Budapesti Hírlap, 1886. június (6. évfolyam, 151-179. szám)
1886-06-01 / 151. szám
1686. június 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (161. sz.) «— . ■. ■■■■■■■ »I Ml ■ ■■■■■■■—■ ■—■ ......■■"I* — ■ lyekkel a trónörökös könyvét az ausztriai benszülött képírók ellátják. Elszomorító például hozzuk föl csak a szóban forgó füzet kezdőképét, bizonyos Machold nevű művésztől és a zene-cikk záróját, Kasger úrtól. Meg milyen szögletes németnek rajzolta Mozartot Frank úr; a hagyományos finom vonású költő minden eddig ismert képével ellentétes ez a bizalmas ábrázata ismeretlen, akinek a „Don Juan“ teremtőjének kellene lennie. A füzetben kezdődik egy irodalomtörténeti cikk Bécsről és Alsó-Ausztriáról Minor J.-ról. Ez a cikk Alsó- Ausztriának vindikálja Walther von der Vogelweidet is, mert „Ausztriában tanult költősködni“ (igy mondja a fordítás) s az osztrák udvarnál több ízben tartózkodott. Ezen a réven vajmi sok idegen nemzetbeli költőt és tudóst lehetne átültetni más országokba. * (Egy magyar emigráns), a Párisban elhunyt Szarvady Frigyes özvegyét, Causs Vilma asszonyt, ki az ötvenes és hatvanas években nagy művészükre tett szert zongorajátékával, Viktória angol királynő fölöttébb kitüntette Londonban. Csak pár hete, hogy Osborneba hivták s a királynő saját yachtján egy kamarás kíséretében vitette Wight szigetére. A napokban meg Windsorba volt hivatalos, hol a királynő születésnapján játszott. A felséges asszony régtől kedvelője Szarvadyné aszszony művészetének. mii . I-'T" ■ u -V .«^3U^:VJ= Gyilkos tudós. (Saját tudósítónktól.) Megdöbbentő eset történt ma a fővárosban. Egy tehetséges fiatal geológus, ki mint szakember kiváló hirnévnek örvend, merő idegességből meglőtt egy embert, ki most a halállal vívódik. Tudósításunk az esetről a következő : Halavács Gyula a földtani intézet második segédgeológusa, a József utca 25. számú házban, a földszinten lakik. Közvetlen szomszédja Makránszky Imre kőnyomdász, ki e minőségben a belügyminisztériumban van alkalmazva. Makránszky késő éjjel szokott haza járni, s ilyenkor rendszerint sokáig kellett zörgetnie, míg beeresztették. Halavács emiatt sokat boszankodott, s nem egyszer kérte szomszédját, hogy legyen iránta egy kis kímélettel, s ne háborgassa minden istenadta éjjel a nyugalmát. Kérésének nem volt foganatja. Még a házfelügyelő szavára sem hajtott, sőt ennek az intése még inkább felbőszítette a könyomdászt, aki most már nem csak zörgetett hanem káromkodott is. Egyszer, csupa boszúból megtette azt is, hogy a Halavács ablakán zörgetett, s olyan éktelen zajt ütött, hogy össszecsődültek a lakók, s nagy nehezen rendet csináltak. A mára virradó éjjelen Makránszky János éjfél után 1 órakor jött haza, s megkezdte a dörömbölést a káromkodással együtt torkaszakadtából. Halavács elunta a dolgot, s felugorván ágyából, egy ingben kinyitotta az ajtót és Makránszkyra nézett. „Mit bámul rám ? nem vagyok új kapu!“ — kiálltott a nyomdász. — „Csendet akarok“, válaszolt Halavács. — „Ha csendet akar, hát menjen be, különben majd pofon verem.“ Erre Halavács befutott a szobába, s egy buldog revolvert ragadott föl, s anélkül, hogy célzott volna, lőtt a golyó Makránszky nyakának baloldalán fúródott be s a hátsó nyakcsigolyánál jött ki. A boldogtalan eszméletlenül rogyott össze s hörögni kezdett. Halavács pedig bement szobájába és magára zárta az ajtót. A lövés zajára és a súlyosan sebesült kínos hörgésére a házbeliek kifutottak az utcára. A vérében fetrengő embert, aki csak annyit tudott mondani, hogy Halavács lőtte meg, bevitték szobájába s elkezdtek Halavács ajtaján dörömbölni. A tettes a nép boszujától és a lakosok izgatott hangulatától tartván, lakásának kertre néző ablakán a kertbe menekült. Átmászott a kerítésen, felzörgette a szomszédos ház házmesterét s felszólította, hogy kisérje őt a rendőrségre, mert üldözik. A házmester azonban erre vállalkozni nem volt hajlandó, hanem kieresztette a kapun. Halavács, úgy amint volt, elkezdett az utcán futni, a járókelők, kik — vasárnapi nap lévén — a szomszédos korcsmahelyiségekből sűrűn özönlöttek ki, mindenütt nyomában voltak, s egész a józsefvárosi kapitányságig üldözték. Itt Halavács a szolgálatot tevő tisztviselőnek előadta a történteket, ki viszont a központba tett telefon utján jelentést. A józsefvárosi kapitányság intézkedett, hogy a súlyosan megsebesült Makránszkyt a Rókus-kórházba szállítsák. Halavácsot pedig bevitték a központi rendőrségre. Itt Boda Vilmos rendőrfogalmazó vette fel a a tényállást, mely alkalommal Halavács erősen hangsúlyozta, hogy ő nem célzott, hanem csak vaktában lőtt, oly célból, hogy házsártos szomszédját elriasssza. Makránszky neje egész másképen adja elő az esetet. Ők — úgymond — az éjjel 1 órakor a kőbányai nagy sörcsarnokból együtt jöttek haza. Férje Halavács ablakán kopogott, mivel Halavács állítólag jó ismerőse volt és ekkor Halavács az ablakon lőtt ki és úgy lőtte meg férjét. Hogy melyik igaz e kettő közül, azt a vizsgálat lesz hivatva kideríteni. A törvényszék részéről Szilva Géza vizsgálóbíró ment a Rókus-kórházba, hogy kihallgassa Makránszkyt. Ez azonban nem történhetett meg, mivel a megsebesült állapota igen aggasztó s az orvosok nem igen bíznak benne, hogy fölgyógyul. Halavács Gyula a földtani intézet második segédgeológusa, 1877. óta szolgálja az intézetet, ahová mint végzett bányásznövendék került. 1882-ig gyakornok volt s ekkor nevezték őt ki segédgeológussá. Mint szakember és hivatalnok igen buzgó munkása volt az intézetnek és több szakszerű munkával gazdagította a földtani irodalmat. Az utóbbi években különösen Krassó-Szörény megye geológiai fölvételével volt elfoglalva és tavaly jelent meg tőle az intézet kiadásában Fehértemplom és környékének színezett földtani térképe és hozzá a szakszerű magyarázat. A földtani társulat szakülései alkalmával sokszor találkoztunk vele az előadó asztalnál bemutatva főkép paleontológiai tanulmányait- Az országos kiállításon pedig egy magyarországi csiszolt kövület csiga-gyűjteményével a nagy kiállítási érmet nyerte el. Ismerősei rendkívül heves és szenvedélyes embernek ismerik s nem szenved kétséget, hogy a végzetes tettet is erős felhevülésében követte el! Halavács körülbelül 32 éves, nőtlen ember, az egyszerű okból, mert miként őszintén bevallottanem volt egy árva garasa sem. Hogy röviden végezzen a hitelezőivel, kijelentette, hogy kész visszaadni nekik a birtokot, ha az időközben a birtokból húzott hasznot nem követelik rajta. A hitelezők, nem tehetvén jobbat, elfogadták a gróf ajánlatát s a birtok ismét az ő tulajdonukba ment át. De most meg az ügynökkel gyűlt meg a bajuk, aki az egyik, 3000 írtról szóló váltóra bepörölte őket. Krahl dr., mint a birtoktulajdonosok megbízottja, Reich ellen csalás miatt bünfenyitő följelentést tett, amire úgy kijózanodott ez az ur, hogy lemondott minden igényéről s visszaadta a váltókat. Ennek következtében a társtulajdonosok ma kérvényt adtak be a törvényszékhez, melyben a további eljárás megszüntetését kérik. — Postasikkasztó: Bartus Márton volt budai postamester a hivatalos pénzekből 7652 írt 61 krt sikkasztott el és e miatt a budapesti törvényszék 2 évi fegyházra és 5 évi hivatalvesztésre, továbbá a kár megtérítésére ítélte. A kir. tábla II. büntetőtanácsa az ítéletet ma helybenhagyta. TÖRVÉNYSZÉK! CSARNOK. — A Zsupánszky-ügyben a budapesti kir. bünfenyitő törvényszék ma hozott vádhatározatot. A kir. ügyészség tudvalevőleg csalás és okirathamisításért kérte Zsupánszkyt vád alá helyeztetni, s a törvényszék, az ügyészi indíványban fölhozott okokból az említett bűntettekért tényleg vád alá is helyezte. A végtárgyalást csak a vádhatározat jogerőre emelkedése után fogják kitűzni. — Vád alá helyezett gyilkosok. Két gyilkossági ügyben hozott a budapesti kir. bünfenyitő törvényszék ma vádhatározatot. Pótz Mária cselédet, bei Kállai Andrásnét a Nagy János utcában meggyilkolta és kirabolta, gyilkosság és rablás miatt helyezte vád alá, s mivel a határozatban megnyugodott, június hó 17-ére tűzte ki a végtárgyalást. A tárgyaláson Novák Kamill elnök személyesen fog elnökölni. — A második vádlott Tóth Teréz, ki az Andrássy-uton a szeretőjét akarta agyonlőni, a golyó azonban egy véletlenül arra menő óvást talált, s ezt megölte. A törvényszék a btk. 278. §-ába ütköző gyilkosságért helyezte véd alá. — Egy birtokeladás története. 1884-ben történt, hogy Gromon Dezső honvédelmi miniszteri államtitkár torontálmegyei birtokait egy társaságnak egy millió forintért eladta. A társaság később szintén el akarta adni a birtokot, s megbízta Krah Lipót dr. szabadkai ügyvédet, a társaság egyik tagját, hogy keressen vevőt a birtokra. Reich Mór budapesti ügynök, aki erről értesült, ajánlkozott az eladás közvetítésére, s azt írta Krahlnak, hogy ő tud vevőt a birtokra.Krahl ennek folytán Budapestre jött, hogy megbeszélje az ügynökkel a közvetítés feltételeit. Az ügynök 25.000 frt közvetítési díjat követelt, amibe az eladó beleegyezett, s az összegről az ügynöknek hét darab váltót adott. Ez el lévén intézve, Krahl az ügynökkel Bécsbe utazott, hogy az állítólagos vevővel megkösse az alkut. Ez a vevő Dobrzinszky László gróf volt, ki a rajxráb épületében fogadta az ügynököt, s az eladót, bemutatta nekik a feleségét, s rövid alkudozás után aláírta a szerződést, melynél fogva 1.200.000 frtért megvette a birtokot, úgy azonban, hogy az összeg részletekben törlesztendő. A szerződés értelmében a birtok a vevőre, s nejére íratott át, s az eladók, örülve a szép haszonnak, nyugodtan várták a részletek törlesztését. De már az első részlet lejártakor kiábrándultak. A gróf úr ugyanis nem fizetett, abból 8. Ausztria Magyarország ellen. Bécs, május 31. (Saját tudósítónk távirata.) Az utóbbi napok bonyolódott helyzete végre a válság jellegét öltötte. Bár a félhivatalos nyilatkozatok szerint a minisztérium komolyan kívánja megújítani Magyarországgal a petróleumra vonatkozó tárgyalásokat és inkább lemond, semmint hogy a lengyelek követeléseinek eleget tegyen, a többség által választott végrehajtó bizottság ma elhatározta, hogy a jobboldal bizalmi férfiai ma egyhangúlag a Suess-féle javaslat mellett, tehát Magyarország ellen szavazzanak a vámügyi bizottságban. — A dolgok további fejlődését kiváló parlamenti férfiak előadása után a következőkben körvonalazhatom: Taaffe gróf Stadnicky lengyel gróf előtt a következő nyilatkozatot tette: „Hogyan alkudozzam én most, kivált a Belcredi által okozott izgatottság közepette a magyarokkal?“ És Taaffe gróf egyelőre tényleg nem fog tárgyalni Magyarországgal. — Mikor Taaffe gróf legmagasabb helyen jelentést tett a helyzetről és azt mondta, hogy a kormánynak vagy le kell mondania, vagy pedig föl kell oszlatni a képviselőházat, ezt felelték neki: „Akkor válaszaza inkább a kisebbik rosszat, tudniillik mondjon - e.“ A jelen körülmények között mindazáltal senki sem hiszi, hogy Taaffe gróf megy ; ellenkezőleg: minden bizonynyal ő fog megbizatni az új kormány alakításával és ugyancsak a mostani minisztertársaival lép majd a képviselőház elé. A minisztérium lemondása és újjáalakulása tehát puszta alakiság volna, mindazáltal ez a színlelt válság lehetővé tenné, hogy a minisztérium helyzete Magyarországgal szemben tetemesen javuljon. Az ily fikció által újjá alakult kabinetre nézve ugyanis nem volnának többé kötelezők a Magyarországgal történt megállapodások és egész új tárgyalásokat lehetne kezdeni a petróleumot illetőleg. Ez az információ, melyben engem az említett parlamenti tekintély részesített. — Figyelemreméltó dolog, hogy a legkomolyabb politikai körökben is szoros összeköttetést látnak a petróleumkérdés és Janszki között. Az osztrák minisztérium közös lemondását az igazi ellentétek ügyes leplezésének tartják. Az igazi differenciák oka a Janszki-affaire. Döntő körök nagyon zokon vették Tisza nyilatkozatát a Hentzi-Janszki ügyben. Mióta azonban Belcredi elmondta hírhedt beszédét, még sokkal inkább kárhoztatják az osztrák chauvinistákat. Mondják, hogy Belcredi grófot tegnap egy igen magas állású egyén fogadta kihallgatáson, de nem azért, hogy beszédéért megdicsérje, hanem hogy komoly feddésben részesítse, mivel olajat öntött a tűzre. Elkedvetlenitőleg hat különösen az a körülmény, hogy még azt sem mondhatják, hogy Belcredi gróf saját iniciativájából beszélt és csak személyes nézeteit fejezte ki; sőt azt is belátták, hogy na