Budapesti Hírlap, 1857. október (223-249. szám)

1857-10-01 / 223. szám

rának egy részével, már megérkezett, s méltán föltehetjük, hogy intézkedések tétettek, a csapatoknak tüstént a folyamon fölfelé szállí­tása iránt. A­mi a sereg táborkarát illeti, most szerencsére nagyobb választásunk van ,­­ mint a keleti háború kezdetén. Most visszatekinthe­tünk az Indiában s Krímben szerzett tapasztalá­sunkra. Úgy hiszszük, az angol nép átalánosan bizalmat helyez Sir Colin Campbellben s táborkari főnöke, M­a­n­s­f­i­e­l­d tábornoknak eddigi pályája fényes jövőt jósol. Packen­­h­a­m ezredes, előbb a krími sereg főhadsegéde hasonló állást foglaland el Indiában, s az orosz háborúban magát kitüntetett Wetherall ezredes főszállásmester leend. Windham­s Rose tábornokok Indiába elindultak, s Ash­­burnham tábornok,a Chinába szánt expeditio parancsnoka, szintén parancsnoksággal lesz meg­bízva. Cotton ezredes, ki számos évekig szol­gált Indiában, Michel ezredes, ki a Jóremény­­fokon lett híressé, s Hawelock ezredes, ve­­zérőrnagyi ranggal s parancsnoksággal fognak felruháztatni. Ezenkívül ez utóbbi az általa tett fényes szolgálatokhoz illő megtiszteltetésben fog részesíttetni. (A tábornok a Bath-rend lovag­jává neveztetett ki.) Minden szükséges intézke­dés megtétetett arra nézve, hogy a sereget, mi­helyt kiszállíttatott, meg lehessen inditni, s az eldöntő csapás egész erővel s hatálylyal fog in­­téztetni. A londoni City község­ tanácsa tegnap elha­tározó 500 ft. st.-eljárulni az indiai segély­­zeti tőkéhez. Liverpoolban eddigelé 9000, Manchesterben 3000, s Glasgow­­ban 5000 ft st. gyűlt be. Persigny gróf tegnap Párisból visszaérkezett s rövid időn a s­t. Leo­na­r­d­s-i fürdőbe szándékozik utazni. Egy skót lap kivonatot közöl, N­e­i­l tábornok­nak egy Kavapurból, aug. 1-ről kelt leve­léből. A tábornok többek közt így ír : „Vala­hányszor lázadót fognak el, azt tüstént kihallgat­tatom, s ha nem védheti magát, felakasztatom. Azonban a főlázadókkal előbb felmosatom a gyilkosságok színhelyén levő vértócsának egy részét, mielőtt felakasztatnának. A felsőbb kasz­­tokbeli bennszülöttek is iszonyodnak a vér érin­tésétől , ugyanis azt hiszik, hogy ez által lelkü­ket az örök kárhozatnak adják át. Az első, kit elfogattam, egy szabadár, vagy benszülött tiszt volt, egy magas kasztbeli bramin, ki nem akart engedelmeskedni a vér felmosása iránti parancsomnak; azonban a porkoláb csakha­mar korbács-ütésekkel kényszerité őt a mun­kára , — mire kivitetett s felakasztatott. — A kutat, melyben 200 nő­s gyermek meg­csonkított hullája van, illendően befödettem s nagy sírrá alakíttattam át. Én az elsánczolt tá­borban vagyok, mely igen nyomorú állomás. 29-n Havelock the L­u­c­k n­o felé nyomult elő.Még nem messze haladt,midőn mintegy 20,000 főnyi ellenséges csapatra akadt több ágyuk­kal. Tökéletesen megverte azt, s minden ágyúját elvéve , azonban maga is tetemes veszteséget szenvedett. Ugyanazon délután hadereje újólag megverte a lázadókat, minden ágyúikat, összesen 20-at elvevén tőlük, melyek mind beszegeztettek. Mindemellett is Havelock tábornok 31-dikén visszatért a Kánpurral átellenes folyam­part­hoz, honnan további erősbítésekért küldött hoz­zám. Nevezetesen egy üteget, két 24 fontos ágyút, s még 1000 európai gyalog katonát kíván. Épen most írtam meg neki, hogy ma egy fél üteg érkezik Allahabadból, melyet hozzá akarok küldeni. Még két vaságyút is küldhetek neki, de európai gyalogságom nincs számára. Erre nézve Kalkuttábeli erősbítésekre kell várnia, s ekköz­­ben Luckné Kánpur sorsára juthat. Ekkor a győzelemtől fölhevült lázadók ide visszatérend­­nek, Kánpurt újra megszállandják, s nincsenek csapatjaim, hogy őket visszatarthassam.“ Balmoralban tegnap tartatott titkos ta­nácsülésben oct. 4-e, az indiai lázadás alkalmá­ból, vezeklési s­i­m­a­ n­a­p­o­t jelöltetett ki. Kalkuttából, aug. 8-ról kelt magánlevelek szerint, a „Számum“ angol hajóval egyszerre, „Emilie“ franczia hajón 500 főnyi franczia csa­pat is érkezett oda. Az gyanítthatólag Chinából jött, hogy Tsandemogorban a franczia ér­dekeket védelmezze. Tegnap érkezett meg Southamptonba a „Columbo" gőzös, mely f. hó. 12-kén hagyta el Alexandriát. Mintegy 150 utas, köztük 60 gyermek volt a gőzösön. Ezen utasok egy része menekültekből áll, Delhi, Lucknó s más láza­dásban lévő indiai városokból. A hajón megérke­zett hölgyek közül többen, a lázadás kitörésekor, sietve futottak el Delhi , Lucknóból, és semmit­­sem tudtak férjeik sorsáról. A „Colombo“ egy kis ebet is hozott, mely a felkelők által meg­öletett Goldney ezredesé volt. Ezen állat a lázadók dühe elöl megmenté ugyan éltét, de se­bekkel van borítva. Lennox ezredes szintén megérkezett, neje­s leányával. Ő a Fyzabadban állomásozott 22-dik ezredhez tartozott; csupán egy altiszt s az ezredes menekültek meg ama helyről. Az utasok igen sötét színekkel festik Kalkutta,s a felső-indiai tartományok hely­zetét. — Ceylonban csupán maláji s­zeroy­­csapatok maradtak. Az összes európai csapatok Kalkuttába indíttattak. A kalkuttai kereskedők jól bántak a menekültekkel, a pénzt adtak nekik, hogy tüstént elutazhassanak. Cambridge herczeg ma Franciiaországból Londonba visszaérkezett. F­ra­ncz­iaország, Pár­is, sept. 27. A „Moni­teur“ ma Stuttgartból, tegnap estéről je­lenti, hogy a császár visszaadta az orosz csá­szár, a württembergi koronaörökös és nejének lá­togatását. Tegnap a „Moniteur“ következő, Stuttgartból 25-ke estéjéről kelt sürgönyt közlött: „A császár ma reggeli 8 órakor indult el Strassburgból Stuttgart felé. Baden­­b­e­n ő felségét a nagyherczeg, s a porosz her­czeg ő kir. fenségeik várták; ez utóbbi testvére, a porosz király ő felségének egy levelét nyújtó át a császárnak, melyben az a fölötti sajnálatát fejezi ki, hogy nem üdvözölheti személyesen a császárt útjában. Ő felsége, miután nagynénjét, Stephania nagyherczegnőt meglátogatá ,­­ a nagyherczegi palotába ment, hol a nagyherczeg a badeni nagyherczegnő,Stephania nagyherczeg­­nővel stb. reggelizett. A császár 1­­/2 órakor uta­zott el Badenből. Midőn R­a­s­t­a 11 mellett haladt el, Vilmos és Miksa ő nagyherczegi fenségeik ál­tal üdvözöltetett. Karlsruhéban ő felsége elbúcsúzott magas vendégeitől, s 4­ órakor ér­kezett meg Stuttgartba . A császárnét s a cs. herczeget hétfőre várják Biarritzból St.-Cloudba. Hirszerint Rigault de Genouilly admirál, ki Chinából kém­szemle vésett Shangaiba indult, egy erődöt akar építtetni, az ottani franczia con­­sulság oltalmára. Toulonban a „Requin“ gőzöst már készen tartják oly czélból, hogy Napoleon­ig legközelebb azon utazhassák el Levantéba. A „Requin“ Marseille­ben veendi föl a higet. Egy Marseilleből tegnapról kelt sür­göny szerint, egy víztölcsér következtében a toulousei vasút több helyeken elsodortatott, azonban a vasúti szolgálat átrakodás segélyével ma újra megkezdetett; a kijavításokon szor­galmasan dolgoznak. Az Indiábeli postát még nem jelezték. Mint Rómából 23-káról jelentik, Franzoni bibornok visszatér Lyonba, s a Pie­­monttali alkudozás elnapoltatott. Németország: Stuttgartból sept. 25-röl a franczia császár oda érkezéséről az „A. A. Zing“nak következőleg írnak. „A kiállított ka­tonaság a vasúti épülettől a­­ palota főcsarno­káig csillogó eleven sövényt képez. Egy negyed 5-re zug a vonat, Napoleon császárt Karls­­ruhéból hozá. Király ő fels. s a k. ház hercze­­gei fogadák és üdvözlék a császárt, ki a királyt kétszer szívélyesen megölelé. A­mint mindketten kocsiba lépnek, a zenekarok rákezdik a „Partant pour la Lyrie“t. A kir. hintó beérvén a palotá­ba , a király magas vendégét a számára rendel­t teremekbe vezeté, s­őt elhagyván, fél órára reá orosz császár ő felsége érkezett Napóleon üd­vözlésére. Beszélgetésüket bevégezve a két ural­kodó , Napóleon a Sz. András-rend jelével, Sándor a becsületlegio rendjelével földíszítve, a családi asztalhoz a királynő teremébe ment. Az orosz császár itt is Napóleonnak engedé át az elölmenést. Lajos Napóleon császár a württem­bergi királynőt, Sándor császár a hollandi ki­rálynőt vezeté az asztalhoz, melynél Murát­hy mint a császár rokona is megjelent. Karlsruhe, sept 25. A kormánylap egy Francziaországgal a Rajnán állítandó hidak és átkelések iránt kötött egyezvényt tartalmaz. E szerint vegyes bizottmány fog összeülni, mely a szükséges átkelések , álló vagy repülő hidak, kompokhoz stb. szükséges pontokat megállapí­­tandja; azonban már most megegyeztek, hogy „egy álló hídnak Strassburg és Kehi közti épí­téséhez azonnal hozzá fognak, mely mulaszthat­­lan rendszabás czélja, a Franczia- és Németor­szág közti forgalmi viszonyokat bővíteni s a kölcsönös nemzetközi vasúti közlekedésnek mindazon kifej­tést megadni, melyre az képes.“ Schweiz, Bern, sept. 25. A waadti nagyta­nács ma elhatározó, hogy a szövetséggyűlésnek rendkívüli egybehivatását kivánandja s a szö­vetségi határozatok illetékességét meg fogja ta­gadni, a viszálynak megoldatásáig azonban a szövetségtanácsi utasításoknak nem fog anyagi erővel ellentállni. Spanyolország, M­a­d­r­i­d, sept. 21. A kö­zönség kedvezőleg fogadó a cortesgyű­­lés­nek oct. 30-ra összehivatásáróli tudósítást. Mint mondják, az 1858-as budget mindjárt az ülés­szak kezdetén elő fog terjesztetni A Havan­nából érkezett legutóbbi tudósítások szerint, ott tökéletes nyugalom uralkodik; a mexicói ügyről épen nem beszélnek , a hadkészületek föl­függesztvén . A spanyolországi átalános hitel­társulat igazgatósága elhatározó, Párisban se­gélybizottmányt alakítni, mely határozatot a kor­mány helybenhagyott. Egy sept. 25-töl kelt sürgöny szerint, L­y­o­n l admirál hajóraja 12-én Mahonból Máltába indult. Az orániai herczeg 21-én Va­l­enciá­ban hajóra ült, hogy Hollandba visszatérjen. Portugálb­a, Lissabon. A „Daily News“ szerint, Lissabonban, a délamerikai bőröknek az ottani vámházbani felhalmozódása következté­ben , melyek rothadáshoz hasonló állapotban voltak, s mérges gőzöket leheltek ki, oly dög­vész ütött ki, mely a sárgaláznak minden kórjelét magán hordja, s már számos áldozato­kat ragadott el. Dunafejedelemségek. J­a­s s­z - ból September 26-ról egy belga lapnak távirják, mikép az euró­pai bizottmány, melynek székhelye Bukarest, két tagját Bulwert és Bazilyt megbízta, hogy Jasszyba menjenek, ott magukat az ut­on vá­lasztott ad hoc­ divánnal egyetértésbe teendők. E urakat 26-ára várták Jasszyba,hol a díván egy­­behivatás utáni nyolczadnapra fog összegyűlni. Távirati tudósítások. P­á­r 1 8, sept. 23. A „Moniteur“ szerint a csá­szár f. hó 29-n hagyja el Stuttgartot.— R­a­ch­el kisasszony halálos beteg. London, sept. 28. Éjjel. Tengerentúli posta hivatalos tudósításokkal Bombayból aug. 31-ről s Delhiből 12-ről. Nicholson igen megerő­södve egy nap járásnyira állt Delhitől; legkö­zelebb fog a támadás bekövetkezni. Havelock tábornok még folyvást Kánpurban áll, több ízben megverte már a vad ellenséget és sok ágyút vett el tőle. Gholab Singh aug. 2-án meghalt.­­ Egy bombayi gyalogezred Nuszirabadban lefegyvereztetett, szintúgy egy madrászi lovas ezred is; az utóbbi vonakodott Bengáliába indulni. Közép-India nyugodt. La­boréban egy gyalog ezred fellázadt, megölé Spencer parancsnokát; később a lázadás el­nyomatott. A sanspurei légió Monetabóban részben fölkelt, a nélkül hogy állomásán kárt tenne. A Mauritius ezred maradványa Bombayba érkezett. — Sept. 29. Egy kalkuttai 23-ki hivatalos tu­dósítás szerint Nena Szahib Lucknót 2-dikán bezárolta. — Lord Elgin Chinába visszatért.— A „Morning Post“ magánlevelezője jelenti : Nena Szahib vízbe fült. Hongkong, sept. 10. Az angol követség, Sziámból visszatérve, Szingapúrba érkezett. Seymour Kanton folyót és kikötőt ostromálla­potba helyezte. XV. Az óra közel tiz órát mutatott, midőn az ezre­des késő ébredvén föl, az étterembe lépett ezen elhatározással, hogy a tegnap vele történ­tekre nem térend vissza, s az esteli beszélgetést nem történtnek fogja tekinteni. Lavinia az asztalnál állt, választékos pongyo­lában, s kávét törte Adrián grófnak, ki vele szemközt ült. — Áh! önök már jó barátok, monda az ezre­des félmosolylyal. E szavak úgy látszott némi erőltetésébe kerültek, mert igy látva őket Her­mann azon időre gondolt, mely már nem messze van, midőn Lavinia, szabadságát visszanyerve, magánosan fog élni, távol tőle, bámulók és ba­rátoktól környezve. Lavinia őt roszul értette, azt híve elégedet­len a miatt, hogy rá a reggelivel nem vártak, s monda oly hangon, melyben több mentegetődzés mint tréfálkodás volt: „Ha i­n látta volna a gró­fot, barátom, meggyőződött volna, mikép a ven­dégszeretet sérelme nélkül nem engedhetem to­vább éhezni, s szükséges volt, hogy türelmét egy csésze kávé segélyével fölbátorítsam. A gróf már közel volt az ásitáshoz.“ — E vád nagyságodtól se nem nemeslelkü se nem méltányos, mondó a gróf nevetve, mert ud­variasságom diadalra segíte az éhség kísérté­sein, s remélém, hogy az nagyságod jó vélemé­nyében érdemül fog felrovatni. Az ezredes mosolygva az ablakhoz ment, egész éjjel havazott, s a vidék, ragyogó halott­lepelbe öltözve pompás látványt nyújta. — Van kedve önnek, kérdé Hermann, hogy hasznát vegyük a hónk, melyet a gondviselés küldött, megpróbálni ma uj szánomat, melyet Stockholmból kaptam ? — Igen köszönöm! kiálta föl Adrián , mi ör­­döngös ember ön, ezredes. Három napja, von­tatott ön ide, hogy magamat kipihenjem, s alig érkezem meg , pihenésül sétát ajánl ön át­kozott rész utain! Asszonyom, eszközöljön ke­gyelmet számomra. Én hő imádója vagyok a hó­nak, de csak akkor, ha az ablakból nézem, jó tűz mellett és Shakespeare vagy Schiller társa­ságában. Ma egész napra e pamlag vendégszi­­vességét és e nagy tűz társaságát veszem igénybe. — Kegyelmet nyer ön, monda mosolyogva a fiatal nő, ha Hermann ön helyett e kirándulásra engem elfogad. — Valóban, Lavinia, kiálta föl az ezredes elragadtatva, én beléegyeznék ? ... — Azon föltétel alatt, hogy az uj szán he­lyett a régibe fogat, hogy a gyermekeket is ma­gunkkal vihessük. Az nekik jót fog tenni, s bi­zonyosan el lesznek általa varázsolva. — Holdtölte van, monda Brunsbergné a fel­ügyelőnek, közölvén vele a szánbafogatási pa­rancsot , s a milyen a holdváltozás kezdete. ... De jó, jó , a mit szemed lát... — Remélem, hogy nem fázik, Lavinia, szólt az ezredes egyszer a fiatal nőhöz, a­mint elin­dultak, egy shawlt igazítva bájos vállaira, de a shawl nem akart megállni, s kénytelen volt azt mindig újra igazítani, hogy őt betakarja. — Egészen melegben vagyok, de nézze ön, Hermann, mi ragyogó hatást tesznek e sziklák a hó­fehéréből kiemelkedő sötét tömegeikkel! Bár itt volna már a nyár , e vidéknek valódi paradi­csomnak kell lennie. — Én nem tudom, nem jobban szeretem-e tél­ben , soha sem láttam szebbnek mint ma. Egyéb-­ iránt ki mondhatja meg, ha az érzés, mely önt a­­ természet láttára áthatja,önmagából ered-e, vagy a szemlélt tárgyakból ? A látvány, mely önt soha meg nem lepte, most egyszerre elvarázsolja, mert oly szépséget ölt föl, melyet annak ön felindu­lása kölcsönöz; innen van, hogy két személy oly ritkán fogja fel egyformán ugyanazon szépséget, a szívek ritkán lévén hasonló indulatok uralma alatt. De vallja meg ön, hogy ily szép látványt nem lehetne igen gyakran élvezni. — Én azt ezután oly gyakran teendem, a­mint csak lehet. De nem távoztunk igen messze a háztól? — Még nincs egy órája hogy elindultunk. — Igen de a visszatérésre megint egy óra kell, mi együtt két órát tesz, ennyi idő elég a gyö­nyörködésre, kivált karácson estéjén, midőn a háziasszonynak annyi dolga van. — Igaza van, karácson ma estve kezdődik, sokszor Ünneplem Rosenborgon. Hogyan fogom azt mához esztendőre ünnepelni ? Fölsóhajta! — Lavinia zavarodva elfordult. — Bocsánat, mondó halkan Hermann; ön tudja, hogy az mindig úgy van, midőn egy évet végződni lát az ember, eszébe jut, mit nyújtott az, s az utána következőtől azt kérdi: mit hozand. — Az igaz, a múlt és jövővel sokkal többet foglalkozik gondolatunk, mint a jelennel. — Csalódik Lavinia, vannak perczek, midőn az ember óhajtja, bár egész élete azon pilla­natba foglaltatnék, melyet épen él. — De, monda a fiatal nő, a jelen semmi, mert a perez, mely lefolyt, már múlt idő, és a követ­kező perez már jövő. ! — Csak mind hasonlíthatnának az imént le­­f­folythoz! gondoló az ezredes. Estve ezer viaszgyertya ragyogott a teremben felállított karácsonya ágain, és a kis lánykák el­ragadtatva futkostak atyjoktól anyjokhoz s on­nan Adrián grófhoz, mutogatva a szép játéksze­reket, melyek után vágyakoztak, s melyeket tü­relmetlen kezeikkel a fris fényű ágairól lesza­­kitni próbáltak. — Istennek hála! legalább egyszer láthatom leányaimat jókedvűek s élénkeknek, mint más gyermekek, és ezt önnek köszönöm, Lavinia. A nő mosolygott, s megfogni engedé kezét, melylyel a karácsonyához támaszkodott, hogy arról egy szőlőfürtöt levegyen, a kis Sarolta számára. Az ezredes azt előbb egyik, majd mind két kezébe szorítá, s úgy látszék nem birja azt elbocsátani. — Leányaim ma estve igazán szépek, mondja ön, micsoda tündért idézett föl, ki őket igy át­alakítsa ? — Oh! ezer kis koboldokat, melyeket ön nem ismer uram, de nekünk, nőknek, parancsunkra állnak. Ön nem ismeri a szépség titkait, de mi el­lessük azokat. E szegény gyermekek sohasem öl­töztek ízléssel, most szépeknek találja ön őket, gondunk lesz, hogy mindig olyanok legyenek, s előre mondhatom, hogy bájos teremtések lesznek, Így folyt el karácson estvére, békében, jó­kedvvel és élénken, de már más­nap felhők tor­nyosultak össze az ezredes fölött, és a boldogta­lanság, mely sohasem látszott távolabb lenni tőle, rögtön fenyegető et. (Folytattatik.) Felelős szerkesztő: NÁDASÉ­A­Y LAJOS. * Gazdaság, ipar és kereskedelem. * P e s t sept. 30. A gabnaüzlet örvendetesebb phasisba lépett. Gazdáink már úgy is epedve várták azt. Az utóbbi bécsi gabna-börze magasabb árai az itteni piaczra is befolyással voltak. Az árkeret a pesti gabnacsarnok bejegyzései szerint igy áll: tiszta búza (bánáti uj 87—88 fontos) 2 f. 54 — 3 f. 6; tiszai (uj 84—88 fontos) 2 f. 28 — 2 f. 48; bécsi 2 f. 28 — 2 f. 40; fehérvári (uj) 2 f. 48 — 3 font. Kétszeres (uj 76—78 fontos) 1 f. 36 — 1 f. 40; rozs (régi) 1 f. 36 — 1 f. 44; az uj hasonló áron: árpa (uj) 1 f. 28 — 1 f. 44; zab 1 f. 4 — 1 f. 8 kr. (azonban épen e napokban vásároltatott pancsovai szállítmánya 48 fontos zab 1 f. 2 kr.) Kukoricza (uj) 2 f. — 2 f. 16; köles 1 f. 37 — 1 f. 52; repcze 5 f. 18 — 5 f. 30 kr. alsó austriai mérő. A hivata­losan kinyomozott piaczi árak sept. 29-től még ked­vezőbb arányokat mutatnak : tisztabuza legjobb 2 f. 52; közép 2 f. 36; csekélyebb 2 f. 24 kr; két­szeres 2 f. 4 — 2 f. árpa 1 f. 48 1 f. 40; zab 1 f. 16 — 1 f. 12 — 1 f. 8; kukoricza 2 f. 28 — 2 frt. 1 forint 52 kr.­­“Arad, sept. 26. Itt a gabnakereskedés még folyvást pang. Tisztabuzakészlet igen sok; köble 9 ft 30—10 ft 30 krön áll, s helyi fogyasztásra vett csekély kereten kívül, vevő nélkül. Rozsot szintén igen sokat szállítottak s 6 fton eleget lehet venni. Szép árpa 6 ft 15 krön kelt. Nagyobb részleteket 6 ftjával igen nehezen kapni. A zabot 4 ft 30—4 ft 45 krjával szívesen veszik. A szesz-ügylet élénk. Szegedre foka 29 krjával vásároltatott. A tulajdo­nosok nem nagy eladási kedvet mutatnak. * K­a­s­s­a, sept. 23. Gabnaárak: búza 2 ft 40 kr.—3 ft; kétszeres 1 ft 48 kr; rozs 1 ft 30—36 kr; árpa 1 ft 6—24 kr; zab 48—54 kr; kukoricza 2 ft. 6—12 kr; mérője: burgonya 36—39 kr. * S o p r o n, sept. 25. A mai gabnavásáron 3840 mérő különbféle gabna jött forgalomba, és pedig kö­vetkező árakon: tiszta búza 2 ft. 54—3 ft. 18 kr; rozs 1 ft 48 kr—2 ft 6 kr; árpa 1 ft. 42 kr— 2 ft 3 kr; zab 1 ft 22—30 kr; kukoricza 2 ft 43—44 kr. mérője. SZÍNHÁZI előadások. A nemzeti színpadon: ' Régi Pénzek'* vagy az erdélyiek Magyarországban. Eredeti vigj. 5. felv. A'pesti német színpadon: Herr v. Fie­­litz als Gast: „Vicomte Letoriéres“ oder: „Die Knnst zn gefallen.“ Lustspiel in 3 Aufz. Urnavisállás: sept. 30. 4­­8­ 2­0 fölött

Next