Budapesti Hírlap, 1858. szeptember (199-223. szám)

1858-09-11 / 207. szám

vagy időközre is szorítani, valamint kisebb na­gyobb alakban legkönnyebben illeszthető, és még az állattenyésztést illetőleg is szintúgy lehet mellette hizlalást, mint tejgazdaságot és állatte­nyésztést folytatni.Úgyhogy épen e sokféleképen alkalmazhatóságnál lógva csodálatos, hogy Ma­gyarországon a gazdasággal szoros kapcsolatban álló olajgyárak még­is annyira a ritkaságok közé tartoznak, hogy én hirtelenében oly gyárt, mely szorosan oly értelemben vett gazdasági, mint mi­lyet itt pengetek , és nem az üzérkedési vállala­tok közé tartozik, tulajdonképen egyet sem tudok említeni. De fontosságukról meggyőződve annyival több okunk van, hogy e vállalatokról itt tüzeteseb­ben szóljunk. Az olaj oly fontos ipar- és kereskedelmi czikk, hogy annak kelendőségére mindenkor biztosan lehet számítni, különösen a repc­eolaj, bár sok pótszerei vannak, a repczéhez aránylagos árát soha sem veszti. Gazdasági gyártásnál elég ha az olaj csak a repcze árát adja meg. A pogácsá­val a gyári fölszerelés kamatjául s a gyártás körüli munkadíj fejében is tisztességesen meg lehet elégedni, s ezzel az ügyes gazda, ki gaz­daságát e körülményhez czélszerüleg rendezte be s igy a repcze utáni magtermesztés által szal­máról bőségesen gondoskodott , annál többet nyer , mert az olajpogácsa a szalmát is takar­mányul kétszeresen értékesitni képes. Pedig igen valószinű­, sőt természetes, hogy az olaj a csupa repczeárnál többet fedez , mert hiszen a gyáros­nak nem csak azon árt, melyet a repczének ter­mőhelyéni értéke képez, hanem sokszor igen messze való szállítási díjt is kell fedezni, vala­mint a pogácsát sem értékesítheti jobban, mint a helyben levő gazda, annak pedig , a­ki meg­veszi tőle, drágábbért jutván hozzá, hogy hasz­na legyen utána, többet kell rajta értékesíteni. Az is igen fontos körülmény az olajgyártás­nál, hogy reá nézve vannak már önálló tisztító intézetek is , melyek a tisztítatlan nyers­olajat örömest átveszik , úgy hogy ennél még annyira sem kell a gazdának kereskedői üzletbe avat­kozni , mint a szeszgyártásnál, csak előre látásra s előleges egyességre van szüksége, s ekkor a piaczra szállítás még könnyebb az olajjal, mint magával a repczével, mert legalább a nagymen­nyiségű pogácsát, mely a repczefuvarozással együtt megyen, nem kell szállítani. Sőt figyel­met érdemel az is , hogy mióta a pesti hitelinté­zeti fiók fönnáll,az is legörömestebb hitelez olaj­ra, s egyéb hitelintézeteknél is legkönnyebb olajra kölcsönt találni, miszerint, ha épen mind­járt áruja nem akadna is illendő áron az olaj­nak , nem nagy mesterség abból készpénzt csi­nálni. Egyébiránt itt szintén azt mondom, mit más gazdasági iparvállalatoknál mondottam, hogy ne menjen át az a nyerészkedési üzletbe, hanem meg lehet maradjon szorosan a gazdaság körében; ámbár hol annyi pénzerő van, hogy némileg na­gyobb terjedtségadás által sincs a gazdaság a tu­lajdonképen hozzá szükséges tőkétől meg­fosztva, itt még az olcsón vett repczének fel­­gyártását is a többek közt legc­élszerűbben esz­­közölhetőnek tartom; vagy az engedhető meg, hogy bizonyos vámfizetés mellett a gyárban ide­genek is dolgozhassanak maguk részére, mi annyival inkább kivihető, mert az olajnak ütendő anyag semmi hosszadalmas előkésztést nem kíván, a használat a műszereket és készületeket nem koptatja és rontja nagy mértékben, s a gyár­tás nem lévén fogyasztási adó alá vetve, mint a szeszgyártás vagy sörfőzés, a legszabadabb ipar­­vállalatok közé tartozik. Azonban bármily terje­delmet adjunk körülményeinkhez képest az olaj­gyártásnak és akár csak saját termésünket gyárt­suk,akár pénzen vettet is dolgozzunk fel,és pedig ez utóbbi esetben még inkább, mint az elsőben, ta­nácsos arra mindenkor figyelmezni, hogy az egy ugyanazon évi termés mindenkor ne csak felgyár­­tassék, hanem pénzzé téve is legyen, mert így a calculus teljesen biztos, különben megeshetik, hogy talán a következő évben felrúgott árak je­lentékeny nyereséget adnak, de viszont árcsök­kenésre is számot kell tartanunk , holott a gaz­dának tanácsos, ha mint gazda mindenkor visz­­szatartóztatja magát a nagy speculatiótól s az egy évi termésnek más évre való eltétele csak akkor volna kifogás nélkül megengedhető, ha az igen bő termés jövendőre csalhatlanul jobb árakkal biztat, de a gyártmánynak tar­­togatása ekkor sem tanácsos, mert hosszú állás közben az olajtöltelék megeszi a hasznot s a­mit nyernénk a vámon, elvesztjük a réven. Bécs, sept. 7. A A nemzeti bank készfizetését előkészítő rendeletek még soká fognak mindenkit foglal­koztatni, mindaddig míg a nehézségekkel nem kissé bíró ügy lefolyva, a nemzeti bank köteles­ségeinek teljes gyakorlatában, a német pénz­­lábszerződés szoros értelmében foganatosítva, s a tíz évi kivételes pénzviszonyok emléke ele­nyészve nem leszen. Hogy november 1-jén egy­szerre a korlátlan készfizetés megkezdethessék, sem­ sem remélhető.Nem lephetett meg tehát sen­­kit az, hogy az ide vonatkozó aug. 30-ai cs. k. nyíltparancs érdemlegesen , elvileg a kényszer­forgalom megszüntetését, a bank készfizetése fölvételét tűzi ugyan ki, de az elv alkalmazását föltételekhez köti, s egy lassú átmeneti korszakon át érleli meg. Nem lehet ezen elővigyázó eljárás ellen legkisebb kifogást is tenni, és­pedig a meg­hozott törvény iránt tartozó tiszteletnél fogva nem, mert igen világosak a közjó, a közérdeknek azon tekintetei, mik meg nem engedhették, hogy a német pénzlábszerződésnek a kényszerforga­lom megszüntetésére vonatkozó pontja úgy ér­­telmeztessék, hogy 1859. jan. 1-jétől fogva egy rövid parancsszóra a nemzeti bank jegyeinek kényszerű forgalma megszüntetve s jegyeinek érczpénzérti beváltása de facto életbeléptetve legyen ! Mi azt hiszszük ugyan, hogy a nemzeti bank jegyei a mai érczkészlettel 1: 38 arányban lévén, s egyébként is a közpolitikai s gazdászati viszonyok mindinkább megszilárdulván,forgalmuk kényszerűsége fölösleges.Nem is kell azt képzelni, hogy a hitel hiánya volt azon elhatározó ok, mely a készfizetés további megszorítását szükségesnek mutató , hanem a visszaélések le­hetősége. A készfizetés rögtöni fölvételét alkalma lett volna a speculatiónak kibányászni s meg­hiúsítani, mielőtt még a birodalom távolabb fekvő részei nem hogy jó­voltában részesültek de csak észre is vehették volna, hogy foganatba lépett. Egy ily netán beállhatott catastropha hordereje pedig képzelhető. — Több oldalról némi kétely fejeztetett ki az iránt, váljon az igy módosított fokonkénti készfizetés feltétele megfelel-e a pénz­lábszerződés illető pontjának , azonban az ott elvállalt kötelezettségnek egyelőre megfelel azon intézkedés, hogy a szerződés szerinti pénzlábra szóló, s szerződés szerinti ezüst pénzre minden pillanatban beváltható bankjegyek tettleg kibo­csáttatnak, s a többieknek forgalomból kihúzása határozott időhöz van szabva. Hisz csak nem képzelhető komolyan senki, hogy a pénzláb - szerződés megkötésétől életbe léptéig közbe esett néhány hónap alatt, vagy épen egy napon kö­rülbelül 400 millió pénzjegy újakkal legyen ki­cserélhető egy 13.000­­ mértföldnyi állam­ban ? Ellenben nem egészen alaptalan azon itt ott fölmerülő aggodalom , mely kell hogy mielőbb az illető közlönyök által , mint az iparkamarák , nyilatkozzék , miszerint tudni­illik a köz- és pénzintézetek, melyek november 1-étől fogva minden műtéteiket s könyveiket austriai értékű pénzben kötelesek számítani, nem lesznek akkorra oly összegek birtokában —­­austriai értékben — hogy megakadás nélkül működhessenek. Gondoskodniok kell tehát hogy austriai értékű bankjegyekben illően s ideje­korán részeltessenek a nemzeti bank részé­ről. Ha ezen aggodalom már Bécsben is fölme­rülhet, hát még a távolabb tartományokban ? NAPI HIREK ÉS ESEMÉNYEK Budapest, September 11. *A pesti kat­h. legényegylet múlt szer­dán alapításának másodévi emlékünnepét ülte meg. (Megnyittatott a bibornok hg prímás ur által 1856. sept. 8 án). Reggel fél 8­ra a terézvárosi plébánia­templomban szent mise tartatvány, a helybeli tagok közel 200-an járultak az oltári szentséghez. A mise alatt az egyleti tagokból alakult énekes-kar gyö­nyörű négyeshangon szent énekeket zengett. Mise után az egyleti elnök dr. Szabóky magyar és né­met nyelven rövid oltári beszédet intézett a tagok­hoz, mely ezeknek, valamint a templomba nagy­számmal sereglett egyéb hi­veknek méltó lelki épü­lésükre szolgált. Ezután a menet hosszú sorban a Hermina-kápolnához vonult ki, hol e napon búcsú volt. Délután ismét egybegyűltek a tagok vecser­­nyére, mi­közben az egylet termeiben számos ven­dég foglalt helyet. A bemenetnél különféle szer­számokból e fölírás „Isten áldja a tisztes ipart", világosan jelölé, hogy itt az iparos osztály tart ün­nepet. A belső helyiségek is az egylet jelleméhez és czéljához képest voltak földíszítve. Az alsó­­tere­­­mekben többnyire az ipar körébe tartozó rajzok voltak közszemlére kitéve, melyeket a tagok maguk készítettek. A falakon rajzminták, térképek s ter­mészettörténeti ábrák , az asztalokon az egylet szo­kott olvasmányai voltak láthatók. A felső teremben,a­hová a vendégek gyülekeztek, az egylet védszentei­­nek, nemkülönben a cs. k. Apostoli Felsége,, a bibornok hg-primás s más egyleti jóltevőknek ké­pei diszlettek. A tagok visszaérkezvén a vecsernyé­­ről, rövid bevezető évek után az elnök magyar és német beszéddel üdvözölte a jelenvoltakat, s az egy­let múltját, jelenét és jövőjét szép tömött előadásban rajzoló, hálát mondva mindazoknak, a­kik ez áldá­sos mű létrejöttét elősegítették. Ekkor felgördülvén a csinos házi színpad függönye, néhány egyleti tag elég szabatossággal egy magyar és egy német szín­darabot adott elő , a „Legényegylet“ és „Robin“ czím alatt, mit magyar és német szavalmányok kö­vettek. Végre az egészet a tagoknak egy víg lako­mája fejezte be a polg. lövölde helyiségeiben.­­ „ Ugyane napon történt a legényegylet szállodájának ünnepélyes megnyitása is. Tudjuk, hogy az iparo­sok azon szállóhelyei, melyeket a fővárosban her­­berg név alatt ismerünk, legtöbbnyire tivornyahe­lyek, hol a munkára jövő legények leggyakrabban erkölcstelen társak és czimbolák ismeretségével kezdik meg pályájokat és már előre a henyeség és dorbézolás csábjainak tétetvék ki; ezen szállóhelyek rész szerkezetét és még roszabb befolyásait és kö­vetkezményeit tekintetbe véve, iparos ifjúságunk érdekében mintegy újabb áldást kell üdvözölnünk azon eszmét, mely a legényegyleti szállodát életbe szólítá, hol kellő felügyelet mellett mindazon fen­­nebb érintett bajok és veszélyek mellőzve lesznek, a másrészt a beszállók sorsukhoz­­képest is jabbl ellátásban él, a­mi mindenekfölött kívánatos, sokkal nagyobb tisztaságban fognak részesülni, mi mind testi mind lelkileg üdvükre szolgáland. * A közelebb múlt ünnepnap est­éjén a német színpadon rendezett zenészét szavalati jótékony aka­démia a terézvárosi kisdedóvoda javára a kellemet­len erős esőzés miatt kevesbbé volt látogatva mint kedvezőbb esetben Budapest lakóinak jótékony ér­zelmétől várni lehetett. Művészi tekintetben a műso­rozat néhány igen sikerült részlettel bírt. Mindenek­előtt a két nyitványt kell megemlítenünk. Reuling dísznyitányát és „Tell Vilmos“-ét, melyeket a ka­tonai zenekar Dubez lelkes vezetése mellett kitűnő­­leg játszott, s az utóbbit közkívánatra ismételte is. Azután a három szavallat Franko és Stéger kisasz­­szonyok és Schönau úr által előadva, valamint Als­dorf ur physharmonikai előadása szintén tetszésben részesültek. * A pest-budai dalárda holnap (12-n) a budai hegyekbe kirándulást teend, mely az idén va­lószínűleg az utolsó nagyobb kirándulás lesz. Az el­indulás i. e. 8 órakor történik az egylet termeiből, s a társaság az alagúton keresztül a svábhegyi ká­polnához veszi útját: onnan 10 órakor a Normafa tájékára; 12 órakor a cseresznyekápolnától a Má­tyásforráshoz; d. u. 3 órakor a dalnoki tóhoz, isten­szemhez és a hársfaréthez­,­­5 órakor visszamenet a Mátyás forráshoz. * F. hó 1-én kelt legfelsőbb határozat következ­tében, a f. é. nov. l -jével életbelépendő (új) austriai váltópénz alkalmából a kis sorsjátékoknál­ legcse­kélyebb betétei­mrt uj krajcrárban állapítta­tott meg. Az uj pénzben történt játékbetételek nye­­­remény esetében jövőre is éppen annyiszor fognak fizettetni, mint az — a lombard-velenczei királyság részére 1817. jan. 22 . és a többi koronaországok részére 1813. márt. 13-n kiadott legmagasb nyiltpa­rancs alapján — jelenleg történik. * A folyó havi k­é­p­t­á­r­­­a­­­ból a pesti mttegylet következő hat képet vásárolt meg a részvényesek közti kisorsolás végett: 1. A „hegyi patak“ Küh­ner Lajostól Brü­sselben. 2. „Magyar életkép" Lotz Károlytól Pesten. 3. „Út a zárdához“ Jan­sen Józseftől Düsseldorfban. 4. A „kincsások“ L­i­ehh­renh­ild­től Münchenben. 5. Milton „El­vesztett paradicsomát“ mondja tollba három leánya körében O­r­l­a­i­ P­e­t­r­i­c­s­től Pesten, és 6. „Egy­­ rendkívüli futár“ Van der Venne Adolftól Pesten. * Vettük a pesti kath. legényegylet névkönyvét, mely szerint 1856. sept. 8-tól 1857 sept. 8-ig felvé­tetett 346, s azóta e szám 952-re szaporodott. Az átnézet szerint ez iparosok közt legtöbb szabó (245) czipész (197), asztalos (94), lakatos (79), kovács (60) Magyarországból való 749. A legények dé­kánja : Hauptmann Ferencz, könyvtárnokok: Tilger Eduard és Vaszy Adolf, rendező 12. TÁROZA. A „Novara“ cs. k. fregatt világútja. Kirándulás a Gunong Pangerango csúcsára és a Gunon Gedeh forron­gó tölcséréhez. (Folytatás.) Hátul ott állt tövétől a csúcsáig derült szín­ben a Pangerango szép gazdag zöld erdővel bo­rított csürökje, magasságáról fényesen csillogott le az ott fölállított háromszögmérési tárjel, míg az erdőből lövések hangzottak át, jeléül, hogy az úti társaság a csúcsról vissza­felé indul. Előt­tünk pedig sivatag puszta szürke kőtömegek, a beomlási tölcsér magas félkör formájú sziklafala, rendszeresen fölépítve az oszlopszerűen elkülön­­zött trachyt tömegekből, és alatta a gőzölgő ki­törési csűrök, puszta kő- és porladék­halom szürke, sárga, vörös, fehér és fekete színben. A beomlási tölcsér hatalmas torkából, melynek puszta sziklafalához támaszkodva fekszik az uj kitörési csűrök, oldalvást mélyen le, míg a sötét erdőtömegekben el nem vesz, egy kopasz szikla­torok húzódik, tele kő- és sziklahalommal, tele por, omladvány és iszappal. Ez az iszap- és rom­tömegek elvezető csatornája, melyeket az ele­ven tölcsér időnként kivet; ez áradat alsó ré­szén tegnap a Pangerangóra fölmentünkben kel­titek át. . .. De mi még nem értük el vándorlásunk czélját. Előbb le- és aztán föl az eleven tölcsérhez kelle másznunk. Könnyebben tettük ezt meg, mint fölülről nézve hittük volna s csakhamar baj nél­kül ott voltunk czélunknál. Itt álltam ekkor, a­mire oly hőn vágytam, az eleven tölcsér tátongó szélén. Egy lépést sem te­hettem már előre , ha csak úgy nem akartam járni, mint azon szikladarabok, melyeket társaim annak szélére hengeritettek, melyek aztán dörögve rohantak le és lenn szétporlódtak. 250 láb mély tölcsér alakú mélység feküdt előttem, feneke tele iszappal, melyben itt-ott sárgás pocsolyák álltak. Az engem kisérő jávaiak azt álliták,hogy soha sem látták azt oly nyugodtan, hogy külön­ben a tölcsér mindig tele volt gőzzel. Ezúttal csak az akna egyes oldalhasadékaiból keltek föl gyönge vízgőzök, szintúgy a­mint az omla­­dékcsűrők külső oldalain mindenütt a hasadé­­kokból kitódultak. Csak vizet, vízgőzöket, isza­pot és szögletes koromokat, a beomlási tölcsér összedőlt szikláinak porladék és romtömegeit láttam, de semmi nyomát sem a megolvadt tö­megeknek, láva-áraknak, melyeket a Gedeh mos­tani tölcsére hozott napvilágra. A Gedeh egész történeti tevékenységét összehasonlíthatni egy gőzkatlan kitöréseivel, mely a hegy heljében még meg nem halt, vörös izzó állapotban létező ősrégi trachyt láva-tömegek által melegítve, me­lyek kitörésükkor magát a vulkán-csürköt föl­építették. Vizet, iszapot és köveket a hegy ismé­telve a legújabb időkig vetett ki, finomra őrlött port, vulkáni hamut, mely egész Batáviáig re­pült, izzó kőromokat, izzó porondot is szakított ki magával,de forrón­ hig lávaözönig, kerekre le­olvadt bombákig soha sem vitte tevékenységét­­ a históriai idő óta. Ennyire már nem terjed ki I­bel életereje, szintúgy utolsó stádiumában, elha­­­­lóban van, mint Jáva összes többi vulkánjai. Ez­­ a belső tűznek utólsó visszahatása a kívülről be- s ható légköri víz ellen. Sietnünk kellett, hogy az utitársaság többi­­ részével Tjiponnasban ismét össze­találkozzunk , s még ugyanaz­nap elmentünk Tjandjurba. A tjandjuri benszülött regens más­napra a commo­­dor tiszteletére ünnepélyeket, néptánczokat stb. rendezett. Mig tehát a társaság nagyobb része itt maradt, addig én dr. Sch. el még azon éjjel tovább mentem Bandongba, hová éjfélkor elér­tünk. — A bandongi gazdag regensnek pompás európailag rendezett palotája adott nekünk szál­lást , s más­nap utunk czélja Junghuhn Ferencz Limbangban, a hires jávai geológ volt. A Tangkuban Prau vulkán. A bandongi hegyeik éjszaki oldalán, egy dörgő tűzhegyek közti valódi édenben, az egész Sundaföldet ellátó kimeríthetlen rizskamrában, egy hosszú hegyláncz emelkedik 6000 lábnyira a tenger tükre fölött, 4000 lábnyira a bandongi hegyeik fölött. Ezen hegylánczból három főcsúcs emelkedik ki éles körvonalakban. — A sundai, megszokván a természeti tüneményeket, melye­ket az ő dicső hona nyújt, oly névvel nevezni meg, mely jellemző tulajdont fejez ki, vagy jel­képi jelentősséggel bír, a keleti megcsonkított csürökalakú hegycsúcsot Gunnong Tungul­­n­a­k, az­az : letört fának vagy csonkatőnek ne­vezi, és azt hiszi, hogy a közép hosszú hegyhát a Tangkuban Prau vagy a megfordí­­tott naszád azon fa felfordított törzsé­ből van készítve és hogy a sokhegy­­i harma­dik csúcs a Barangnang azaz: faágak, azon fa koronája ágak és gályákkal, így a sun­dai azon éjszaki hegyláncz három vulkáni fő csúcsát egy kép által köti össze. Csak a kö­zép hosszan kinyúló hát, épen azon hegy, mely­nek formája legkevésbbé gyanittató, eleven tű­z­­hegy még ma is.Tölcsérmezeje,melyhez az olvasót föl akarom vezetni,egyike a legnagyobbszerű lát­ványoknak Jáva vulkáni világában. De mielőtt az őserdőkön keresztül a tölcsér szélére fölhágnánk, menjünk be előbb egy ma­gánosan álló, lakályos külsejű, kertekkel körül­vett házba, mely a hegy tövénél 3900 láb ma­gasságra a tenger színe fölött majdnem európai éghajlat alatt a kis Lembang falu közelében fekszik. Itt elválva a világtól él tudományának és családjának egy férfiú, kinek a világ és tu­domány Jáva vulkánjainak első pontos és kiter­jedt ismeretét köszöni, ki mindannyira fölhágott még azon időben, midőn még­­lovasösvények nem vezettek föl a 10000 láb magas csúcsra, ha­nem csak azon nevezetes, de veszélyes czik­czak­­utak, melyeket a rhinoceros a legmagasb vul­­kán-CBU csokig maga ásott és tapodott ki magának, hogy oda­fön a fűszeres gyökér- és fatenyésze­­tet élvezhesse. Veszélyesek ez utak, mert néha­­néha megtörténik, hogy a csatornaszerűen ki­vájt szűk mélyútban egy hirtelen hajtásnál egész váratlanul szemközt találja magát a vándor a szörnyeteggel, és hogy­­— jobbra a mélység, balra egy sziklafal lévén — egyik fél sem lát más lehetőséget az elillanásra s nem marad egyéb hátra, mint az élethalál-harcz, míg az erősb a gyöngébbnek hulláján keresztül nem gá­zol. Azelőtt a Tangkuban Praun is rhinoceros utakon kelle járni, most egy kitűnő lovas ösvény vezet Lembangtól a magasságra, melyet Jung­­huhn készíttetett. Junghuhn Ferencz, születésére német, mint katonaorvos hollandi szolgálatba lépett s most mint „a természettudományi vizsgálatok felügyelője és a jávai összes china-ültetvények igazgatója“ a hollandi kormány által gazdagon el van eszközökkel látva. Tekintélyes személyisé­ge egészen kitüntetik azon óriási, szellemi úgy mint testi erőt és kitartást, melyről Jáváról írt híres munkája és nagy jávai­­térképe teljes bi­zonyságot tesz. Igen fájlalom, hogy az időtől szorítva Lembangban azon érdekes embernél, ki oly szívélyesen fogadott, mulatásomat meg kelle rövidítenem, és hogy egy kis gyöngélkedés, mely Junghuhnt épen meglepte volt, megfosztott azon élvezettől , általa mint az ország legalaposb is­­merője által kísértetnem azon távoli­­ kirándulá­sokra , melyeket nekem javasolt. Május 18-kán reggel dr. de Vry, Junghuhn barátja kíséretében elindultam Lembangból föl a Tangkinban Praura. A bandongi régens kitűinő valódi maeassari fajú lovakat küldött, a számos lovas sundai kíséretében­­két órai nyargalás után a tölcsér szélén álltunk. (Folytattatik.) Nemzeti színház. Csütörtökön f. hó 9-n először: „Indiana“ eredeti regényes szomorújáték,írta Kövér Lajos. Némelyek a tanulságot a dolog végére hagyják, mi hogy hama­rabb végezzünk, mindjárt előre elmondjuk. Tehát az a mi tanulságunk, hogy a czigánypecsenye ha fris nagyon jó szokott lenni, de a czigánydráma még ha fris is ritkán jó. Indiana olyan Preciosa-forma, csakhogy „boldogtalan“ kiadásban, mert Preciosa szeret és szerettetik, s végre összeházasodnak, de Indianát Ciliéi Felician uram megcsalja, s a szelíd teremtésből végre oly dühös állat lesz, hogy se Is­tent se embert nem ismer, és úgy szórja az átkot mint a zápor és úgy gyilkolná az embereket, mint a csirkét. És mily parányiságból származik az egész veszedelem? — Hát Cilics Felician uramnak (Lend­

Next