Budapesti Hírlap, 1884. november (4. évfolyam, 302-330. szám)
1884-11-08 / 308. szám
hogy kára ne legyen, szolgálatainak jutalmáról gondoskodtak. Beteljesedett itt is, hogy addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. S ha a vizsgálat tovább foly, még több nagy korsó is eltörhetik. A fővárosi közönség, a rendőri visszaélések által évek óta zaklatva, izgatott figyelemmel kiséri a rendőrségről szóló híreket, Thaisz elbocsátása s a rendőrközegek ellen folytatott bírói vizsgálat némi elégtételül szolgál neki s erkölcsi felháborodása megnyugszik a reményben, hogy jobb lesz ezután. Csak erről lennénk biztosak. A fővárosi polgárok közérzülete a városi képviselőtestületet arra indítja, hogy komolyan foglalkozzék ő is a rendőrség kérdésével. És ámbár Szát főpolgármester minapában a kormány kedvéért elütötte a dolgot, hogy ne tárgyaltassék, legközelebb fel fog az merülni újra s a vita nem lesz elkerülhető. Mert ez a polgárok alkotmányos joga, hogy saját ügyeiket megbeszélhessék és panaszaikat, vagy kívánságaikat a kormánynak előterjeszszék, s nem jó, ha a kormány képviselője ebben a polgárokat megakadályozza. Ha egyebet nem, a vita meg fogja mutatni a minisztériumnak, hogy az indignáció általános, erős és mély s hogy nem elég a vihar megszüntetésére a tengerbe dobni Jónást, hanem jól meg kell fogni a kormányrudat s irányt változtatni. Thaisz bukása a rendszer bukása. Az egész rendőrséget más szellemben kell vezetni, európai értelemben át kell szervezni. Erkölcsi alap nélkül nem képzelhető jó rendőrség. A törvény szolgáinak törvénytisztelet kell. Gorombaság helyett szigor, latorság helyett ügyesség szükséges. Összejátszás a tolvajokkal, ki hallott valaha ilyet rendőrségről? De itt már inficiálva van az egész intézmény a hosszas gyakorlat által. Hírlik, hogy a kormány Horváth Gyula képviselőt szándékszik Thaisz helyére kinevezni. A választás nem rossz, Horváth eszes és erélyes ember, hogy elég szigorú ellensége-e a korrupciónak, az Augiasz istállójának kitisztítására, Tisza feleljen érte. Egy képviselő elutazott Érsekújvárra Lancsikot, a Ráday segédjét Szegeden felhívni a budapesti rendőrséghez, ki most ott közjegyző. Ez majd tud hozzá, ha a viszonyokat kiismerte. Szóval a kormány sem tréfál többé, de még nem határozott egészen. Még Tisza lesi a vizsgálatot, mely minden nap újabb leleplezéseket hoz a beavatott köröknek, szomorúnál szomorúbbakat. Új tanuk jelentkeznek és új vallomások léteznek, a vádak és vádlottak száma nőttön nő. Beláthatatlan ennek a vége. De az adminisztráció meg nem akadhat s Thaisz megüresedett helyét be kell tölteni minél előbb. Jekelfalussy iránt nincs közbizalom, hiszen ő volt Thaisz kartársa és főnöke, ellensége és barátja. S mit tett jót a rendőrügyek élén? Erről senki nem tud semmit. Thaisz elment, de ne legyen barátainak igaza, kik azt mondják, hogy utóda nem lesz különb. Kétségbe kellene esnünk, ha nem találkoznék Magyarországon ember, kit az állami rendőrség élére állítani méltán lehetne. Az igaz, hogy egy jó rendőrfőnök többet ér, mint öt rossz miniszter. Fauler Tivadar miniszter, mint a „P. N.“ írja, a miniszterelnök előtt azon óhaját fejezte ki, hogy a kúria elnöki állására neveztessék ki. Az „O. E.“ megcáfolta ezt a hírt, de a „P. N.“ esti kiadásában a cáfolattal szemben is föntartja értesülését. A képviselőválasztás az abrudbányai kerületben f. hó 12-én lesz. A kormánypárt jelöltje Ős Imre a „Nemzeti szerkesztője. A kerület Hegedűs Sándor leköszönése folytán üresedett meg. Starcsevicsék politikája. Zágrábi levelezőnk a következő érdekes dolgokról értesít: E hó 8-kán és 9-kén nagy ünnepek lesznek Zágrábban. Strossmayer djákovári püspök ekkor avatja föl a délszláv akadémiát, s ekkor nyílik meg a horvát képtár. Ez alkalomból kivilágításra, fáklyászenére lakomára stb. készül a zágrábi polgárság. Starcsevicsék azonban haragusznak Strossmayerre és pártjára (mérsékelt ellenzék), s ezért ellentüntetést akartak rendezni, ami nem kevéssé zavarta volna meg a szép ünnepet. Az utolsó órában azonban kompromisszum jött létre az ellenzék két frakciója között, s ez nem más, és kath. templomot megszállotta, s hogy a nép a harangokat félre ne verhesse, a harangköteleket elvágta, aztán a templom előtti téren sorbaállván, a rettegő nép szeme láttára fegyvereiket megtöltötték, szuronyaikat feltűzték és úgy rontottak a szegény nép házaiba. A katonaság egész rendszeres utasítást kapott arra nézve, hogy miként viselje magát. Beszállásolás előtt rendesen egy nagy vésőt és négy hosszú vasszöget kapott mindegyik. A véső a bútorok feszítésére, a vasszeg a falak lyuggatására volt adva. Aztán meg lett mondva, hogy kinél gorombáskodjanak legjobban, és kinél kegyetlenkedjenek minden kímélés nélkül. A főispánok, az országgyűlési képviselők, a városi és megyei hivatalnokok kiválóan részesíttettek ezen tatárjárás áldásaiban. Böszörményi házát Nagy-Kállón kirabolták. Tállyán Sóhalmi János képviselő első nap 8 katonát kapott, másnap tizenhatot, harmadnapon huszonnégyet, tizednapra már egy egész tábor tanyázott az udvarán. Ő maga az országgyűlésen volt, beteg nejét a lakásból kizavarták. Az egész város ostromállapotban volt. A nyitrai főispánhoz 50 lovas állított be 50 lóval s ott traktáltatta magát heteken át. Persze a jó ételek és italok csak ott jártak, ahol jó mód volt. Megtörtént azonban nem egyszer, hogy a beszállásolt katonák a koplaló éhségnél egyebet nem találtak, így Budapesten a három dob utcában egy szegény suszterhez három katonát adtak. A suszternek három gyermekén és beteg feleségén kívül semmije sem volt. Mikor a katonák hozzá beléptek, első szavuk volt, hogy jó vacsorát kérjek. Magam is megenném, ha volna, mondá a szegény ember. De legyen, mert muszáj gorditá az egyik, aztán mentek csavarogni. A suszter pedig fogta mindhárom köpönyegét, eladta és hozott jó vacsorát. Épen ott ült a vaskos tőkéjénél háromlábú suszterszéken ő is meg gyermekei is, és ették mohó étvágygyal a sajtot meg szalámit, mikor visszatértek a katonák. Isten hozta vitéz urak, — tessék itt a jó vacsora! kinálá őket. A katonák ettek, ittak és nagyon meg voltak elégedve a vacsorával. Másnap keresik köpönyegüket — hát akkor sül ki, hogy biz azt tegnap este megették ! A suszter szegénységére való tekintetből egy napi börtönnel megszabadult a katonáktól is meg az adótól is. De voltak jószívű katonák, akik lehetőleg iparkodtak enyhíteni az exekució keserveit. Mezőtúron is megkapták a katonák a parancsot, hogy csak gorombáskodjanak és pusztítsanak, rontsanak mindent. A katonák azonban ezt tenni vonakodtak. A kapitány ezért többet közülök kurtavasra veretett. Kassán a katonaság vizet hordott, dolgozott, fát vágott a népnek. Zentán a szegény népnél a katonák maguk osztogattak kenyeret és szánakozva kértek bocsánatot, hogy nekik engedelmeskedni kell, különben bizon nem zaklatnának senkit, hisz ki tudja, az ő szüleiknél nem történik-e hasonló kegyetlenség ! Az ilyen példák azonban ritkák voltak s csakis a magyar fiuknál fordultak elő. Annál számosabb volt a brutalitás. Egy szegény nyitrai cipésznek egy szobája volt s három katonát kapott. Neje éppen lebetegedőben volt és sehogy se tudta összeteremteni azt a 3 forintot, amivel adóba tartozott. Elment Bezevni cs. k. tanácsoshoz panaszra. Az eredmény az lett, hogy még három katonával fenyegették, ha rögtön nem fizet. Arad mellett Glogovácon éppen búcsú napja volt, midőn dob és trombita hangja hirdeté, hogy jön az exekució! A nép templomba vonult és egyáltalán nem engedő magát zavartatni sem vallásos áhítatában, sem pedig bucsúnapi örömeiben. A katonaság fegyverbe állva fogta körül a községházát. De a biró bátor ember volt, odament a bucsupecsenyére éhező hadfiakhoz és tudtukra adá, ha azonnal nem kotródnak a faluból, hát úgy megvereti őket a néppel, hogy belekoldulnak ! El is mentek szépen. Baján már nehezebben ment a dolog. A cseh katonák ugyancsak szót fogadtak tisztjeiknek a gorombáskodásban. Romboltak, pusztítottak, s mikor egy öreg földmives szóvátette, hogy szobabútorait ne hasogassák tűzifává, hisz van fa az udvaron elég, kegyetlenül elverték. Egy másik háznál az asszonyt, mivel csak birkapörköltet adott ebédre és nem rántott csirkét, az ablakfához kötözték, aztán korbácscsal verték. Egy nő éppen sonkát főzött, mikor a katonák hozzá beléptek. Az egyik katona a nőt a szobába cipeli, mintha valami mondanivalója lenne, a másik ezalatt a fazékból kilopja a sonkát. Az asszony visszajön és lármát csap az eltűnt sonkáért, a katonák megragadják, megkötözik és a földre rántják, hogy 25-öt verjenek rá. A szegény nő iszonyú sírására nagy néptódulat lett; a katonák és a tömeg között dulakodás támad, a bíró ezalatt a szüléshez közel álló asszonyt megszökteti. A nép haragját a katonák hallatlan szemtelensége még jobban ingerelte. A bántalmazott asszony férje kemény kifakadásokban ad méltó felháborodásának kifejezést, mire az egyik katona fogja fegyverét, rácéloz az emberre, a kakas csattan, de a puska el nem sül, mivel nem volt kapszli rajta. Most kapszlit vesz elő, ráteszi, céloz, lő és, és a szegény ember halva rogy össze. Az embervadászat ekkor általános sport volt az adót szedő katonák között. Csongrádon azzal mulatták magukat, hogy az utcákon járókelő emberekre célozgattak puskáikkal. Egyszer az egyiknek fegyvere elsült s egy 18 éves szép leány halántékon találva rogyott össze! Laconás on Web e 1 cs. kir. pénzügyi biztos elment 30DAPBBT); HIBLJLP 308. »S 1384. november 8. a«aga»?.wa»á«® . í»gtá»ÉáHta9giagffiBS««WBáa«btjBts$i$aHaBs^ mint hogy a lakomán az első felköszöntőt Strossmayerre, a másodikat Starcsevicsre mondják. Ezért aztán elmarad a demonstráció. — A Starcsevicsék különben tanácskoznak jövendő maguktartása tárgyában. A legradikálisabb elemek a mellett vannak, hogy a képviselők tartsák meg mandátumaikat, esetleg pótválasztásoknál iparkodjanak újakat szerezni Abban az esetben, ha a tartománygyűlés megfosztaná őket a mandátumtól, feladatuk lesz megmeteni a választókerületeket, saját híveiket megválasztatni és az ország többi részét is megnyerni a paszszív ellenálló politikájának. Hogy mire mennek ezzel, a jövő mutatja meg. Szentendrei választás. Ma délelőtt 9 órakor folytatták a megyeháza kisebb termében a tanúkihallgatást a kérvénynyel megtámadott szentendrei képviselőválasztás ügyében. Elnök Literáti Ödön kiküldött biztos, Debreceni Miklós törvényszéki bíró, mint a törvényszék kiküldöttje, Komjáthy Béla és Dimsich István kérvényt beadók ügyvédjei, Schvák Imre és dr. Robitsek József, a választás védői, jegyző Mukits Simon. Kihallgatták ma a perbáliakat. Első tanú Eisenkammer György vallja, hogy a választás előtt egy két nappal a falu kisbirája kidobotta, hogy a Krausz párti szavazók estére gyűljenek össze az urasági korcsmában áldomásra, s hogy minden szavazóbirtot fog kapni szavazatáért. — Ugyanezt vallja a két utána következő tanú. Valter Lipót, Payer György a dobolást hallották ugyan, hanem, hogy a kisbíró mit hirdetett, nem tudják, azt a feleségeik hallgatták. Reich Lőrinc annyira átengedte magát az áldomás gyönyöreinek, hogy ama bizonyos nyolc forintokról mit sem tud. Kaiser György aláírt egy nyilatkozatot, melyben állítja, hogy mindkét párt érdekében történtek a féle fentebb említett kidobolások, hanem most jó lélekkel állíthatja, hogy csak Krausz érdekében történtek azok. Nem értette a nyilatkozatot s a jegyzőt okolja a ferde magyarázatért. Az áldomáson ő is ivott Krausz egészségére, hanem azért Luppára szavazott. A tanuk mindannyian meghiteltettek s a tárgyalás 1 órakor felfüggesztetett, hogy d. u. 4 órára újra folytattassék. Délután négy tanút hallgattak ki. Első közöttök Perbál község jegyzője, intelligens ember (a többiekhez viszonyítva), tagadja, mintha neki tudomása lett volna arról, hogy a kisbiró áldomásokat s kiosztandó pénzeket dobol ki. Határozottan állítja, hogy a kisbirónak megtiltotta az ilyent, amint ama bizonyos Krausz részére való dobolásról tudomása lett. Különben a dob a tanácsteremben szokott csüngni a falon, azt onnan ki lehet vinni, mert két bejárás van s ő csak az egyiket szokta bezárni, ha megy valahova, — a másik a konyhából nyilik. A dobolás alatt ő valószínűleg a malomban volt, vagy a földjein, — hallani nem hallott semmit. A kisbiró két