Budapesti Hírlap, 1884. október (4. évfolyam, 271-301. szám)
1884-10-10 / 280. szám
IV. évfolyam. 280. szám. Budapest, 1884. Péntek, október 10. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn ég ünnep után való napon ig. Felelős szerkesztő: Jakáni Jódét Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kalap-utcza 16. se. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr.5 Belwa A. Lockwood. (bp.) Ki lehet ez ? — fogják önök kérdezni. S előveszik a Konverzacions Lexikont, felütvén ennek B és L köteteit. Miután pedig ott nem találták meg se a versirók, se a zeneszerzők, se a híres szakácsok közt, — utána néznek a divatlapok hirdetési rovataiban, hátha valamely uj cég, kelmegyár vagy éppen uj találmányu szövet nevét jelenti e rejtélyes két szó s a köztük levő megpontozott betű. Hogy e fáradságtól mindet olvasót megkíméljünk s bizonyos „zöld szalon“-okban minden kérdezősködésnek elejét vegyük, — sietünk „Belwa A. Lockwood“ k is a szezont bemutatni. E hölgy — ügyvéd, persze Amerikában. Juris utriusque doktor, mindazonáltal pápaszemet nem visel. Szvádája a szónokszéken ellenállhatatlan; szebben senki se tud pert veszíteni, mint ő. Különösen a nők jogait szereti képviselni, s ez alatt nemcsak a válóperek matériája értendő : neki elve a nőemancipáció. Felolvasásokat tart, klubbokat alakít, propagandát csinál ez értelemben fáradhatlanul, álr a hírlapokba, eljár a meetingekre. Legújabban pedig fellépett az Egyesült Államok elnök-kandidátusának. Igen, a republikánus Blain, a demokrata Cleveland, a szocialista Battler uraknak ellenjelöltjük akadt e merész hajadon személyében, ki az új világ hölgyei számára az észak-amerikai lobogó fehér csillagaitól polgári jogokat követel. S van pártja is, mely rá fog szavazni. Tehát az Unió erősebb neméből sorakoznak köréje : nő-párt férfiakból, kiknek az a mentségük sincs, hogy mindannyian egy-egy Xantippét bírnak feleségül. Legalább szavazatukat aligha a mistressek papucsának talpára írják fel. Világeseményt a föllépés maga nem jelent. Mert az kétségtelen, hogy a fiskális kisasszony ezt a perét is el fogja veszíteni. Az Uniónak ez idő szerint nincs oka attól tartani, hogy lobogóját egy élő doktorina kötényül használja. De maga a kandidáció, hogy Észak- Amerikában az állami szuverenitás képviseletét egy rajongó csoport a kisasszonynak szánta s az elszakadt újvilági gyarmat a jó Old Englandot még a Viktóriák e válfajában is felülmúlni igyekszik: érdekes tünemény s méltó a megfontolásra. Mi itt az a világ szivében, közel a regényes kelethez, hol a nők csak az élet örömét vannak hivatva képviselni, — a távol nyugat e tüneményén elámulunk. Nálunk a hölgyeknek nincs alkalmuk politikai ambíciók kielégítésére, — de hozzá tehetjük, nincs is kedvük, se idejük reá. A nőiesség, az aszszonyi báj és kedvesség helye: az otthon. Minden köztisztesség, társadalmi gyakorlat, pláne politikai intrika, a kuliszszák közt, vagy szereplési kör a nyílt színen a családi élet rovására megy. S a legzseniálisabb asszony a közpályán bármennyit használjon is, azzal, hogy magasb ambíciói az otthont károsíták meg, bizonynyal többet ártott, mint szolgált hivatásának. Ez a felfogás az uralkodó nálunk. Tán a huszadik század el fogja nyitani, de mi, a XIX. század levegőjének szívei már csak megmaradunk e pontnál ósdi felfogásunk mellett. Mint szimptómával nem is foglalkozunk az észak-amerikai dáma elnök-jelöltséggel tovább. Ismerve az emberfaj ezer bolondságra, szüntelen uj effektusokra törő természetét, — hamar belenyugszunk ez uj farsangi jelenetbe is. Ha létezhettek hajdan amazon-törzsek, kitűnő asszony-katonákkal, — ha krónikák emlegethetnek bandita-truppokat, melyek kapitánya asszony vola, szólhat a történelem a trónok öröklésének leányágra kiterjesztéséről, s uralkodhattak dicső emlékű királynék, császárnék nagy birodalmak fölött: miért ne léphetne fel Belwa A. Lockwood kisasszony is, hogy Washington székéhez — közeledjék! S a nő-emancipáció? Ez a társadalmi szükség kérdése. Amely arányban rá vannak a nők szorulva arra, hogy életük söveik fenntartásában részük legyen, — amely arányban képesek elméjükkel komoly életcéloknak szolgálni a családi körön kívül is: ha a férj beleegyezni hajlandó vagy férj nem létében a körülmények ezt nem ellenzik, l ám legyen, tegyék. Mi nem vagyunk oly szűkkeblűek, hogy az exisztálás útját előítéletek kedvéért elzárjuk. De állítjuk, hogy a természet s a természetes alapon szervezett társadalom csak kivételesen utalja a nőt ez alkatával és hivatásával nem egyező útra. Balsors, szerencsétlenség kiüldözhet egyeseket az otthonból, s ezek hadd küzdhessenek a világ ver- raír&o&* nfc ................ I „BUDAPESTI HÍRLAP11 tárcája. Felső-Mayar országos vásár, Teleki Sándortól. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Felekezeti — felekezet? Az ördögnek jut eszébe bántani az ő felekezetüket. Tőlem berbitélhetnek zsinagógájukban a maguk szokott módjuk szerént, ugordhatnak magokat, mint a kecske, ordíthatnak mint a bőgő dervisek, megköthetik kezöket mint a spiritista medium, szagolhatnak citromot, vagy akár majoránát, homlokukra köthetik akár a pálinka főző üstöt, akkora pálma ágat tarthatnak közökben, mint egy libanoni cédrus, állhatnak fél lábon, mint a liba a jégen, ehetnek azt, amit szemök-szájuk kiván, ha kóser, egye, ha tre fi, ne bántsa, én ugyan nem erőltetem, sem egyikre, sem másikra, de ne csaljanak, ne uzsoráskodjanak, ne szívják ki álnok módon a nyomorult, szegény népnek véres verejtékű munkával szerzett keserves fillérjeit, ne legyenek paraziták az embereken, s fillokszérák a hazában, s különösen ne szemtelenkedjenek. Ki ki higyje és vallja az 5 hite szerint az uj vagy a testamentum után, dicsérje, és magasztaljaaz urat, ahogyan legjobbnak találja, böjtöljön, ha tetszik, egyék, mikor akar, korlátlanul, egész teljes szabadsággal mindaddig, míg az állam törvényeivel nem ellenkezik. Nem gyűlölök semmit jobban a türelmetlenségnél, a meggyőződést, legyen az , bármilyen, eltűröm, vitatkozni lehet, vallást üldözni bűn. A szent inquizicio, a santa fe, éppen olyan utálatos, mint VIII. Henrik kivégeztetései, s akár zsidó, akár keresztény égett azon a máglyán, egyaránt mártírja volt szent meggyőződésének. De a vallás szine, és köpönyege alatt nem szabad államot szervezni az államban, haszonlesésből, hiúságból, dicsvágyból, önérdekből, gazdagodási vágyból, azért a jezsavítizmust éppen úgy utálom, mint a judaizmust; minden vallásnak van kinövése, fattyú hajtása, ahol a vallás átmegyen a babonába, az asceták a középkorban, a fojtogatók Indiában, a bőgő és táncoló dervisek, a magokat kínzó sakkok Egyiptomba és a sakterek Tisza-Eszlártt.* Nem üldözöm őket, a mózeshitü irrealitával megférek, ha megmarad embernek és nem talmud zsidó, ki gyűlöl engem, a got, hite tartja, hogy megcsaljon, vallása bármilyen módon kizsákmányolni gazdagot épen úgy, mint a koldust. Szövetkezni, összeesküdni egymás közt a keresztény társadalom ellen; elszigetelni magukat s nem osztani meg velünk sem sót, sem kenyeret, s nem enni velünk egy tálból. Német-, Anglia-, Francia- és Olaszországban ez nincsen igy. Hosszasan szolgáltam egy hadtestnél Garibaldi alatt F enzi ezredes pajtásommal, együtt vacsoráltunk s egy estilapból olvasom: „Üdvözöljük Verona városát, hogy Fenzi ezredest képviselőnek választotta, ő az első izraelita az olasz parlamentben“. — Hát te zsidó vagy? kérdem. — Az. — Lásd, én azt nem tudtam. — Én még most sem tudom, mi hiten vagy. * A plutokrácia uralma a legveszedelmesebb az államban, „a pénzuralom a legszennyesebb eszközökkel erkölcstelenit, s csakis vesztegetés és ijesztés által tarthatja fenn magát s terjesztheti hatalmát, s ha egyszer kezébe ragadta a hatalmat, piócája az országnak, önző, kizsákmányoló, kicsinyes és nemtelen. Ha az uzsorás hálójába kerítette adósát, korlátlan úr felette. Ma nálunk Ugocsába, Beregbe, Mármarosba, szóval a felső vidéken a zsidó az úr, a paraszt fehér rabszolgája, a polgárság hűbérese, sa gentry, — mely már alig létezik, — alattvalója. Így van ez alant, de így van ez fent is. A pajeszes zsidó nyúz bennünket a Rothschild-csoport nyúzza az országot, él, uralkodik, övé az ország és hatalom, reformálja a felsőházat, s korlátolni fogja a sajtószabadságot Sic voleo, sicjubeo, s ha nem , felmondja a tőkét, s elvonja az ablakot. * És az a hallatlan, az a határtalan szemérmetlenség, mely apraját-nagyját jellemzi, bámulatos. Egy kis históriát csevegek el olvasóimnak, mely minálunk történt s mely kellő világításba helyezi a szemita szerénységet. Ma, október 6-án egy hete volt a nagy zsidó ünnep, jóm kipur, a kiengesztelődés napja, a hosszu nap. Pár nappal azelőtt Both Salamon, a felsőbányai vásárvám haszonbérlője felmegy a városházára s kéri a városi főkapitányt, Puskás urat, tenné át az országos vásárt szép- Haisimnunk 12 oldalt tartalmas.