármester újra fölkelvén így szólt : „Uraim! Szerencsém van önöknek toastot indítványozni a királyért, s ama fenséges vendégekért, kik a városházát jelenlétükkel meg akarták tisztelni. Minden más alkalommal arra emlékeztetném önöket, uraim, hogy a király uralkodásának 26-ik évét egy nagy bölcseség s magas belátás ténye által jelölé, hozzátenném,hogy Belgium, s kivált a főváros hálásokul bizonyítandják be magukat, de ma a családjabeli herczegek s fenséges nejének rokonai által környezett királyt vendégeljük meg, s teljes szivünkből csatlakozunk ő felsége összes örömeihez. Ezért vendégeink a herczegek irányábani hála, s a király szerencséjében tiszteletteljes részvétt pastját indítványozom. Éljen a király!“ Anglia, London, július 29. Az alsóház huszonhetediki ülésében Disraeli — mint már említek — indítványt tett bizonyos Indiára vonatkozó okiratok előterjesztése iránt. Szerinte mindenekelőtt az indiai sajnos események legmélyebb okait kell kinyomozni, mivel különböző intézkedéseket kellene tenni ahoz képest,amint a lázadás katonai vagy nemzeti lenne. Annyi bizonyos, hogy a bengáliai sereg helyzete már huzamos idő óta ki nem elégítő volt. Azonban nem szükséges itt részletekbe bocsátkozni, mivel meggyőződése szerint a csapatok lázadása