Budapesti Hírlap, 1884. február (4. évfolyam, 32-59. szám)
1884-02-23 / 53. szám
IV. évfolyam. 53. szám. Budapest, 1884. Szombat, február 23. Előfizetési árak Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 írt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn ég ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő : Csukászi József. Egyes szám ára 4 kr. — Hirdetések díjszabály szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kerület, kalap-utoza 16. szám. Bismarck és Ausztria-Magyarország. Busch könyve Bismarckról nem íratott ok és cél nélkül. Ha politikusaink nem volnának annyira pártkérdésekkel elfoglalva, fürkésző és aggódó szemmel figyelnének a német kancellár leleplezéseire. A könyv hiteles, Bismarck titkára írta s a „Norddeutsche Alg. Ztg“ jóvá hagyja. E könyvben Bismarck megszokott cinikus őszinteségével találkozunk, élők és halottak, múlt és jelen felett ítél, oly kegyetlen erővel, hogy meglep és megdöbbent mondásaival. De az őszinteség nem árt ravaszságának,sőt leplezi valódi céljait. Senki a jövőre nézve tájékozást e könyvből nem meríthet, csak annyit éreztet, hogy Bismarcknak tervei vannak, melyek még nem teljesültek s melyeken dolgozik ; s nem épen megnyugtató, hogy tervei monarkhiánkat illetik. Ellensége Bismarck Ausztriának vagy barátja? Magyarországnak barátja vagy sem? E kérdésekre nem oly könnyű válaszolni. A Busch előadása szerint Bismarck Ausztriában nem bízott soha , sem annak német, sem európai politikájában s az osztrák diplomatákat, Andrássyt kivéve, lenézte mindig. Ausztriát pedig objektumnak tekinté, melynek rovására Poroszország sokat és tartósan nyerhet Mindazonáltal előbb osztozni kívánt vele Németországon, majd kidobni Németországból, s ezt meg is tette. Szövetkezni Ausztriával először Franciaország ellen akart, hogy elfoglalják együtt Elzászt, mint közösen elfoglalták Slezvig-Holsteint. Bismarck itt is dupírozni kívánta Ausztriát, s ha ez neki sikerül, az 1866-os hadjárat később történik. Azután, hogy Franciaországgal a munkát elvégző egyedül, az osztrák szövetséget már csak azért kereste, nehogy Franciaországgal szövetkezzünk, de másodszor komolyan szövetkezni akart és tényleg szövetkezett monarkhiánkkal II. Sándor cár halála után, mikor a francia-orosz szövetségtől tartott. Mi pedig a keleti kérdésre való tekintetből léptünk Németországgal Irigyre, anélkül, hogy keleti politikáját ismernék, vagy a magunk keleti politikájának kivitelét az által biztosítottuk volna. A szövetség defenzív természetű s tehát negatív. Csakhogy Bismarck pozitívebb alakban tervezte, ő törvénybe akarta igláttatni Ausztriában és Magyarországon. Ezt Andrássy nem akarta. Most Bismarck visszatér előbbi gondolatához s ezért íratott a könyv. Bismarck vámközösséget tervez Németország és Ausztria-Magyarország között és vádközössséget. Most, midőn a szövetség meghosszabbításáról van szó, szeretné ezeket keresztül vinni és természetesen az ilyen nemzetközi szerződést a törvénybe kellene iktatni, Ausztriában úgy, mint Magyarországon. Miért óhajt Bismarck ily állami közösséget? Ez nem világos előttünk. A barátságból házasságot akar csinálni s minthogy ez szerelmi nem, csak érdekházasság lehetne, fölmerül a kérdés, hogy minek neki e házasság s jó lesz-e nekünk, ha Németország mint szerződő fél védelmi és gazdasági ügyeinkbe beleavatkozhatik ? Ausztriában úgy látszik a régi gyanakodás még ki nem halt s a timneo Danaes et dona ferentes elve szerint tartózkodó magaviseletet tanúsítanak az ily propozicióval szemben. Magyarországon senki sem foglalkozott az eszmével idáig. Az önállóságára féltékeny s nagyobb függetlenségre vágyó Magyarország azonban bajosan fogadná el a védközösséget Németországgal, miután az osztrákkal közös hadsereg tekintetében is oly keserves tapasztalatokat tett s az osztrák vámközösségben nem kevésbbé. Így is Magyarország nem bír Ausztriával, ha még nagy Németország is hozzájárul . Magyarország viszonylagos súlya igen csekély lenne. Nem jó nagy urakkal egy tálból cseresznyét enni, mondja a német. De Bismarcknak Ausztria belpolitikájára nézve is vannak nem titkolt nézetei ama könyvben. Ez nem igen kedvez Taaffenak, de annál kevésbé Herbstnek. Szerinte a német liberalizmus is hibás experimentum Ausztriában, a nemzetiségi politika is hibás. Mit ajánl tehát? „Konzervatív politikát“, azaz német abszolutizmust. De Magyarországot kiveszi s mindig megkülönbözteti. A könyvben ismétli, hogy „a monarkhia súlypontja Budára helyeztessék“. Bismarck úgy látszik elég jó véleménynyel van rólunk magyarokról. Hanem alárendelt tényezőnek ítél, kik nem vagyunk hivatva politikát csinálni. Máskülönben könyve nem lyukadna ki a három császár szövetségre, melynek szükségét látja a köztársasági és forradalmi törekvésekkel szemben. Ez hát a másik célja, melyre dolgozik s jelenleg ezen fárad. Ezt tanúsítja Griers utazása Berlinbe s Bécsbe s Orlov kineveztetése berlini nagykövetté. Most már a császárok találkozását is emlegetik. Ez a muszka szövetség nekünk nem lehet kedves, mert az a kelet fölosztása. Busch könyve Bismarckról sok fejtörést fog okozni Bécsben, de elég gondot ad nekünk is. Mert nem tudjuk, hová visz bennünket a német szövetség ? midőn utólszor számolunk le vele, más körülmények indítanak e cselekedetünkre. Az orvosok holnap föl fogják fűrészelni ez ember koponyáját, hogy megkeressék alakulásának abnormitásait, melyek eltévedt erkölcsének magyarázatát adhatnák, fognak találni dudorodásokat, szemcséket, izzadmányokat, melyeket följegyeznek, de ez alakulások oki összefüggését a cselekménynyel, mely Bereczet az akasztófára vitte, csak állítani fogják, kimutatni nem lesznek képesek. Berecz már csak mint gonosztevő vonta magára a jogi és orvosi tudomány embereinek figyelmét és a lélek búváraiét. Homályban lett, homályban élt, egész fejlődésének története, amely kulminált egy cégéres bűntettben, ismeretlen az emberek előtt. Gyermekkorának epizódjai: hány ütés, esés, minő betegség, minő példák és minő tanítások; utóbb mily pajtásság, mily viszonyok, mily erkölcsök formálták agyvelejét, azaz gondolkozását, szivét, azaz érzéseit; és végül embernyi ember korában mely tapasztalatok érlelték lelkét oda, ahol végezte: ez mind ő nála számításon kívül esik. Nemzeteknek, az emberiségnek nagy alakjait bölcselöktől nagy tetteikig kísérik a búvárok, a gyermekben keresni már nyomait a férfiúnak. Apja, anyja, családja lesz vizsgálat tárgyává, hogy az áldások forrása kideríttessék, amelyek jelleméből, tehetségeiből ömlöttek korára, kortársaira. A társadalmak átkos alakjaival szemben beérjük gonosz cselekedeteik ténybeli kiderítésével, hogy vissza kimérhessük számukra a büntetés kellő mértékét. Nem kérdezzük, nem kérdezhetjük: miképen lett gyilkossá, csak azt, hogy az-e valóban? És ha az, akkor ott van a kódexben a paragrafus, ráolvassuk és felakasztjuk. És holnap akasztunk mindjárt egyszerre hármat. Az ember tele van bűnnel, hibával. A társadalom tele van emberrel, tehát a társadalom tele van bűnnel, hibával. Világos, hogy a társadalom intézményei is tele vannak a társadalom tulajdonságaival. De tartozik magát védeni s nem védheti magát mással, mint ama saját intézményeivel, amelyek tele vannak saját tulajdonságaival. Ebből magyarázzátok meg magatoknak azt a csodás jelenséget, hogy amig a nép a gyilkosság napján, izgalma alatt egy rémes éj eseményeinek, beáll a rendőr mellé rendőrnek s ha a bűnöst megfogja, képes a foglyon rögtön kegyetlen igazságot is gyakorolni , addig ma egy évi eljárás hosszadalmassága után szánalma helyet cserélt, s a törvényes eljárásban nem az igazságot látja többé. Amit hajlandó volt elkövetni szilaj fölháborodásában maga, azt ma gáncsolja, hogy elköveti bölcs és részrehajlatlan bírák ítélete alapján a társadalom által kirendelt végrehajtó hatalom. Asszonyok sírnak az utcán, kezükben a gyilkosok arcképével. Mondhatatlan, lázhoz hasonló izgalom tartja fogva a lelkeket; a rendőrségóvó intézkedéseket tett, mert nem tartja lehetetlennek, hogy az idegesen fölzaklatott nép Berecz János. Mire e soraim napvilágot látnak, Berecz János nem ember többé, hanem egy fizikai bomlásnak indult anyag; fővárosi olvasóink körülbelül akkor veszik kezükbe ez újságlapot, amikor a gyilkos szövetkezet e forgója, mint utolsó társai közül, rálép a végzetes dobogóra, ahonnan már idegen kezek veszik le, hogy szégyennel tetézett nyugvó helyére szállítsák. A kriminalisztika meg fogja őrizni nevét, a büntetőjog foglalkozni fog esetével, minket. Mai számunk 12 oldalt tartalmaz.