Budapesti Hírlap, 1885. január (5. évfolyam, 1-31. szám)

1885-01-14 / 14. szám

zik a védvámos politikát, melyet az agráriusok követelnek és nagyokat szörnyüködnek rajta. Pedig világos, hogy Magyarország, mint agrikol állam, mégpedig eladósodott és megterhelt földbirtokkal, a nyers termények árdepresszióját sokáig ki nem állja s miután versenyképessé Amerikával nem lehet, kell, hogy más után segítsen magán, máskülönben odajut, ahogy Károlyi Sándor mondja: „a földbirtok értéke folyvást csökkeni fog, ami a végén számtalan bukással fog járni, és a mai birtokosok nagy része expropriációnak néz ebbe.“ Hiszen ezt kívánják sokan. S foly ik már az expropriáció javában. Sok exisztencia tönkre ment már egészen, még több félig. Vannak, kik a prédán gazdagosznak, de ez nem haszon a nemzetre nézve. A kormány és hívei azt felelik ezekre és Széchenyi miniszter sem tud egyebet: át kell térni a gabnatermelésről a marhatenyésztésre, mert fris húst a gyarmatokból tengeren szállítani nem lehet s a szarvasmarha árai nem hanyatlottak. Bölcs beszéd, de a tanácsot megfogadni nem oly könnyű. A marhatenyésztés intenzive kezelve a legtöbb tőkebefektetést igényli, mert a marha beszerzése drága és tartása is az; a legtöbb magyar gazdának pedig nincsen annyi pénze, sem hitele, hogy marhaállományát annyira szaporítsa, mint tanácsolják neki s berendezett gazdaságában a szántóföldeket lefektetni alig lehetséges takarmánynyal bevetni, istálló gazdaságot folytatni, ahhoz nagy erő kell. Ez nincs. És semminő kultúrmérnökök, alagcsövezés, belvízszabályozás, rézöntözés itt nem segítenek, ha nincs pénz. Mert minden átmenet egyik gazdasági rendszerről a másikra — egy egész országban — roppant nehézségekbe ütközik, sok pénzbe kerül s nagy vesztességgel jár. Mégis, ha meg kell tenni, hogy a búzatermeléssel részben felhagyjunk, mert nem fizeti ki magát, s térjünk más mivelési ágakra, hát meglesz, ámbár csak számtalan bukások árán. A gyengébbek elhullanak. Hogy ne legyen a reform oly kegyetlen, hogy lehetséges legyen az átmenet, azért is gondoskodni kell olcsó hitelről. Mert drága hitellel ki javasolna mezőgazdasági reformokat. És olcsó hitelről kell gondoskodni azért is, hogy aki az eladósodástól még megmenthető, az uzsorások kezeiből kiragadtassék, fényében s végig remeg az egész társaságon elektromos áramlat gyanánt, így tartott ez éveken át. Százezres vagyonok egymás után dűltek romokba a Fortuna oltára előtt s boldogítottak elaprózva másokat e tiltott forgalomban, mely hasonlít a vérkeveréshez. Végre a fogak vacogása s a szitkok a kárvallottak részéről oly mérveket öltöttek, hogy elnyomták a hangversenyterem szelíd zenéjét, édes államait. A tiszteletre méltó Henri de Bornier jónak látta kihúzni fejét a hurokból s visszatérni a tragikai Múzsához. Utána Fouquier urat, az ismert tárcaírót, kínálták meg a klub igazgatóságával: ez ravaszkodott s végül nem fogadta el a dús jövedelmet hajtó, de szörnyű kényes bizalmi állást. Alapos oka volt rá: a kormány őt szemelte ki Marseilleban prefektusnak, s remélhette, hogy nemsokára al-államtitkár lesz belőle. Ő tehát kilépett a klubból. Jól is tette, mert csakhamar beütött oda a menykő. A rendőrfőnök megunta a „szabad művészetek művelésének“ címe alatt űzött visszaéléseket s a „szabad művészetek“ klubja kitöröltetek az élők sorából. Ezzel ellentétben volt akárhány olyan társaskör, hol a művészetet nem állták kirakatba, cégévül, hanem bevallák egész nyíltan, cinizmussal, a nagy közönség előtt, hogy mi a foglalkozásuk. Bízva a hatóságok toleranciájában, kiírták zászlajukra s feltűzték kapujuk fölé: „Itt játszanak, kinek mi gondja rá.“ E játékklubok kiválóan veszedelmes specialitásai az úgynevezett „kereskedői kör“-ök, melyekbe a kiválóbb iparosokat, a „Marais“ gyáraazért a Károlyi Sándor agrárius programjának második pontja: a hitelkérdés. Ez a hitelkérdés most azért oly fontos, mert hitel nincs. Mindenki tehát arról beszél. Pedig a pénz olcsó, de nem szolgál a földmivelésnek. Üzleti váltóra olcsó a bankoknál és értékpapirosokra olcsó. A mezei gazdák ha rászorulnak, uzsorakamatra kapnak. Napirenden van tehát a hitelszervezet kérdése s azt is az agráriusok feszegetik. Károlyi Sándor után Keglevich István, kit mások követni fognak. A többi közt mi is. A mérsékelt ellenzék ma esti ülésében a vizijogról szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottságba Károlyi Sándor grófot és Mártonffy Károly tagokat választotta be. Ezután a Duna-szabályozásról szóló törvényjavaslat letárgyaltatván, az értekezlet véget ért. Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletén Vizsolyi Gusztáv elnök helyét elfoglalván, így szólt: „Első összejövetelünk alkalmával ez évben legbensőbb örömmel van szerencsém üdvözölni a t. párttagokat, kik a szünidők elteltével jó egészségben ily szép számmal tértek vissza körünkbe. Mielőtt törvényhozási működésünk előkészítését pártértekezletünk tárgyalás alá venné, azon őszinte tisztelet s változhatlan bizalom, melyek évek hosszú során át e pártot s annak minden tagját mélyen tisztelt vezéréhez kapcsolnak (Éljenzés) és a politikai viszony rideg határait áttörve az együttműködés folytán az összetartozás meleg érzetét már rég kifejlesztették, feljogositnak, sőt kedves kötelességünkké teszik, hogy a családi kör szentélyébe hatolva, Szerencsekivánatunkat és örömüdvözletünket fejezzük ki ama boldogító esemény felett, mely miniszterelnök úr házát élve, tudomásunkra jutott. A politikai, mint a hivatalos élet fáradalmai után üdítő nyugalmat családi életének derültsége nyújtott eddig: buzgó óhajtásunk, hogy családja gyöngyének megkötendő frigye boldogsággal áldást hozólag hasson mindenkor ezután is közügyeknek szentelt életére, melyet az ég sokáig tartson meg! (Élénk lelkesült éljenzés). Tudom, hogy méltán vádolnának mulasztással, ha hódoló tiszteletünk érzelmeit miniszterelnök úr neje ő nagyméltósága, mint örömének s boldogságának főosztályosa irányában is nyilvánítani nem óhajtanék. Engedjék meg tehát t, barátom, hogy a szív hangulatának ecsetelésében mesterünket, tagtársunkat Jókait hívjam fel, Önök megbízásából, hogy írásban tegyen eleget önök jogosult kívánalmának; miniszterelnök urat pedig felkérjem, hogy névaláírásukkal jegyzett üdvözletünket ő excellenciájának kézbesíteni szíveskedjék. (Élénk hosszas, lelkesült éljenzés.) Tisi,a miniszterelnök a meghatottság könnyeivel szemeiben tette szivóre kezét és remegő hangon szólott , csak annyit mondok, hogy köszönöm, mert többet nem mondhatok... és a mély megindulás elfojtotta szavait. * Az értekezlet erre megkezdte a napirend tárgyalását. Elsősorban a vizjogi törvényjavaslat tár BUDAPESTI HÍRLAP (II. bz.) 1885. január 14. sait ügyes becsalogatók a szó teljes értelmében megkerítik. Közöttük a legklasszikusabb helyiség a néhai Chateau d’Eau terén áll, a köztársaság szobrának oltalma alatt. Ez egy pompás, kellemesen berendezett friss palota, tele aranyozással, a falakon ledér képek, szerte mindenféle, mi a kényelemhez és mulatozáshoz szükséges. A kör idénye a férjek szalmaözvegysége alatt van, mikor a feleség fürdőre megy. E palotában a legnagyobb leleménynyel összeteremtenek mindent, ami a fővároshoz kötött polgári férjeknek kellemes és őket háziasságukért kárpótolni képes. Szolid, jó házi konyha, kedves társaság, külön szobák, csevegés mindenről a világon s aztán — természetesen — egy kis játék. Zöld asztalra kerülnek olyan bankjegyek, melyeket gazdájuk bizonynyal nem erre a célra takarított meg, hanem bevásárlásokra, váltók kifizetésére vagy titkos üzlettársaiknak osztalékul szánt. Ha odavész is, vissza lehet nyerni, sőt a szerencse többet hozhat vissza, amivel más lyukak is betömhetők. Hó vége előtt az ily körökben nagyon kínosak az estvék. Az alakokon meglátható a belső gyötrődés, a nyomasztó gondok mind felírvák a homlokok redőire. Az ebéden, mely a nagy kártyacsatát megelőző, alig ettek valamit, annál töbet ittak, hogy feledjenek. Ideges rángatódzás az arcokon, visszafojtott lélekzet, nesztelen figyelem kiséri a kártyák kirakását, az osztó minden mozdulatát, mert nemcsak a „nyerni vagy veszteni“ kérdése, de jövőjük, aláírásuk hitele, állásuk becsülete is függ. Ha a nyolcas, vagy a kilences nem vág be a kellő pillanatban, a csőd ajtajukon fog kopogtatni. Akárhány dráma indult meg itt katasztrófája felé, s leli az eddigi mocsoktalan család tűzhelyénél erőszakos, szomorú végét. Olykor vér is tapad a kártyára, mely ellene nyilatkozott a szerencsétlennek, ki úgy nyúlt feléje, mint a fuldokló az utolsó szalmaszál után. A párisi játékklubok alapos megsemmisítése tagadhatlanul nagy befolyást fog gyakorolni a világváros társas életének bizonyos köreire. Mióta a játékkörök egyre-másra keletkeztek s a legszebb boulevard-helyiségeket elfoglalták, azóta Páris korábbi éji elevensége, mely egyes városrészekre oly jellemző volt, egészen ellankadt s behúzódott a fényes kártyabarlangokba, melyek reggelig ki voltak világítva. Hogy az utolsó háború óta Párisban kevesebb a társasvacsora, s a Café Anglais, a Maison Dorée, e virradtig élénk, pajzán életű helyiségek most már esti 10 órakor elsötétülnek,hogy a régi klasszikus „Mabille“-nek bukni kellett: ez a kártyabarlangoknak köszönhető, melyek az elegáns éji vendéglők s bálok valamennyi vendégét lassan kint elhóditák és felfalták. A mulatozók világa pedig, melynek a víg életre kedve is, pénze is volt, már-már nem törődött semmivel, nem lelte kedvét csak a játékban, mely pénzéből kifosztá a reményért, hogy munka nélküli szerezni foggyalására választandó bizottság 17 tagját választották meg. Ezután megkezdték a vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetésének tárgyalását és a költségvetést általánosságban és részleteiben el is fogadták. A függetlenségi és 48-as párt mai értekezletén a vízjogi törvényjavaslat tárgyalására választandó bizottságba kijelöltettek Unger Alajos és Ferenczy Miklós. Azután tárgyaltatott a közoktatási költségvetés, melynél a házban való felszólalásra Irányi Dániel, Ugron G., Kiss A., és Herman Ottó jelentkeztek. A képviselőházban a közgazdasági költségvetés tárgyalása alatt még szólani fognak: költségvetés mellett Viss Imre, Busbach Péter, Zay Adolf, Neppel Ferenc; ellene Almásy Sándor, Bernáth Dezső, Becker János, Tors Kálmán, Szalay Imre, Fenyvessy Ferenc, Petrich Ferenc, Zimándy Ignác, Helfi Ignác. A magyar vasutak igazgatói a m. kir. államvasutak elnöklete alatt ma értekezletet tartottak, mely alkalommal többek közt a következő fontosabb ügyeket tárgyalták : 1. A német birodalmi tanács javaslata az üzletszabályzat 50. § 3-ik pontjának megváltoztatására. E cikk ugyanis azt tartalmazza, hogy az esetben, ha a fél a fuvarlevelén útirányt nem ír elő, a feladó kockázatára a vasút a belátása szerint legkedvezőbb uton továbbit, míg a tervbe vett módosítás ily esetben a teljes felelősséget a vasútra hárítja. E fontos kérdésben az értekezlet még nem jutott végleges megállapodásra. 2. Felolvastatott a sárosmegyei gazdasági egyesület újabb kérelme az eddigieknél nagyobb szállítási kedvezményekért friss gyümölcsszállitmányoknál, mely kérelmet egyes, közelebb érdekelt vasutak figyelembe is vesznek. 3. Tudomásul vétetett a közlekedési minisztériumnak intézvénye, melylyel az első magyar pamut fonó- és szövőgyár a hazai vasutaknak figyelmébe ajánltatott. 4. Továbbá megszavaztattak a 1. évben Budapesten tartandó orvosi kongresszus látogatói részére a szokásos utazási kedvezmények. Calice b. újévi beszédei. Konstantinápolyból írják: Mint utólag hírlik, Ca l i ce b. osztrákmagyar nagykövet az újévi fogadtatás alkalmával ama biztos reményének adott kifejezést, hogy a béke továbbra is fen fog tartatni és még megjegyzi, hogy ez lehetségessé teendi azt, hogy az Ausztria-Magyarország és Törökország közt fennálló barátságos kötelékek még szorosabbakká fűződjenek. Figyelemreméltó módon szólott Caliceb, a horvát telep jelen volt képviselőihez és megelégedését fejezte ki a horvátok itteni honfitársainak lojális és békés magatartása fölött. Olaszország gyarmatpolitikája. Rómából jelentik táviratilag a mai napról . Jules Ferry francia miniszterelnök a párisi olas