Budapesti Hírlap, 1883. április (3. évfolyam, 90-119. szám)

1883-04-29 / 118. szám

1883. április 29 BUDAPESTI HÍRLAP A főváros által tervezett szakiskola ötödik osz­tályától kezdve a tanítványoknak — akár akarják ők vagy szüleik, akár nem — okvetetten meg kell tanulniok azt a sok kereskedelmi vagy ipari szaktár­gyat, melyek — meglehet, rájuk épen elriasztó, vagy talán nincsenek rászorulva. Mit tegyenek ezek? Elég volt nekik négy évig tanulni, tovább nem szabad ; vagy ha tanulni akarnak még valamit, akkor tanul­janak ipart vagy kereskedelmet; tertium non datur ; legyenek szakemberek. Pedig nem tagadja senki sem, hogy akárhányan elvégezvén a polg. iskola hat osz­tályát, műveit és értelmes polgárrá válhatnak anél­kül is, hogy ipart vagy kereskedelmet tanultak volna s mégis el akarják őket a polg. iskolából űzni, vagy pedig ráerőszakolják a kereskedésre vagy iparra* Praedestinálva lesznek rá előre. Ez nem volna más, mint tanügyi zsarnokság. Sokan, még a polg. iskolák jelen szervezetével közelebbről ismerős, és e szervezetet, mint a polg. iskolák sine qua non-ját tekintő egyének is azonos­nak gondolták eleinte e leendő újítást — szerintünk felforgatást — azon törekvéssel, melyet a kormány a saját polg­­iskoláiban lassú bár, — mert ily dol­gokkal sietni nem lehet, — de mind nagyobb-na­gyobb körben terjedő sikerrel folytat. Sőt olyforma hangot is hallottunk, mintha a miniszter úr is e re­formot tervezi. A főváros bizony nem találta el a megoldást; azt még nem hiszszük, hogy a miniszter úr e refor­mot tervezi! A polg. iskolának bizonyos értelemben univer­zális jelleggel kell bírnia, a polg. osztályt képező nagy tömeg mindenfelé elágazó igényeit kell kielé­gítenie, s e kívánatnak csak akkor felelhet meg, ha mostani szervezetében hat osztályával megmarad. Az iparra készülő növendékek számára a meglevő alap felforgatása nélkül is állíthatunk a hat osztályú polg.­iskola mellé ipartanműhelyeket. A kereskedésre szándékozók részére is van helyes mód, hogy célju­kat elérjék, ha számukra külön szaktárgyakat tanító egyének alkalmaztatnak.­­ Annyira lehetséges e mód, hogy a kormány már be is bizonyította életre­valóságát, mert van már eddig is állami polg.­iskola, melyben a hat osztály mellett ipari, kereskedelmi sőt gazdászati tanfolyam is állíttatott, mely két utóbbi különösen alkalmas tér a növendékeknek arra hogy más tárgyakban, főleg a szakjukba vágókban szerzett elméleti ismereteik gyakorló helyéül szol­gáljon. Ez a helyes megoldás, hogy t. i. e külön szakok a teljes, hat osztályú polg. iskola mellé — és nem mint a főváros akarja —, hogy a négy osztályra megcsonkí­tott fölé — állíttassanak. Túlterheléstől sem lehet nagyon tartani, mert a gyakorlat már eddig is megmutatta, s pedig mond­hatjuk, igen szép sikerrel, hogy az ipartanműhelyi foglalkozások békességesen megférnek a polga­iskola elméleti tantárgyai mellett. Az a miniszteri tanterv nem olyan „ne nyúlj hozzám virág.“ Lehet azt mó­dosítani is, sőt rendelet is van rá, hogy a szaktan­­folyamokkal ellátott polg.­iskolákban nemcsak módo­sítani lehet is, kell is, hanem némely tantárgyak heti órái redukálhatók, s van olyan, mely épen el is hagyható.­­ A kereskedelmi iskolával megtoldott polg.­iskolánál is meg lehet ezt tenni, még­pedig mint a másiknál, úgy ennél is már a negyedik osz­tálytól kezdve. Ismételjük, hogy a gyakorlat terén szerzett tapasztalatainkat adjuk elő, midőn állítjuk, hogy azon polgári iskolában, melyet úgy ismerünk, mint kiki a maga foglalkozási terét — a negyedik osztály növendékei — bár a kezdeményezés nehézségei miatt csak néhány hónap óta megkezdett műhelyi munkák­ban meglepő eredménynyel bizonyítják be, hogy külön szakiskolába kénysze­rítés nélkül is válhatnak ügyes, mű­velt, értelmes iparosokká s a­nélkül, hogy elméleti ismereteik folytonos gyarapítása csökkenne. Hanem itt persze le kell mondani a tanítónak a folytonos, kényelmes előadó tanításmódról. Az­az úgy kell a tananyagot napról-napra praeparálva a tanítványokkal felfogatni, megértetni és maradandó kincsükké tenni, hogy házi munkául részben semmi, részben igen kevés tennivalójuk maradjon, lehetővé tevén nekik ez által a műhelyi munkáknak (vagy más foglalkozásuknak) kedvvel való elvégzés, ameny­nyiben a lelkiismereti furdalás nem háborgathatja őket, hogy kötelességeiket talán más oldalról elha­nyagolnák. Ezen műhelyi munkák lehetnek olyanok is, melyek a növendékek a szabadon hagyott dél­utáni órákban különböző mester­emberek vagy atyjuk műhe­lyében végezhetnek. Ilyenforma a mi valódi polgári iskolánk, mely a főváros által tervezett átalakítás folytán megszűn­nék pálga­iskola lenni, mert csak bizonyos szakra készülőknek adna helyet, a más pályára szándéko­zókat pedig kizárná, nem hagyván meg a pályavá­lasztás szabadságát. Szükségesnek láttuk, e tárgyról elmondott vé­leményünket a nagy közönséggel, tanügybarátokkal és kollegákkal közölni, nehogy a főváros példája oly pr­ecedensül szolgáljon más vidéki városoknak is, mely a felsőbb jóváhagyást nem igen lesz szeren­­megnyerni már csak azon egyszerű oknál fogva sem, mert egyenesen a törvénybe ütközik. Nekünk csonkítatlan, teljes polgári iskola kell, melyhez békével hozzá simulhat a kereske­delmi vagy ipari iskola, hol rájuk szükség van. Szabó Lajos: TUDOMÁNY és IRODALOM. ♦(Beksics Gusztáv) könyve Ke­mény Zsigmondról megjelent második, javított és bővített kiadásban. Alig két hónapja, hogy megje­lent a „K­emény Zsigmond, a for­radalom s a kiegyezés“ s íme ily rövid idő alatt második kiadást ért. Az Athenaeum kiadásában megjelent mű ára 2 frt. * (M­agyarország függelen­­ségi harca) 1848—49 ben irta G­e­­­i­c­h Rikhárd tábornok. Megjelent a IV. füzet, Aigner kiadásában. Ára 40 kr. ♦(Albán költemény Hunya­­dy Jánosról.) Párisban élő kitűnő nyelv­tudósunk, Podhorszky Lajos érdekes iro­dalmi eseményről értesítő a „Net“ et. Le fog fordí­tani magyarra, angolra és franciára egy albán hős­­költeményt, mely Hunyady Jánosról szól. Podhorszky újabb idő óta az albán nyelvvel is foglalkozik, mely nagyszabású nyelvészeti kutatásaihoz igen fontos adalékokat szolgáltatott neki. Ez alkalomból élénk levelezést folytat Girolamo de Rada albán költővel, ki jelenleg Szicíliában él. Radát már Lamartine pelaig Anakreonnak nevezte el, Tomma­­seo és Cantu pedig egy rangba helyezték a legna­gyobb hellén költőkkel. A jeles h­ó­f. hó 20-án De­­metrio Coroneból a következő levelet intézte Pod­horszky úrhoz : „Illustre Signore ! A Canto de Uni­­ade (Hunyady), melyet van szerencsém mellékelni, még eddig nem volt közzétéve, mert a S­k­an­der b­e­g költemény kiadatlan hatodik könyvé­nek képezte részét, ön talán kellemetlenül lesz meglepve, mert az ének nem bír egymagában álló mű érdekével és befejezettségével. De tekintve a balkán félsziget jelen válságait, alkalomszerű­nek találnám magam is a közzétételt. És én uraságod azon kivánatát, hogy egy iratom a közzététel megtiszteltetésében részesüljön, (mert én itt e félreeső magányban nem tudok segí­teni szegény anyaföldemen) a gondviselés által su­­gallottnak tekintem. Girolamo de Ra­­d­a.“ A 80 évet múlt agg albán költő reszketeg kezével maga másolta le az egész költeményt Pod­horszky számára, ki azt, mint fentebb említők, le fogja fordítani először is magyarra, azután pe­dig, ha ideje és egészsége engedi, angolra és fran­ciára. ♦(Nyilatkozat.) „A sors já­­t­é­k­a­i“ címü beszély és rajz kötetemnek előfize­tési határidejét f. évi junius hó végéig hosszabbítom meg, mely ideig előfizetéseket köteten­­kint egy forintjával nevemre címezve (Budapest, VIII. stáció utca 6. szám 35. ajtó) folyton elfoga­dok. Ács Géza: ♦(Szabadka város) képviselőtestü­lete megbízta I­v­á­n­y­i István szabadkai főgim­náziumi tanárt, Bácsbodrog megye története tudós bivárlóját, Szabadka város történelme részletes meg­írásával. Tiszteletdíjul 4000 irtot ajánlottak meg. A munka legnagyobb részben kész s néhány hó múlva az érdekes monográfia megjelenik. *(A magyar történelmi tár­sul­a­t) a közbeneső ünnep miatt pénteken, május hó 4 én tartja az akadémia Kisfalusi-termében r. választmányi ülését, menyek tárgyai : 1. Kemény János, a Bay Ilona úrnő kitűzte jutalommal koszo­­rúzott jellemrajz, Márki Sándortól. 2. Lőcse a Bocskay-féle korszakban, D­e­m­k­o Kálmántól. 3 Folyó ügyek. * (A magyar heraldikai és genealógiai társaság) ma délután báró Radvánszky Bála elnöklete alatt vá­laszmányi ülést tartott. Az első felolvasó Nagy Gyula volt, ki „a turulról, mint a magyar nemzet legrégibb hadi címeréről“ értekezett. A hun-magyar hagyományok legérdekesebb regéje a turul-madárról szól, melynek sz­replése tündéries, végzetes, majd­nem isteni. A turul madárral némi rokonságot mu­tat fel a normandi holló mythosza. A turul em­lékezetét Kézai mester tartotta fenn s ő fej­lesztette tovább. A turul a sasok fejedelmi családjából való, egyjelentőségű volt nyelvünk­ben a karú, kuru, karvaly szóval s mint az erő és bátorság jelképét honkereső őseink bátran hor­dozhatták zászlójukon Értekező ezután a történetből igazolja, hogy a „túrul“ szó, mint személy és hely­név többször fordul elő. A turul nem a fejedelmi ház címere, hanem az egész nemzet hadi jelvénye volt s a kereszténység felvétele után is szerepelt hadi zászlóinkon sas alakjában. Utoljára törté­nelmi okmányaink szerint 1855 ben lebbentette meg szárnyait a harci sas.­­ Nyelvészeti szempontból fejtegeti ezután a kérdést s bizonyítja, hogy mind a finn ugor, mint a török tatár nyelvben meg van a turul szó s ragadozó madarat jelent. A nyelvszokás később elejtette a turul szót, lett belőle kurul, kurul és később karvaly. A tetszéssel fogadott felolvasás után Mailáth Bé­a mutatta be s ismertette Péter alnádor 1298-iki címeres pecsétjét, mely a nemzeti muzeum könyvtárában levő Forgách féle archívum­ban őrzött perszüntető végzésről való. A pecsétből kutatta Péter leszármazását s azon eredményre jutott, hogy aragóniai Simon nemzetségéből származhatott, mert személyes és birtokviszonyai is ezen nemzet­séghez kötötték; de nincs kizárva az sem, hogy I. Bertrandnak, Simon testvérének volt ivadéka. Ez­után a titkár jelentett be több új tagot, köztük gróf Károlyi Gyulát és gr. Zichy Nép. Jánost, mint ala­pítókat. Van a társulatnak eddig 332 tagja, kik közt 31 alapító, 157 pártoló, 144 pedig rendes tag. A bevétel volt eddig 795 frt, a kiadás 53 frt 31 kr , így a készpénzmaradvány 741 frt 69 kr. A felolvasó ülés után zárt ülést tartottak. * (A m. t. a k a d é m i­a) e hó 30-án, hét­főn d. u. 5 órakor összesülés tart, melynek tárgyai a következők : 1. Kozma Ferenc lev. tag, emlékbe­­széde Fabricius Károly levelelező tag fölött. 2. Folyó ügyek. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. ♦ (Komáromi Mariska k. a.) a nemzeti színházban a napokban kapta meg negye­dik szerepét. Eddig tudvalevőleg „Mignon“ t és Agathát énekelte a „Bűvös vadász“-ban , legközelebb „Don Juan“-ban fogja énekelni Zerlina szerepét, most pedig az igazgatóság Gluck egyfelvonásos víg operájából, a „Rászedett kadi“-ból osztotta ki neki Zeimirs szerepét. ♦ (A népszínházban) holnap, vasárnap „A hercegasszony“ Offenbach nagy tet­széssel fogadott operettje, hétfőn B­­­a­h­a L. asz­­szonynyal „Fatinkca“ s kedden a nemzeti színház tagjainak közreműködésével a bukovinai magyarok hazatelepítésének költségeire „A peleskei nótárius“ kerül színre. Ez előadásban résztvesznek a népszín­ház összes tagjai is. Ez előadásra a le nem foglalt, vagy ki nem váltott jegyek hétfőn (30-án) i. e. 10—1 óráig adatnak el a jobboldali pénztárnál. ♦ (A népszínház legközelebbi újdonsága) Nyírő Sándor népszínműve „A fütty“ lesz B­­­a­b­a L. asszonynyal. A darab május első felében fog színre kerülni. Zenéjét S­e­r­l­y Lajos írta. ♦ (M­agyar operák a külföl­­d­ö­n.) Négy magyar opera próbál ez időszerint sze­rencsét a külföldön : Erkel Hunyady Lászlója, Schauer Ferenc Atalája, Huber Udvari bálja, és dr. O­r­c­z­y Bódog sdtehagyottja. Mind a négy opera szövegét Sturm Albert fordította németre a tél folyamán. ♦ (A nemzeti színház jövő heti műsora.) Vasárnap, ápril 29-én Pro­letárok“, 30-án „Fedora“, május 1-én „Bűvös va­dász“, 2-án „Nők iskolája“, „Nők iskolájának bírá­lata“ (1 ér), 3-án „Carmen“, 4-én „Nő uralom“, „Az égben“, 5 én „Trobadour“ Tourella k. a. és Bignio L ur, mint vendégek, 6-án „Fedora“, 7-én „Egy millió“. — A várszínházban ápril 29-én operai és drámai vegyes előadás a csángók javára, bérletszünettel. ♦ (Új zenemüvek.) Táborszky és P a r­s­c­h zeneműs kereskedésében Budapesten megjelentek: L­ö­w József 428 ik mü. Üdítő han­gok. Öt hang terjedelemben irt három jellemző zon­gora mű. (négy kézre.) 1. A királyi huszárok. 2. A három tollastárs (Pitypalaty, kakuk és tengelice.) 3. Ünnepély-induló. Minden szám ! Irt. ♦ (A magyar király himnusz érdekében) egy hosszú felhívást kaptunk, melyből közöljük a következőket : Az orsz. magyar daláregyesület első­sorban a „király-himnusz“ nemzeti szövegére s az­után annak megzenésítésére nyilvános pályázatot tűz ki. Az előbbinek pályadiját száz, az utóbbiénak pe­dig kétszáz darab cs. kir. aranyban határozta meg. Mindkét rendbeli pályázat már legközelebb közhírré .

Next