Budapesti Hírlap, 1857. szeptember (198-222. szám)
1857-09-19 / 213. szám
Pest Szombat, 213 September 10.1859 Megjelenik e top, vasárnap az Ünnep utáni napokat kivive, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : fél évre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: félévre 8 frt, évnegyedre: 4 frt. A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatéséért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetem utcza 2-ik st. a. 1-ső emeleten. Kiadó hivatal van: Egyetem-utcsában, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP. Előfizethetni helyben: aap kiadó hivatalában! Egyetem-utosa, 2-dik szám, földszint, vidéken minden cs.kir. postahivatalnál#—■ Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasitandók# Előfizetési felhívás a „BUDAPESTI HÍRLAP“ oktober — december negyedévi folyamára. Pest - Budán naponkinti házhozhordással.................................... .4 ft Postán naponkinti szétküldéssel . 5 ft E lap nagy elterjedettségénél, s azon körülménynél fogva, miszerint a hivatalos lapokbani igtatványok különös figyelemmel olvastatnak, s igy azok a beigtatóra nézve igen hasznosak, bátorkodunk azt igtatványokra, minél gyakoribb használatra ajánlani; a beigtatási díj egy petit sortól egyszeri beigtatásnál 6 pkrral, többszöri ismétlésnél pedig csak 4 pkrral számíttatik. A Budapesti Hírlap kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ. Erdőtörvény. Ötödik szak. Az erdő tulajdon biztonsága elleni kihágásokról, ezen, valamint az ezen nyiltparancsban kijelölt minden egyéb kihágások megvizsgálására és megbüntetésére rendelt hatóságokról, s az annál követendő eljárásról. (Vége.) 68. §. Az erdőtulajdon biztonsága ellen elkövetett mindazon büntethető cselekvények tekintetében , melyek az átalános büntető törvények szerint fenyítendők, a büntető bíróságok a fenálló törvényekhez képest kötelesek eljárni. Ha azonban az ilyen cselekvények csak a most említett áthágásokat (erdőrontást 60—67. §§.) vagy a faúsztatásra és úsztató építményekre nézve megállapított határozatok áthágásait (41. §.) képezik, úgy a büntető eljárás és az áthágók elítélése a politikai hatóságokat illeti épenúgy, mint ez az erdőtulajdonosok áthágásai (18. §.) és a 44—51. §§-ban megjelölt tiltott cselekvények és mulasztások tárgyában megállapíttatott, 69. §. Az ezen áthágások elleni eljárás nemcsak a károsult kivonatára vagy valamely az erdők, mezők, szőlők s. t. eft. fölötti főügyeletre nyilvánosan a község vagy magánosok által is kirendelt és hivatalosan fölesketett hivatalnok vagy szolga (erdőfelügyeleti személyzet (52. §.), mező-, szőlő-, kerti csőszök sat.) továbbá a közbiztonsági hatóságok hivatalnoka vagy szolgája , különösen a csendőrök és pénzügyi őrök jelentésére indítandó meg és hajtandó végre, hanem akkor is, ha a politikai hatóságnak az erdőrontás bármely más módon jut tudomására. 70. §. Az említett személyeknek szabadságában áll, ezen jelentéseket vagy egyenként esetről esetre, szóval vagy írásban, vagy hónapról hónapra a előszabott formában betöltendő lajstrom által azon járás politikai hatóságához megtenni, amelyben a kihágás elkövettetett. Ezen lajstromokkal egybehangzóig magánál a lehetőleg gyorsan eszközlendő büntető eljárásnál is formaszerű jegyzőkönyv, nem veendő föl, hanem az eljárás pusztán a főpontokban vezetendő büntető lajstromba iktatandó, és az érdekeltekkel az ítéletek másolatai helyett kivonatukra pusztán az ezen lajstrombóli kivonat közlendő. 71. §. Az ilyen kihágások, valamint az erdőbirtokosok kihágásai (18. §.) és a 44—51. §§-an megjelölt tilos cselekvények vagy mulasztásokból kihágások fölött hozott ítéletek ellen a magasabb politikai hatóságokhoz azon jogorvosatok útja nyitva áll, melyeket a kihágások iránt létező törvények megengednek (77. §.) Hatodik szak. Az erdei kártérítési határozatokról. 72. §. Aki az erdőtulajdon biztonsága elleni büntetésre méltó cselekvényben teszi magát bűnössé, az a megkárosult erdőbirtokosnak teljes kárpótlást köteles adni, s e szerint nem csak a netaláni elsajátított erdei termény értékét, hanem azon közvetett veszteséget is megtérítni tartozik, amely az erdő termelési képességének megzavarása vagy kisebbítése által netalán okoztatott. 73. §. Hogy a hatóságok a kár öszvegét bizonyossággal kitudhassák, az erdőszolgálatbeliek által a megkárosítás módja és nagysága a mellékelt elvek szerint megítélendő. A felügyeleti személyzet előadásai az elöljáró erdőhivatalnok által elismerendők vagy megigazítandók. 74. §: Ha az erdőfelügyeleti személyzet erdőhivatalnokok vezetése alatt nem áll, vagy ha a megrongálások felőli jelentések nem az erdőfel- Ügyeleti személyzet, hanem más személyek által tételnek, úgy a politikai hatóság által a kár megbecslése végett a legközelebbi erdőhivatalnokok valamelyike, vagy ha az erdőhivatalnokok nem léteznek , egy más részrehajlatlan , végre különösen fölesketendő dologértő hívandó meg. 75. §. Ha a kár becsűjének helyessége ellen alapos kétség támadna, úgy a politikai hatóság köteles a kárt kirendeltje által a helyszinen, általa választott és fölesketett részrehajlatlan dologértők által, kik közöl rendszerint és lehetőleg kettő meghívandó, kinyomoztatni és megbecsültetni. 76. §. A politikai hatóság minden járására és szükséghez képest ezen járás egyes részeire nézve is egy a kárpótlások kiszabásának alapjául szolgáló erdei kártérítési tarifa a politikai hatóságok által a mellékletben elősorolt elvek szerint, azonnal ezen törvény kihirdetése után kiadandó , amely újra megújítandó, ha az idő folytában a faárak nevezetes változást szenvedtek , de azon megkárosultnak, ki egyes esetekben a tarifában megállapított kártérítménynél nagyobbat vél igényelhetni és bizonyíthatni — a rendes törvény útja nyitva áll. Hetedik szak-A folyamodás útjáról. 77. §. A ki magát az alsó politikai hatóságok ezen erdőtörvényhez képest kibocsátott intézkedése által sértve találja, az ellen a magasabb politikai hatósághoz folyamodhatok. Ha a fölebbezendő kibocsátvány büntető ítéletet foglal magában (2—18, 41, 44, 45, 48, 50, 60, 61, 62 és 67. §§.) úgy a 71 §. alkalmazandó. Egyébiránt az ezen törvényben megengedett felebbezésekre nézve a következő határozatok szolgálnak zsinórmértékül : a) Ha a végzés a legalsóbb politikai hatóságot illette, (9, 18, 23, 24 §§), úgy a folyamodás a politikai országos hatósághoz és harmad biróságilag a belügyi ministeriumhoz intézendő, mely utóbbi azonban mindig, azaz a b), c) és d) alatti esetekben is, csak a földmivelési és bányaügyi ministeriummal történt értekezlet után határozand. Fontos okokból, melyek közé különösen a költségek elkerülése tartozik, a kerületi hatóság az országos hatóság által vagy átalában vagy egyes esetekben fölhatalmaztathatik arra, hogy ezen utóbbiak fölött bíróküldés útján határozzon, mely határozat ellen a fölebbezés a ministeriumhoz intézendő, azonban az országos hatóság útján, amelynek saját véleményét oda kell csatolnia. b) Amennyiben az első bíróságképenn határozatra a kerületi hatóság van hivatva (2, 9, 20, 25, 26, 30. §§.), a panasz az országos hatósághoz és a belügyi ministeriumhoz intézendő. c) Ha az első határozat a politikai országos hatóságnak tartatott főn (21, 26 és 30. §§.), úgy a további folyamodásnak csak az említett ministeriumhoz van helye, melytől további folyamodásnak még azon esetben sincs helye, ha d) a közvetlen határozat ezen ministeriumra bízatott (2, 26 és 30. §§•)• A mi azon hatóságot, melynél, és azon időt, mely alatt a folyamodás benyújtandó, illeti, e részben az általános politikai szabályok szolgálnak sinórmértékül. Kelt császári fő- és székvárosunkban Bécsben, ezer nyolczszáz ötvenkettediki december harmadikán, uralkodásunk ötödik évében. Ferencz József. Gróf Buol-Schanenstein. Bach. Tbinnfeld. Legfelsőbb rendeletre: Ransonnet. sz. NEMHÍVATALOS RÉSZ. Ő Felsége legkegyelmesebb Császárnénk a Buda melletti Svábhegyen utan épített templomot egy gazdag misemondóruhával legkegyelmesebben megajándékozni méltóztatott,amely legmagasb adomány már az említett Istenházát építő bizottmánynak kézbesíttetett. Pest, September 18. (Politikai napi szemle.) A legellenkezőbb oldalról érkező hírek teljesen megegyezők arra nézve, miszerint a moldvai választások eredménye az unióra nézve kedvező teend. Eddig csak a papság és a földbirtokosság szavazata ismeretes ; a megválasztott 32 követ közt huszonhét határozott unionistát találunk s az ember azt hinné, hogy az unió pártja ezen eredménynyel teljesen megelégedhetnék, annyival inkább, mivel a „Constitutionnel“ most még azon hírrel is meglepi az olvasókat, hogy Vogoridesky gondolkozásmódja teljesen megváltozott s hogy ő most testtel lélekkel az egyesülést pártolja; más részről a brassói hírlap is egyik hosszabb czikkében, az oláhországi állapotokat rajzolván, azt állítja , miszerint a nép többsége ott nem csak az unió mellett rajong, hanem hogy a Francziaország iránti lelkesedés is tetőpontját érte, sőt hogy egy idegen fejedelem trónrahívásával még azon körök is kezdenek megbarátkozni, melyeknek maguknak is igényük volna a fejedelmi székre. Mindez mondjuk, teljesen megnyugtathatná az unionistákat, és — elég furcsán— a „Hold“ még most sem meri a diadal trombitát füni, hanem folytonos óvatosságra int, mert „a buta köznép, mely legkevesebb felvilágosultsággal sem bir s legkevésbbé képes valódi érdekeinek felismerésére“ még nem választott. Nem vagyunk oly szerencsések, orosz „Complimentirbuch“-ot bírni s igy nem tudjuk, vájjon a „butanép“ czimott bizelgődóknak vétetik-e, hanem alkalmasint úgy kell lenni, ha a Nord ezt oly nép irányában használja, melylyel egy év óta folyvást kaczérkodik s melyet a párisi conferentia elég érettnek tartott arra, hogy maga döntse el országának jövőbeli szervezését. Megváltjuk, hogy magunk sem viseltetünk igen nagy tisztelettel a moldvai nép szellemi miveltsége iránt, hanem ha az ember már egyszer azt helyesli, hogy e nép a maga jövője fölött szavazhasson, akkor — buta, nem buta — e szavazatban meg is kell nyugodnia. Ez alatt a franczia diplomatia Stambulban is új győzelmet aratott, az angol követhez szító Resid helyébe a franczia irányú Fuad pasa lépett s igy e tekintetben is minden úgy mutat, a mint Thouvenel báró akarta. Hanem csak egy tekintetben nem bírt Francziaország a maga akaratának érvényt szerezni, t. i. az úgynevezett dunaparti államok bizottmányában ; ez munkálatait befejezte , s miután Francziaország indítványai ott kisebbségben maradtak, a franczia kormány hallomás szerint nemcsak maga vonakodik a kész munkálat megerősítésétől, hanem a portát is arra akarja bírni, hogy az a ratificatiót megtagadja; kiváncsiak vagyunk, várjon e tekintetben is győztes marad-e Francziaország, s ha nem, tán ez ízben is a diplomatiai öszszeköttetés félbeszakasztása által törekszik-e „barátjától“ azt kicsikarni, mire az önszántából nem akarja magát határozni. A lauenburgi rendek , megunván a dán kormány részérőli húzást halogatást, azt határozták, miszerint panaszaikkal egyenesen a német szövetségi gyűléshez fordulnak ; a holsteini rendek hallomás szerint hasonlót terveznek ha a német nagyhatalmak meg nem előzik, amire csakugyan kilátás van. Berlin hivatalos köreiben nemcsak nem roszalták a holsteini országgyűlés magaviseletét, hanem hangos elismeréssel szóltak annak mérsékletéről, Bécsből pedig egy ministeri tanácskozás után sürgönyök indultak Jaeger úr , Austriának kopenhágai ügyvivőjéhez s hallomás szerint ezeket egy austiai diplomata követendi, ki rendkívüli küldetésben fogna Kopenhágába menni. E szerint a már nagyon is hosszú drámánk utolsó felvonása nem sokára kezdődnék: — vígjáték vagy szomorújáték lesz-e belőle, azaz átalános kibéküléssel fog-e végződni vagy pedig tragikai katasztrófával,— ez a végzet azon lapjain van följegyezve, miket a gondviselés az emberi szem előtt még beleplezve tart. KÖZSÉGELŐLJÁRÓINK HATÁSKÖRE A POLGÁRI JOGÜGYEKBEN. III. : A községelőljárók, mint az országló hatalomnak közegei, rendszerint vagy cselekvő, vagy szenvedőleges állással bírnak a kormánygépezetben. Ezen állás és kijelölt szerep természete pedig ismét attól függ, hogy mily szerkezettel bír valamely álladalom. Ott, hol a központosítási rendszer divatozik , a községelőljárók hivatása különösen az igazságkiszolgáltatási ügyekben, általában szenvedőleges, vagyis : ily államokban bíráskodási jogozattal ők nincsenek fölruházva, s körük leginkább abban áll, hogy a bírói eljárásban segédkezeket nyújtsanak. Ezen elv szerint van (a mai napig) körülírva a községelöljárók hatásköre az austriai birodalomban is. S így ők valamint a polgárjogi esetekben, úgy a büntető jog körében sem bírnak bírósági hatalommal. Mindazonáltal nemcsak a polgári jogesetek egyes mozzanatai — mint a szemlék, becslések, birtokháborítások, kártételek, árverelések, leltározások, végrendeletek s hagyatéki és árvaügyekben stb., — hanem a büntetőjogi eljárásban is nagyon fontos föladattal ruházvák ők föl. Mert a községelőljárók mindenütt, hol csak, szolgabíróságok vagy rendőri hivatalok nem léteznek, mind politikai mind rendőri hatalommal föl vannak ruházva a község területén arra nézve, hogy tudniillik a rend és csend föntartására s biztosítására fölfigyelhessenek és közremunkálhassanak. Ezért, ha valamely bűneset adja elő magát a községben, a községelöljáró köteles mindenkor mindazt megtenni, mit különben a cs. k. rendőri hivatalok tennének.; azaz: köteles mindazon intézkedéseket véghezvinni, melyek szükségesek, hogy a bírói vizsgálat folyama alatt a bűnnyomok el ne tűnjenek. Az ő feladata tehát: a bűnvádi eljáráshoz utat készíteni, a vizsgáló bírónak a történt eseteket körülményesen leírni, s anyagokat gyűjteni a bűnvádi perhez. A községelöljárók e körbeni teendőik sokaságában mindazonáltal alig van a törvénykezésben reájuk nézve fontosabb szerep , mint a szemle és becslés. Ezen jogi tény ugyanis épen úgy előfordul a polgári mint a büntetőjogi törvénykezésben , s az igazságkiszolgáltatásban nagy fontosságú különösen azért, mivel a hozandó ítéleteknek mintegy megmásulatlan alapját képezi s a bíróságokra nézve parancsoló hatálylyal bir. Hogy mily esetben, avvagy mikor kelljen és lehessen a rendes bíróságoknak szemlét és becslést tétetniök, azt az 1852-dik év September hó 16-án kelt ideiglenes polg. perrendtartás X. fejezete határozza meg. Ezt tudni nem szoros kötelességük ugyan a községelöljáróknak, mindazonáltal fölötte kívánatos, hogy ők valamint általában a törvényekben, úgy a törvénykezési eljárás körül is, némi jártassággal bírjanak. A szemlék és becslések általi bizonyítás, mint mondok, igen nagy fontosságú a pörös ügyekben, mert az ily bizonyítás döntő súlylyal bír mind a kárpótlásokra, mind a hozandó ítéletekre. Régibb időkben is úgy volt ez minálunk, de most minthogy az ily nemű bizonyítás határozott formák közé van szorítva, még nagyobb nyomatékot nyert. Törvénykezésünk előbbi rendszerénél fogva ugyanis, a bíró hivatalbeli befolyása nálunk igen szűk korlátok közé volt szorítva, ehhez képest, ha polgári pörökben szakértők használtattak, ezek a perlekedő felek ügyét istápolták, s igy inkább tanult, mintsem a birói hivataloskodás segédei voltak. Az 1785-iki magyar perrendtartás, ámbár a szakértők véleményezése és a bírói szemle közt szoros összefüggést határozott, az említett alapeszmével egészen még sem hagyott föl. Ellenben más állást nyertek a szakértők és becsüsök mostani perrendtartásunkban , mivel ennek határozatai szerint ők már a bíró segédszemélyei, s ezért az általuk adott véleményezés nem is tekintetik csupán szakértő nyilatkozatnak, hanem valamint ők egyszersmind tanulnak, úgy véleményük a látott, megszemlélt, megbecsült ügyről, mintegy tanúvallomásnak. De szakértő-e minden községelőljáró, s ha nem, mi köze neki a szemlékhez és becsülésekhez ? E kérdést méltán lehetne föltenni. Mert miután való, hogy mind a bírói szemlék mind a becslésekhez szakértő egyének kiváltatnak, a községelöljáróknak mind megannyi universális szakembereknek kellene lenniök. Ez pedig nem úgy van, de lehetlen is hogy úgy legyen. Vannak mindazonáltal esetek, hol a községelöljárók mint hiteles tanuk, egyszersmind szakértők gyanánt léphetnek föl a alkalmaztathatnak. S ily