Budapesti Hírlap, 1858. március (49-73. szám)
1858-03-02 / 49. szám
letet észrevenni, mely az ivó- és fürdővendégek élénk forgalma, a lakhelyiségeknek (17 vendégszoba) September haváig folytonos bérben tartása, s az ásványvíz erős kerete által — különösen Oláhországba — nyilatkozott. A budai császárfürdőben a haszonbérlő által tetemes építések és javítások történtek az intézet javára. A védhimlő beoltására beoltó orvosok vannak elrendelve, kiknek fejenkénti 16 per járási dij s utazási költségeik megtérítése jár az országos alapból. 1857 re az adatok még nem teljesek, 1856ra 133 beoltó orvos 54,984 gyermeket oltott be és pedig 54,829-et jó védhimlővel, csak 155- nél nem fogott. A beoltási dijak 5482 frt 54 krra s utazási költségekben 2391 frt 14 krra, egészben 7874 frt 8 krra mentek. 1855-ben 55,834 gyermek oltatott le, s igy 1856-ban az oltonezok száma 850, vagyis 102 préttel volt csekélyebb. 35 Erdőrendezésünk törvényes alapjai. I. •1 Erdőgazdászatunk, melynek bár az épen 1. január hó első napján életbe lépett általános erdőtörvény is újabb lendületet kölcsönzött, mind ez ideig még oly állapotban van még, melynek szükség előbb a birtokrendezés s a számos még megoldandó jogi érdekek tűzpróbáján keresztülesni, hogy gyümölcsözővé válhassék, s hogy az erdőművelés magas fokához is lépcsőül szolgálhasson. Ez lévén közgazdászatunk e most említett ága kifejtésének fő első föltétele, bizonynyal nem teszünk idő előtti dolgot megismertetésével azon törvényes alapoknak, melyek a jelen átalakulás továbblépési vezérfonalait adják kezünkbe, — de hiszszük, hogy nem teszünk kivált most, midőn az erdőrendezés munkálatai nem csak a földesur s volt jobbágyi viszonyok megoldásában, hanem népgazdászati szempontból s főleg a legújabb törvények alapján is közös buzgalommal megindultak. Nem itt van helyén, hogy az erdőrendezés államgazdászati fontosságáról s eredményeiről értekezzünk ; a törvényhozás ama jól megfontolt ténye, mely szerint a birodalom egy részében már különben is hatályban volt s áldásosnak bizonyult erdőtörvény Magyarországra szintén kiterjesztetett, inkább utal bennünket arra, hogy most már inkább cselekedjünk , s inkább foglalkodjunk az adott törvények alkalmazásával, mint az okoskodások hig elméletével. De miből állnak hát azon törvények, melyeket a jelen erdőrendezési munkálatokban leginkább szem előtt kell tartanunk ? Két jogviszonyban különösen, melyeknek egyikét a földesúr s jobbágyi kapcsolatból származott s épen szintén rendezendő érdekek, a másikát pedig az új erdőtörvény elveinek alkalmazása képezi. Mert valóban feltétlen csak egy lépést is tennünk sikeresen, ha e két mozzanatot folyvást szem előtt nem tartják, s ha az ezen két állapotból összeolvadod vagy kifejlett érdekeket kellő öszhangzatba nem hozzuk. A birtokrendezésre vonatkozó legújabb törvények alapján ugyanis, először tisztába kell hozatni az erdei haszonvételekből eredett, s a földesur és jobbágyok között kifejtendő tulajdonjogi állapotnak s aztán csak intézkedni azon már mintegy tényleges jogállapotot föltételező törvényes előnyök mikénti alkalmazásáról, melyek az uj erdőtörvényben foglatják. Ezeknél fogva, kiválólag gondos figyelmet s tanulmányozást érdemelnek itt az 1853. márcz. 2-diki nyiltparancs 10—13 dik. — s az uj erdőtörvény 2—3, 8—11, 20—24, 52- 58, s a 75— 77 dik §-ai. Az idézett nyiltparancs 10—13-dik §-sal ugyanis kijelölvén azon törvényes elveket, melyek szerint az erdei haszonvételek megváltandók, mindjárt a következő (14-dik) pontban, mintegy, föltéve, hogy a haszonvételek ezen szabályozása s az erdőtulajdon elkülönzése egyidejűleg meg nem történik az országban — rendeli, hogy a végső rendezésig, valamint a haszonvételek, úgy az ezekért járuló viszonszolgáltatások, a régibb törvényes határozatok, vagyis az 1836 : VI dik. czikkely 4-dik §-sa értelmében fönmaradnak. Igen, de ime, az uj erdőtörvény már hatályba lépett, s ezen törvénynek minden határozata elkülönzött erdőtulajdonokról, tudniillik : birodalmi, községi s magán — de épen nem oly erdőkről szól, melyek még most is úrbéri kapcsolatok alatt állanak. Úgy állván pedig a dolog, hogy az országban a hozott törvények legszigorúabban kötelező ereje mellett sem történvén meg mindenütt az erdei haszonvételek szabályozása, s úgy a volt földesúr s volt jobbágyok közötti érdekek kiegyenlítése (ami ismeretes indolenciánkat bizony elég sötét színben tünteti föl), természetes, miszerint azon helyzetbe jutottunk, mikép rendeznünk kell az erdőket, habár azokra nézve tulajdonjogi viszonyaink még tisztába sincsenek hozva! S íme, itt az első pont, mely kényszerít, hogy az erdőrendezés törvényes alapjaival alaposan megismerkedjünk, mielőtt előre, csak egyetlen lépést is tennénk. Említek, hogy itt szükségkép szemmel tartandók az új erdőtörvénynek főleg azon határozmányai, melyek az erdőgazdászat s az erdőkezelés törvényes rendét terjesztik elő. Nevezetesen szó van itt a többek közt arról is,hogy az erdőtelkeket felső engedély nélkül semmi szín és czim alatt, nem szabad elvonni a faültetéstől, vagy pedig azokat más czélra fordítni; s parancsolva van, hogy az újonnan kivágott erdőrészek újra beültetendők, a régi kopárságokon pedig annyi rész nevelendő, a hány év a behozott erdővágási időszakokban foglaltatik (3. §.); — rendeltetik továbbá, hogy az oly erdőkben, melyeken úgynevezett erdei szolgalmak léteznek, a faizás módja és terjedelme a jogosítottak s a szolgalommal terheltek érdekében ugyan, de az erdőgazdászat elvei szerint szabályoztassék (8. §.) . A bizottmányok rendeltetnek az erdőrendőrség gyakorlására (20. §.) különösen pedig az erdei tilalom föntartására; az erdőigazgatás s erdővédszolgálat hivatalosan szerveztetik, s végre meghatároztatik az erdőfelügyeleti személyzet jog- és kötelességköre Ezen pontok képezik mintegy tengelyét az erdőrendezésnek, hogy ezen rendezés valamint a tulajdonjogi, úgy az államgazdászati érdekek magas igényeinek megfelelhessen. Az oly magánbirtokosok, kik az erdőtulajdon, vagy az erdei haszonvételekre nézve, semmi viszonyban sem állnak már a jobbágyokkal, sőt azon egyesek és községek is, akiknek erdőbirtokaik a legújabb törvények értelmében már elkülönözvék, az új erdőtörvény alkalmazásában sok akadálylyal bizonyára nem fognak küzdeni, a rendezetlen földesúri s jobbágyi birtokészletekben azonban az erdőrendezésnek már első stádiumában önként fel fognak merülni a következő kérdések : vájjon az oly volt jobbágyok, kik valahol eddigelé az erdei haszonvételek, vagy legelő gyakorlatában voltak, az új erdőtörtörvény 8. §-sa szerint, hol s valamint az egész törvényben is — nem jobbágyokról, hanem a szolgalom jogosítottjairól van szó, a szolgalomra jogosítottak, avvagy pedig a márcziusi pátens 14-dik §-sa szerint csak mint jobbágyok tekintendők-e? Továbbá: nem ellenkezik-e, vagy mikép egyeztethető össze ezen két törvény oly rendezetlen erdőségek szabályozásánál, hol még semmi elkülönzés sem történt? Rábaköz, febr. 22. (Rábaszabályozás. Folytatás.) Beszédes urnák közlött terve nem léptette még a szabályozást életbe, mivel a beállott szárazság következtében a vizek apadván, kártételeik által nem tettek sürgetést a végrehajtásra, pedig ismerjük azon kényelmes természetünket, hogy a hasznos dolgokban is leginkább csak akkor mozgunk, ha mozgattatunk. De 1838-ban a vizek ismét megszaporodván, a megyék szintén újra szólamlani kezdtek, s az akkori nagyméltóságu helytartó tanácsot felkérvén az iránt, hogy a szabályozásban nyújtson segédkezet, ennek következtében a főépítészeti kormány által Kecskés Károly lett e tárgygyal megbízva, ki a Rába vidéket megjárván, a vizáradásoknak kitett tévékét a megyék hozzájárulásával összeírván, s a vidéket esetméréssel kipuhatolván, tervét Győrben Zichy Ferencz ő exja, mint ez ügyben kiküldött királyi biztos elnöklete alatt tartott gyűlésben Sopron , Vas, Győr , Zala, Veszprém megyék küldöttsége elé terjesztette. Kecskés Károly úr ezen terve következőleg szól : „A Rábának hossza eredetétől fogva Possavici mellett Sziriában a mosodi Dunáig körülbelől 52 1/2 mérföld. A folyam környéke, melybe a nevezetesebb foyak a Lapints, Gosztony, Pinka, Sorok, Gyöngyös, Herpenyő és Marczal ömlenek, 1700 mértföldre terjed. Velkentől Győrig a folyamvölgy hossza 22 mérföld; a folyam tekervényes ösvénye ellenben 35 mérföldet, vagyis 139,838 folyó élet tesz. Esése legkisebb vízzel 440/ 9' Gy//, legmagasabb vízállással 438' 8" 3"'. Egy perez alatti vízfogyasztása kis vízállással 682' köbm., a legnagyobbal 15,585 köbm. Ezen menyyiséget a mostani romlott folyam semmiképen sem képes csak nyári áradatkor is kiöntés nélkül elvinni, tehát akkor is már nagy kárral borítja a termékeny völgyi földeket és réteket. A nemes vármegyék hatóságával egyetértőleg tett fölvétel szerint a legnagyobb vízálláskor elárasztott térség következő: nemes Vas megyében 73,903, Sopron megyében 46,271, Győr megyében 32,493 , összesen 152,667 hold ; közönséges nyári áradáskor Vas megyében 34,136, Sopronban 10,023, Győr megyében 18,376, öszszesen 62,535 hold. Okát ezen kártékony áradásnak nem a völgy fekvésében , és nem a fölösleges vízmennyiségben, nem eset hiányában és a folyót környező tájak alacsonyságában, hanem az eddig e folyó iránt való gondatlanságban kell keresni, mi onnan is következtethető, mivel a völgy egyenes irányát 51,100 folyó öllel, vagyis 13 mérfölddel haladják meg a tekervények. Továbbá okul tekinthető meg a malmok és gátak építésének legczéliránytalanabb módja, mert a gátak az egész folyót elzárják, s így a jégnek meggyőzhetlen akadályt tesznek : ezenkívül a csavarulások is 113' és 10"' vonnak le a víz sebességéből, úgyhogy a folyam sebessége a Rábatoroktól (így neveztetik azon keresztgát, mely az öreg Rábából a vizet a kis-Rábába ereszti) lefelé oly csekély, hogy az a legtermészetellenibb görbületeket képező partokat legmagasabb vízálláskor sem képes megszegni (ennek okát ugyan inkább a sok malmokban lehet feltalálni s nem a természetes eset hiányában. Közlő : azért a kereszt szelvényeknek szélessége itt kevesebb, mint feljebb Vasmegyében, mint az rajzolt példázatokban kimutattatik.“ Ezek következésében előadott hydrometricohydraulicai állapotra nézve a főépitészeti kormány által a nagymélt. m. k. helytartó tanács elé következő alaptételek állíttattak fel: „1-er A Rábafolyamnak áttétele a völgy elenkező részére, hol a Csöröcz és Herpenyő mutatják, nem javaltatik,mivel tartani lehet attól, hogy ezen 15 mérföldnyi csatorna magát első és annyiszori áradásokkal inkább beiszapolja, mintsem megbővítené; másrészt mivel ezen folyó Körmendig hajózhatóvá tétethetik, tehát kár volna a népes Hidvég, Ikervár és Sárvár mezővárosoktól eltávolítani. Azért elhatároztatott, hogy a folyamnak mostani medre oly móddal rendeztessék, hogy ne csak a nyári árvizek kiáradásai hárittassanak el, de ezen termékeny vidék folyama, hajózhatóvá is tétetessék; azért : „k-or a folyam medrében találtató akadályok, melyek a viz szabad lefolyását és a hajózást gátolnák, milyenek például a tőkék, régi karózások, malmok és gátak, elháríthassanak. „3. Hogy a folyam fölösleges hossza a tekervények átvágása által megrövidittessék. „4. Hogy a már a folyamon lévő malmok, a hol lehet, kivétessenek , azért az átvágásoknak, hol lehet, oly irány adassék, hogy a malmok mintegy a főfolyam medrétől elkülönzött csatár TÁROZA. Vádokmány a Napoleon császár ellen jan 14-n elkövetett merénylet ügyében. (Folyt, és vége.) Azalatt Orsini Gomezt, ki úgy látszik bizalmatlanságra adott némi okot, Birminghamba küldte, hol Pierrinek kellett fölötte őrködnie. Onnan 1857 nov. 3 ától Orsininak írt egy levelet, melyben őt ragaszkodásáról biztosítja, s kifejezései, bárha némi színeskedés takarja, — mégis elég világosan mutatják , hogy neki pontos tudomása volt arról, minek történni kellett. „Most“ — mond levelében — „kérdem nagyságodtól, váljon eléggé méltónak tart e bizalmára, hogy azon megbizását végrehajtsam, melyet reám akart ruházni. Nagyságod igen jól tudja, hogy én nem vagyok képes ez ügyletet érdekből végezni. Nem önzésből történik, hogy igy szólok, hanem a szeretet érzéséből, melyet én mindig éreztem s most is érzek a közös hon iránt!“ Rudio vádlott szintoly önkénytesen ajánlkozott, a bűnrészesek szándékainak végrehajtásánál közreműködni. Ő maga nyilvánitá, hogy 1857. novemberben az említett Carlotti tőle Orsini nevében czímiratát kívánta, mert utóbbinak meglehet szüksége lesz reá. Több hét múlt el, a nélkül, hogy e közléseknek következményük lett volna, Rudio tehát irt Orsininak, kit Birminghamban vélt lenni, levelét Pierri nyitotta föl s ő vállalta el a válaszolást is. Pierri válaszát Rudio karácsonkor kapta. Türelemre inti s egy úrnak látogatását jelenti, ki „hozzá fog jönni.“ Rudio tehát dec. 29-én egy új levelet írt, melyben, valószínűleg hogy nagyobb bizalmat gerjeszszen, Pierzit figyelmezteti, hogy Carlotti s még egy más Pierziből való olasz irányában óvatos legyen. Szólt abban egyszersmind megkeresésekről, melyek „egy vetélkedő vállalat részéről“ hozzá intéztettek, s maga később a vizsgálat alatt e szavak értelmét következőleg magyarázza: „Én az alatt Mazzinit és barátait értettem. S valóban Massarentit és más jól ismert mazzinistákat láttam magam körül fáradozni.“ Ugyanazon időben, midőn Pierri és Rudio közt e levelezés változott, Orsini már Alsopp ^1 név alatt elhagyta Angliát, Párisba menvén. Al mmmammmammmwmmmmausmmmmmamm—waw.uiir—wi sopp Tamás útlevelét 1857. nov. 24-én Belgiumba és ugyanazon hó 28-án Francziaországba láttamoztatá; 29-én Brüsselben a hotel de V Europeba szállt. Néhány napra reá Bernard is Brüsselbe érkezett Belgiumba szóló útlevéllel, melyet neki dec. 7-én a belgiumi franczia főconsul szolgáltatott ki. Ő vállalta volt magára, hogy a Taylor úr által elkészített bombákat Brüsselbe viteti. E czélból Georges József úrhoz fordult , kinek testvére a schweizi kávéházat a de la Monnaie piaczon 10. sz. a. tartja. Georges József 1857. dec. 6-án Ostendén át Belgiumba érkezett. Londonból elutazta alkalmával Bernard neki tiz féldarab, azaz öt öntött bombát tiz részben adott át, mondván, hogy ezek egy új légszesztalálmány készülékei, s egy angol, ki Lüttichben lakik, fogja azokat tőle Brüsselben a schweiczi kávéházban átvenni. Georges are tárgyakat az ostendei vámnál valóban légszeszkészülékeknek nyilvánitá, s megfizető az azokért járó illetéket. Brüsselben azonban hasztalan várakozott a neki jelentett angolra, míg végre Bernard maga megjött, a tíz fél golyót átvevén. Orsini a hotel de Europeban, hová Alsopp álnév alatt beszállt, bejelenté Párisba utazását, azonban előbb egy barátja megérkezését vára. E barátja senki más nem volt mint Bernard , s Alsopp valóban tüstént előkészületeket tett az elutazásra, mihelyt Bernard Brüsselbe jött. Lovat vett, melytől a guidek egy tisztje szívesen megvált, s egy vezetőnek, ki a lovat Párisba volt viendő, átadá a Georges Józsefnél letett bombákat is. Bernard és Orsini kívánatéra Georges Zuguerót a schweizi kávéház egyik pinczérét ajánlá e szolgálatra. Be lévén dec. 11-én a ló a vaspálya egy tartályába állítva, Georges átadott Zugueronak egy zsákot az említett tíz félgolyóval, hogy megérkeztekor a ló tulajdonosának kézbesítse. Ekként jöttek azon bombák, melyeknek oly bűnös hasznát voltak veendők, Francziaországba. Zuguero a vámnál utasításaihoz képest a bombákat új légszeszkészülékeknek jelenté be , melyek értékét oly csekélyre tevék , hogy vámilleték sem járt azoktól. Ugyanazon vonattal, melylyel Zuguero , ment Orsini is Párisba. Dec. 12 én reggel a pályaudvarba érve, az utóbbinak egy jegyet adott azon megbízással, hogy lovát egy hotelbe vigye, melynek, mint Zuguero tévelyesen állt rá, a Rivoli utczában kelle lennie, de mely minden látszat szerint nem volt más, mint a hotel de Lille et d’ Albion a st. Honoré utczában 211 sz. a., hol Orsini dec. 12-én valóban be is szállt. A vizsgálat alatt Zuguero azt valla, hogy a tíz félgolyót a szálloda pinczérének adta át. De Orsini maga részéről utolsó kihallgatása alkalmával azt beszéli, hogy kevés pillanatra a szállodába lépte után a bombadarabokat egy divánon látta kiterítve, lova keféje és vakarójával együtt, s hogy sietett azokat szobájába vinni. Zuguero tanú dec. 12. és 13 ka közti éjjel sem maradt Párisban. Megérkezte napján estve viszszautazott Brüsselbe, miután az egész napot különféle járásokra használta, melyek semmi gyanús jellemmel sem bírnak. Brüsselbe visszatérte után, mint állítja, ismét látta Bernardot, s midőn beszélt neki, hogy az angol lovát Párisba vitte, azt válaszolá, hogy ő azt már tudja. Orsini csak három napig maradt a hotel de Lille et d’ Albionban, dec. 15-én egy bútorozott lakásba szállt a Montbabor-utczában 10. sz. a. földszint. Lovát, mely előbb egy szomszéd lovardában volt elhelyezve, ugyanazon háznak egyik istállójába vitető Morand házaspár, ugyanazon ház házmestere, azt vallja, hogy ő gyakran tett sétalovaglásokat, s első napokban csak kevés látogatást fogadott el, de kik közöl Morand tanú csak Hodget és Outrequint tudá megjelölni, kikről később lesz szó. Nem sokára aztán megjelent Pierri, magát németnek adván ki, valamint Orsini meg angolnak adta ki magát. Később Pierri elhozta Gomezt mint Orsini szolgáját; végre Rudio is eljött, ki serszállító árképében lépett föl. A vizsgálat igen pontosan meghatározó az időt, amidőn a három utolsó vádlott Angliát elhagyta, hogy Orsinit Párisban fölkeresse; útrendjük s utazásuk körülményei tudva lőnek. 1858. jan. 6-án Pierri és Gomez együtt utaztak el Birminghamből. Londonban Orsini lakásába, Grafton utcza 2. sz., szálltak. Gomez vallja, hogy ott a kandallón egy bombát látott, melyben akkor se hengerek se lökupakok nem voltak Bernard várta azokat. Gomeznek egy útlevelt adott át, mely Bryan Swiney Péter névre szólt, s mely az utóbbinál meg is találtatott. Mi Pierrit illeti, ő is el volt útlevéllel látva, mely szintén lefoglaltatott, s melyen valódi neve Pierreyre volt igazítva. Pierri és Gomez jan. 6-án hagyván el Londont 7-én regg. 7 óra 45 perczkor a Doverből érkezett angol postával Calaisba értek. A vasúton azonnal Lillébe utaztak. Lillében ott hagyá Pierre Gomezt néhány órára, s Brüsselbe véve útját, hová elég jókor érkezett, hogy a nap legna-awWiiy-iW«Wg»IMlffr—■iiiiiiHrii hím gyobb részét ott tölthesse. Az igazságszolgáltatás nem birt egészen kipuhatolni, miként tölte ott el az időt, de bizonyos, hogy onnan egy új bombát hozott magával, melyet talán Bernard tett le Orsini elutazta után, vagy melyet Orsini vagy Zuguero ott feledett. Georges uran. 7-én még mindenesetre volt még egy bombának birtokában, melyet több tanú látott nála , kiknek leírása után nem kételkedhetni, hogy az hasonló volt azokhoz, melyek a merényletnél használtattak. Bernard világos utasítása szerint Georges-nak e golyókat csak egy kijelölt irat áthozójának kellett volna átadnia. Másrészt Gomez nyilatkozataiból kitűnik, mikép jan. 6-n Bernard Orsini londoni lakásán az ő jelenlétében mondá Pierrinek, hogy menjen Brüsselbe s vegyen ott át egy fedelet, melyet a „patronus“ ott felejtett. Pierri jan. 7-én be is mutatá magát Georges urnak , előmutatá a kijelölt iratot s megkapá a meghatározott tárgyat. Több tanú erősíté e tekintetben Georges ur nyilatkozatát, így p. Meckenheim ur kisérte Pierrit egy Georgesnél tett látogatáskor. Meckenheimné aszszonyt megbízta Pierri, hogy a jelölt tárgyat a nap egy részén át őrizze s tartsa, s bárha az papírba volt takarva, mégis mindketten a legpontos felvilágosítást adhaták annak formája és súlyáról. Pierri jan 7 én az esti vonattal 7 órakor Brüsselből Párisba indult. Lilién keresztül haladván , Gomez is beszállt hozzá, ki addig ott várakozott reá. Első dolguk Párisban az volt, hogy Orsinit az ő lakásán fölkeressék. Rudio vádlott szintoly pontosan megfelelt a hozzá intézett felhívásnak. Jan. 2-án elfogadá magánál a Pierri által nála előre bejelentett személyiés nem volt más mint a vádlott Bernard. Ez megismerteté magát Rudiéval, 14 shillinget adott át neki, s mondá, hogy majd ő fog neki útlevelet szerezni. Egyszersmind felhívá, hogy magát az elutazásra készen tartsa. Jan. 2-án Bernard Rudiónál második látogatást tett. Ennek távollétében nejénél hagyott egy jegyet, melyet a Grafton utczába 2. sz. alá kelle vinnie, hol mint mondá valamit át fognak neki adni. Rudio oda ment, t. i. Orsini lakására, s egy arany szemüveget hozott onnan magával, mely neki fölismertető jelül fogna szolgálni. Ugyanazon estre Bernard harmadszor is eljött. Ismét 14 shillinget adott át neki egy útlevéllel, mely Da Silva névre szólt, s mely később lefoglaltatott, és egy útjegyet másnapra Párisba. Rudio jan. 9-én szombaton valóban elhagyá Londont, miután Bér-